Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-06-05 / 23. szám

tani, hogy jól választottunk. A munka embere áll előttünk, kinek közéleti pályája nyitott könyv előttünk. S • amidőn ezt állítjuk, egyben kivánjuk öt újólag üdvözölni mint Pápa város orsz. képviselőjét. Hisszük és remél­jük, hogy igyekezni fog ha az orszá­gunk felett jelenleg tornyosuló felhők eloszlanak és a parlament munkássága újra kezdetét fogja venni, az országos érdekek mellett városunk érdekeit melyeknek ö évtizedeken keresztül istápolója volt a parlamentben is elö­mozditandja. Bizalomteljes reménnyel vagyunk eltelve és ezt annál is inkább tehetjük, mivel nemcsak programmbeszédében, hanem a mandátum átvételekor a városház ablakából a város közönsé­géhez remek beszédében határozottan kijelentette, hogy igenis szivvel-lélekkel képviselője akar lenni Pápa városának. Figyelemmel lesz Pápa városának min­den egyes mozzanatára, tőle telhetőleg minden befolyását érvényesíteni óhajtja nemcsak Pápa város hanem még egye­sek javára is. Egy oly férfiutói, mint dr. Antal Gézától, kit évtizedek óta mint köz­ügyeink vezérférfiát ösmerjük, ily Ígé­ret nekünk tökéletesen elég és teljesen megnyugtató és már ennek alapján amint már kijelentettük, teljes remény­nyel és örömmel üdvözöljük dr. Antal Gézát mint Pápa város újonnan meg­választott országgyűlési képviselőjét. lenne. A sötétedésben különösen világított a szeme, amikor lágyan kérdezte : — Mondja, miért nem szeret ? Az asszony lassan, vontatottan felelt, mintha önmagával küzdene : — Nem tudok szeretni. De még ki sem mondta és már előre hallotta szavának hamis csengését. — Nem igaz ! Maga alszik ! — szólt a férfi csöndesen. — Föl kell ébresztenem. Közel hajolt az asszonyhoz. Ugy né­zett rá, mintha biztatná. Majd végigsimo­gatta a tekintetével a haját, arcát, nyakát. — Álpmtündér, ébredjen föl! — szólt aztán. — Én parancsolom ! Az ajka körül alattomos mosoly set­tenkedik. Az asszony a férfi erős, biztos, gyöngéd tekintetétől édesen elbágyadt. Alig birta leküzdeni meghatottságát, de aztán valamennyire mégis összeszedte magát. — Ébren vagyok, — mondta moso­lyogva, bizonytalanul — és látom, föl kell gyújtatnom a lángokat. Ránk sötétedett. — Ne még ! — esdekelt a férfi és ajkával kereste az asszony kezét. — Jöhet valaki, — mondta az asszony kissé ingadozva. — Senkise jön, — susogta a férfi. Az asszony odament a szoba közepére és jobbjával megfogta a csillárra csavart villamos csengő körtéjét. De nem csönge­tett. Szőke haja alól kiviláglott halvány arca, — bágyadt nedvességben úszott a szürkéskék szeme. Balkezével magára fe­szitette fehér csipkekendőjét és nézte, nézte a nagy akaratú, atléta termetű, pa­rancsoló üteáju, szenvedélyes szemű, szép Éljen dr. Antal Géza Pápa város országgyűlési képviselője 1 POLLATSEK FRIGYES. A képviselő választások. Pápa városában. Városunkban a képviselőválasztás nap­ját jó eleve nagyon is hevesnek és küzdel­mesnek jeleztük, és méltán, mert ezt meg­előzőleg heteken át izgalomban tartotta vá­rosunk választópolgárságát azon körülmény, hogy két erős ellenfél fog a győzelemért mérkőzni. Mindkét párt erősen bizott a győze­lemben és ugy a Hoitsy-párt, valamint az Antal párt vezetői ugy nyilatkoztak, hogy a szavazatok a pártoknál oly arányban van nak elosztva, hogy az egyik vagy másik párt többsége csak néhány szavazatra lesz redukálva és igy nem volt csudálható, hogy városunk lakossága nagy érdeklődéssel né­zett a választás napja elé. A választás lefolyása valóban küzdel­mes volt, igazolja ezt azon körülmény, hogy 1006 szavazat lett leadva, ami még váró sunkban nem történt. A két párt délután fél 5 óráig egyenlő szavazatokkal haladt. Ezután már nagy változás állott be, a Hoitsy­párt nem tartotta be a 10 es turnust és ez­zel a választás eredménye el volt döntve. Ez a jelenség az Antal-táborban óriási lel­kesedést keltett, ahol még mintegy 60 sza­vazó volt készletben és a győzelmet most már biztosra vették. A Hoitsy-párt szavazói teljesen elfogytak, mig az Antal-párt töme­gesen jelentkezett szavazásra és dr. Antal Géza 110 szótöbbséggel Pápa város orsz. képviselőjévé lett megválasztva. A választás különben csendes és ren­des lefolyású volt és ezt a választópolgár ság józanságának és az arra hivatott ténye­zők okos előrelátásának kell betudnunk. Az idő is rendkívül kedvezett a választásnak, amennyiben meleg nyári nap volt, sőt mond­hatni tikkasztó meleg volt. A választási aktus 