Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-10-02 / 40. szám

ve vény, aki ide jött uj hazát keresni ezen áldás közepette és áhitattal rebesgeti : „Adtál Uram áldást de nincsen benne köszönet." A lakáskérdés érinti a leginkább a közhivatal és közintézetek tisztikarát, — mely tekintélyes contigensét alkotja városunknak, mely társadalmi osztálylyal a helyi ipar és kereskedelem számot vet és éppen ezen osztálynak van oka a panaszra, hogy nem talál nálunk szerény igényeinek ötét megfelelő, kényelmes tűzhelyet, A lakáskérdés nem egyoldalú, hanem helyi, társadalmi és gazdasági kérdés, mely megoldását sürgeti, mert töle függ a város további fejlődése, avagy örökös stagnációja. — Mi már több vezércikkben több utcák megnyitásával kapcsolatosan — érintettük ezen lakás kérdést — és figyelmét felhívtuk az intéző köröknek az ezzel összefüggő előnyökre. Itt az idő, hogy a város közönsége, a helybeli társadalom és a pénzintézetek napirendre tűzzék ezen égető kérdést és okot módot találjanak ki ezen a város további fejlődését érintő kérdés megoldására. Városunk közérdekét véljük teljesíteni midőn ezen kérsésnek napirendre való tűzését sürgetjük és sürgetni fogjuk addig, mig nem tapasztaljuk, bogy felszólalásunk megszívlelésre nem talál. — Sziniévadunk kezdetén. Már megjelentek a falragaszok, mely a „Színházi jelentés'-ről számolnak be és melyből kitűnik, bogy Szálkái Lajos színigazgató újonnan szervezett társulatával f. hó 8-án kezdi meg az őszi évadot, mely körülmény bizonyos kötelességet ró reánk arra nézve, hogy oly dolgokat szellőztessünk, melyeket megszívlelendőnek tartunk ugy a közönség mint szintár sulatunk részéről. A jelentésből látjuk, hogy a társulat gerince teljesen újonnan vau szervezve és ha a régi jó tagokat hozzá vesszük, azt kell konstatálni, hogy kitűnő erőkkel fog rendelkezni s igy teljes reménnyel nézünk elébe a sziniévadnak s hisszük is, hogy közönségünk is méltányolni fogja Szálkái színigazgatónak áldozatkészségét, ki nem kiméi semminemű áldozatokat, csakhogy közönségünk jogos és méltányos igényeit kielégíthesse. v Senki sem tagadhatja, hogy Pápa városa mindig híres volt irodalmi és művészeti szeretetéről. Pápa városa mindenkor örömmel áldozott a magyar színészetnek. Városunk intelli gentiája eléggé tudja már, hogy melyik társulatot kell respektálnia ! Nem a pessimista szemüvegén nézi közönségünk az előadásokat. Nem. Hanem képes arra, bogy a jót selejtestől, a salaktól megkülönböztetni. Nem frázis, de igaz tény, hogy Pápa városának messze földön hire van, hogy Thália papjait, ha hivatásukat őszintén és lélekkel fogják fel, itt e város fal^i között anyagi siker kisérte. Szálkái Lajos színtársulatát majd nem teljesen újonnan szervezte a vi dék legjelesebb erőiből és ha figyelembe vesszük, hogy a színigazgató katonai zenekart szerződtetett lem is. Arra kérem csak, hogy őt nagyon boldoggá tegye. És ha esetleg irigy nyelvek beszéde jutna fülébe, mintha rajtam méltatlanság esett volna, ne adjon hitelt az ellenséges szónak. Azért is írok, hogy kijelenthessem, s kérem, higyjen szavamnak, hogy Démy mindvégig hozzá illő becsületességgel viselkedett hozzám. E levél Gittát először meghatotta, másodszor, harmadszor olvasva azonban már zavarba hozta. Miért is érhetné Démyt vád? A szerelem maga mire sem kötelez. Merész és határozott természet volt. Hamarosan nekirendezkedett, hogy meglátogatja Magdát. Szegény Magda meg valósággal megdöbbent, midőn a látogatást jelentő telegrammot olvasta. Amikor már közelgett Gitta érkezésének ideje, felöltöztette a kis leányát s elküldte pajtásaihoz játszani. — Te, anyuska, nem jösz ? — Nem, Dusikám, menj csak egyedül. Anyuka nem ér rá. A kis leány újra meg újra csodálkozott, de föltette pipacsvirágos, könnyű nyári kalapját s ment. Anyja egyedül maradt s izgatottan várta a különös látogatót. Nngy különbség volt közöttük. Magda kicsiny, könnyű, törékeny termet volt, a másik, a boldogabb, Gitta, magasra termett, pompázó szépségű tünemény. Magda gyámoltalan hamupipőkének érezte magát mellette. — Nem csodálom, nagysád, nem