Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-01-01 / 1. szám

azonos más szomszédos városokkal. — Tény az, hogy a városok részére kiutalt állami kárpótlás értékét, amit hibásan államsegélynek neveznek, az utalványt kisérő miniszteri leirat bizonyos tekintetben leszállítja, mert olyan kikötéseket tartalmaz, — amelyeknek szigorú értelmezése és követése néhány városban és pedig az előrehaladottakban, zavart okoz. A rendelet ugyanis kimondja, hogy a törvényhozás a segélyt elsősorban a szorosra vett közigazgatási tisztviselők illetményeinek rendezé sére s javítására szánta és csak a fennmaradó összeg fordítható a városi rendőrség fejlesztésére, — köz egészségügyi intézmények létesítésére (csatornázás, stb.) vagy városrendezési és fejlesztési célokra. A törvénytervezet egyébként utal az 1916. évben elérendő államsegély-kimutatásra, —- ami azonban természetesen most még nincs mellékelve. Ezen segély 26% át kapja a város 1910 ben, 377

2%-át 1911-ben, 50%-át 1912 ben, 62 és V

2°/o át 1913ban, 75°[

0-át 1914-ben, 7872% át illőben. A törvénytervezet ellen v^n egy sereg észrevétel, ami nem baj, mert hiszen azért tervezet. Két dolog tűnik ki és föl a tervezetben. Egyik, hogy a belügyminisztérium a vidéki rendőrség államosításának tervét eleftette, arait bizonyit a 7. §. a) pontjának azon kacér asszony szarvazza fel az urát. Az alügyész, egy hitetlen, kicsinylő mozdulattal próbált a helyzet urává lenni, az asszony azonban lefogta a kezét. — Maga persze nem ismeri a Nyergus Béla esetét. Ha meghallgatja, bizonyára másképp itéli meg a társasélet szende és kacér asszonyainak otthoni értékét. Vincze Zoltán impertinens mosollyal vette elő cigarettatárcáját, s mig rágyújtott, gúnyos fejbólintással jelezte; hogy halljuk a tanulságos mesét. Az asszonyt nem hozta ki sodrából, előre érezte, hogy a diadalmas fél csak ő maradhat. — Nyergus Béla, — kezdte igazi mesélő hangon, — sok éven át vezette a férjem üzletét. Becsületes, szolid, törekvő fiatalember volt. Miután hozzájutott örökségéhez, önállósította magát, és megházasodott. — Valami távoli rokonát vette el. Igénytelen, csöndes, vérszegény teremtés volt az asszony. A társaságban szavát sem lehetett hallani, még a kérdésekre is alig válaszolt. Fekete, örökösen borongó szemével mindig az urát falta. Ha közelébe jutott, elkapta a kezét, két tenyere között simogatta, sőt ha a férj nem vigyázott eléggé, meg is csókolta. Vincze türelmetlenül szólott közbe: — Pardon, nagyságos asszonyom, ez az ízléstelen nyárspolgári tipus kissé szokatlan kulcs a raffinált asszonyi lelkek problémáinak a megoldásához. Harmathné észrevétlenül engedte el a füle mellett a megjegyzést és zavartalanul mesélt tovább : — Az ismerős társaságokban közrendelkezése, hogy az államsegélyt a fizetésrendezések után elsősorban a rendőrség fejlesztésére kell fordi tani. A másik, hogy a belügyminisztérium városi osztálya nélkülözi a városok piaci ár és lakbér kimutatásait és a rendezett tanácsú városok tisztviselőit illetmények tekintetében a tényleges viszonyokon alul levő fizetési osztályokba sorazta. Sérelmes — épen ezért — a tervezetben az a megmagyarázhatatlan eljárás, hogy a városi tisztviselőket eggyel alsóbb osztályba sorozza, mint a vármegyei tisztviselőket. Hogy mennyire sérelmes a rendezett tanácsú városokra ezen ren delkezés, fényesen igazolja ezt azon mozgalom meiy országszerte meg indult és melyuek célja, hogy az összes rendezett tanácsú városok együttes agitációt fejtsenek ki ezen sérelmes rendelet orvoslására. Tudtunkkal már városunk polgármesteréhez is érkezett egy tiltakozó irat a gyulai polgármestertől, melyben hivatkozva ezen sérelmes és a ren dezett tanácsú városokra határozottan káros rendeletre, — felhívja az összes rendezett t. városok polgármestereit csatlakozásra és együttes működésre akként, hogy a rendezett, tanácsú városok polgármestereinek országos egyesülete haladéktalanul közgyűlést hívjon össze, ahol a sérelmeket tárgyalás alá veszik és a mondásszerü volt az a családi boldogságuk. Bár sokaknak feltűnt, hogy az egykor