Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-08-14 / 33. szám

évben a törvényszék, mint felebbe^ zési bilóság előtt is helyettesíthetné főnökét, gyakorlata harmadik évétől kezdve pedig bármelyik bíróság és hatóság előtt jelölti minőségben fungálhasson. Ezzel feleslegessé lehetne tenni az ügyvédhelyettesi intézményt, más részt a fenti intézkedés közvetve előmozdítaná azt, hogy a jelöltek fize tése évről-évre emelkednék. Jó hatást lehetne várni attól is, ha a törvény kötelezőleg kimondaná, hogy a gyakorlati idő egyharmada a közigazgatásnál, egyharmada pedig a bíróságnál töltendő el és hogy biró se lehessen csak az, ki ugyanolyan előzetes joggyakorlatot tud felmutatni, mint az ügyvéd. Valaminthogy egységesítendő volna a bírói és ügyvédi vizsga is, mert az egy kicsit viszás állapot, hogy a biró képzettsége kisebb legyen, mint a pert előkészítő ügyvédeké. A véleményadásra fölkért ügyvédi kamaráknak ki kell terjeszkedniük az ügyvédi kar egyéb kívánalmainak a pertraktálására is. Jelesül, már most kivánniok kell, hogy az iugyenes jogvédelemre vonatkozó szakaszok a perrendtartásból töröltessenek és a hivatalból teljesi tett ügyvédi funkció a kincstár által dijaztassék. A pártfogó ügyvédül kirendelés, ügygondnokság, csőd stb. kiosztása a kamara hatáskörébe tar tozzék, hogy a mai protekciós rendszer teljesen megszűnjön. Követelni kellene a kamarai fokozass tagsági dij behozatalát is, meri a legnagyobb fokú igazságtalanság, hogy a kezdő, yagy a lét nehézségeivel küzdő ügyvéd épp oly n^gy tagsági dijakat fizessen, mint a több évi prakszist, vagy nagy jövedelmet fölmutató ügyvéd. Az ügyvédi nyugdíjtörvény abszurd intézkedései is revízióra szorul nak, mert ugy, ahogyan ma az szervezve van, csak arra alkalmas, hogy néhány tisztviselő fényes fizetést kapjon, de arra nem, hogy a munkakép telen ügyvéd, vagy ennek özvegye tűrhető nyugdíjra tegyen szert. És végül : minthogy az igazság ügy miniszter az ügyvédi kar szociális helyzetének javítását is akarja javas latávai elérni, fölveendő volna abba, hogy ezután közjegyző nem fog kineveztetni, hanem a kamara törvény erejénél fogva, jogosított lesz közjegyzői teendők ellátásával megbízni mindazokat az ügyvédeket, kik legalább 10 évi önálló ügyvédi gyakorlatot tudnak felmutatni. Mari Kabaré a Jcath. körben. Rég volt alkalmunk oly fényesen si került nyári mulatságról megemlékezni, mint amelyet a kath. főgimnáziumi bizottság ren dezett mult vasárnap a kath. kör kertihelyiségében. Már hetekkel a mulatságot megelőzőleg falragaszokon öles plakátok hirdették a változatos műsoru kabarét mulatságot és a reklám briliánsán bevált, amennyiben a jótékonycélt hirdető mulatság ugy erkölcsileg, mint anyagilag fényes eredménnyel zárult be. Nálunk a nyári mulatságokra rendes körülmények között a közönség csak ugy esti 9 óra felé gyülekezik, ez alkalommal már 8 órakor tömegesen érkeztek a kertihelyiségbe és ezek helyesen cselekedtek, mert azok, kik később érkeztek nem jutott asztal, ahová letelepedjenek. A rendezőség látva a közönség folytonos és tömeges érkezését, kénytelen volt a táncra szánt térségre is asztalokat elhelyezni és ezen tömeges látogatottságnak tudandó be, hogy a táncospárok szük helyre szorítkoztak és alig tudtak táncközben mozdulni. Miután nagy nehezen elhelyezkedett a közönség, kezdetét vette az estély műsora, melynek lefolyása előtt, közben ós utána a világposta rendkívüli szórakozást nyújtott a közönségnek. Az estély kezdetét Szentqyörqyi Sándor conferencier jelentette be azzal, hogy Oárdos Juliska egy monológot fog előadni. A közönség lelkes tapsokkal fogadta a bejelentést és ugyancsak tüntető tapsokkal honorálta a monológ előadóját, ki simpatikus megjelenésével és előadásával azt méltán kiérdemelte. Ezután Vaszary Ernő ravazdi főerdőmester lett bekonferálva, kit közönségünk mint régi ismerősét lelkes éljenzéssel fogadott a podiumon. Vaszary Ernő már több izben szórakoztatta közönségünket remek hangjával a kath. kör által rendezett téli felolvasó estélyeken és ez alkalommal is több magyar dalaival frenetikus tapsot