Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-01-30 / 5. szám

Tudva tehát azt, hogy városunk csakis gyárak felállításával haladhat folyton előre, javaslom, hogy alakitson Pápa város képviselőtestülete egy gyárbizottságot. Ennek a bizottságnak legyen a feladata az, hogy Magyarországban letelepülni szándékozó gyárosokkal folytonosan érintkezésben álljon, azokat városunk számára megnyerni igyekezzék és ez érdemben a város képviselőtestületének javaslatot tegyen." Városunk polgármesterének ezen üdvös inditványa tudtunkkal már a legközelebbi közgyűlés napirendjére lesz kitűzve, és reméljük, hogy városunk képviselőtestülete kész örömmel fogadja ezen üdvös eszmét, mely hivatva lesz városunk haladását és fejlődését biztosítani. A vajgyár létesítése. Városszerte el van terjedve azon liir, hogy a városunkban létesítendő vajgyár terve teljesen el van ejtve. A szárnyra keltett hír nem felel meg a valóságnak, amennyiben a terv nemcsak hogy el nem ejtetett, hanem annak létesítése annyira közel álló, hogy a vállalkozó már a jövő hónapban óhajtaná a gyár felépítését megkezdeni. Tény az, hogy a vállalkozó nem a tervezett telken, ugyanis a Perutz testvérek munkásházai előtt levő üres telkeken szándékszik a gyárat létesíteni, amennyiben ezen telek | céljainak nem felel meg, mivel a tervezett nagyobb kiterjedést igénylő vállalat ezen telken el nem férne, hanem igenis hajlandó ezt a város | tulajdonát képező, a Kisfaludi-utea végén elterjedő szemétgödör telken felépíteni és erre vonatkozólag be is adta kérvényét a városi tanácshoz. A vállalkozó azonban kijelenti, hogy ezen gyár céljaira csupán a város tulajdonát képező a Kisfaludiutcán levő szántó és rétterület úgynevezett Lágymányos szemétlerakó terület alkalmas. Ezen most a közegészséget veszélyeztető szemétlerakodó hely át ruházása tárgyában a képviselőtestület haladéktalanul nem intézkedhetik, I de különben is ugy a Perutzgyári mestermunkások, mint a közelben lakó háztulajdonosok közegészségi okokból kérték a szemét lerakást betiltani és a bacillus gödröt bete* metni — a vállalkozó cég felajánl ezen teleknek a rajta épült ház és ehhez szükséges udvar területenkint szántó, rét, gödör és szemétlerakódételep területért 3600 korona vételárt és kéri, hogy ezen területnek a felajánlott vételárért tehermentes leadása iránt az eljárást mielőbb meg indítani. A vállalkozó tudva azt, hogy a képviselőtestület csakis törvényhatósági jóváhagyás után engedheti át örök árban ezen területet, de mivel ő a gyár felállítása tárgyában még a den tükör a világon. A veres szemű, álmos pincérek korhelylevest szolgáltak fel és a csorda legelni indult. A kolomp különös perverz gyönyört talált abban, hogy valami kevés szentimentalizmussal vegyitett poézist lopjon kifáradt hallgatói szivébe. A pásztor vigan kongatta a drótvégü korbácsát és hihetetlenül hamisan fütyült valami bokorugrás csárdást hozzá. Mintha csak ellensúlyozni akarta volna a kolomp szavát. A vendéglő nyitott verandája teli volt fáradt éjjelezőkkel és az asztaloknál foly a pezsgő, meg a tréfa. Az egyik sarokasztalnál — ahol a bálkirálynő trónolt, — valami sápadt, ólomkarikás szemű fiu busult, illetlenül nekikönyökölve az asztalnak. A sápadt fiút Rozgonyi Ubulnak hívták és a bálkirálynőt, akinek az asztala mellett busult, Dobó Katicának. A zilálthaju asszony hirtelen odaszólt a zilált kedélyállapotu fiúhoz : — Na hallja, Ubul! Nem szégyenli magát igy busulni, — meg ilyen szomorúan nagyokat inni — csak azért, mert a kis Szilágyi Erzsébet, — aki megirta levelét annakidején — most nincs közöttünk, hanem a kedves papáját ápolja valahol a szállodai fülledt kis szoba orvosságszagu levegőjében ? Ugyan menjen, maga buksi ! Akarja, hogy kigyógyítsam a bajából? Akarja? Na, jó! Jöjjön majd délután a kávés zene alatt mellém, és ne legyek többé a vármegye szemefénye, ha olyan makk-egészségesen nem fog majd tőlem búcsúzni, mint amilyen betegen telepedik előzőleg mellém, A cigányok rákezdtek a hagyományos