Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-07-10 / 28. szám

XIX:. évfolyam. Féijpeb, ÍQIO. j -u_l±-o-S ÍO28. s&ébjncL¥ •• •• PAPAI KÖZLÖNY Közérdekű független hetilap — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. A megvalósulás küszöbén. — A bejelentő hivatalról. — Városunk polgármestere a legutóbb megtartott képviselőtestületi közgyűlésen a bejelentési hivatal felállítása érdemében hozzája intézett interpellátióra azon határozott kijelentést tette, hogy a bejelentési hivatal kérdését már a legközelebbi közgyűlés napirendjére kitűzi. A polgármesternek ezen - kijelentése egyrészt örömmel és megnyugvással tölt el bennünket, másrészt reményt nyújt nekünk arra, hogy a bejelentési hivatal — melynek érdemében évek hosszú során át cikksorozatokat hoztunk és annak felállítását sürgettük — rövid időn belül megvalósul. Lehet, hogy rekriniináeziókba bocsájtkozunk amidőn a bejelentési hivatalnak fontosságát újólag szellőztetjük, de tesszük ezt a jó ügy érdekében és főleg tesszük ezt azért, hogy városi képviselőink figyelmét ezen fontos kérdésre felhivjuk, mivel bizva a Laptulajdonos és kiadó: POLLATSRK FRIGYES. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A. könyv- és papirkereskedésében. polgármester kijelentésében, ezen kérdés napirendretüzése a megvalósulás küszöbén van. A bejelentési hivatal fontossága már közbiztonsági szempontból is égetővé teszi annak felállítását, mert az élet és vagyonbiztonságnál fontosabb érdekei a társadalomnak nem lehetnek. De szükséges a bejelentő hivatal felállítása a közigazgatás egyszerűsítése, gyorsítása, továbbá népmozgalmi tekintetekből is. A közigazgatás egyszerűsítése szempontjából szükséges, hogy mindenkinek, ki a város területén lakik, lakása nyilvántartassák, hogy bármely időben annak a hatósághoz való beidézése akár kihallgatás, akár valamely értesítésnek tudomására hozatala céljából lehetővé váljék s ne kelljen kutatni, nyomozni az egyéneket, ami tetemes időt rabol el és ide-oda való megkeresésekre nyújt alkalmat. De kívánatos népmozgalmi szempontból is a bejelentő hivatal felállítása, mert ma városaink lakosságának emelkedését csak a 10 évenként megejtett népszámlálás adataiból és évenként a szülöttek és halottak számából állapithatjuk meg, ami éppen nem alkalmas az évenkénti emelkedés meghatározásához. Ez évben lesz a népszámlálás és ennek folytán, ha a bejelentő hivatal felállíttatik, ugy minden évben a hatóság tudni fogja a város lakosságának a számát, annak emelkedését és csökkenését, ami nem közömbös egy városra nézve sem. Mert ha azt látja, hogy csökken, keresi, kutatja annak okát s ha megtalálta, ugy az okok megszüntetésére törekszik, ha pedig látja, hogy a lakosság örvendetesen emelkedik, úgyszintén arra fog törekedni, hogy még azokat az akadályokat is elgördítse, amelyek rohamosabb fejlődésének útjába állanak. Ezekből láthatjuk, hogy közgazdasági fontossággal is bír a bejelentő hivatal városunkra. Már most mi állhatja útját, hogy minden város ezzel ne rendelkezzék, r o*^ TARCZA A hálósapka, Minden bonyodalmak oka egy szelet fagylalt volt, ami Kenessey mérnök torkán csúszott le a technikus-bál éjjelén, Kenessey Tibor tudniillik egész éjjel Liával tosztonozott. Szupé után már bolondságokat suttogott a kis lány fülébe és reggel felé jókedvűen segítette be a kocsiba. — El ne felejtse, édes Lia, — mondotta halkan, örömtől ragyogó szemmel — el ne felejtse a mesét a vándormadárról, meg a puha, meleg kis fészekről . . . A sors azonban másképp intézkedett: a vándormadár harmadnap rosszkedvűen tette le a ceruzát. Összeborzongott, a feje forró volt. de az egész testében fázott, a hátában könnyű nyilalást érzett és bizonytalan, szorongó félelem járta át. Aznap este nagyon hosszú és nagyon szomorú levelet irt a kis lánynak. Töméntelen sok szerelemről és valami lemondásról esett benne szó. Búsongó tépelődések között feküdt le és sokáig nem tudott elaludni. Jó fiu volt Kenessey, melegszívű, puritán jellemű legény. A léhaságot nem szerette, tudta, hogy nem elég cinikus hozzá, a vérszegény, sápadt, kis húgain meg az édesanyján kivül alig ismert más nőt és diákkora óta vágyódott a tiszta, igaz szerelem után. A nő angyal és a házasság szentség volt előtte. Reggel fejfájással ébredt és köhögött. Mi ez ? — gondolta megdöbbenve. — Csak nem ... — még gondolatban sem merte befejezni. Az orvos mosolyogva veregette meg a vállát : — Csak semmi hűhó ! Olyan a melle, mint egy kazán. Egy kis tüdőcsucshurut az egész, el kell menni egy pár hétre délre, azután minden rendben lesz. Kenessey felvidulva ment el. Délelőtt még tartott a jó kedve, a Baedeckereket forgatta, de később újra visszatértek a kinzó, sötét gondolatok. Mintha az orvos nem akart volna a szemébe nézni ... a kedélyessége is milyen erőltetett volt. . . Nem, ez nem lehet egyszerű kis hurut, az nem jár ilyen gyanús szimptómákkal. Ócska, német orvosi könyveket szedett elő. Sokszor végigböngészte már valamennyit, de most szorongva, ujabb megdöbbenésre készen olvasta, mint a pichonderek. Tehetetlen düh fogta el: neki, éppen neki kellett igy járni, mert végre boldog lehetett volna. Eszébe jutott a lány. A báli éjszaka. Érezte a haja illatát és maga előtt látta a kipirult kis arcát. Sohasem találta olyan elragadónak, mint akkor este. Egész délután otthon ült és este nem irt Liának. Ez fájt, mindennél jobban fájt, de Kenessey az ő bolondos, naiv szivével már is ugy érezte, hogy nem szabad egy életre magához kötnie a viruló, édes kis teremtést. Mert ő beteg ember. Csak egy hetet akart még otthon tölteni, azután lemegy délre, talán Kairóba, vagy Heluánba. Éjszakázni kezdett. Hajnal felé, ha itt-ott ismerősökkel találkozott, meglepett mosolygással fogadták : — Ej, ej, öreg spiszerkém, hát már | te is ? Lia levelére sem válaszolt, dacosan tette a tárcájába és emellett égette a vágy, | hogy csak egy percre is lássa. Mikor újra fölment az orvosához, az megvizsgálta és mérgesen tolta a homlokára a pápaszemét : — Megbolondult? Mi történt magával ? Igy már igazán baj lesz! Mit gyerekeskedik, ha mondom, hogy kiheveri ! Hanem, ha nyomban nem pakol, akkor nem állok jót semmiért. ... A nyár közepén érkezett vissza és utókurára egy bájos, kis fürdőhelyre ment. A teste olyan lett az afrikai nap tüzétől, mint egy beduiné. Az arca olajbarna volt és csillogó, a világos, szürke szeme még tisztábbnak, átlátszóbbnak tetÍ szett. Az asszonyok kíváncsian, csodálkozva ' nézték, amerre járt. Erős, üde a teste, ezt érezte, de a