Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-07-17 / 29. szám

vessen csak ügyet, mily mesterkedéssel teszik a mi piacunkon úgyszólván monopaliummá azt kofáink, hogy ök árulhassanak és a közvetitök, hogy a közönség orra elöl elszedjék a valamire való jószágot és aztán drágán eladják. Meglopják a pirkadó hajnalt és okkupálják a piacot, az anyagot s a jámbor közönség nem tudja mire vélni, hogy miért drágul ugy meg a piac. Azt hisszük, talán lehetne ez ellen tenni ? Ha szomszéd városainkban mindenütt szabályozva van, hogy a piac mikor kezdődjék és a piacra törő elárusitót a vá«os végén a kofák ne közelíthessék meg, a hol mindent összevesznek, ha lehetséges az, hogy a kofák piaci vétele feltételekhez és időhöz vannak kötve, ha lehetséges az, hogy a városi hatóságnak elsőrendű dolga, miként a vevőközönség ne engedtessék oda tisztán a kofák és közvetitök Önkényének és főleg, ha a városi hatóság mindig bir ama helyeken kellő remediumokkal, melyekkel a kofák kartellj ét megtöri, talán nálunk is lehetséges intézkedéseket tenni, hogy a kofák és közvetitök grasszáló szövetkezetét szétrobbantsa. Próbált már közönségünk mindent, söt úgyis, hogy maga is korán kereste fel a piacot. Igen ám, csakhogy a mi kartelleseink már oly szemérmetlenek, hogy a város határánál elvásárolják a vidéki ember áruját. Ezért drágul meg nálunk a piac. Ez ellen tenni kell, még pedig a városi hatóságnak kell erélyesen fellépni e tekintetben. Felhívjuk tehát a városi hatóságot ezen közbotrányos állapotra, hogy bivatalossan lássa meg, a mit velünk együtt tud. Megyék és városok. A belügyminisztériumban, mint beavatott helyről értesülünk, törvényjavaslaton dolgoznak. A városi törvény megalakulását készítik elő. A városok törvénye régi kívánság, már gróf Tisza István belügy minisztersége idején készített néhai dr. Fascho-Moys Sándor miniszteri tanácsos törvényjavaslatot a városok törvényéről. Ennek a törvényjavaslatnak különösen az a része volt jelentős, amely a főispáni állás megszüntetésére, meg a törvényhatósági bizottsági tagok számának leszállítására vonatkozott. Ezt a törvénytervezetet akkor elmosta a politika. Most — mint a fölirat is bejelenti, — újra készítenek tervezetet. Az uj tervezetben is ugyanazok az alapelvek, mint Fascho-Moysében. A városok uj törvénye teljesen külön készül a vármegyék törvényétől. A tervezet egészen átalakitja az önálló törvényhatóságok adminisztrációjának szervezetét. A javaslat ugyanis a mai rendszert a porosz és* angol városi joggal egyezteti össze. A polgárságnak több befolyást biztosit az ügyek menetére és lehetővé teszi a városok teljes önállóságát. A városok uj törvénye visszahelyezkedik a régi magyar jog helyes alapjára és a város közgyűlése a lakosság számának megfelelőleg legfeljebb 120 tagból állhat, mert a törvény szerint minden ezer lakos után lesz egy bizottsági tag, de a bizottsági tagok száma százhúsznál nagyobb nem lehet. A bizottsági tagok felét az országgyűlési választók a város öszszes polgárainak sorából, felét a legtöbb adót fizetők sorából választják. A közgyűlés hatáskörét taxatíve sorolja fel a törvényjavaslat. A kisebb jelentőségű önkormányzati ügyeket kiveszi a közgyűlés hatásköréből és a városi választmány hatáskörébe utalja. A városi választmány a közgyűlés kebeléből alakított testület, amely a közgyűlés és a tanács hatásköréből kivett ügyeket intézi el s előkészítő