Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-08-20 / 34. szám

A városok társadalraára nézve nagy veszedelmet jelent az az állapot, lia a munkások munkabére olyan színvonalon áll, mely az elsőrendű életszükségletek kielégítését is lelie tetlenné teszi számukra. Ha a munkás és családja nélkülözhetetlen szükségleteinek kielégítésére képtelen, előbb-utóbb a köznek válik terhére; ha lakása, ruházkodása, táplálkozása s egészségének és munkaerejének fentartása tekintetében a legelemibb hygienikus követelmények betartására is képtelenné válik, annak nemcsak ö, hanem az egész városi társadalom vallhatja kárát. A népbetegségeknek: tüdővész, typhus, hagymáz, stb nek fokozódása és terjedése nagyon is reátartozik a polgári társadalomnak «"• minden egyes tagjára és egyáltalá ban nem közömbös dolog, hogy egészséges, megelégedett, jókedvű, értelmes, kulturszükségletek kielégítésére is vágyakozó emberekkel vagyunk e körülvéve és szomszédságban, vagy pedig lerongyolódott, éhező, nélkülöző, tengődő, ragadós betegségek iránt fogékonyabb tömeggel, nőkkel és gyermekekkel. A munkások ma már nem egyénenként rimánkodnak jobb munkafeltételekért, hanem erős szervezeteikben, csoportokban követeléseket állítanak fel, melyeknek nem teljesítése esetén tömegesen szüntetik be a javak termelését és sztrájkba lépnek. botlásban is meglátja a nemes mozzanatokat és megbocsát. Igen. Sándor neki meg fog bocsátani. Bizott benne. De hogyan fogja neki elmondani ? Talán igy. Ülnek egymás mellett a pamlagon. Egymáshoz simulva, egymást átkarolva. Ő majd elkezdi: — Sándor, szeret e engem ? 0 nem íog felelni, csak mélyen ránéz, s mosolyog. , — De mindenestől, ugy, ahogy vagyok ? — fogja ő folytatni. — Mindenestől — lesz a felelet. — Ugy, ahogy vagyok? — Ugy ! — A multammal együtt? Persze. De mi közöm nekem a múlthoz ? Igen, ez az, — igy szól majd. — Én a jelent és a jövőt akarom magával élni. Mult! Mi az a mult? Hol van? Micsoda? Csak jelen és jövő van. Elgondolta hát ilyenképpen. Máskor aztán másmiképpen. S amikor találkoztak, mégsem volt ereje elmondani. Pedig beszéltek róla. 0 maga hozta elő. — Hát nem kíváncsi a gyónásomra ? Sándor felelete meglepte. — Nem. Magam el tudnám mondani. Ismerem az ilyen leánynak a múltját. Hallgassa, elmondom. S dévaj hangon mesélgetett ártatlan, bohó kisleányos szerelemről. A leánynak nevetnie kellett, olyan jóizüen mesélte. Pedig sirt, reszketett a lelke, mert nagyon fehérek, nagyon ártatlanok voltak a bűnök. Már most más oldalról tekintve megtörténhet, aminthogy meg is történt, hogy a munkások túlzott köve telésekkel állanak elő, olyan követelésekkel, melyeknek teljesítése le hetetlenné teszi a munkaadók szá mára a termelt javak haszonnal értékesítésének lehetőségét. Előfordulhat azon eset, hogy a munkások gazdasági szervezetei olyan erősek és köztük a szolidaritás olyan intenzív, hogy tulaj donképen ők szabják meg, milyen munkafeltételeket fogadnak el és ha tulmagas követelésekkel állanak elő, veszélyeztethetik a termelés folytonosságát s azt meg is akaszthatják. Ez az erőviszonyokban előállott eltolódás nem kevésbé nagyfokú veszedelmet jelent a városok gazdasági életére, mint az a veszedelem, mikor a munkások ki van nak szolgáltatva a munkaadók önkényének. Mindkét eselben a modern városi közigazgatásra nagyfontosságú feladatok háramlanak a megzavart termelési rend helyreállítása és a sztrájk nyomában járó veszedelmek elhárítása tekintetében. Nagy tévedés volna azt hinni, hogy a városok közigazgatásának a közigazgatási jog mai állapota mellett a már kiütött sztrájkok mielőbbi megszüntetése érdekében döntő sze reppel bíró beavatkozási jog biztosítására kell törekedniük. Tagadhatatlanul helyes és kívánatos, ha a vá— Lássa, Milike, — szólt a férfiú — maga csak ilyen bűnöket mondana el. Nem, kíváncsi nem vagyok rájuk. De