Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-08-20 / 34. szám

ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETESEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. Városi képviselik figyelmébe! Városunk jövö évi költségirányzata már kész és még a hét folyamán megtartandó közgyűlés napirendjére lesz kitűzve, igy tehát nagyon is időszerűnek tartjuk, hogy a városunkra nézve legfontosabb aktus érdekében szót emeljünk és a városi képviselőket kötelességük teljesítésére felhivni. Nem akarunk jelenleg a költségirányzat részleteibe bocsájtkozni s nem is azért szólalunk fel, de igenis azért, mert a tapasztalat azt bizonyította eddigelé, hogy épp ezen fontos kérdésnél a képviselők a legnagyobb közönyt tanúsítják. Mi is az ? Egy város egész évi háztartási szükségletét letárgyalni. Bagatel munka ! Nem méltó arra, hogy a képviselő urakat a szokásos déli nyugalomban megzavarja. Mégis ha választás volna. Csak egy írnoki állás betöltéséről is volna szó, no persze ez egészen más, az ilyenért már érdemes a helyszínén órákat eltölteni a kapacitálgatással és ismét órákat a szavazással és a szavazás eredményeért való nemes drukkal. Hanem a költségirányzat! Ugyan ki érdeklődik ilyen melegben ily dolgok iránt. Legjobb ilyen unalmas számokon behunyt szemmel végig nyargalni. Nem jól van ez igy, nem lehet jól. Bizony, bizony utánna nézhetnének a városatyák vájjon rendben van-e a város költségvetése ? Mert az bizonyos, hogy ez a városi politika is kuruc gyerek. Tessék bebukkantani a számvevőségi hivatalba ! Micsoda kiadások fordulnak elő a közpénztár rovására ? Ez volna kötelessége minden képviselőnek, mert ."egy nap alatt ezt nem lehet átnézni. Már pedig nálunk nagyobbrészt csak a közgyűlés napján lesz a zárszámadás áttekintve Ily körülmények között nem is lehet a zárszámadás tárgyalása alkalmával az egyes tételeket alaposan megvitatni. Ez a kötelesség mulasztás okozója aztán annak, hogy lamentálnak, sopánkodnak, hogy a pótadó viselését nem bírjuk ki, a város tönkre megy s tudja Isten mi minden kifakadást lehet hallani épp azoktól, kik hivatva volnának, sőt kötelességük volna a város gazdálkodására hangadó véleménnyel beleavatkozni. Igenis ez a mi bajunk s ezért pang nálunk minden. Tudjuk már régen, hogy ezen kijelentésünk sokaknak nem tetszik, de ezzel mi nem törődünk. Nekünk kötelességünk ezen közönyre rámutatni. Ezzel mi orvoslást szeretnénk előidézni és bárha talán ezen nyílt szavunk ellenáramlattal találkozik, azért nem fog ez visszariasztani attól, hogy híven ne adjuk mindazt, a mi városunk közügyeit jellemzi. Igenis a jövö évi költségvetés olyan fontos aktus városunk jövőjére nézve, mely minden egyes városi képviselő kötelesség teljesítését a legnagyobb mértékben hívja fel. Nem ér az semmit, hogy hibáztatjuk a költségvetést, de tessék érvekkel előállni, amellyel azt TÁRCZA. Megbocsátás. Mikor egymásra találtak, már mind a ketten tul voltak az első ifjúságon. Milike, a leány, huszonöt esztendős volt, Sándor, a férfiú, a harminczon tul. Amikor először találkoztak, erősen figyelték egymást. A férfiú megfigyelésében alig is volt jóakarat. Első tekintetével is élni kívánó, s élni tudó asszonyi természetet látott meg a leányban, s ennek a megnyilatkozásait figyelte. Aztán halványan rózsás kis foltot látott, s lázas izgalmakra következtetett belőle. Szép, hófehér foga volt a lánynak. Ha beszélt, ha mosolygott, mindig kimutatta; látszott, hogy tudatában van szépségének. Abban is volt szándékosság, ahogyan a ruháját redőkbe vetette, midőn könnyed mozdulattal a pamlagra ült ; czipőjét, feltűnően kis lábát, s fekete, áttört selyemharisnyáját is nem csak tiszta véletlen engedte látszani. Kezében szobakulcs volt, amellyel beszélgetés közben folyton gesztikulált. A tanítónő jelentkezett ebben. A leány melegebben nézte, s értelmezte a férfiún szemébe ötlő vonásokat. Hanyag testtartását is előkelőnek találta, beszédétől pedig, melynek szavai irni való szabatossággal és választékkal folytak, el volt ragadtatva. Második találkozásuk már egészen más volt, A férfiúnak közben sokszor eszében volt a lány. Meg megvallotta magának, hogy szép, életrevaló, üde teremtés. Máskor azt is elgondolta, hogy a kis kaczérsága mellett is művelt, tartalmas lélek. Olyan jelet is talált, amelyben jóságnak megnyilatkozását látta. Szóval, foglalkozott a leánnyal, de már nem a közömbös megfigyelőnek szigorúságával, inkább az érdeklődésnek melegségével. Sőt olyanformát is érzett, hogy talán szeretni is tudná. Nem sokkal rá, meg már alig várta, hogy újból találkozhassék vele. A leány is csak igy volt, csakhogy sokkal ábrándosabban, s nyugtalanabban teltek napjai. Reá a férfi nagyon mély hatással volt. Istenem, egy falura, magányba kárhoztatott szegény tanítónő, akinek a lelke csupa hangulat, hogyne hevülne fel, amikor egészen váratlanul egy igazi modern kulturemberrel találkozik, akinek a külseje is csinos, s társadalmi helyzete is gondtalan és tekintélyes. Aki tud beszélni a nagy színészekről, színésznőkről. Aki el tudja mondani, hogy ezt Duse igy, madame Réjane amúgy csinálja. Hallotta Dohnányit, d'Albertet, Busonit és tudja, egyiket is, másikat is mi jellemzi. Látta Londont, Párist, Rómát. Járt Afrikában, s látott arabs aszszonyokat tánczolni; nyert a montecarlói Leányok és fiuk részére INTÉZETI RUHAKELMÉK-, FEHÉRNEMÜEKÉS KELENGYÉK az intézetek előírása szerint a legjobb minőségben és a legjutányosabb árban kaphatók • KRAUSZ ÉS KORÉIN divatáruházában Pápán,