Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-07-10 / 28. szám

tán a kiadás, amellyel járna, vagy pedig a hivatalos helyiség hiánya ? Ezek mind oly jelentéktelenek ahhoz a nagyfontosságú intézményhez, mely az emberek legelevenjébe vág. A bejelentő hivatal különben nem is kerül oly sokba. Kell egy hivatalnok és melléje 1 vagy 2 dijnok, kik az egész hivatalt pontosan ellátják, azonkivül kell hozzá egy hivatalos helyiség amely most már a szomszédos ház bérletbe vételével rendelkezésünkre fog állani. Ha bejelentési hivatalunk lesz, a hatósági orvos azonnal megtudja, hogy honnan hová, minő számú és foglalkozású mufikások érkeznek városunkba, mi a mai körülményekhez képest igen fontos tényező, mert igy sem a felsőbb hatósági rendeleteknek sem egészségügyi követelményeknek eleget tenni nem lehet. Nyilvános tehát, hogy városunk közegészségügye nagyon is megköveteli, miszerint az általunk jelen alkalommal szóba hozott bejelentési hivatal lehető mielőbb szerveztessék s ez által megkönnyitjük nemcsak az orvosok, de főleg a rendőrség ellenőrzési működését, miáltal nagyot használunk városunk közegészségügyének és ad ministrátiójának. Hinni szeretjük, hogy a város képviselete be fogja látni felszólalásunk helyes voltát s rájön, miszerint ez állapoton segiteni, okvetlenül segiteni kell. Jól tudjuk, hogy ezen bejelentési hivatal felállítása anyagi megterbeltetést von a város kasszájára, de azt is tudjuk, hogy ezen ráfordított kiadás megtérül azon jövedelmekből melyekhez a mai viszonyok között a város nem juthat, melyektől a bejelentési hivatal nem léte miatt elesik. A lakositásért eddig nem folyamodó egyének járandóságából eme hivatal költségei nagyrészt fedezve volnának. Még az irigység, a legnagyobb elfogultság sem tagadhatja, hogy városunk halad, hogy sok tenni való vár reánk, de azt is be kell ismerni, hogy amit hanyagolni, mellőzni nem lehet, azt nem mellőzhetjük. Ilyennek tartjuk mi a bejelentési hivatalt sok és fontos okból. Az uj adótörvények felfüggesztése. — Az Omke eredményes akciója. — A koalíció adótörvényei, amelyek egyedül a nagybirtokosok érdekeit szolgálják, a teljes tönk szélére juttatták volna Magyarország keres kedelmét, iparát, főleg pedig a kisekszisztenciák nyaka köré csavart volna gyilkos hurkot. A nagy veszedelmet mindenfelé csak akkor vet ték észre, amikor a koalíciónak ez a bűnös remeke már teljesen készen állt. Rettegés és félelem szállta meg a sziveket. Ha ezeket a törvényeket életbeléptetik, ugy egyenesen az öngyilkosságba kergetik vele az országot. A koalíció bűnös remekét azonban sikerült föltartóztatni pusztító útjában. Régebben közöltük már, hogy Lukács László pénzügyminiszter az 1911. év január elsején életbeléptetendő uj adótörvények közül az általános kereseti adóról, a jövedelmi adóról, a közszolgáltatások egyesitett kezeléséről és a közadók kezeléséről szóló törvényeket a kitűzött határidőben nem lépteti életbe sőt e törvények hatályon kivül helyezése czéljából törvényjavaslatot terjeszt a parlament elé, ellenben a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok keresetadójáról és a tőkekamat és járadékadóról szóló törvényeket 1911. év január elsején életbe lépteti. A legújabb kirek szerint a pénzügyminiszter az 1911. év január 1 elsején életbeléptetendő törvények 1 hatályon kivül való helyezését ezúttal nem kezdeményezi ugyan, de az életbeléptetés elhalasztása végett illetve az életbeléptetési záradékok, módosítása ügyében rövid törvényjavaslatot terjeszt a parlament elé. Eszerint a jövő év elején az adóügyben semmi változás sem lép életbe. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adója továbbra is az 1875. XXIV. t. c., a j tőkekamat- és járadékadó pedig az 1875. XXII., illetve 1883. VII. t.-c. ! rendelkezései értelmében vettetik ki, a jövedelemadó helyett az eddigi általános pótadó az 1875. XLVI. t.