Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.
1910-11-13 / 46. szám
ZLÖNY Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELOFÍZETESI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. A Most a midőn sorra értekezleteket tartanak a vidéki városok és a főváros a hus drágaságának mikénti megoldásáról időszerűnek tartom, ha én aki egyrészről tenyészállat kereskedéssel, másrészről mezőgazdálkodással foglalkozom és igy ezen a téren elég tapasztalattal biró egyén ezen kérdéshez hozzá szóljak. Folyó hó 30-ikán jelen voltam az OMKE. által összehívott Pápán tartott értekezleten, melyre szives volt ide fáradni a OMKE. tisztelt főtitkára dr. B e c k Géza ur és előadni azon indokokat, melyek révén a husdrágaságon segíteni lehetne, természetes ezen tanácsok az OMKE. elvei szerint vannak összeállítva. Végig hallgatván az igen tisztelt főtitkár ur szép fejtegetéseit, mondhatom, nekem nagyon tetszettek, és mondom, ha felényire nem nem volnék agrárista, talán meg is győztek volna az érvei, de azon érveket mind nem acceptálhatom a husdrágaság okozójának. A tisztelt főtitkár ur főokul azt állította, hogy 1908. évben, amidőn megkötötték a Balkán államokkal a kereskedelmi szerződéseket és azokat életbe léptették, ez a fő okozója a hus és más egyéb élelmiszer drágaságának, bocsánatot kérek, ha én ezt nem fogadom el és ezen állásponttal szemben a következő állítást vagyok bátor megkockáztatni : 1908-ik évben volt nálunk a nagy szárazság, midőn országszerte óriási takarmány hiány volt, a gazdának nagy gondot okozott saját állatainak kiteleltetése, akkor a kormány engedélyt adott Olaszországnak 200000 drb. növendék állat kivitelére, ahelyett, hogy gondoskodott volna takarmány kiosztására kellőképpen. Az állatkivitel kezdődött 1908 év augusztus havában és tartott 1909 év augusztus haváig a nagyobb mérvű kivitel. Kivittek körülbelül 160000 darabot, abban az évben nagyobbrészt 1-től 2 éves növendék állatot, azok az állatok most 1910 évben kerültek volna levágás alá cs annak hiányát érezzük, már most kérem a heti felhajtásból hiányzik Bécsben 1000 drb., Pestről 500 drb., mondjuk a vid.éki városokból és kis községekből 2500 drb. igy tehát az állathiány számszerint kifejtve 4000 drb. hetenkint, ez egy évig 200000 drb., tehát ha Olaszországnak nem engedték volna meg az állatkivitelt, akkor most nem volna oly nagy hiány. HIRDETESEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. Most rátérek a második és alapos okra, ami okvetlenül orvoslást igényel, mert különben még jobban érezzük a bajt, az pedig a következő : Ma már amidőn a munkásviszonyok oda alakultak, hogy a mezőgazdának is számolni kell, hogy azt az ágát forcirozza jobban a gazdaságának, melyek jövedelmezőbbek, hogy a munkásait kielégíthesse, ez pedig a tejgazdaság, aminek nem árthat sem jég, sem fagy, sem köd, sem rozsda, sem egér, sem az Isten tudja hány féle féreg, ezen a téren igyekszik boldogulni, hát tisztelt olvasóim ezt sem lehet zokon venni attól az uzsorás agráristól, mert ha egy kereskedőnek az üzletében — tegyük fel — a parget magasabb áron kel el és többet jövödel1 mez, mint a karton, tehát nem lenne okos ember ha mégis kartont tartana, és nem pargetot, vagy tudom is én bármit, és hogy fentebb emiitettem az uzsora címzést, amit már gyakran hallottunk a szemünkközé vágni, erre csak annyit mondhatok én, hogy még nem találkoztam olyan kereskedővel, akinek az árujáért ígértem egy bizonyos öszszeget és ő azt mondta volna, hogy sok lesz, ő hajlandó azt alább is adni, és mégis azt akarják, hogy legyen T'ÁKCZÁ A specialista festő, Amikor már vagy tizedszer utasította vissza képeit a Sálon, Joseph Treulard, a festő, végképpen elcsüggedt. Eltompulom álldogált a zsűri által el nem fogadott vászna előtt és nem tudta megállapítani róla, vájjon zseniális alkotás-e, vagy csak közönséges mázolás. Hogy ezzel tisztába jöjjön, levelet irt Paul Gorensnek, egyik régi barátjának, akit még a Madron ateiierjéből ismert és megkérte, menjen el hozzá, nézze meg a képét s mondja meg őszintén, mi a véleménye róla ? Gorens igazi művész volt és annak is tartotta mindenki. Es bár régen nem találkoztak már egymással, Treulard mégis nagyra becsülte ezt a barátját, nemcsak mint művészt, hanem mint derék embert is. Tudta, hogy nálánál illetékesebb, igaz ságosabb biró nem bírálhatja meg a képét. Paul Gorens tehát harmadnap beálli tott Treulard barátjához, aki azonnal odavezette őt a képéhez, — pamlagon heverő, nagy, meztelen nőalakhoz — amelyet a hatás kedvéért a legkedvezőbb világításban helyezett el. Alig pillantott rá Gorens a vászonra, hirtelen önkéntelenül visszatántorodott és valamit mormogott magában. — Treulard rögtön észrevette, hogy képe kellemetlenül hat a barátjára s ijedten, szinte elcsukló hangon hebegte : — Hogyan ? Hát csakugyan nem jó ? — Ha megengeded, hogy őszintén szóljak . . . — Sőt kérlek !... — Hát biz ez nem sikerült öregem .. . ez meglehetősen rossz kép. És bár nem mindig igazságos a zsűri Ítélete, mégis . . . most az egyszer . . . Nincs ezen a képen, barátom, se rajz, se szín. Ez a te hölgyed nem él s nem is ólt soha. Mintha kaucsukból volna s mintha csak káposztáié keringene — vér helyett — az ereiben. Nézd csak, hiszen valósággal zöldes árnyalatú a bőre, amelynek helytelen szinét még inkább és s7>á\\oőta _= á\9é\e\. ==_ Van szerencsénk a nagyérdemű közönséggel tudatni, hogy Pápán a „HUNGARIA"-KÁVÉHÁZAT ÉS SZÁLLODÁT átvettük s azt a legszolidabb alapon saját nevünk alatt tovább fogjuk vezetni. Főtörekvésünk oda fog irányulni, hogy ugy a szállodában mint pedig annak éttermében és kávéházban a tisztaságra, jó minőségű ételek és természetes tiszta italok kiszolgálása által a t. közönség bizalmát megnyerjük. A nagyérdemű közönség szives pártfogását kérve, vagyunk £5 H /~\/~\SZ kivalo tisztelettel ——-—— ———————————-—-— MINDEN ESTE MOZGÓFÉNYKÉP ELŐADÁS tarftatik. kávésok és szállodások,