Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-10-30 / 44. szám

tartó elemnek, a városok lakosságának élelmezése olcsóbbá tétessék, itt az ideje, hogy a városok népe nevében a városok képviselői is körvonalazzák és kifejezésre jutassák azokat a követelményeket, meiyek teljesítése a városok népének érdeke. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy a legutóbbi évtizedben a városok közélelmezési viszonyai oly mérvnen megrosszabbodtak, hogy a nép zöme nem képes elsőrendű élet szükségleteit kielégíteni. Hustáplálék hoz ma már csak a jobbmódu pol gárság jut. Az egy főreő es husfo gyasztás minden városban évről-évre csökken, s ez a jövő generáció és a közgazdaság szempontjából felette szomorú helyzet, mert a természetes fejlődéssel, különösen a városokban az ipar és a kereskedelem fejlődésével járó nagyobb fogyasztó képesség épeu azt kívánná meg, hogy a húsfogyasztás emelkedjék. Nélkülöző nép, mely elsőrendű életszükségleteit kielégíteni képtelen és gazdasági ha ladás egymást kizáró fogalmak. Gazdasági haladásról, az ipar és kereskedelem fejlődéséről e ;ik ott lehet beszélni, hol a nép nem szenved szükséget a legelsőrendii tápszerekben. Magyarországon ma már kétségtele nül megállapítható, hogy nemcsak husdrágaság van, hanem a legnagyobb mértékű hushiány is, s az ország fejlődésének legfontosabb problémája a küszöbön lévő husinség bekövetkezésének megakadályozása. Az ankét arra való, hogy oda eszméket vigyenek, s ott eszméket cseréljenek, melyekből kialakuljanak azok a konklúziók, melyek a bajo kon segíthetnek. Nyilvánvaló, s nem szenved kétséget, hogy a drágaság és hushiány élső és főoka az aránytalan birtokeloszlás, s ennek gazdasági és társadalmi hatásai. A nagybirtok minél nagyobb földjáradék biztosítására törekszik, s mivel a nagy birtok földjáradéka az államhatalom intenzív védelme következtében min den eshetőség biztosítva van, a földmüvelés technikájának javítása, s a termelőképesség fokozása tekintetében a legutóbbi évtizedekben alig történt valami. Az élelmiszertermelés nem tartott lépést a népszaporodás sal, s dacára az agráruralomnak, az országban évek óta megállapítható a teljes és a szó valódi értelmében vett depekoráció. A mai hushiány az agrárpolitika kudarcát jelenti. Áz állattenyésztés hanyatlása, a mezőgazdasági terme lés általános stagnációja bizonyítja, hogy ezzel a politikával szakitani kell. S hiába követelik agrár részről az élelmiszerkereskedelem és a börze megrendszabályozását, ezek az intézkedések a bajon nem segítenek. A városok kongresszusának ál landó bizottságára hárul a nem könnyű feladat, hogy mindezekre az okokra reámutatva, javaslatot tegyen a mód és eszközökre nézve, mellyel a hus kérdés megoldható. S mi tudjuk, hogy a kongresszus állandó bizottsága erre elég bátorsággal és képességgel bír. Levél a szerkesztőhöz ! Tekintetes Szerkesztő Ur ! Kérem alábbi közleményemet becses lapjának legközelebbi számában közzétenni. Az augusztus 27-ki Virág-utcai tüz után másnap a károsultak közül Dezső Lajos, Kiss István és Kőszeghy Gábor pápai lakosok megjelentek a rendőrkapitányi hivatalban és a tűzoltóságot, késedelmes megjelenés miatt feljelentették. A velük felvett jegyzőkönyvben azt mondják, hogy a helybeli tűzoltók oly késedelemmel jelentek meg szereikkel a tüz színhelyén, hogy már a borsosgyőri tűzoltóság is ott volt, sőt már működött is mire a helybeli tűzoltóság megérkezett, noha a tüz éjjeli órában, tehát oly időben volt, mikor a város lovai otthon voltak. Egyedül a helybeli tűzoltóság késedelmes megjelenésének tulajdonítják, hogy a tüz nagy arányokat öltött és tetemes károkat okozott. Ezen jegyzőkönyvet városunk polgármestere igazolás végett kiadta alulírottnak. Miután a tűzoltótestület parancsnoksága ezen valótlan állításokat magára nézve sértőnek találta, a testület választmányának határozata alapján s a testületi ügyész utján az illető bíróságnál a nevezettek ellen rágalmazás címén panaszt emelt. Ezen panasz a helybeli járásbíróságnál október hó 25 tárgyal tátott, mely alkalommal a következő jegyzőkönyv lett felvéve : A