Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-07-24 / 30. szám

főn tartására, ösztöndijakra ; hiába pa­zarol milliókat külföldről betelepített textilvállalatok szubvencionálására : a magyar textilipar még se fog magyar szellemben, a magyar értelmiség föl használásával, a magyar munkásság boldogulására kifejlődni, a meddig minden valamire való helyet idegenek töltenek be. Szükséges tehát, hogy a magyar kormány mielőbb komolyan foglalkoz­zék az állami textilgyár fölállításának kérdésével; a létesítését vagy veze­tését pedig ne bízza protekciós gya­korlatlan emberekre, hanem kipróbált szakférfiakra. Ebben az állami textil ­gyárban (mely hasonlatos volna a földmivelésügyi kormány által fönn­tartott s oly kitűnően bevált minta­gazdaságokhoz) egyrészt teljesen ki­képeznék az iskolázott fiatalembere­ket irodai és műszaki téren egyaránt ; másrészt pedig nevelni lehetne az ál­landó munkáshiánnyal küzdő más gyár­vállalatok részére is megfelelő számú magyar textil munkást, ugy hogy idő­vel, talán rövid idő alatt, a vezető­ségben s a munkásságban is egyaránt átvehetné az őt illető helyet a ma­gyár elem; ez a magyarságnak fize­tés és munkadíj alakjában milliókra menő jövedelmet biztositana, a mi most idegenek zsebébe folyik. A kormány az állami textilgyár fölállításával módot nyújtana arra is, hogy az ország bármely vidékén a szövést mechanikailag folytatni kívánó kisiparosok részére — méltányos di jazással és lehetőleg kedvezményes vasúti szállítással — lánc- és vetülék­fonalakat szövés alá előkészítene ; a megszőtt árut pedig kereskedelmileg kikészítve, a kisiparos rendelkezésére bocsátaná. Ilyen eljárással számtalan olyan szakiskolázott ember akadna, a ki kis tőkéje befektetésével a kis­ipar terére lépne; s meg egyrészt az állami textilgyár a tömeggyártás hoz szükséges munkaerőket nevel­hetné, addig másrészt a kisiparos ke­resetet nyújthatna az arra alkalmas munkásnépnek, miáltal lényegesen csökkenne a kivándorlás, mert a ma­gyar munkás a maga hazájában télen­nyáron megfelelő jövedelmet tudna magának biztosítani. Ezenkívül föladata volna még az állami textilgyárnak, hogy mindenkor a legteljesebb nyilvánosság előtt ve­zesse üzemét, a hol a tőkések nem­csak a gépek zakatolását nézhetik meg, hanem bő tapasztalatot szerez­nének arról, hogy a textilgyár meny­nyire jövedelmező vállalat. Ha pedig a tőkésember ezt észreveszi, bizo­nyára szívesen hozzájárul tőkéje be­fektetésével a magyar textilipar fej­lesztéséhez, különösen ha látja, hogy elegendő számú jó és megbízható magyar munkaerő is áll a rendelke­zésére. Nagyon is megszívlelendő volna ezen textilipari munkás által előadott dolgok és reméljük, hogy az intéző körök figyelmét nem fogja kikerülni. A fiuk valamennyien pályáztak az Angéla szivére, csak éppen én nem. Jó pajtása akartam lenni, semmi más. Mit is remélhettem szerelmet, én, az esetlen, tizennyoleéves diák, ettől a ragyogó nőtől, akiért komoly férfiak is kockára dobnák életüket. Misi, a poéta, csak róla zengett. Rodolphe, a muzsikus, neki komponálta a szonátáit, s Árroánd báró elhanyagolta idült reumáját, az úén nem vitte el a pöstyéni forrásokhoz. Még az a lesújtó hír, hogy badacsonyi szőleit elverte a jég, sem tudta elvonni a megközelíthetetlen balerina ostromától. Nevettünk a szegény bolondo­kon, s Angéla akkor is nevetett, mikor én a bátyámat dicsértem előtte, őt akarva be­juttatni a többiek előtt a kegyeibe. Hisz egyik sem méltó ugy egy istennőnek a szerelmére, mint az én világot látott büszke bátyám, a megtestesült ész és okosság. De hiába volt, minden igyekezetem. Angéla csak az én csókomat akarta. Nem dicsekszem neked fiu, mert való, hogy most Harasztoson a legirigyeltebb és a legboldogabb nyaraló a te Bélád. Október 