élet vidám, jókedvű Nyegrus egyre kedvetlenebb, hallgatagabb lett. Öt évi házasság után meg halt a betegeskedő asszony, Két kicsiny gyermeket hagyva anyátlanul. Az egész világ azt hitte, hogy a rettenetesen sújtott férj szivében az első áldott asszonynak helyét más asszony sohasem foglalhatja el, s mindenki természetesnek találta. — hogy az otthon rendbetartására és a gyermekek gondozására házvezetőnőt fogad. Kissé ugyan fiatal és túlságosan szép volt az uj házvezetőnő, de egy angyali jóságú hitvest gyászoló férj senki előtt sem jöhetett gyanúba. — Ahá! . . . Itt jön a tanulságos fordulat, — próbált epéskedni Vincze. Az asszony fölkapta és továbbszőtte a megjegyzést: — Valóban, a tanulságos fordulat most következik. Még a gyászesztendő sem telt el, s általános meglepetésre, sőt megbotránkozásra, Nyergus egész csöndben feleségül vette házvezetőnőjét. A korholó, csípős beszédeket számba sem vette, régi, legénykori jókedve visszatért, s ugyszólva fütyülve, dalolva ment üzletébe és sietett onnan haza. Az alügyész mindjobban türeímetlenkedni kezdett. — A végit, a csattanót és az erkölcsi tanulságot kérem. — Azt az uram szűrte le — mosolygott az asszony. — Egy nyári estén — mindketten szalmaözvegyek voltak — együtt vacsorázott Nye»russal. Valamivel több bort ittak a rendesnél s az uram a régi, bizalmas viszonyuk alapján érdeklődött a feltűnést keltő házasság története iránt. Nyegrus megtörvényjavaslat ellen az uj kormánynál ezen ügyet jóakaratú és igazságos támogatását fogják kérni. Városunk tanácsa magáévá tette a gyűlésen a polgármester felhívását, a következő átiratot intézte a r. t. városok polgármestereinek országos egyesületének elnökéhez Miskolczra. A városok segélyezésére az állami költségvetésbe felvett 2 millió korona kiosztása a belügyminiszteri rendelettel megérkezett. Minthogy azonban ezen rendelet és az ahhoz mellékelt törvénytervezet a rendezett tanácsú városok tisztviselőinek jogos igényeit nemcsak ki nem elégiti, de egyenesen útját vágja annak, hogy a tisztviselők fizetésének megfelelő támogatását yárt és reményükben csalatkozott képviselőtestületek maguk gondoskodjanak kellő jóindulattal róluk, ennélfogva nehogy a nagy általánosság szempontjából érzett kirivó lehetetlenségek ellenére hallgatásunk megnyugvásnak tekintessék, feltétlenül kell, hogy nézetünknek és csalódásunknak kifejezést adva, a törvényjavaslat ellen állást foglaljunk és ügyeink igazságos elintézését kérjük. Felkérem tehát Elnök urat, hogy a rendezett t. városok polgármestereit soron kívül egy rendkívüli közgyűlésre összehívni szíveskedjék, amely hivatva lesz odahatni, hogy a sérelmek orvosoltassanak. lepően gyónt. Elmondta, hogy az ő látszólag szelíd, galamblelkü asszonya az otthon befüggönyözött ablakai mögött ideges, házsártos, gonosz hárpia volt. Gyűlölte a saját gyerekeit is és minden igyekezete abban merült ki, hogy a családi életet pokollá tegye. Emellett — ami a legszörnyűbb — az urát rendszeresen csalta egyik siheder alkalmazottjukkal. Holta után derült ki, egy

k félig elégetett levél foszlányaiból. Ötévi kálvária után jött a szegény emberre a megváltás s beköltözött házába a derű, a nyugalom, a rend és a tisztaság. Ekkor látta, hogy mi a különbség asszony ós asszony között s előbbretéve egy élet boldogságát a világ előítéleténél, habozás nélkül nőül vette a jóságos, vidám, kedves teremtést. Vincze Zoltán nem adta be a derekát s cinikusan kérdezte : — De mi lesz a történet másik felével, amely a nagy világban kacér, de odahafca szerető, gyöndég hitvesről szól ? Remélem, ezt már a rácson belül mondja el — ós lázas mohósággal megragadta az asszony kezét. A villa kapuja §lőtt állottak. Az aszszony kiszabadította magát s szokatlan szelídséggel mondta: — Azt kérdezze majd meg az uramtól, aki, amint a bőröndjéről látom, váratlanul meglepett. De nem ma, mert most igazán bölcsebb dolgaink lesznek a mesélésnél.. . Feleletre sem várva kezet nyújtott s becsapva az ajtót maga mögött, boldog ujongással szaladt föl a lépcsőkön a verandán megjelenő férj kitárt karjaiba . . .