8 órakor reggel férfit. Az meg halkan, lopva, lábujjhegyen közeledett a szelid, szőke látomány felé. A férfi egyenkint hámazta le a csenge­tyüről a keskeny, hideg ujjakat, mire fá­radtan, szinte élettelenül hanyatlott alá a kéz. Aztán csipkés kendőbe fogódzva, a férfi szelíden húzta ajka felé az asszony ajkát. — Hagyjon! — súgta az asszony, de azért erőtlenül engedett, közeledett. — Jöjj ! — Nem. — Miért nem ? — könyörgött a férfi és egy pillanatra abbahagyta a szelid erőszakot. Egymással szemben álltak, égő közel­ségben, forró ajakkal, egymásba merülő szemmel. A nyitott ablakon át az utcai lámpa reszketeg fényű rajzokat vet. Dűlt négy­szögeket a plafondra és a félemeleti szoba megtelik orgona-illattal, májusi esthoraály­lyal, halk lélekzettel. Egy egy pillanatra riadó lárma és rögtön eltűnő világosság tölti be az elborult szobát, zúgva, zajongva, valami veszedelmes közelséggel : az elro­bogó villamos, mintha csak be akarna vág­tatni a szobába; aztán még csöndesebb lesz a csöndesség. Valahonnan, messzi a ligetből, valami duhaj nóta hallatszik . . . * Ott a sarokban ülnek egymás mellett. Az asszony boldogan, olyan boldogan, mint amilyen csak egy szerelmes asszony lehet, aki mindenről megfeledkezik, ami körülötte történik. Aki számára megszűnt minden korlát, amely visszatarthatná, mindegy neki, hogy hol van, palotában, vasúti fülkében, vette kezdetét. Saáry Lajos választási el­nök bejelenti, hogy Sült József és társai dr. Antal Gézát, Hajnóczky Béla és társai Hoitsy Pált jelölték képviselőjelöltnek. Ki­jelenti egyben, hogy 87a óráig uj jelölést elfogad. Az Antal-párt bizalmi férfiaiui dr. Körös Endre ós dr. Györké Sándor, a Hoitsy­párt részéről pedig dr. Hoffner Sándor és dr. Herzog Manó lett jelölve. A hatóság ré­széiől személyazonossági tanuk dr. Csoknyay János városi ügyész és Csoknyay Károly vá­rosi főjegyző, a Hoitsy-párt részéről Téringer János és Keresztes Gyula, az Antal-párt ré­széről Besenbach Károly és Kovács Sándor lettek bejelentve. A fél óra letelte után az elnök kon­statálta, hogy ujabb jelölés nem történt, megesküdteti az azonossági tanukat ós pont 9 órakor a választást megnyitotta. A sza­vazást sorshúzás folytán a Hoitsy-párt kezdte 10 es turnusokban. A délelőtt folyamán mindkét párt meg­tartotta a 10-es turnusokat és igy a szava­tok aránya teljesen egyenlő volt. A szava­zatok aránya déli 1 óráig a következő volt: 10 órakor : Hoitsy 54 Antal 50 11 . Hoitsy 96 Antal 94 12 „ Hoitsy 150 Antal 149 1 „ Hoitsy 211 Antal 211 Ez az egyenletes szavazás délután 5 óráig tartott és ekkor a szavazatok aránya a következő volt: 5 órakor : Hoitsy 420 Antal 420 A következő turnusra már nem jelent­kezett Hoitsy-választó és igy csak az Antal­pártiak szavaztak úgyannyira, hogy a záróra kitűzéséig csekély kivétellel csakis az Antal­párti szavazók jelentkeztek. A zárórát az elnök 6 óra 35 ^perckor tűzte ki 3/ 48-ra és ekkor a szavazatok aránya a következő volt : Hoitsy 440 Antal 544 négy fal között, akárhol. Nem tudja, hogy Olaszország forró napja süt-e rá, vagy az északi sark hideg fénye dereng körülötte ; hogy nappal van e, vagy éjszaka. Aki csak azt tudja, hogy szeret. A férfi azok közül való, akik sohasem szeretnek, akiknek nincs temperamentumuk, nincsenek vágyaik és éppen azért örökösen forró vágyakkal kérkednek, tüzes tempera­mentumukat fitogtatják. Akiknek abból áll a mulatságuk, hogy asszonyokat, ^lányokat sorra elbolonditsanak, lehetőleg gyors dia­dallal. Halálra kergetve magukat és halálos veszedelembe sodorva másokat. Most valami csodásan gúnyosan nézett az asszonyra. Érezte, hogy torz módon ne­vet, hogy rajta van az arcán a komisz férfi-gőg vigyorgó lárvája. Szinte erőszakkal simította ki az arcát, azután affektált nyu­galommal megcsókolta az asszony kezét é3 fölemelkedett. Halkan valami vidám áriát dúdolt, majd leült a zongorához és egy walzerbe kezdett. Egyszerre, abbahagyva a játékot, meglepetten fordult vissza az asszonyhoz : — Mekkorát sóhajtott. Mi az ? Az asszony behunyt szemmel, sápad­tan, leeresztett karokkal, szinte betegen ült a helyén. —- Mi baj ? — kérdezte a férfi, hebe­hurgya fölületességgel. Mi az asszonykára? Csak nem bántottam meg, hogy játszom ? — 0 dehogy ! szólalt meg az asszony remegő ajakkal, mint akinek nehezére esik a beszéd. Elhallgat.. . Gyöfcri a férfi cinizmusa, amelynek most ébredt tudatára. Mintha egy teljesen megváltozott valaki állana előtte.

Next

/
Thumbnails
Contents