Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-06-12 / 24. szám

közegészségügye nagyon is megköveteli, miszerint az általuk jelen alkalommal szóba hozott bejelentési hivatal lehető mielőbb szerveztessék s ez által megkönnyitjük nemcsak az orvosok, de főleg a rendőrség ellenőrzési működését, miáltal nagyot használunk városunk közegészségügyének és administrátiójának. Annak jelzésére, hogy Pápa városának mily nagy szüksége van erre egész cikksorozatot lehetne közölni, de nem tartjuk szükségesnek, mert azt, amire okvetlenül szükség van, hosszasan ajánlgatni felesleges. Biztos tudomásunk van, hogy városunk rendőrsége az adó és gyámi hivatal, de általában az összes tisztviselők és mindazok, akik városunk közigazgatását ismerik, igazat adnak nekünk, midőn a bejelentési hivatal felállítását I sürgetj ük. Hinni szeretjük, hogy a város képviselete be fogja látni felszólalásunk helyes voltát s rájön, miszerint ez állapoton segiteni, okvetlenül, segíteni kell. Jól tudjuk, hogy ezen bejelentési hivatal felállítása anyagi megterheltetést von a város kasszájára, de azt is tudjuk, hogy ezen ráfordított kiadás megtérül azon jövedelmekből, melyek a mai viszonyok között a város nem juthat, melyektől a bejelentési hivatal nem léte miatt elesik. A lakositásért eddig nem folyamodó egyének járandóságából eme hivalal költségei nagyrészt fedezve volnának. nek, fáradtnak látszott, mintha mozdulatlan, mély álomba lenne merülve. A hegyoldalakra átlátszó, aranyos fátyolt szőtt a delelőhöz jutott nap heve. Darsot elmerült a táj szemléletébe, mikor hirtelen egy rózsaszinruhás nőt pillantott meg, aki rikító-vörös ernyővel védelmezte magát a rekkenő hőség ellen. Előrehajlott és fölismerte benne a bájos özvegyet, Gratienne asszonyt, akinek már hónapok óta minden eredmény nélkül udvarolt. Kedélye egyszerre felvidult és lesietett a parthoz, ahol a szép özvegy a túlparton vesztegelő dereglyére várakozott. Mikor közelébe jutott, a nő hidegen fogadta köszöntését és Darsot mégis ugy érezte, hogy a szép özvegy nem egészen közönyös iránta és csak első, szerencsétlen házassága teszi ilyen bizalmatlanná és tartózkodóvá a férfiakkal szemben. — Chaslevitbe igyekszik, ugy e bár, asszonyom ? Ha megengedi, szívesen átszállítom csónakomon! — igy szólt, miközben kezével a vízen ringó, csinos, kis csónakára mutatott. — Köszönöm I Inkább megvárom Ocoque apó dereglyéjét ! — mondta tartózkodva a nő. — Azt nem merném tanácsolni, aszszonyom 1 Ocoque apó egy vén korhely, mindig részeg és bizonyos, hogy egyszer nagy szerencsétlenséget fog okozni részeg ségével 1 , — Én nem félek! — mondta kacagva a nő. Még az irigység, a legnagyobb fogultság sem tagadhatja, hogy városunk halad, hogy sok tenni való vár reánk, de azt is be kell ismerni, hogy amit hanyagolni, mellőzni nem lehet, azt nem mellőzhetjük. Ilyennek tartjuk mi a bejelentési hivatalt sok és fontos okból. Az élelmi: Azon közgazdaságtani elmélet, hogy a kínálat és a kereslet viszo nya szabja meg az árakat, az élelmiszerekre nézve szemmel láthatólag csodött mondott. Az élelmi szereknek és minden elsőrangú életszükség leti cikkeknek ára napról napra emelkedőben van és az életfeltételek su lyosan megnehezedtek. A létfentartás nehézségei természetszerűleg első sorban a városok polgárságára, tisztvise lőire és a munkásosztályra nehezednek. Az emberi szükségletek kielégítésére elkerülhetetlenül szükséges élelmiszerek árának folytonos emel kedése a legsúlyosabb válság elé állította a munkabérükből vagy megszabott, fizetésükből élő társadalmi osztályokat. Az elviselhetetlen drága ság a falu parasztjait is éppea ugy sújtja, mint a nagyváros modernül nyomorult emberét. A mezőgazdasággal foglalkozó falu népének sincsen meg az élethez szükséges tápláléka és nélkülözésben él. Magyarországnak, az agrár államnak lakossága több árpa, zab, rozs és