azért majd mondja el. Olyan szép az, ha egy finom női lélek ilyen bohóságok miatt bűnösnek vallja magát. Tudja, majd ha lesznek szürke napjaink, akkor elmeséli. S a lególmosabb őszi hangulatba is, (udom, friss, tavaszi illat csapódik. — Előbb el fogom mondani, — felelt a leány — de csak egyszer. Azontúl többet sohasem. Azzal el is temetjük Csak akkor lesz olyan múlttá, amely már nincsen, csak volt. A férfiút mégis gondolkodóba ejtették a komoly, majdnem szomorú szavak. A leány meg készülődött a vallomásra. S mennél gyorsabban készülődött, an,nál inkább érezte, hogy nem tudja elmondani, amit elhallgatnia nem szabad. Elhatározta, hogy majd Írásban mondja el. Tollal, papiroson könnyebb lesz a szó. Nem hangzik. De bizony nagyon reszketett ke zében a toll, amikor megpróbálta. Arczán meg tüzes szégyen égett. Nem is csak egyszer irta. Sokszor újra, meg újra kezdte. Sehogy sem tudta a kellő szavakat megtalálni. Végre mégis csak megirta. És akkor olyan emelkedést érzett magában, hogy szinte uj világba ragadtatott. Boldogság, béke, nyugalom derült a lelkébe. Olyan volt, mint a meleg, tiszta egü, párátlan levegőjű csöndes őszi nap, amelyet ugy meg tud tölteni tavaszi kedvvel egy szántóember friss, őszi, hervadást nem érző rosok sztrájk esetén a közrend, közbéke és mindkét fél érdekében arra törekednek, hogy a két fél között a békés megegyezést mielőbb létrehozzák. Azonban a városok közigazgatásának döntő bíráskodási joggal felruházását sztrájkok esetében nem tartanánk helyesnek, s Anglia példája nyomán megállapíthatjuk, hogy még a bíróságok sem alkalmasak erre a szerepre. Ellenben a városunknak inkább preventív intézkedések megtételére kell nagyobb és éberebb figyelmet forditaniok, s saját hatáskörükben lehetőleg elhárítani azokat az okokat, melyek a bérharezot előidézhetik. Ha valahol a repressiv tevékenység helyett kívánatosabb a megelőző és előrelátó intézkedések lánczolata, ugy az csakugyan áll a sztrájkmozgalomra. A városi közigazgatásnak ezer és egy módja van arra, hogy ^ily megelőző tevékenységet fejtsen ki. Ujabban mindig jobban és hangosabban emlegetik sztrájktörvény megalkotásának szükségességét. A dolgozni akarók védelméről beszélnek azok, kik saját zsebük védelmére gondolnak. A sztrájkellenes törekvések nemcsak hazai jelenségek : Angliában, Németországban, Prancziaországban is egyidőben drákói sztrájktörvényektől remélték a munkásmozgalmak megsemmisítését. Nem kisebb ember, mint maga Viíéneke, hogy szinte májusnak érezzük. Meghatott, ünnepélyes áhítat ragyogott benne. A levelet postára adta. Eleinte ugy gondolta, hogy majd maga adja át Sándornak, hogy otthon olvassa. De nsm bizott erejében. S a lelkét betöltő felmagasztosultság azt kívántatta vele, hogy most már lehetőleg gyorsan legyen a vallomás teljes, azzal, hogy meg is tudja, akit illet. Ezért hát postára adta a levelet, amelyben múltját tárta fel. A bűnös multat. Nem ártatlan kisleány szerelem volt ez a mult, hanem lobogó szenvedély. Nemcsak rózsaszínnel futtatott fehérség, hanem valóságos bűn. O sem volt már tiszta. Reszketeg izgatottsággal várt feleletet. Tudta, mi lesz. — A mult nincsen, csak jelen van. A mult nem is szennyez, ha tiszta a jelen. Ezt a feleletet várta. De csak nem jött. Pedig kell, érezte, hogy ez legyen a felelet. De csak nem jött. Talán elveszett a levél. Csüggedésében ezt gondolta. Vagy nem az-e a legjobb felelet, hogy nincsen reá válasz. Ugy van, hogy Sándor tudomásul sem veszi. El fog jönni, mintha semmi sem történt volna. Beszélget majd másról, erről szót sem. Olyan lesz maga is, mint azelőtt. Mert az a mult, amiről a levele szól, az olyan, hogy most már nincsen. Igy biztatta magát és várt. De nem jött sem levél, sem ő. Várta tovább is, amig csak birtá. Soká tudta csak elhinni, hogy hiába várja. Ő neki nem tudtak megbocsátani.