aratott. Az énekszámokat Pikéthy Tibor zongorán művészileg kisérte. A tapsok elhangzása után Trauner Margit zongorajátékában talált élvezetet a közönség, kinek ezen téren szép jövőt jósolunk. — Ön mindezt bizonyosan tudta, el kell tehát mondanom azt is, amit talán sejtett, de határozottan nem tudhatott, hogy bár Germaine büszkesége nem engedle ön előtt szivét feltárni, mégis melegen érdeklődik ön iránt és talán ... szereti is 1... Luise kimerült és elhallgatott. -— Őszintesége lefegyverez és éppen ezért hasonló őszinteséggel sajnálatomra be kell vallanom, hogy határozatomat megváltoztattam ! — Miért ? Talán útjába vetődött egy másik leány, aki nemesebb tulajdonságaival lekötötte ? — kérdezte Louise némi bizalmatlansággal. — Ugy van! Más kötötte le figyelmemet ! Louise izgmtottan, — szenvedélyesen félbeszakította : — Lehetetlen 1 Kérem, hasonlítsa össze lelkiismeretesen Germaine-el és csak azután ítéljen ! Gontran vonásain csendes áhítat vonult át és csendesen, mély érzéssel igy válaszolt: — Találtam egy nőt, akinek jóságos lénye rabul ejtette szivemet! Az egyszerű, őszinte, közvetlen nyilatkozat teljesen lefegyverezte Louiset és minden meggyőző érv kisiklott hatalmából. Hirtelen elfordult, megsemmisülten, re megve megingott, támasztékot kellett ke resnie és szemrehányóan, elfojtott hangon susogta : — Ez a vallomása megmenti minden további támadástól. — Ugyebár, Louise kisasszony, most már maga is belátja, milyen igaztalan volt irántam ? És bármennyire szereti is nővérét, felment engem a további védekezés nehéz kötelessége alól, ha bevallom, hogy már határozottan, megingathatatlanu! választottam és egyedül csak szivem sugallatát követtem ! — Nem szándékom választásában megingatni, — suttogta a leány. Gontran szenvedélyesen folytatta : — A házasságkötésnél, az emberi élet legvégzetesebb lépésénél, mindig a lelki tulajdonságok győzedelmeskednek a legfényesebb szellemi tulajdonságokon is. Ám legyen ön bírám és vallja be őszintén, hogy helyesen cselekszem, ha — a meggyőződésem szerint — jóságosabb, szeretőbb és meleg érzelmű nőnek adom az előnyt, Germaine kisasszony felett. — Ha ez a meggyőződése, — mondta szemlesütve Louise, — akkor. . . akkor kérem, ne nehezteljen kötelességszerű lépésemért ... bocsássa meg alkalmatlankodásomat és... és engedje, hogy távozhassam . . . Gontran hirte'en felugrott és izgatottan, remegve esdeklett : — Maradjon még . .. csak egy pillanatig !.. . Ezt nem tagadhatja meg tőlem ! Egy tekintetben már nyiltan és őszintén elmondta véleményét a saját szempontjából, most arra kérem .,. könyörgök .. . mondja el a véleményét.. . őszinte, igaz nézetét a választásomról! Louise elhalványodott... visszafojtotta könyeit, de erőt vett magán és tetetett mosollyal igy szólott : — Bizalma lekötelezett... de kérem, mentsen fel a válasz alól és engedje, hogy távozzam !.. . — Nem ... nem engedem ... addig nem, amig meg nem mutattam szivem választottjának jóságos, nemes képét! — Bizonyos vagyok benne', hogy választása csak méltóra jutott! —• válaszolta Louise zavartan. — Nem akarom, hogy választásomat merő udvariasságból vakon helyeselje ; nyílt, egyenes, — sőt, ha kell — szigorú, kegyetlen véleményt kérek és miután most már Germaine kisasszony becsült egyénisége egészen kívül áll a versenyen — bizonyosan tudom, hogy az ön ítélete is elfogulatlan lesz! — Ugy látom, túlzott értéket tulajdonit véleményemnek l Gontran szó nélkül a falhoz ment, levett egy kis tükröt és átadta Louisenak : — Nézze meg ezt a képet és mondja, remélhetem-e szerelmét ? Louise egy pillantást vetett a tükörbe, I melyet Gontran háttal fordítva nyújtott át, kezei megreszkettek . .. pirulva, zavartan nézett Gontrandra, aki feszülten leste szavát. .. Louise szeretett volna „nem" et mondani, de érzelmei annyira elfogták, hogy képtelen volt szólani, csak a könyei peregtek alá mélyen elpirult, jóságos arcán. Gontran hozzálépett... félénken megragadta remegő kezeit, mialatt Louise, zokogástól elfojtott hangon susogta : — Szegény, kis Germainem ! Bocsásd meg, ha fájdalmat okozok neked !.. .