csodálok semmit, — suttogott amig szobájába kisérte. — Mit nem csodál ? — szólt majdnem kelletlenül Gitta. — Istenem! hát hogy megszerette. Hiszen sokkal különb, mint én. — Ilyeneket drágám ne beszéljen. Gitta ezt nagyon komolyan mondta. Körülnézett a szobában. Nem volt benne semmi fényűzés, de egyszerűsége finom, előkelően hatott. A pamlagra ültek. Égetett bársony takaróval teritett asztalka volt előttük. Az asztalkán Démy arcképe volt s körülötte a könyvei. Diszkötésü könyvek. Az első is ott volt, a „Magda" cimü. Ezt még ugy kapta tőle. A kezeirása is megvan benne. A többit már mind maga vette. Gitta végignézte a könyveket, de nem tett rájuk megjegyzést. — Régen itt lakik ? — kérdezte aztán. Meleg érdeklődés hangzott a szóba. — Tiz éve. Azóta, hogy elhagytam a színpadot. Szerényen, elhúzódva, a kis vagyonkám ahogy engedi. De jobb igy. — És egyedül ? — Dehogy. A kis leánykámmal. Gitttának valami megrázta a lelkét. Felegyenesedett. — Az ő leányával ? Magda is megremegett. Mintha rosszat tett volna. Aztán egy kis elcsodálkozás is volt hirtelen zavarában. — Hát mégsem tudja ? — De tudom, felelt Gitta és visszaült helyére. A két nő nagyon sokáig elbeszélgetett és nagyon összebarátkozott. A kis Dusikát is hazahivatták és nagyon megszerették egymást. Búcsúzáskor azzal váltak el, hogy Magda pár nap mulva leánykájával együtt Gittához megy. . és a színműirodalom legújabb termékeit is megvette és ez évadban előadásra kerülnek, ugy tehát elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy egy oly társulat érkezik városunkba, mely méltó lesz színházlátogató közönségünk müigényeihez. Ösmerjük három éve már a színigazgatót és tudjuk, hogy amit mondott az való volt, amit igért, azt be tartotta. És ha működő tagjai közül egyetlenegyet sem ismernénk is, az ő személye egyedül elégséges garan • ciát nyújt leendő célirányos működése mellett. A színigazgatóval szemben ezen bizalmat előlegezve, mindazonáltal nagyon is aktuálisnak tartjuk most, midőn Szálkái Lajosnak szakmáját és hivatását szem előtt tartó színigazgatót és majdnem mondhatni újból szervezett társulatát körünkben üdvözölhetjük eg> és mást elmondani, ami sziniévadunk sikerét van hivatva biztosítani. A társulat első sorban teljes ambitiójával arra törekedjék, hogy a bemutatandó színmüveket jól betanult és összhangzatos előadásban mutassa be. Mert régi igazság az, hogy a kerekded előadás már maga a siker és ha ehhez a kerekded előadáshoz még a művészi tűz, a színészi leikesedés is járul, akkor a közönség pártfogásának eredménye nem maradhat el. Ami a szinügyi bizottságot illeti, tudtunkkal Szálkái igazgató érdemeit azzal ismerte el, hogy már hét iz> ben biztosította részére a sziniévadot, ehhez külön kommentár nem kell. Ugyancsak a szinügyi bizottság az igazgató kérelmére egyes helyárakMagda ellenkezett, Gitta azonban nem engedett s végre is kierőszakolta Magda igé rétét. Nagyon tudott uralkodni, nagyon tudott másokat engedelmességre szorítani. Aznap pedig, hogy Magdáék Pestre értek, magához hivatta Démyt. A jövőt rendező tennivalóival nagyon hamar tisztában volt. , — Édesem, — szólt Magdához — te akárhogy erőltetsz is, ezen a sírás sem változtat, a felesége én már nem leszek. Nagyon szeretem, esztelenül szeretem. Miért tagadnám ? De vannak elveim. S az elveimnek, ha kell, magamat i,s fel tudom áldozni. Követelem tőle, hogy elvegyen, hogy lánykátoknak atyja legyen. Magda mégis rimánkodva könyörgött. — Ne tedd, drága, ne tedd. Ne is mondd, hogy itt vágyok. Ne beszélj rólam egy szót se. Menj hozzá, legyen boldog, legyetek boldogok. Csöngettek. Gitta elment. — Ha kelletek, — szólt — elmegyek értetek. Helyet kínált Démynek. Szavait figyelmetlenül hallgatta. Tekintete az ablakon járt. Bárányfelhők úsztak át az égen; azokat nézte. Démy is elhallgatott s jeggy ürüjét forgatta. Gitta végre megszólalt. —• Meglátogattam Magdát. — Magdát ? — ámuldozott a férfiú. — Meglátogattam. —- Magára vall. Erőlködtek mind a ketten, hogy nyugodtaknak lássanak. — Szóval meglátogattam. — Hallom — Igen. És azóta érthetetlen előttem,