Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-10-16 / 42. szám

a házicselédek alkalmaztatásához, fellázadnak a napirenden levő brutális viselkedések miatt. r Es ez igy lesz mindaddig, amig a cselédnek módjában van megkérdezni a leendő gazdaasszonyától, hogy hány szobából áll a lakás, hány gyer meket nevel nagy gonddal és költséggel a szülő, van-e vendégjárás, van-e vízvezeték a konyhában, szökő kut az udvaron, hány cipőt vált naponkint a gazda, hányszor van hetenkint kimenő, meddig tart napon kint a munkaidő, szabad-e a katoná nak a parancskiadás után vizitelni, jár e a nagysága szinházba, továbbá, hogy teát kap-e vagy kávét reggelire és hogy az étkezésnél oda ültetik e a családtagok közé az asztalhoz. Ilyen tarthatatlan állapot lesz mindaddig, amig ezek a kérdések a gazdaasszony és cseléd között egyáltalában szóba kerülhetnek. Amig extra szobát követel magának a cseléd és amig a bérösszeg megállapi tása tőzsdei szokás szerint történik. A megváltozott viszonyok folytán, sajnos, ma ott állunk, hogy so kan azok közül is cselédet tartanak, akik anyagi helyzetüknél és társadalmi állásuknál fogva maguk is elvégezhetnék bátran a háziteendőket, amiként elvégezték azt régebben, sőt könnyelmű luxusnak tartották a cselé dtartást és ez okból nagyobb lévén a kereslet, a bér is horibilisan felszökött. S ezért, ha háromszor annyi cselédkeresőt lát a tanyai vagy falusi peszra, mint kinálkozót, azt sem tudja, hogy mit kérjen havi bérösszeg fejében. A világért nem számolván azzal, hogy amig otthon csak szalonnát evett kenyérrel, itt rendes élelmezésben és gondviselésben részesül. Igy állván a dolgok, elsősorban is rendszert kellene teremteni a cse lédfogadás körül. A közvetítő intézeteket erősebb felügyelet alá kellene venni és pontos kimutatásra kötelezni. Ha visszaélések történnének, be kellene vonni tőlük az engedélyt. Ez tiszta munkát és rendszert ered ményezne. Sőt még valamit: a bérösszeget is konszolidálná, illetve némikép flxirozná. Ezt nyomon kellene, hogy kövesse a hatósági cselédhelyező intézet létesítése. Igen hasznos és hálára kötelező munkát végezne a hatóság, ha soronkivül elővenné ezt a halasztást immár alig tűrő fontos kérdést és ho zandó intézkedésével védelmet bizto sitana a munkaadók részére a cselédek túlkapásai ellen. Szinészet Pápán. Megkezdődött az őszi szinévad ! Szalkay Lajos színtársulata mult szombaton „Az obsitos" operettel mutatkozott be. A társulat néhány tag kivételével teljesen újonnan van szervezve. Az eddigi előadások után Ítélve azt konstatáljuk, hogy az operette személyzet fölényben van a drámai személyzettel szemben. Az operette sze. mélyzet kitűnő erőkből áll és első sorban Lónyay Piroskát a társulat szubrette primadonnáját emiitjük, ki országszerte ezen a téren már nagy sikereket aratott. Remek hanggal rendelkezik Kovács Hanna. Ennek nagy jövőt jósolunk színésznői pályáján. A baritonista szereplést Érckövy Károly tölti be, kinek szinte országszerte jó liirneve van. Az operette előadások nagy sikerét nagyban emeli a katonai zenekar, melyről a legnagyobb elismerés hangján kell megemlékeznünk. Ami a drámai személyzetet illeti azt tapasztaltuk, hogy a férfiak helyesen megállják a helyüket ellenben a nőkről ezt nem mondhatjuk, kivéve a komikánét ós az anyaszinésznőt névleg Mihlbssy Margit ós Hidvéqhy Ernőné. A drámai szende Fehérváry Juliska kezdő színésznő és organuma sincs rendben. Lehet, hogy idővel más véleményünk lesz felőle, de egyelőre ezt konstatáltuk. A karszemélyzet igen jól van összeállítva és kifogástalan, melyet részben Takács karmester mesteries vezetésének kell betudnunk. Ezeket előrebocsájtva beszámolunk az eddig bemutatott előadásokról. Szombaton bemutató előadásul „Az obsitos" került szinre a címszerepben Érczkövy Károllyal. Gyönyörű szép csengő baritonja van és a közönség tüntető tapsokkal honorálta ugy érzésteljes játékát valamint kellemes hangját. A nemzetes asszony szerepét Hidvéghyné játszta. Rendkívüli rokonszenves és rutinirozott színésznő, ki nemcsak játékával, de kellemesen csengő szoprán hangjával nagy hatást ért el. Az affektált zsidó leány szerepét Lónyay Piroska adta. A társulat subrette primadonnáját megjelenésekor a közönség zajos tapssal fogadta és egész estén át énekszámait tapsokkal honorálta, melyet méltán kiérdemelt. A második felvonás terzettjét Bátori és Ivánfival hétszer kellett megújráznia. Megjelenése bájos és rokonszenves, játéka sikkes és éneke biztos. Szóval' vérbeli subrette primadonna. Málcsika szerepét Szégyeltem »és ameddig csak lehetett, gondosan dugdostam Mara elől. Végre mégis kezébe került egy példány és elolvasta. Ugy sejtem, ugy .