1. Kedves Elemér! Sok szerencsét kívá­nok a tiszti kardbojthoz, evezz boldogan e cudar életbe, amelyből én most kifelé ván­szorgok. Kinn vagyok Harasztoson ós össze­zúzott lélekkel temetkezem a hulló levelek aranyesője alá. A vízparton a dércsípte kis kertben, édes, kinos emlékeket kergetek, hogy aztán, ha rájuk találtam, borzongva kergessem el azokat. A nyaralók már a városba húzódtak. Úrin őt nem lehet látni, csak olykor villan meg a fő utcán a tanitókisasszony, vagy a jegyző Katójának szines szoknyája. Ilyenkor menekülök a szobámba, bezárom az ajtót, becsukom az ablaktáblákat, s a kriptaszerü, rideg, sötét magányban várom a megváltó halált. Nem történt semmi, csak elmúlt a nyár. Angéla is visszatért a fővárosba, a színpadra. A fény, a ragyogás, az ünneplés központjába. Megígértem, hogy fölkeresem. Szeles, hideg szeptemberi est volt. Az elő­szoba ajtaja nyitva, a szobalány valamelyik - A villamostelep köréből. — A felügyelő bizottság ülése. — Villamostelepünk felügyelő bizottsága csütörtökön délután Mészáros Károly polgár­mester elnöklete alatt ülést tartott, melyen villamtelepüirk érdekében számos fontos ügy nyert elintézést. Az ülés határozatáról a következőkben számolunk be : Üzemvezető jelenti, hogy az accurnu­lator-telep kibővítése megtörtént és a költ­ségek ki lettek egyenlítve. Habár a kibőví­tett teleppel csak két hónapja dolgoznak és a legnagyobb időszakban az első félévi üzleti eredmény örvendetesen javult, ameny­nyiben az áram kilowatja szénmennyiség szerinti előállítása 16 koronáról 12 koronára csökkent. A bizottság a jelentést örvendetes tudomásul veszi. Üzemvezető jelenti, hogy a vasúti állomás világítása körülbelül f. é. október hó 1-én veszi kezdetét és igy a dohány­gyártól a vasúti állomásig egy erős veze­ték készítése válik szükségessé és annak elrendelésére kér utasítást, A felügyelő bizottság az erős vezeték elkészítését sürgősen elrendeli. Üzemvezető jelenti, hogy a teleptől a vasútig a faoszlopok kicserélendők, hogy az erős vezeték reá szerelhető legyen, tekin­tettel arra, hogy a vasoszlopok drágák és a fenntartása is költséges, 2 drb. vasbeton oszlopot rendelt meg próbára, amennyiben ezek beválnak ugy 60 drb. beszerzését javasolja. A cég megbízottja városunkba fog érkezni, kivel ez érdemben a részlete­ket meg lehetne beszélni. A bizottság a jelentést tudomásul veszi és utasítja az üzemvezetőt, hogy a 2 drb. oszlopot rögtön állitassa fel és az eredményt jelentse be. Egyben utasítja a szomszédban pletykázgatott. Észrevétlenül mentem be. Az ebédlő puha szőnyege el­fogta lépteim neszét, s a nehéz függönyök közti résen bepillantottam a szalonba. A pokol minden kárhozata szakadt reám. Ne is kívánd részletezni a látványt, hogy mint ült Angéla egy kopasz, elhízott, öreg férfi mellett. Forró keze becézgetve simogatta a ráncos arcot és a végitélet trombitájaként harsogott fülembe a csókok csattanása. Kitámolyogtam hang nélkül az utcára, hátrahagyva szivemet, lelkemet és az egész ifjúságot. Csipős őszi szél vágott az arcomba, az aszfalton zörgő falevelek táncoltak. Szi­vem helyén valami panaszos sirám zoko­gott, hogy örökre elmúlt a nyár. Másnap már itt voltam Harasztoson, virágos emlé­keimnek apró sirdombjai között. Mindent eltemettem, s az egész életből csak annyit érzek, amit a fák reszkető tar galyai sut­tognak elárult lelkemben, hogy : elmúlt a nyár. Béla. Sckwacli Mór cipöraktára Pápa, Kossuth Lajos-utca (Karsay-féle ház, az uj posta mellett), hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet gyorsan kapni. Beteg lábakra (ortopád-munlca) kiváló gond lesz fordítva. Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. BS* Ugyanitt saját készítésű raktári cipők kaphatók.

Next

/
Thumbnails
Contents