Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-11-13 / 46. szám

ZLÖNY Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELOFÍZETESI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. A Most a midőn sorra értekezleteket tartanak a vidéki városok és a főváros a hus drágaságának mikénti megoldá­sáról időszerűnek tartom, ha én aki egyrészről tenyészállat kereskedéssel, másrészről mezőgazdálkodással foglal­kozom és igy ezen a téren elég ta­pasztalattal biró egyén ezen kérdéshez hozzá szóljak. Folyó hó 30-ikán jelen voltam az OMKE. által összehívott Pápán tartott értekezleten, melyre szives volt ide fá­radni a OMKE. tisztelt főtitkára dr. B e c k Géza ur és előadni azon in­dokokat, melyek révén a husdrágasá­gon segíteni lehetne, természetes ezen tanácsok az OMKE. elvei szerint van­nak összeállítva. Végig hallgatván az igen tisztelt főtitkár ur szép fejtegeté­seit, mondhatom, nekem nagyon tet­szettek, és mondom, ha felényire nem nem volnék agrárista, talán meg is győztek volna az érvei, de azon érve­ket mind nem acceptálhatom a hus­drágaság okozójának. A tisztelt főtitkár ur főokul azt állította, hogy 1908. év­ben, amidőn megkötötték a Balkán ál­lamokkal a kereskedelmi szerződéseket és azokat életbe léptették, ez a fő oko­zója a hus és más egyéb élelmiszer drágaságának, bocsánatot kérek, ha én ezt nem fogadom el és ezen állás­ponttal szemben a következő állítást vagyok bátor megkockáztatni : 1908-ik évben volt nálunk a nagy szárazság, midőn országszerte óriási takarmány hiány volt, a gazdának nagy gondot okozott saját állatainak kitelel­tetése, akkor a kormány engedélyt adott Olaszországnak 200000 drb. növendék állat kivitelére, ahelyett, hogy gondos­kodott volna takarmány kiosztására kel­lőképpen. Az állatkivitel kezdődött 1908 év augusztus havában és tartott 1909 év augusztus haváig a nagyobb mérvű kivitel. Kivittek körülbelül 160000 da­rabot, abban az évben nagyobbrészt 1-től 2 éves növendék állatot, azok az állatok most 1910 évben kerültek volna levágás alá cs annak hiányát érezzük, már most kérem a heti felhajtásból hiányzik Bécsben 1000 drb., Pestről 500 drb., mondjuk a vid.éki városokból és kis községekből 2500 drb. igy te­hát az állathiány számszerint kifejtve 4000 drb. hetenkint, ez egy évig 200000 drb., tehát ha Olaszországnak nem en­gedték volna meg az állatkivitelt, ak­kor most nem volna oly nagy hiány. HIRDETESEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. Most rátérek a második és alapos okra, ami okvetlenül orvoslást igényel, mert különben még jobban érezzük a bajt, az pedig a következő : Ma már amidőn a munkásviszo­nyok oda alakultak, hogy a mezőgaz­dának is számolni kell, hogy azt az ágát forcirozza jobban a gazdaságának, melyek jövedelmezőbbek, hogy a mun­kásait kielégíthesse, ez pedig a tejgaz­daság, aminek nem árthat sem jég, sem fagy, sem köd, sem rozsda, sem egér, sem az Isten tudja hány féle fé­reg, ezen a téren igyekszik boldogulni, hát tisztelt olvasóim ezt sem lehet zo­kon venni attól az uzsorás agráristól, mert ha egy kereskedőnek az üzleté­ben — tegyük fel — a parget maga­sabb áron kel el és többet jövödel­1 mez, mint a karton, tehát nem lenne okos ember ha mégis kartont tartana, és nem pargetot, vagy tudom is én bármit, és hogy fentebb emiitettem az uzsora címzést, amit már gyakran hal­lottunk a szemünkközé vágni, erre csak annyit mondhatok én, hogy még nem találkoztam olyan kereskedővel, akinek az árujáért ígértem egy bizonyos ösz­szeget és ő azt mondta volna, hogy sok lesz, ő hajlandó azt alább is adni, és mégis azt akarják, hogy legyen T'ÁKCZÁ A specialista festő, Amikor már vagy tizedszer utasította vissza képeit a Sálon, Joseph Treulard, a festő, végképpen elcsüggedt. Eltompulom álldogált a zsűri által el nem fogadott vászna előtt és nem tudta megállapítani róla, vájjon zseniális alkotás-e, vagy csak közönséges mázolás. Hogy ezzel tisztába jöjjön, levelet irt Paul Gorensnek, egyik régi barátjának, akit még a Madron ateiierjéből ismert és meg­kérte, menjen el hozzá, nézze meg a képét s mondja meg őszintén, mi a véleménye róla ? Gorens igazi művész volt és annak is tartotta mindenki. Es bár régen nem talál­koztak már egymással, Treulard mégis nagyra becsülte ezt a barátját, nemcsak mint művészt, hanem mint derék embert is. Tudta, hogy nálánál illetékesebb, igaz ságosabb biró nem bírálhatja meg a képét. Paul Gorens tehát harmadnap beálli tott Treulard barátjához, aki azonnal oda­vezette őt a képéhez, — pamlagon heverő, nagy, meztelen nőalakhoz — amelyet a hatás kedvéért a legkedvezőbb világításban helyezett el. Alig pillantott rá Gorens a vászonra, hirtelen önkéntelenül visszatánto­rodott és valamit mormogott magában. — Treulard rögtön észrevette, hogy képe kel­lemetlenül hat a barátjára s ijedten, szinte elcsukló hangon hebegte : — Hogyan ? Hát csakugyan nem jó ? — Ha megengeded, hogy őszintén szóljak . . . — Sőt kérlek !... — Hát biz ez nem sikerült öregem .. . ez meglehetősen rossz kép. És bár nem mindig igazságos a zsűri Ítélete, mégis . . . most az egyszer . . . Nincs ezen a képen, barátom, se rajz, se szín. Ez a te hölgyed nem él s nem is ólt soha. Mintha kaucsuk­ból volna s mintha csak káposztáié kerin­gene — vér helyett — az ereiben. Nézd csak, hiszen valósággal zöldes árnyalatú a bőre, amelynek helytelen szinét még inkább és s7>á\\oőta _= á\9é\e\. ==_ Van szerencsénk a nagyérdemű közönséggel tudatni, hogy Pápán a „HUNGARIA"-KÁVÉHÁZAT ÉS SZÁLLODÁT átvettük s azt a legszolidabb alapon saját nevünk alatt tovább fogjuk vezetni. Főtörekvésünk oda fog irányulni, hogy ugy a szállodában mint pedig annak éttermében és kávéházban a tisztaságra, jó minőségű ételek és természetes tiszta italok kiszolgálása által a t. közönség bizalmát megnyerjük. A nagyérdemű közönség szives pártfogását kérve, vagyunk £5 H /~\/~\SZ kivalo tisztelettel ——-—— ———————————-—-— MINDEN ESTE MOZGÓFÉNYKÉP ELŐADÁS tarftatik. kávésok és szállodások,

Next

/
Thumbnails
Contents