fóruma a közgyűlésnek. A közgyűlés elnöke a polgármester lesz. A főispáni állást a ja Erről a fukarságról, melyet foltként rejtegetett a tisztikar, egész legendák keletkeztek. Az előkelő könnyelműségből, mely tündöklő zománcot von a fényes élet nyomorúságai fölé; a gavalléros nagylelkűségből, a mely nem ritkán magát az életet is kockára dobja, Arnstein von Wallisban nem volt meg semmi. Jelleme keveréke volt a számító üzérnek és a kóbor lovagnak. Az aranyzsinór egyetlen pillanatig sem gátolta abban, hogy különböző manipulációkban meg ne kisértse a szerencséjét. Es minél jobban gyiilt a vag)011, annál gyakrabban lepte meg az éhenhalás gondolata. Rettegett s beteges lázzal rakta egymás mellé az aranyakat. 0 is kacagott: ne mondhassa senki, hogy találva érezte magát. — A kaszárnyák tele vannak mesékkel. Ha elfogadja, Emmi nagysád, ezekből a mesékből szívesen kifizetem a kaucióját, Jó ? Mélységes csend. A vonat ritmikusan zakatolt, mintha pajzánul kacagott volna. Ah, Emmi lelkének a szentséges titkát nem dobhatta ki a porba, hogy kufár emberek rátapodjanak : hallgatott. Tekintete azonban találkozott a Kovács főhadnagyéval s egy pillanatig rózsás, fényes, tiszta lett a nagy mindenség. Pedig az emlegetett kaució — sehol sem volt. Zubicsek kapitány elővette a pálinkásbutykost s töltött a hölgyeknek, akik mosolyogva mártották ájkukat a pohárba. Egyik édes lángot a másikba. A maradékot hűségesen felhörpintette s utána boldogan simogatta végig a mellét. Jaj, csak hogy megihatta a szép hölgyek szerelmét! Az aszszonyok nem bánták, hiszen olyan aranyos, jó fiu ez a Zubicsek. Az arcok kitüzesedtek s itt ott egy-egy könycsepp jelent meg a pillákon az ital erejétől. Köhögtek is. Emmi katonásan fölhajtotta a magáét s Zubleseket elkergette, mikor a pohár után nyúlt. — Ez a másé ! — mondotta s átnyújtotta a főhadnagynak. Olyan természetes dolog volt, hogy nem ütközött meg rajta senki. Sőt az lett volna érthetetlen, ha valami úton-módon nem igy történt volna. Hirtelen komolyság telepedett minden arcra : jött a pénzügyőr, hogy megvámolja a székvárosba szállított vadat. A társaság, mely egész külön vadászterületet bérelt, rendesen átszokott esni ezen hivatalos kellemetlenségen, mely sokszor a zaklatás jellegét öltötte magára. A tisztek rendre beszámoltak a vadászzsák mán> nyal. A zöldhajtókás ember olyan komoly méltósággal tett-vett, beszélt, mintha megbízatásul nyerte volna a világegyetem egyensúlyozását. Egyedül Arnstein von Wallis követte el azt a kis „tévedést", hogy a fürjeket elrejtette, s hideg nyugalommal várta a „zaklatás" végét. így szokott tenni rendesen, s tettének olyanforma szint kölcsönzött, mintha csak diákos csínyből akarta volna becsapni a szimatoló pénzügyőrt Az orvosi kar által ajánlva. Gixmőkór (tüdőbajok), légzőszervi bántalmak, szamárköhögés, influenzánál. Ki használjon Sirolint? I. A ki hosszú időn keresztül köhögés bántalmaiban szenved. 8. Mindazok, kik gógehurutban szenvednek, Sirolin „Roche* által rövid időn belül meggy ágyainak. 8. Asztmában szenvedők már rövid használat után lényegei kSnnyebb&léat éreznek. 4. Skrofulás, mirigyduzsadásoa, izem- 4a orrhurutos gyermekeknek rendkivül fontos szer a Sirolin. A táplálkozást nagyban elősegíti. Csak eredeti csomagolása SIROLIN „Hoche"-t kérjünk és pótszereket határozottan utasítsunk vissza. F. HOFFMANN-LA ROCHE & Co., Basel (Svájcz). Grenzach (Baden).