kukoricakenyeret fogyaszt, mint búzából sütöttet. A falusi lakosság húsfogyasztása minimális, csak ünnepnapokon jut neki hustáplálékra, — a városok lakosságának pedig, — kiknek az életenergiákat rohamosan fogyasztó foglalkozásuk következtében jobb táplálékra van szükségük, — húsfogyasztása statisztikailag kimutathatólag csökkenőben van. A népesség táplálkozásának köre folyton szűkebbre és szűkebbre szo rul. A kereseti viszonyok, a tisztviselők fizetése, a munkások munkabérei nem tudnak lépést tartani az árak nagy emelkedésével. Folyton kisebb és kisebb lesz a pénz vásárló ereje, az emberek kénytelenek életigényeiket visszafejleszteni és kivéve a nem dolgozó osztályokat, nincs az országban olyan érdekkör, mely ne érezné, hogy ezek az állapotok tarthatatlanok. Az élelmiszer uzsora, a tápszerek hamisítása terjedőben van, a közigazgatás repressiv intézkedései mit sem éruek és a nélkülöző, dolgozó nép körében az éhtifusz esetei egyre szaporodnak. Az ország mezőgazdasági termelése már régen nem tart lépést a számban növekvő lakosság fokozódó szükségleteivel. A nagybirtokos osztály nem akar áttérni az intensiv mezőgazdasági termelésre. Rá nézve ez nem életszükséglet, hiszen földjáradéka — hála az államhatalom — Nem fél ? — Nem bizony! — szólott határozottan Gratienne asszony, mialatt nyugodtan nézett Darsot szemébe. Sohase tűnt fel előtte olyan szépnek, mint e pillanatban, mikor nagy, fekete szemeit rajta legeltette. Félig nyitott, piros ajkai közül két vakitó fehérségű fogsor csillámlott elő. Sürü, barna haja egyszerű fonatban övezte szép, magas homlokát; a lenge nyári ruha odatapadt őzkarcsu termetéhez és egész lényéből erő és duzzadó egészség áramlott ki. — Láthatja asszonyom, hogy a de reglyés nem jön ... és én boldog volnék . . . ha. . . — Ne fárassza magát; ugy látom, a révész már elindult! — mondta visszauta sitólag a nő, mialatt kezeit a szemére illesztve, a túlsó part felé nézett, ahol az öreg Ocoque dereglyéjét eloldta és ügyetlenül evezve, útnak indította, A túlparton maradt, egy megkésett parasztasszony hiába rimánkodott, hogy engedje a dereglyébe szállni, az öreg ügyet se vetett rá, hanem meggörnyedve folytatta munkáját. Mikor végre nagy erőlködések után a parton kikötött és duzzadt, vörös arcával, fogatlan ajkaival a várakozókra vigyorgott, Darsot már alig türtőztethette/magát és aggódva odasúgta szomszédnőjének : — Meglássa, hogy bajba keveri, a vizbe bori ja, hisz tökéletesen részeg az istenadta ! Gratienne megvonogatta vállait. — Mit törődik vele ? Remélem, lemondott már a gondolatról, hogy átkísérjen? Darsot érezte a szép asszony szavaiban rejlő gúnyt, de uralkodva magán, kezét nyújtva, besegítette a dereglyébe és tiszteletteljesen helyet foglalt mellette, miközben az öreg révész olyan ügyetlen mozdulatot tett, hogy a csónakot majdnem fölborította. — Nem kell félni 1 Semmit se kell félni 1 — dörmögte a vén korhely és durva kezeivel megragadta az evező nyelét. — Nem kell félni! Könnyű azt mondani ! — gondolta magában Darsot. De miután elhatározta, hogy elkíséri Gratienne asszonyt, megadta magát sorsának. Igaz, ő nem is félt, mert tudott úszni; de mi történik a nővel, ha valami baj éri ? Beléje kapaszkodik . .. magával sülyeszti a mélységbe ... az a nő, aki megveti szerelmét ! Amig igy töprengett, jobban szemügyre vette és kétségbeesetten dühöngött, hogy még most is olyan elragadó szépnek találja. A vörös napernyő visszfénye rózsás szint varázsolt arcára... a dereglye szélén aláfüggő balkeze pedig vakítóan fehérlett a ragyogó napfényben . . . — Mit bámul rajtam ? — kérdezte egyszerű, őszinte hangon. Darsot ügyesen kitért a kérdés elől. — A Lanfry családhoz megy látogatóba ? — faggatta, mialatt a jobboldalt levő pompás nyaralóra mutatott. — Nem ! Chaslevitbe megyek a gyógyszertárba, mama számára orvosságot rendelni! — válaszolta a nő hidegen.