Rákócziindulóra és a társaság feloszlott, mert már tulmelegen kezdett sütni a nap. II. A kávénénikék már javában szapulták zeneszó mellett a fiatal asszonyok jó hírnevét, a cigányok vadszőlős pavillonja mellett, amikor Ubul ur, az öltözködési helyesírási hibáktól csak ugy hemzsegő toilettejében kilépett a „nagy térre". A szemébe csapta az ablaküvegből való kerek kis vakítót, és azután a meg nem nyomorított szemével kereste a bálkirálynőt. A bálkirálynő a terasse on ült, (ott előkelőbb) és hanyagul kavargatta a teáját. Dobó Kata asszony tudniillik egyszer és mindenkorra hatvanegy kilóban áliapitotta meg a saját testsúlyát és ezért teát szokott volt (cukor és tej nélkül) uzsonnázni. Rozgonyi Ubul cs. és kir. kamarás őméltósága (a főudvarmesteri hivatal egy kis elnézésének — anyagi ágról persze — köszönhette a cimét) amikor meglátta azt a nagyított méhkast, amelyik olyan szerencsés volt, hogy a „vármegye szemefényé0 nek hajkoronáján pihenhetett, széles léptekkel — amelyek a falkavadászt jellemzik, — sietett a kacagószemii, fehérfogu asszony felé. Mikor az asztalához ért, meghajolt, — ugy, mintha a dereka tört volna hirtelen ketté — és azután tizenöt zével a nyelvén ezt mondta: — Csókolom a kezzzét ! — Üljön le, mon bon ós rendeljen magának valamit... — Én rendeljek? Hisz én vagyok iderendelve 1 jövő hóban végleg dönteni kell és igy a törvényhatósági jóváhagyó határozatát be nem várhatja, kéri a városi képviselőtestületet, hogy: Adja át Pápa városa a fent jelzett területet neki 5 évre évi 180 korona bérösszegért, részére a telep engedélyt és építési engedélyt kiadni, megengedni továbbá, hogy yállalkozó ezen a területen a vállalathoz szükséges épületeket felépíthesse és minthogy az építkezést lehetőleg február hó közepe táján meg kell kezdenie, kimondván, hogy a képviselőtestületi határozat csak birtokán kívül fellebbezhető meg. Vállalkozó egyben kijelenti, hogy a létesíteni elrendelt átjáróra valamint a szenyviz levezetéséhez szükséges csőlerakásra szüksége nincs, ellenben kéri, hogy az építendő gyárig, illetve a járda belső széléig a vízvezetéki csövet meghosszabitani, hogy azt a gyártelepre bevezethesse. Vállalkozó egyben azon üdvös célt biztosítja a városnak, hogy a vajgyárhoz compressor segélyével hűtóhelyiséget rendez be, melyet nagyobbra tervez mint amennyi a vállalathoz szükséges. Ha tehát uem lenne jég, a nélkülözhető területet Pápa város hatósági céljaira díjtalanul ajánlja fel és engedi át és amennyiben ezt a város nem venné igénybe, ezt a helybeli lakosságnak méltányos árban átengedni hajlandó. A városi tanács foglalkozott a vállalkozónak erre vonatkozó kérvé • — Ah, ja, ez igaz, ezt majd elfeledtem, azt hittem egy percig, hogy maga csak azért jött hozzám, hogy a társaságomban legyen. — Akár egyebet se tennék világ életemben .. . — Farceur vous! Komoly dologról van szó. Arról van szó, hogy felnyissam a szemét. A maga szemét, Ubul, és most hagyjon végre beszélni. Mert én csak ugy tudok beszélni és szeretni, ha nem zavarnak meg. Rozgonyi Ubul felhajtotta azt a pohár sört, amit a pincér minden rendelés nélkül — tiszta szokásból és udvariasságból — eléje tett és azután tenyérnyire húzta ki a szines kézelőit a fehér kabátja bő ujjaiból. Ez annyit jelentett: kérem, kíváncsi vagyok ! Kata asszony egy darabig a távolba meredő ábrándos szemekkel bámult maga elé és a gondosan manikűrözött kis keze ezalatt idegesen dobolt a kinaezüst-kanállal a teáscsésze alján. Hirte>len — mint valami rögtöni impulzusnak engedve — kiegyenesedett a telt, karcsú alakja és a tiszakék szeme mereven nézett egy percig Rozgonyi Ubul mélyenfekvő, ólomkarikás két szemébe. Csend. Meg a cigányok is szünetet tartottak ebben a percben, mintha tudták volna, hogy most készül megölni egy aszszony egy másik asszonyt, akinek mindössze csak az a bűne, hogy szép, fiatal és kívánatos, meg hogy nagyon tetszik egy „aranyifjúknak. Még egy percig ott kutatott az asszony szeme a férfiében és azután mintha ez volna