Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-01-30 / 5. szám

nyóvel ós a következő javaslatot terjeszti a képviselőtestület elé : A városi tanács a kért területet 5 évre évi 180 korona haszonbérbe kiadni javasolja, egyben helyezze vállalkozónak kilátásba, hogy a területet részére 3600 korona összegért örökárban tulajdonába engedi, fenntartván Pápa város magának a vasút mentén oly széles területet, amely esetleg a pápa—devecser—sümegi vasút vágányához traszirozva van. A városi tanács javasolja továbbá a város képviselőtestületének, hogy a bérbe adott területen az épitkezési engedélyt adja meg tekintettel arra, hogy az építkezést már február hóban meg akarja kezdeni-és a hozott határozatra a birtokon kívüli fellebbezés kimondását határozza el. Végül javasolja, hogy a vizveze téki csövet az emelendő épület kapujáig hasszabbitassa meg, hogy a vállalkozó a vízvezetéket a gyártelepre bevezethesse. Tudtunkkal a vállalkozónak ez érdemben beadott kérvénye a városi tanács javaslata kapcsán a legközelebbi közgyűlés napirendjére kerül és nincs okunk kétkedni, hogy városunk képviselőtestülete a vállal kozó kérelmének helyt fog adni és ezzel biztosítani fogja a vajgyárnak városunkban való minél előbbi felépítését. a világon a legtermészetesebb dolog, mosolyogva belegázolt a fiatal vetélytársnője becsületébe. A vetélytársnőjébe ? Nem is egészen. Inkább a vetélytársnője családjának becsületébe. Abba. És irtózatosan. Azt mondta többek közt Rozgonyi Ubulnak, — hogy az öreg Szilágyi Mihály — akit a lakásán ápol most a leánya — nem is annyira vadászszerencsétlenségnek esett áldozatul a minap az erdőben, mint inkább önkezével akart véget vetni az életének. És ezért : Miska, a pezsgős Miska, ahogyan a megyében mondták, holmi árva pénzeket kezelt volna el. El. Árva pénzeket. És csúnyán. Nagyon csúnyán. De az árvaszéki elnök véletlenül rájött az árvaszéki ülnök machinációjára. És mert napfényre hozta a gazságot, barátságból odaszólt a pezsgős Miskának : vond le a konzekvenciákat, öregem, szép beszédet fogok mondani a temetéseden, feltéve, hogy három nap múlva lesz a temetésed ! És ezért ápolja Szilágyi Erzsi most a lősebes apját az orvosságszagu szállodai szobában. Ezért. A sikkasztás miatt. Mert ha nem sikkasztott volna az öreg, akkor az a vadászszerencsétlenség soha meg nem történt volna. Rozgonyi Ubullal kezdett forogni a világ. Minden country gentleman-smokksága mellett is a helyén volt a szive és őszintén szerette a kis kacagó szemli, egérfogu Szilágyi Erzsit. Ha őt önmagát, a sans peur et reproche lovagot vádolták volna a bűnök legundokabbikával, legnemtelenebbikével, a váltóhamisítással, nem érezte volna magát — Veszprémvármegye népoktatási állapota. — A kir. tanfelügyelő Bakonyszombathely, Csajág, Csetény, Berhida, Magyarszombathely, Peremarton, Veim, Veszprém községekben teljesített iskolai látogatásokról beszámolván 1909 december havi jelentését következőkben folytatja: Voltam 8 helyen, 11 iskolában, 21 osztályban és 58 tanfolyamon. Azonkívül megtartottam a karácsonyi pápai izr. és veszprémi áll. polg. fiúiskola magánvizsgálatait, melyekre 39 magán tanuló jelentkezett, ezek közül 7 vizsgaismétlésre utasíttatott, a többi 32 jól elő volt készülve, iskolai épités dolgában egy esetben tanácskoztam iskolaszékkel. A meglátogatott polgári iskolákkal igen megvoltam elégedve, igen jó volt a peremartoni iskola felső osztálya is, Veim is jól megindult, jó volt a berhidai ref. iskola is, a többi iskolában a régebbi megelőző látogatásomkor észlelt eredményhez viszonyúvá, nem találtam ez alkalommal haladást, sőt két iskolában tantárgyak kimaradását is konstatáltam, az illető tanítókat komolyan figyelmeztettem a fegyelmi következményre. Az iskolábajárás kifogástalan, mit a „H-"mintájú jegyzékek is tanúsítanak, melyeknek most van beterjesztési ideje. December havában elkészítettem a tankerület Összes iskoláinak, tanítóinak ós állami segélyeinek táblázatos kimutatását és felterjesztettem a manyarnyelv tanításában kiváló érdemeket szerzett tanítókra vonatkozó jelentést, — előterjesztettem a tandíjmentességre vonatkozó szükséges teendőket s az utoljára még a jelen tanévben az orsz. tanítói nyugdijalapra fizetendő 30 filléres járuléki kimutatások előmunkálatait, végre eljártam a szerzetes tanítónők segélyeinek kedvezőbb előmozdításában. ennyire megsemmisültnek. A szép Dobó Kata, az újból sörös poharat hozó pincér, azok a fogatlan szájukat szünet nélkül járató kávénénikék, a cigánj

