Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-09-04 / 36. szám

kor igenis van öröm még rövid múlt­jában is. Hol van az értesítője a zene­iskolának ? és kinek számol el ? kér dezte valaki a legutóbbi közgyűlésen a költségvetés vonatkozó tételének a tárgyalásánál. Hát bizony elszámolni valója talán nincs is ez intézetnek. Mert » mit a várostól kap segély­képen, az nem egyéb mint egy he­lyiség az ó-kollégiumban, mely a költ­ségvetésben 180 koronára van érté­kelve és e helyiség fűtése, világítása és takarítása mely 150 koronára van ugyanott becsülve. A mi pedig az ér­siíőfc illeti, nem akarok kicsinylőleg nyilatkozni a zeneiskola kasszájáról, de ha jól sejtem, az értesítő elma­radásának valószínű, hogy a szük anyagi helyzet az oka. —ny —a. — 1910. aug. 29—30. — Városunk képviselőtestülete a mult hét folyamán két napos közgyűlést tartott. Az első napon városunk napirenden levő köz­ügyei nyertek elintézést, a második napon kizárólagosan a jövő évi költségvetés lett tárgyalva. Az összes ügyek, ugyszinte a költségvetés kivétel nélkül az előkészítő bi­zottságok javaslatai alapján nyertek elin­tézést. Mindkét közgyűlés lefolyásáról a kö­vetkezőkben számolunk be : Első nap. Mészáros Károly elnöklő polgármester üdvözölve a megjelenteket az ülést meg­nyitja és a jkv. hitelesítésére felkéri Kis József, Nayy Vilmos, Karmos Zoltán, Ács Ferenc és Halász Mihály képviselőket. A mult ülés jkve felolvastatván, az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Napirend előtt Halász Mihály óvintéz­kedést kér a Cinca árokba folyó szenyvizek lefolyására nézve, tekintettel a mostani ko­lera veszélyre. Polgármester válaszában kijelenti, hogy a városi tanács a szükséges intézkedéseket erre nézve meg fogja tenni. Ugyancsak Halász Mihály kérdést in­téz a polgármesterhez, hogy van-e tudo­mása arról, hogy a Csóka utcában a víz­levezető csatorna annyira lesülyedt, hogy a viz nem képes lefolyni. Polgármester válaszában kijelenti, hogy a városban több helyen lesülyedt a csatorna és amint erre reá kerül a sor, ezt is kiiga­zítani fogják. Ugyancsak Halász Mihály az Anna­téren levő dombnak levágatása iránt intéz kérdést a polgármesterhez, amennyiben a gyalogjárók kénytelenek a kocsiutat hasz­nálni. Polgármester válaszában kijelenti, hogy ezen domb levágatásával az ott levő ház beomlását veszélyezteti, amint a ház építés alá kerül gondoskodni fog ezen dombnak eltávolítására. Marton Antal kéri a polgármestert, hogy a tüzeseteknél a tűzoltókra nézve in­tézkedjék, hogy a szerekkel azonnal a tüz színhelyére vonuljanak, mert tudomása van róla, hogy a legutóbbi tűzesetnél a borsos­győri tűzoltók előbb jelentek meg a tűznél, mint a helybeliek. Polgármester a válasz megadására Szőllősy Miklós városi gazdát hivja fel, ki kijelenti, hogy a tűzoltók 5—6 perez alatt a tüzszinhelyére érkeztek és a mulasztás sem a tűzoltókat, st m a kocsisokat nem terheli. Keresztes Gyula azon szigorú rendelet miatt intéz kérdést a polgármesterhez, melyet a rendőrkapitány a kolera elleni óvintézke­dések miatt tett és amely szerint a gazdákat utasítja, hogy a trágyát udvaraikból azonnal távolítsák el, holott a mostani nagy dolog időben nagyon hátrányos, kéri a rendelet mérséklését. Polgármester a válasz megadására a rendőrkapitányt kéri fel, kijelenti, hogy ezen rendelet közegészségügyi szemponthói a mostani kolera veszedelem folytán szigorú betartása nélkülözhetlen. Harmos Zoltán kéri a polgármestert, hogy intézkedjék arról, hogy a jégre elő­fizetők rendes időben kapják meg a jég­gyárból a megrendelt jeget. Polgármester válaszában kijelenti, hogy a jéggyár eddigelé nem volt képes a szük­ségelt jeget előállítani, jelenleg hiszi, hogy ezen anomáliák nem fognak előfordulni, mivel a jéggyár most már teljesen üzem képes. Győri Gyula kérdést intéz a polgár­mesterhez, valljon van e tudomása arról, hogy a vízvezeték medenczéjébe a szabá­lyozás czéljából kirendelt őr ott alszik, ott mosakszik, szóval ott van a lakása? Utal a szombathelyi esetre, ahol a vízvezeték inficziálva lett. Polgármester válaszában kijelenti, hogy a városi mérnök intézkedett ez ér­demben, amidőn azonban tudomást szerzett, hogy az őr ott lakik a medenczében, rög­tön intézkedett, hogy onnan kilakoltassék. Hogy az őr ott lakott, a mulasztás a városi mérnököt terheli. Ugyancsak Győri Gyula kérdést intéz a polgármesterhez, hogy van-e tudomása arról, hogy a városi mérnök a Melloco cég­től a város részére nyilvános árlejtés mellő­zésével 2718 korona 55 fillér érték beton­csöveket rendelt meg és azt a vágóhídi szennyvíz levezetésére használta fel. Polgármester válaszában kijelenti, hogy a mérnök rendeléséről tudomása nincs, amennyiben hatósági rendelet nélkül ren­delte meg, ugy az utalványozását a városi