Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-07-10 / 28. szám

tán a kiadás, amellyel járna, vagy pedig a hivatalos helyiség hiánya ? Ezek mind oly jelentéktelenek ahhoz a nagyfontosságú intézményhez, mely az emberek legelevenjébe vág. A bejelentő hivatal különben nem is kerül oly sokba. Kell egy hivatalnok és melléje 1 vagy 2 dijnok, kik az egész hivatalt pontosan ellátják, azon­kivül kell hozzá egy hivatalos helyiség amely most már a szomszédos ház bérletbe vételével rendelkezésünkre fog állani. Ha bejelentési hivatalunk lesz, a hatósági orvos azonnal megtudja, hogy honnan hová, minő számú és foglal­kozású mufikások érkeznek városunkba, mi a mai körülményekhez képest igen fontos tényező, mert igy sem a felsőbb hatósági rendeleteknek sem egészség­ügyi követelményeknek eleget tenni nem lehet. Nyilvános tehát, hogy városunk közegészségügye nagyon is megköve­teli, miszerint az általunk jelen alka­lommal szóba hozott bejelentési hiva­tal lehető mielőbb szerveztessék s ez által megkönnyitjük nemcsak az orvo­sok, de főleg a rendőrség ellenőrzési működését, miáltal nagyot használunk városunk közegészségügyének és ad ministrátiójának. Hinni szeretjük, hogy a város képviselete be fogja látni felszólalá­sunk helyes voltát s rájön, miszerint ez állapoton segiteni, okvetlenül segi­teni kell. Jól tudjuk, hogy ezen bejelentési hivatal felállítása anyagi megterbeltetést von a város kasszájára, de azt is tud­juk, hogy ezen ráfordított kiadás meg­térül azon jövedelmekből melyekhez a mai viszonyok között a város nem juthat, melyektől a bejelentési hivatal nem léte miatt elesik. A lakositásért eddig nem folyamodó egyének járan­dóságából eme hivatal költségei nagy­részt fedezve volnának. Még az irigység, a legnagyobb elfogultság sem tagadhatja, hogy váro­sunk halad, hogy sok tenni való vár reánk, de azt is be kell ismerni, hogy amit hanyagolni, mellőzni nem lehet, azt nem mellőzhetjük. Ilyennek tartjuk mi a bejelentési hivatalt sok és fontos okból. Az uj adótörvények felfüggesztése. — Az Omke eredményes akciója. — A koalíció adótörvényei, ame­lyek egyedül a nagybirtokosok érde­keit szolgálják, a teljes tönk szélére juttatták volna Magyarország keres kedelmét, iparát, főleg pedig a kis­ekszisztenciák nyaka köré csavart volna gyilkos hurkot. A nagy vesze­delmet mindenfelé csak akkor vet ték észre, amikor a koalíciónak ez a bűnös remeke már teljesen készen állt. Rettegés és félelem szállta meg a sziveket. Ha ezeket a törvényeket életbeléptetik, ugy egyenesen az öngyilkosságba kergetik vele az országot. A koalíció bűnös remekét azon­ban sikerült föltartóztatni pusztító útjában. Régebben közöltük már, hogy Lukács László pénzügyminiszter az 1911. év január elsején életbe­léptetendő uj adótörvények közül az általános kereseti adóról, a jöve­delmi adóról, a közszolgáltatások egyesitett kezeléséről és a közadók kezeléséről szóló törvényeket a ki­tűzött határidőben nem lépteti életbe sőt e törvények hatályon kivül he­lyezése czéljából törvényjavaslatot terjeszt a parlament elé, ellenben a nyilvános számadásra kötelezett vál­lalatok keresetadójáról és a tőke­kamat és járadékadóról szóló törvé­nyeket 1911. év január elsején életbe lépteti. A legújabb kirek szerint a pénzügyminiszter az 1911. év január 1 elsején életbeléptetendő törvények 1 hatályon kivül való helyezését ez­úttal nem kezdeményezi ugyan, de az életbeléptetés elhalasztása végett illetve az életbeléptetési záradékok, módosítása ügyében rövid törvény­javaslatot terjeszt a parlament elé. Eszerint a jövő év elején az adóügyben semmi változás sem lép életbe. A nyilvános számadásra köte­lezett vállalatok kereseti adója to­vábbra is az 1875. XXIV. t. c., a j tőkekamat- és járadékadó pedig az 1875. XXII., illetve 1883. VII. t.-c. ! rendelkezései értelmében vettetik ki, a jövedelemadó helyett az eddigi általános pótadó az 1875. XLVI. t.