Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-06-26 / 26. szám

lök között. Arányosan és méltányosan, csak ezek az elvek lehetnek irányadók. Mindenki kapjon valamit és mindenki annyit, amennyi állása szerint neki jár. Mert nem szabad elfelejteni, hogy itt állások javadalmát kell megállapítani és nem személyekét. És figyelembe kell venni azt a kvalifikációt, amelyet a törvény az egyes állások betöltőitől megkiván és azt a feladatot, melyet a városi tisztviselő állásában teljesit. A kisemkereken kell segiteni elsősorban, mert ők érzik legjobban az élet igazságtalanságait és megélhetés terheit. De nem szabad megfeledkezni a vezető állásban levő tisztviselőkről sem, a megélhetés megnehezült viszonyai őket is nyomják és rá vannak utalva arra a néhány száz korona évi jövedelemtöbbletre, melyet nekik a fizetésrendezési javaslat kilátásba helyez. Ugy halljuk, nagy az elkeseredés a kistisztviselők körében ama javaslat ellen, melyet a városi tanács a fizetésrendezésről a közgyűlés elé akar terjeszteni. Sérelmekről beszélnek és igazságtalanságokról, a kisemberek elnyomásáról és a vezető állásban levő tisztviselőknek nyújtott előnyökről. Ismertettük és ismerjük a tanács fizetésrendezési javaslatát. Elismerjük, hogy vannak benne tévedések, vannak hibák és vannak dolgok, amik nincsenek benne és ezért hiányzanak. Ezeken segiteni kell és tudjuk, hogy már történtek lépések arra nézve, hogy a hiányokat pótolják és az igazságtalanságokból igazságok legyenek. Lesznek a közgyűlésen jő és igazságos érzésű városatyák, akik kötelességüknek tartják, hogy mindenki jogos kérését támogassák. Általánosságban azonban az a véghatározati javaslat, melyet a tanács a városi közgyűlés elé terjeszt, nem téveszti szem elöl a méltányosság parancsait. A tanács meg akarja adni mindenkinek azt, ami megilleti. Ebben a törekvésében köti és akadályozza a miniszteri utasitás, mely a tisztviselőket nem egyszer igazságtalanul sorozza a különböző 'fizetési osztályba. Az általános elvi nézőpontok helyesek és a közgyűlésnek egy feladata lesz : méltányosnak lenni és segiteni olt, ahol erre szükség van, azokon a kisembereken, akik állásuknál, munkakörüknél és kvalifikációjuknál fogva erre érdemesek. Igaztalan és rossz okoskodás az, amely a város vezető tisztviselőit szembe akarja állítani a kisemberekkel Érdeke a tisztikarnak, de érdeke a város polgárságának is, hogy a vezető tisztviselők és a kistisztviselők egyformán megkapják azt a fizetést, amely őket méltán megilleti. A 1 ' r t » es ipar Kivansagai. Néhány nap múlva megkezdi működését az uj országgyűlés ; uj emberek és uj többség veszi kezébe az ország ügyeinek intézését, uj többség, mely a munka jegyében született, melytől sok és hasznos munkát várunk. Itt az ideje tehát annak, hogy röviden összegezzük és leszögezzük a kereskedelemnek és iparnak azon kívánságait, melyeknek megvalósítását az országgyűléstől várjuk. Nagyon jól tudjuk, hogy az országnak vannak mindenekelőtt kielégítendő általános követelményei ; azt is jól tudjuk, hogy más érdekkörök is fel fognak lépni jogos igényeikkel szerénytelenség volna tehát annak a követelése, hogy a kormány és a törvényhozás elsősorban a kereskedelem és ipar összes kívánságainak teljesítésével foglalkozzék. Nem, — mi várunk s egyelőre csak ahhoz formálunk igényt, hogy a kormány illessze be a munka programmjába a kereskedelem és ipar már régóta hangoztatott kívánalmainak teljesítését is. Ezek a következők : Az uj adótörvények között kívánjuk az általános kereseti adóra és a jövedelemadóra vonatkozó törvények visszavonását és ezek helyett méltáuyosabb, igazságosabb törvények alkotását. Különösen kívánjuk, hogy az üzleti adó a szellemi munkát végsők kereseti adójától külön választatván, előbbire nézve a jöve delmezőség oly mérvei állapittassa nak meg, melyek az önkényt kizárják. Kívánjuk, hogy a kereseti adóról szóló törvény is progresszióra álapittassék és a progresszió jobban kidomboritíassék. Uj ipartörvény alkotandó a kereskedelem és ipar érdekképviseletei által hangoztatott kívánságoknak megfelelően. Külön törvény szabályozza — Tizenhétéves. Istenem, de nagyon múlik az idő. Hiába, rózsába pattan a bimbó. De a lelked csak maradjon még gyermek nagyon