érzem, hogy. emiatt vesztettem el őt! Mert a könyvben nem találta meg a művészt, aki előbbi munkái val megbűvölte. Es ezért-a férfit sem szerette többé bennem ! > Claudius egy pillanatnyi szünetet tartott, azután rám szegezte lázas tekintetét és folytatta : — Sajátságosnak találod, ugy e, ezt a jelenséget ? Pedig ugy van, való és igaz ! Egész lényem Mara iránt táplált szerelmembe olvadt ; az ö szerelme is meghaladta az emberi valóság határait és azért kellett ennek a szerelemnek meghalni ! Néhány pillanatig szótlanul nézte.m Claudiusra; szemei elhomályosodtak, — mintha távoli, fájdalmas víziói volnának ; ajkai görcsösen mozogtak és mintegy álomszerűén susogta: — Meghalt a szerelem! Mikor? Nem tudom ! Bizonyosan, mikor az utolsó, értéktelen könyvemet olvasta! Mara már nem szeret és nem is titkolja közönyét. Őszinte, büszke lelke most se változott! Sohase színlelt és a jövőben sem fog színlelni. Én még szeretem, de ő már nem szeret többé. És miután nem tartozik azokhoz, akiket vissza lehet hódítani, nem élhetek tovább sem vele, sem nélküle 1... Mélyen meghatva kerestem a vigasz szavait, mikor Claudius ismét közbeszólott: — Jöjj velem l Te — bár régebb idő előtt — ismerted ! Hátha bizalmas lesz hozzád és felfedi előtted lelki változásának valódi indokát. Az én megfigyeléseim megbízhatatlanok, mert nincs meg a kellő nyugalmam. Amint tudod, egyedül, visszavonultan élünk a vidéken. Azt hittem, hogy ott a magányban, a természet békés csendjében, életünk majd háborittatlan, felhőtlen, magasztos boldogságban telik le. Hangjában és szemeiben olyan végtelen fájdalom jutott kifejezésre, hogy kénytelen voltam kérését teljesíteni. Elmentem vele . . . * Az eső még mindig hullott, a kétfogatú kerekeinek nyikorgása zavarta meg az est ünnepélyes csendjét. Meglepetésemben és nyugtalanságomban semmi kételyem sem volt aziránt, hogy Claudius — elfogultságában — az eseményeket rikító sziliekkel túlozta. A kocsin igy íolytatta : — A barátságos kis fészek, mely boldogságunk tanuja volt, most néma és elhagyott. Minden megkisérlett gyöngédségem meddő maradt. Hajdani kedvencei: a könyvek és virágok se érdeklik már. Ugy látszik, hogy környezete teljes megvetésével ő maga is csak elvesztett szerelmét siratja; Célhoz értünk. A csinos, kis nyári lak szinte elveszett az évszázados fák büszke környezetében. Claudius elül haladt és hallottam, amint halkan, susogó hangon könyörgött. Mialatt ő a lámpát meggyújtotta, én is beléptem. Egy nyugágyon, fejét könnyedén félrehajtva, inkább fekvő, mint ülő helyzetben, Mara Vanni pihent. Közvetlen mellette az asztalkán néhány fonnyadt rózsa feküdt. Közeledtem hozzá és kezemet nyújtottam felé köszöntésül. Hirtelen egész testemben megborzadtam, mert Mara Vanni... halott volt. Remegve néztem Claudiusra, aki szemeiben halvány reménysugárral kérdezte : — Nos ? . .. Most már megértettem szemeinek titokzatos, lázas ragyogását! Hogy is nem ' láttam meg eddig benne az őrület félre ismerhetlen, biztos kifejezését ? A váratlan csapás örök éjbe borította ezt a nagy elmét és ez az őrült ember már egy egész napot töltött Mara holttesténél, gyötrő kinok és kétségbeesés között... és most összetéveszti az élet utolsó érverését, a szerelem halálával ! Kegyeletes ámítással támogattam Claudius szent őrületét és elvezettem a szomorú házból... és őszinte fájdalommal gondoltam a szerencsétlen pár lerombolt boldogságára, mely soha-soha többé fel nem támad . . . Szólt a holló : „Sohasem !" A halál költőjének rideg szavai visszhangzottak füleimben ! . . . Es ezen a szomorú, őszvégi, rideg esti órában sirattam el én is legkedvesebb barátomat ! . . .