7, az egy percre mind vítustáncot járt a szemében. Az ujjnyi vékony kis ezüstvégü porolópálca — amit ő lovaglóbotnak nevezett — hirtelen roppanással kettétört az izmos markában. Azután nagyot nyelt — levegőt, vagy keserűséget, ki tudná megmondani ? — ós a rémülettől dadogva megkérdezte a bálkirálynőt : — Igaz, Kata asszony az amit maga mond ? Igaz, hogy a pezsgős Miska tolvaj ? Igaz, hogy én, én, Rozgonyi Ubul, vagyok a világon a legszerencsétlenebb ember ? Igaz ? Igaz ! Igaz ez ? — Ubul ! Maga sokat kérdez egy lélekzetre és sok az, amire egy lélekzetben felelnem kell! Ami a Szilágyiék esetét illeti, az sajnos, igaz. De arai magára vonatkozik ... magára vonatkozik, Ubul... Ubul... az . . . az . . . legalább szerintem . . . — Mi ? Beszéljen, Kata asszony, mert megőrülök ! — Beszéljek ? Igazán beszéljek ? Hát jó ! Beszélek. Maga nem lehet boldogtalan, mert én vagyok az, aki boldogtalan ! És miért ? Mit gondol, miért ?... Pincér, egy cognacot! A frakkos ember hozta a Magyarországon főzött francia italt ós a szép aszszony, miután lenyelte a kis, talpas pohár tartalmát, így folytatta : — Hát jó! Hát rákényszerít. Hát megmondom : Maga nem lehet boldogtalan, Nevezetesen gondjaim tárgyává lett a tan- és felvételi dijaknak államsegélylyel való pótlása az elemi iskolai oktatás ingyenességéről szóló uj 1908. évi XLVI. t. c. alapján abban az esetben, amidőn a dijak a tanítói fizetésnek egyik alkotó részét képezik, az erre vonatkozó kérvény 8 nap alatt lesz a kir. tanfelügyelőség utján a vármegyei közigazg. bizottsághoz beterjesztendő és pedig az iskolaszéki elnökök a kérvényben dijlevól, javadalmi jegyzőkönjv és az illető tanítók legutóbb rendezett nyugdijokmányai alapján állapítják meg és számjelezik azt az összeget is, amelyekre a tanítóknak tan- és felvételi dij-kárpótlása cimén igényük van és csatolják hit. másolatban az imént hivatkozott 3 rendbeli okmányt, ugyanakkor igazolandó, hogy váljon az iskolafentartó eleget tett-e a nyert állam, segély feltételéül szabott iskolai kibővítés, tanszer és butorzati felszerelésnek, utóbbiakhoz annak idején szétküldött nyomtatott jegyzékek illetőleg az 1907. évi XXVII. t. c. való utasítás IV. függeléke szerint. Ha pedig eddigelé fizetés kiegészítő vagy korpótléki segélyek nem adattak, akkar a tanítók fizetésének alkotó részét képező tan- ós felvételi dijaknak állami segélylyel leendő pótlásért benyújtandó kórvényekhez, a vármegyei közigazgatási bizottság 1907. évi julius 30-án 1908. szám a. kelt köriratában emiitett 31 drb. okmány melléklendő. Az államsegélyes népiskolák építési és tanszer, valamint butorzati hiányainak pótlási ideje 1910 évi ugusztus 30ával lejárván, jól eleve figyelmeztetnek az iskolaszékek, hogy a jelzett hiányok pótlása iránt a f. évi március havi iskolaszéki üléseiben intézkedjenek s az eredményt április hó végéig jelentsék be, mert kielégítő eredmény bejelentésének hiányában a feltételesen részesített államsegélyezésre való tekintettel a vall. és közokt. m. kir. minisztériumhoz kötelezővé vált jelentésünket felterUbul, mert. . . mert, •—• kérem összetett kezekkel kérem ne kónyszeritsen rá, hogy megmondjam, hogy miért ! A szőke asszony ebben a percben olyan Nióbeszerüen szomorú volt, hogy Rozgonyi egyszeriben .tisztán vélt látni. — Hát... Hát... Kata asszony . . . Maga .. . Maga .. . szeret engem ? — Hát nem vette észre eddig? Hát nem súgta meg a szive, ha már nem súgta meg az esze ? Rozgonyi Ubulnak ebben a percben megrázkódott a lelke. És hirtelen. Váratlan módon rázkódott meg. Amikor elveszteni vélt valakit, aki édes volt, mint az anyai csók, megtalálni gondolt valakit, aki édesebb volt, édesebb . . olyan, mint a büv, az örök kárhozat . . . Rozgonyi elkapta a szép asszony formáá, gödröcskés kezét és olyan mohót csókolt rajta, hogy szinte beleszédült. Tíz perc múlva elváltak egymástól ós Kata asszony, amikor öltözködni kezdett az estebedhez és nézte magát a nagy álló tükörben, elkezdett filozofálni: — Mégis csak nyomorult teremtés vagyok, hogy kifecsegtem az öreg Szilágyi esetét. De Rozgonyi Ulbul még nálamnál is nyomorultabb: egy percig sem gondolt tovább arra a szegény leányra, amikor megtudta, hogy az apja sikkasztott és azt hitte, hogy én szeretem őt. Őt! Piha . . . de a szépségem hirét, azt költeni fogja ós ezután vitathatatlanul ón leszek a legünnepeltebb „szőke" a megyében . ..