sokáig. Akarsz színházba menni ? Vagy kocsikázni vigyelek ? A születésnapodon kívánhatsz, amit akarsz. — Megígéred, hogy teljesíted, mama? — Hát nem ez a szokás nálunk, mióta szegény apa meghalt? Ezen a napon teljesítjük egymásnak a kívánságainkat. — Csakhogy te, mama, nem kívántál még soha semmit. — Ma, azt hiszem, énnekem is lesz majd kívánságom ... — Oh, nekem is! — ujjong fel a fiatal leány. Erre a hangra elmosolyodik a megilletődött asszony arca és biztatja a leányát: — Állok elébe. Nos, mi az a forró kívánság ? — Délután megmondom, jó ? — Jó ; addig gondolj ki valami nagyot) szépet. Ma szabad. Erzsébet az anyja nyakába ugrott: -— Te, te gyönyörű! Hogyan megleplek majd. Aztán elfutott. Az anyja büszkeséggel vegyes fájdalmas érzéssel nézett utána. Ez a pompásan fejlődő élet az ő fiatalságának elmúlását jelenti : Oh, hiszen csak nem féltékeny a tulajdon édes vérére, de igy, egymás mellett — látta most a velencei tükörből — az ő szépsége szomorú hervadást mutatott. És — mi tagadás benne — ez rosszul esett neki. Azelőtt hódított mindig és mindenütt. Sehol se jelenhetett meg anélkül, hogy a figyelem egyszerre feléje ne fordult volna. Megszokta, hogy mindig központ legyen, biztosságérzetéhez hozzátartozott a tudat, hogy hódítása önkéntelen ; — énjének, valóságának, Isten kegyelméből való szépségének természetes következménye. Csak egy két éve figyeli, hogy itt ott akad ember, akit nem fog meg varázsa, akiket már akarással, fáradtsággal kell a bámulójává tenni. Már megfigyelte, hogy időnkiilt — és fájdalom, mind gyakoribb ismétlődéssel — kisiklik lelkéből a bűbájos erő és tanulmányozva önmagát, tudja, hogy karcsú, fehér nyakának melyik vonala fiatalos még és mily helyzeteket kell kerülnie, hogy a hervadást jelző ráncok elő ne tűnjenek. Éjjelente kötés van a homlokán és szeme körül similtatja a j „szarkalábakat". — Még csak néhány év, — gondolkodott el olykor-olykor, — és aztán mindennek vége. Vége a fiatalság és szépség hatalmának, kiesik kezemből a mindenek felett diadalmaskodó jogar és elfoglalják helyemet az utánam jövők, akiknek ajka körül még nincsen egyetlen fáradt vonás se . . . Amióta özvegyen maradt, közel tiz éve már, egészen a nagyvilágnak élt. Körülrajongták mindig, s nem egyszer lett volna alkalma rá, hogy újra ott melegedjék a házi tűzhely mellett. Ámde vagyonilag is teljesen független lévén, nem akarta senkinek se lekötni magát. A folytonos hődolás és ünnepeltetés között nem érezte, hogy — egyedül van. Csak most — rövid idő óta mind gyakrabban — támadt fel benne a vágy, nyugodt, családi élet után, közelségével annak, aki mellett teljesen fedve az élet minden uj támadása ellen, tovább mehetne gondtalanul, A szive nem mozdult meg. De a józansága ellátta sok bölcs tanácscsal. És számolt a hiúságával is. Tisztában volt vele, hogy ezt a — talán utolsó — nagy hódítását nem szabad a kezéből kiengednie. Hogy az a nagy vagyonú, magas társadalmi állást betöltő úriember — Décsy Ákos — neki szerencsét jelent. Mert uj pozíciója fényében még egyideig tovább ragyog. Hízelgett neki az is, hogy a nála pár évvel fiatalabb Décsyt mennyien fogják tőle irigyelni ! De hát a leánya mit szól hozzá ? Lehetetlen, hogy azok az értelmes ragyogású szemek bele ne nézzenek majd tisztán látó tekintettel az ő lelkébe. Éz egy pillanatra — noha komikusnak tűnt fel előtte a helyzet — azt kívánta, bár szeretett volna bele valaki máris abba á gyermekbe és vinné el magának, hogy utána ő is minden tekintet alul felszabadulva cselekedhetnék. Azonban az ő kis leánya még sokára fog férjhez menni. Ahogyan is meditált magában, újra bedugja fejét az ajtón Erzsike. A hajában egy rózsaszín rózsa : — Jól áll itt ez a virág, anyuskám ? — Jól, buksi, de hát miért akarsz ma olyan nagyon szép lenni ? — Még nem mondhatom meg . . . — Titok ? Na nézze meg az ember. — Már nem sokáig lesz titok előtted, anyám. — De most vallani fogsz, Erzsike, anyád előtt nem szabad egyetlen rejtett gondolatodnak se lenni. Ki vele, hadd hallja íuiyuskád azt a titkot. — Anyuskám, ne haragudj, én nem tudok beszélni arról, majd megtudod. — Mama .. . kérő jön a házhoz. — Ki i ? — Kérő, — mondja félig félőn, télig dacosan a leány. — Akarom tudni, ki jön ide a házam-