pápai kir. jbiróság nyilvános tárgyalása. Pápa, 1910 október 22. Jelenlevők Füredi Gyula mint biró, dr. Sült József mint jegyzőkönyvvezető. Rágalmazás vétsége miatt vádolt Dezső Lajos, Kiss István és Kőszeghy Gábor mint vádlottak. Az ügy felhívására jelentkezik dr. Kende Ádám mint magánvádló képviselője. Eljáró biró megnyitja a tárgyalást. Vádlottak kijelentik, hogy a pápai rendőrkapitányi hivatalban folyó évi augusztus 28 án felvett jegyzőkönyvnek a tartalma a valóságnak nem felel meg, ők a Pápai Önkéntea Tüzoltóegyesületet sérteni nem akarták (?) De amennyiben mégis megsértették volna azért bocsánatot kérnek. Főmagánvádló képviselője erre vádját visszavonja. Végzés. Ezen ügyben a további bűnvádi eljárás megszüntettetik, mert a cselekmény magánvádra üldözendő, főmagánvádló képviselője pedig vádját kellő időben visszavonta. Főzösen majd kirimánkodjátok kezemből a fegyvert. Pedig megmondtam, hogy Emília lelkében nem akarom egy megtört bűnös emlékét hagyni. Erre is hiu vagyok. Azt sem akarom, hogy megvessen. — Feleséged semmit sem fog megtudni, szavamat adom rá. Egy órai halasztást kérek, megadod ? — Megadom . . . Hanem azért Haraszthy százados nem ment haza. Nem volt akkora lelki ereje, hogy a sötét tusakodások eme nehéz óráján találkozzék a feleségével. Attól tartott, hogy babonázó szépségével meglopja halálos el határozását. S akkor, ha nem sikerül a jó barát megmentése : örökre elveszett. Az utca elején egy kis liget volt: behúzódott az egyik padra s várta, leste a percek futását. Fél óra telhetett el mindössze. Jött Bálinth főhadnagy. Arcán nagy megindulás, tekintetében lázás öröm. Már messziről lobogtatott a kezében valamit. — Itt van. Kerek számban négyezer. Rohanj ahhoz az emberhez s elégítsd ki. Aztán, ebédelj nyugodtan. Isten veled 1 Haraszthy századosnak a nagy boldogságban eszébe sem jutott, hogy megköszönje ezt a szívességet. Honnan teremtette elő a pénzt ilyen boszorkányos sietséggel? — azt sem kérdezte. Olyan volt, mint a vizbefuló, akit egy jótevő hab váratlanul kidobott a partra. Csak kacagolt, szorongatta a főhadnagy kezét s beszélt oda nem illő bolond dolgokat. Aztán megiramodott, mint egy tökéletes bolond s eltűnt a házak között . . . Délután fájdalmas meglepetés érte Haraszthy századost. Hírül hozták, hogy a parancsnokság meglepő vizsgálatot tartott s az ezredpénztárban, melynek Bálinth főhadnagy a kezelője, — négyezer korona hiányt fedezett fel. A főhadnagy elfogad ható okát nem tudta adni a hiánynak s ez okon nyomban letartóztatta. Erről a derék, komoly emberről ki hitte volna el ezt az infámiát ? A századossal egyet fordult a világ. De nem szólt semmit. Nyomban kardot kötött s elindult a tiszti pavillon felé. Lelké ben erős volt az elhatározás, hogy leleplezi magát. Hadd bűnhődjék ő, a vétkes... Isten veled szép, derék asszony, fényes katonai élet 1 Sorsát nem kerülheti el senki, hiába. A folyosók nyirkos csendjében különös, titokzatos arcok fogadták. Benyitott a szobába, ahol nagy hangon beszélgettek a tisztek. No, lesz itt felfordulás mindjárt, ha kirukkol a valósággal. Sarkát összeütötte. (Utoljára teszi úgyis, mert ezután, mint rabot, nem illeti meg a katonai tempó.) — Jelentem alásan a tábornok urnák. — Megállj csak, amicenko. Erre majd ráérünk. Inkább én szolgálok egy kis örömhírrel. . . . Bálinth főhadnagy ártatlan. Épp most jelentette a rendőrség, hogy valami hamiskártyásokat fogtak be, akik a játékon kívül a zsebeléshez is pompásan értettek. Az a szegény ember valahogy közéjük tévedt s a gazemberek kirabolták. De hogy valaki miért tartja a Wertheinmél különb Wertheimnak a saját zsebét: ezt nem tudom megérteni ... — Ezt én sem értem ! — mondotta a százados s mindnyájuk nagy meglepetésére könyezni kezdett . . . Schwach Mór cipöraktára Pápa, Kossuth Lajos-utca (Karsay-féle ház, az uj posta mellett), hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet gyorsan kapni. Beteg lábakra (ortopád-munka) kiváló gond lesz fordítva. Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. SJQT Ugyanitt saját készitésii raktári cipők kaphatók. "apH