tanács meg fogja tagadni és a további in­tézkedések megtétele végett ezen ügyet a képviselőtestület elé fogja terjeszteni. A polgármester által adott összes válaszokat ugy a képviselőtestület, valamint az interpellálok tudomásul vették. Polgármester bejelenti, hogy dr. Steiner József városi főorvost királyi kitüntetés érte, amennyiben 0 felsége a Perencz József rend lovagrendjét adományozta neki. Neve­zett 50 éves gyakorló orvos városunkban és 34 év óta városi főorvos. Indítványozza, hogy a képviselőtestület ezen kitüntetés fe­lett fejezze ki örömét és további áldásos működéséhez kívánjon kitartást és hosszú életet. A képviselőtestület az indítványt lel­kes éljenzéssel fogadta. A szép lady Lytton autója a Hydepark felé lobogott. A lady kényelmesen hatra­dőlve, félig lehunyt szemmel ült a puha párnákon. Hirtelen felpillantott, mintha meg­érezte volna, hogy valaki erősen nézi. Egy elegáns, szélesvállu férfi lovagolt feléje. A szemét nem vette le róla egy pillanatra sem. A lady nem bírta ki a tekintetét, lassan lesütötte a szemét, mikor a férfi elvágta­tott mellette és elpirult. — Ki lehet ő? Áh, igen, aki tegnap is olyan hosszasan nézett a színházban. Másnap csipkét vásárolt a Robinson­áruház hatalmas termében. Ahogy kilépett az ajtón: az első tekintete a titokzatos ide­gen arczát érte. Talán három lépésnyire tőle, az ut közepén jött eléje. Sötét reclin­gotján pár szál ibolya, a szürke nyakken­dőjében rózsaszinü drágakő tüzelt. Olyan hódító volt, olyan fölényesen szépnek és titokzatosnak tünt fel, hogy lady Lytton önkéntelenül megállott egy pillanatra. A kis szőke fejében felbukkant egy kedves gondolat: talán a sors akarata az, hogy millió és millió ember közül kettőnek nap­nap után találkoznia kell. Mert igy történt ezután még sokszor, később mindennap. Lord Haliam ki tudta használni a kabát varázserejét. Akárhol járt a szép lady, a Lord ott termett, gyorsab­ban, mint a gondolat, hogy egy perez múlva eltűnjék ismét. Lord Olivér Haliam elégedetten kavar­gatta a teáját. A programra első része meg­van. Most már feltétlenül ismer és gondol rám. Az álmát megloptam, minden percze az enyém. Még egy-két nap és elég a játék­ból, talán már sok is. Még egy-két nap és az enyém lesz. Most segits, Giddenem ! Összeborzongott és felcsillant a szeme, mint a zsákmány után lopódzó tigrisé. Éj­szaka volt, a csukott ablakon nem szűrő­dött át semmi zaj. Lady Lytton fehér hom­lokát tenyerébe hajtva olvasott a kis kerek szalonban. Egyszerre különös érzés fogta el. Fölemelte a fejét, a könyv kihullott hi­deg kis kezéből és elfehéredett az ajaka : az asztal túlsó oldalán a titokzatos fekete férfi állott mozdulatlanul. A villamfény puha árnyékokat vetett a borotvált, nyugodt ar­czára. Most elébe került, finom mosolylyal meghajolt. Intim, előkelő és egyben bor­zasztó volt. .A férfi két lépést tett feléje, a szája beszédre nyílt és eltűnt, csodálatosan, érthetetlenül, ahogy jött. A lady megdermedve ült a karosszék­ben. Mindenütt csönd. A Louis XlV.-óra egyhangúan ketyegett tovább. Lassankint magához tért és a kezét lázasan dobogó szivére szorította. — A jövő héten, Lord Courthope gardenpartiján ő is ott lesz, — ujjongott Lord Haliam. Végre ! Az utolsó órákat már izgatott várakozásban töltötte s az első volt a vendégek között. Lady Courthope a házi­asszony szeretetreméltóságával vezette lady Lyttonhoz. — Nem ismerik még egymást ? Hja, igaz: lady Lytton csak az idén tért vissza Párisből. A lady karikára nyitott szemmel, meg­döbbenve nézett rá, s Lord Haliam érezte, hogy remeg a kezében a kis kéz. Kínozta a türelmetlenség, hirtelen az ajkához emelte és megcsókolta a rózsás, puha tenyerét, azt a kis darabot, ami kilátszott a kez­tyüjéből. Ami ezután következett, arra még so­káig nem akart visszagondolni Lord Haliam. Csak annyit látott, hogy a gyönyörű, kék szemek elhomályosulnak, a lady édes, kis szája eltorzul . . . egy rémes sikoltást hal­lott és erre mindenfelől összefutottak a vendégek. Másnap reggel pedig olvashatta a „Mor­ning Post" legnagyobb szenzáczióját. Hogy lady Lyttont, akinek a nagybátyja a lordok házának a tagja, tragikus sors érte. Lord Courthope estélyén megőrült. Folyton azt hajtogatta, hogy őt egy csodálatosan ele­gáns, gyönyörű ördög üldözi, hogy 5 sze­reti azt a férfit, meg akarja csókolni. A boldogtalan úrhölgyet — igy végződött a tudósítás — családja az x i szanatóriumban helyezte el. Lord Olivér Haliam hazarohant. — Azonnal gyújts tüzet! — paran­csolta az inasának, aki ámulva engedelmes­kedett. Mikor föllobogotfc a láng, levetette a kabátot és dühösen vágta bele a kandallóba. Azután felkapta Giddenem könyvét és azt is utána hajította. A háta mögött gúnyos kaczagás hal­latszott a szobában.

Next

/
Thumbnails
Contents