Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-06-05 / 23. szám

A záróra alatt csekély számban jelentkeztek mindkét párt részéről a szavazók és »midőn az elnök a szaavzatot berekesztette és a bizottság a választási jegyzék után konstatálta, hogy beadatott 1006 szavasat, melyből Hoitsy Pál 448, dr. Antal Géza 558 szavazatot kapóit és igy dr. Antal Géza 110 szótöbbséggel Pápa város országos képviselőjévé megválasztatott. A bizottság működése alatt már tudva volt az eredmény ós az utcán óriási nép tömeg verődött össze és zajos ovációkkal éltette dr. Antal Gézát és várta az eredmény kihirdetését. Majdnem félóra telt el a záróra után amidőn Saáry Lajos választási elnök a városház ablakából kihirdette az eredményt. A kihirdetést szűnni nem akaró éljenzéssel fogadták és őszintén mondva, ily elementáris erővel megnyilatkozott tüntető lelkesedést városunkban csak a Bánffy választásnál tapasztaltunk. A kihirdetés után a tömeg dr. Antal Gézát kivánta látni és hallani, kiért a párt vezető tagjai elmentek, hogy az elnök a mandátumot neki személyesen átadja. Antal Géza dr. lakásáról tüntető tömeg zajos éljenzése közben érkezett a városházához, ahol a nagyteremben Saáry Lajos választási elnök remek beszédben nyújtotta át neki a mandámot. Dr. Antal Géza meleghangú beszéd ben köszönte meg az elnök által hozzá intézett hangzatos szavakat, kijelentve, hogy legszentebb kötelességének fogja tartani azt, hogy ezen fényes mandátumot munkásságával kiérdemelje. Mig ezek a beszédek elhangzottak, az utcán levő nagy töm^g folytonos éljenzéssel kívánták a megválasztott képviselőt hallani, ki az elnökhöz intézett köszönő szavai után és a teremben összegyűltek éljenzése után az ablakhoz iépett és a lakossághoz intézett beszédében hangsu'yozta, hogy méltó kiván lenni ezen fényesen kiküzdött mandátumhoz. Kérte egyben a választókat, hogy a választási küzdelem alatt folytatott ellenségeskedést a béke és a felebaráti szeretet kövesse. Percekig tartó éljenzés fogadta dr. Antal Géza beszédét és a tömeg minden rendzavarás nélkül szétoszlott és ezzel a választási aktus befejezést is nyert. Az ugodi kerületben. Az ugodi választókerületben is heves és küzdelmes volt a választás. Két erős tábor küzdött egymással szemben, Jákói Géza munkapárti és Csóthi Géza Kossuthpárti jelöltek személyében. Hetek óta folyt a korteskedés a kerület Összes községeiben és mindegyik párt a győzelem biztos reményében várta a választás napját. A választás napján a pártoknak beI vonulása a kijelölt helyekre a legnagyobb rendben történt meg és a választás alatt sem fordult elő zavaros incidens, ami az ugodi választókerületben ritkaság számba megy. A rend fenntartására 2 század gyalogság egy őrnagy vezetése alatt és a helybeli huszárezred egy százada Késmárky Béla főhadnagy századparancsnok vezetése alatt vonult ki. A választás színhelye Ugod község egyik urodalmi épületében volt, ahol két küldöttség előtt szavaztak. Az egyik küldöttségnél dr. Kluge Endre választási elnök, Moóri Rihárd h. elnök, Kovács Endre v. jegyxő, Oram Ferenc helyettes jegyző működött. Bizalmi férfiak a Csóthi párt részéről Gelsei Biró Vince, a Jákói-párt részéről Takács Élek és Balogh István voltak. A második küldöttségnél Bognár Endre küldöttségi elnök, dr. Nagy Imre h. elnök, Kopácsy Pál k. jegyző, Eszterhay Dezső h. jegyző működött. Bizalmi férfiak a Csóthipart részéről Nagy Lajos és Keszler József, a Jákói-párt részéről dr. Miklósy István és Segesdy Sándor voltak. Már a délelőtti órákban lehetett kon" statálni a Jákói párt előnyét, amennyiben a szavazatok aránya a következő volt : 11 órakor: Jákói Géza 535 Csóthi Géza 286 Ezt az előnyt a Jákói párt a délután folyamán is megtartotta, dacára, hogy a Csóthi párt rend Kívüli tevékenységet fejtett Akit nem ismer. Aki csaknem félelemmel tölti el. — Ugyan már ne töprengj, n, édes ! — szólt a férfi. — De most mar megyek is. — Holnap látom, ugy-e '? Az asszony meghatottan kereste a íérfí pillantását és lágyan kérte : — Csak egy picit maradjon még I — Mennem kell ! Ránk sölétedeit. Jöhet valaki. Az asszony ráemelte a tekintetét. Uj, ösmeretlen, idegen kifejezés ült az