-c. határozmányai szerint tartatik fönn, végül megmarad a kereseti "dónak az 1875. XXIX. t.-c. szerinti négy osztálya. lelkében ott rágódott valami titkos elégedetlenség. Liára gondolt és összerezzent, ha karcsú, fekete lányt látott messziről. Azóta majdnem egy év telt el és egy esztendő alatt sokat nyert. Idegen világokat látott, keményebb, egy kissé idegesebb is lett talán, a sok egyedüllét megedzette, de a szive tovább bolondult, hű maradt. Liát szerette diákkora óta. Érte mászkált, ácsorgott a templom előtt a déli mise után. És most szomorú mosollyal gondolta: — Eljátszottam a boldogságomat. Mulatni, szórakozni próbált, már amenynyire a puritán, kis fürdőhelyen lehetett, csendesen szordinóval. — Egy-egy pohár pezsgő mellett elhallgatta a cigányt, néha kiment a tennispályára, vagy kirándult valamelyik társasággal. Nagyon megszerették. Imponált is a kevésszavú, barnaképű legény. Az öreg Zakariás már messziről rázogatta a kis török sipkáját: — Pálinkás jó reggelt, mérnök ur ! Emeljünk el hamar, éhgyomorra, egy hatost ! Korán reggel volt, de az öreg már javában csibukozott. Ő volt a fürdő humoristája s ezt a szerepet tekintélyes embonpoint jével és hihetetlenül vékony hangjával általános megelégedésre töltötte be. Átlag félóránkint közrebocsátott egy-egy humorkát s a legközelebbi merényletig visszhangzott a fürdő a kacagásától. Zakariás uram tudniillik nemcsak kiváló előadó, hanem tehetséges publikum is volt, majd megpukkadt a saját vicceitől. A vezetéknevét talán csak ő, meg a fürdőtitkár tudta, a társaságban a keresztneve után ! egyszerűen : Hátul Zakariásnak hivták, megkülönböztetvén „Elől Zakariástól

0, a fehérhajú, pirosarcu táblairótól, akinek meg a vezetékneve volt Zakariás. A sztereotip mondásait ismerték már, de azért mindenki kacagott rajtuk. Vén kópé I Délelőtt végigrohant a kis sétatéren a kurszalon előtt : — Szenzáció! Tudjátok e, mi lesz ebédre ? Marhahús makarónival 1 Az ebéd kimagasló * eseménye volt a napnak, s az étlapot senki sem mulasztotta el azon frissen megszemlélni, amint kikerült a Johann főpincér kezéből, aki egyébiránt kiváló kaligrafus is vala. Az étlapon persze hetenkint ötször szerepelt a föntemlitett szenzáció. Reggel tehát Zakariás bácsi páros viaskodásra hivta ki Kenessey Tibort egy hatos erejéig. Bezsebelvén pedig az egy hatost, boldogan vitte a feleségének, egy babaarcú, okos kis asszonynak : — Nesze, anyjuk, megint kerestem egy kis pénzt. Hanem este volt igazán elemében az öreg, kivált szombaton este, amikor kirakták a kurszalonból a székeket, asztalokat és a rövid, de annál izgalmasabb tombolajáték befejeztével megkezdődött a hivatalos fürdő bál. Egészen ugy, akár az elitbálokban. A fiatal férjek napszámba robo toltak, a házasulandó ifjak óvatosan ácsorogtak a majomszigeten, az öregek spriccereztek és kártyáztak. A tánc megszakítás nélkül féltizenegy óráig tartott, akkor eloltották a tündöklő acetilén-lámpákat és a bálozok aludni mentek, kivéve azokat, akik a segédorvos fonográfjának gargalizálását hallgatták. Féltíz lehetett, helyi számítás szerint tehát szupé körül, a cigány kiszorulva a folyosóra, a szála ajtajából húzta a frisset, az öreg Zakariás pedig dühösen járta, csak azért is odakurjongatva a fürdőorvosnak : — Ez kell nekünk, tüdőesucshurutosoknak 1 Kenessey a sarokban ült a biliárdasztalon. Komoly, sőt komor képpel szemlélődött, amint egy-egy pár elsuhant előtte s az arcát megcsapta az asszonyok parfümje, álmosan lehunyta a szemét. Lia itt van 1 Ez járt a fejében és most szeretett volna dacosan elmenni, hogy ő is lássa, vagy ábrándozni az ablaka alatt, mint egy kis diák. És milyen hidegen fogadta a köszönését 1 Mintha már egészen idegen volna. Nem mert, nem akart a szemébe nézni, csak lopva pillantott feléje néha.