-c. határozmányai szerint tartatik fönn, végül megmarad a kereseti "dónak az 1875. XXIX. t.-c. szerinti négy osztálya. lelkében ott rágódott valami titkos elége­detlenség. Liára gondolt és összerezzent, ha karcsú, fekete lányt látott messziről. Azóta majdnem egy év telt el és egy esztendő alatt sokat nyert. Idegen világo­kat látott, keményebb, egy kissé idegesebb is lett talán, a sok egyedüllét megedzette, de a szive tovább bolondult, hű maradt. Liát szerette diákkora óta. Érte mászkált, ácsorgott a templom előtt a déli mise után. És most szomorú mosollyal gondolta: — Eljátszottam a boldogságomat. Mulatni, szórakozni próbált, már ameny­nyire a puritán, kis fürdőhelyen lehetett, csendesen szordinóval. — Egy-egy pohár pezsgő mellett elhallgatta a cigányt, néha kiment a tennispályára, vagy kirándult valamelyik társasággal. Nagyon megszerették. Imponált is a kevésszavú, barnaképű legény. Az öreg Zakariás már messziről rázo­gatta a kis török sipkáját: — Pálinkás jó reggelt, mérnök ur ! Emeljünk el hamar, éhgyomorra, egy hatost ! Korán reggel volt, de az öreg már javában csibukozott. Ő volt a fürdő humo­ristája s ezt a szerepet tekintélyes embon­point jével és hihetetlenül vékony hangjával általános megelégedésre töltötte be. Átlag félóránkint közrebocsátott egy-egy humor­kát s a legközelebbi merényletig vissz­hangzott a fürdő a kacagásától. Zakariás uram tudniillik nemcsak kiváló előadó, hanem tehetséges publikum is volt, majd megpukkadt a saját vicceitől. A vezeték­nevét talán csak ő, meg a fürdőtitkár tudta, a társaságban a keresztneve után ! egyszerűen : Hátul Zakariásnak hivták, megkülönböztetvén „Elől Zakariástól 0, a fehérhajú, pirosarcu táblairótól, akinek meg a vezetékneve volt Zakariás. A sztereotip mondásait ismerték már, de azért mindenki kacagott rajtuk. Vén kópé I Délelőtt végigrohant a kis sétatéren a kurszalon előtt : — Szenzáció! Tudjátok e, mi lesz ebédre ? Marhahús makarónival 1 Az ebéd kimagasló * eseménye volt a napnak, s az étlapot senki sem mulasztotta el azon frissen megszemlélni, amint kikerült a Johann főpincér kezéből, aki egyébiránt kiváló kaligrafus is vala. Az étlapon persze hetenkint ötször szerepelt a fönt­emlitett szenzáció. Reggel tehát Zakariás bácsi páros viaskodásra hivta ki Kenessey Tibort egy hatos erejéig. Bezsebelvén pedig az egy hatost, boldogan vitte a feleségének, egy babaarcú, okos kis asszonynak : — Nesze, anyjuk, megint kerestem egy kis pénzt. Hanem este volt igazán elemében az öreg, kivált szombaton este, amikor kirak­ták a kurszalonból a székeket, asztalokat és a rövid, de annál izgalmasabb tombola­játék befejeztével megkezdődött a hivata­los fürdő bál. Egészen ugy, akár az elit­bálokban. A fiatal férjek napszámba robo toltak, a házasulandó ifjak óvatosan ácso­rogtak a majomszigeten, az öregek spricce­reztek és kártyáztak. A tánc megszakítás nélkül féltizenegy óráig tartott, akkor el­oltották a tündöklő acetilén-lámpákat és a bálozok aludni mentek, kivéve azokat, akik a segédorvos fonográfjának gargalizálását hallgatták. Féltíz lehetett, helyi számítás szerint tehát szupé körül, a cigány kiszorulva a folyosóra, a szála ajtajából húzta a frisset, az öreg Zakariás pedig dühösen járta, csak azért is odakurjongatva a fürdőorvosnak : — Ez kell nekünk, tüdőesucshuruto­soknak 1 Kenessey a sarokban ült a biliárd­asztalon. Komoly, sőt komor képpel szemlé­lődött, amint egy-egy pár elsuhant előtte s az arcát megcsapta az asszonyok parfümje, álmosan lehunyta a szemét. Lia itt van 1 Ez járt a fejében és most szeretett volna dacosan elmenni, hogy ő is lássa, vagy ábrándozni az ablaka alatt, mint egy kis diák. És milyen hidegen fo­gadta a köszönését 1 Mintha már egészen idegen volna. Nem mert, nem akart a szemébe nézni, csak lopva pillantott feléje néha.

Next

/
Thumbnails
Contents