arcára. Idegen a hangja is, amikor megszólal : — Ne hagyjon magamra — most ! Valami nagy hahota akart kitömi a férfi melléből, de megemberelte magát. Leült egy székre az asszony elé és magá ban ezt gondolta: •— Csodálatos, mennyire komolyan veszik ezek a tisztességes asszonyok a szerelmet. Egytől egyig egyformán unalmasak e tekintetben. Mindig legjobban szeretném ezeknél a második csóknál kezdeni. Hangosan pedig ezt mondta : — Szedje össze magát, édes asszony. Ne legyen gyerekes. A két kezével ajkához vonta az aszszony fejét és egy hideg csókot nyomott az ajkára, csupa udvariasságiból. Az asszony, mintha kiérezte volna 'a csókból a közönj'í, hidegen, vacogó fogakkal vergődve a férfi kezei között, mint valami nyomorék madárka. Kívülről a május erős illa'a tolakodott be hozzájuk és valami halvány, fakó sugár a látóhatár elborult pereméről. — Na, legyen már okos, türelmetlenkedett a férfi. Idegesen cirógatta az asszony bá.sonyos kezét. Nem kell minden semmiséget olyan komolyan venni. Az asszony elképedt, valósággal kiesett a keze a férfi kezéből. Csak bámult, mint aki a magasból leesett, de nem tudja hová. Ajka körül az a fájdalmas mosoly vergődött, amelyet az asszony arcán az otromba ízléstelenség idéz elő, és az orrcimpái reszkettek, mintha undorodnék. — Mit mond ? — Na igen. Persze, hogy ugy van, — erősködött a férfi. Valami lényegeset szeretett volna mondani, de semmi sem jutott az eszébe. — Mondja csak, mikor jön meg Géza ? — kérdezte hirtelen. — Az uram ? — riadt föl az asszony. Rémület ült ki az arcára. — Ugy tudom, e hét végével, — adta meg a féifi önmaganak a választ. — Ma kedd van. Hisz az nincs is messze. Jobb, ha addig már nem is találkozunk. — Nem is találkozunk, — ismételte az asszony gépiesen. — Úgy van, szép asszony ! — szavalta a férfi, aki mereven, összefont karokkal állt az asszony előtt, mint valami Bonaparte. — Pontot kell tennünk az elő vigyázatlanságok után. Tudja, a világ miatt. Föltünés nélkül nem igen találkozhatunk ennyit. Az emberek nagyon közönségesek. És én nem szeretném, ha magáról fecsegnének. Gyorsan össze vissza beszélt, mint aki tudja, hogy nincs igaza. — Rólam fecsegnének, — mondta utána az asszony tompán, tehetetlenül. — Okosabbnak kell lennünk, mint ki, hogy a Jákói pártot elérje. Délután a szavazatok aránya a következő volt: 2 órakor : Jákói Géza 944 , Csóthi Géza 709 5 órakor : Jákói Géza 995 Csóthi Géza 782 6 órakor : Jákói Géza 139a- ic^l . Csóthi Géza 933 Hat óra után szavazott le Gyimót és Csót község, ahol Jákói Gézának alig volt szavazata s ekkor a Csóthi-párt nagyot nyomult előre, de a Jákói párt szavazatát nem bírta elérni. A választási elnök konstatálva, hogy a szavazatok mindkét párt részéről fogytán vannak, a zárórát 9 óra 10 pkor este kitűzte. Ekkor a szavazatok aránya a következő volt: Jákói Géza 1128 Csóthi Géza 1096 A záróra alatt a Jákói-párt részéről nem érkezett szavazó, csupán a Csóthi párt részéről jelentkezett még 2 szavazó. A záróra leteltével a választási elnök konstatálta, hogy beadatott összesen 2226 szavazat, melyből Jákói Géza 1128 szavazatot, Csóthi Géza 1098 szavazatot kapott és igy Jákói Géza 30 szótöbbséggel az ugodi kerület képvisetöjévé megválasztatott. Az egyes küldöttségeknél a leadott szavazatok aránya a következő volt : I. küldöttség Jákói Gézánál 570 I. „ Csóthi „ 723 II. „ Jákói „ 558 II. „ Csóthi „ 375 A záróra letelte után nagy munkát kellett végezni a küldöttségnek, míg a választási jegyzékeket és jegyzőkönyveket összeállítottak és ennek következtében este 11 órakor hirdette ki az elnök az eredményt és egyben szép szavak kíséretében nyújtotta át Jákói Gézának a mandátumot. Jákói Géza megválasztott képviselő hálás szavakban mondott köszönetet a bizalomért és kijelenti, hogy amit programtnbeszédében ígért a kerület érdekeinek előmozdítása szempontjából, nemcsak Ígéret lesz, hanem szent kötelességének fogja tartani azt teljesíteni is. Egyben köszöeddig, asszonyom. Es nem szabad magunkat elragadtatnunk ! Az asszony szótlanul meredt maga elé. — Bizza csak rám magát, nagyságos asszonyom, — mondta a férfi, aki most már követelő hangon beszélt, akár csak egy hitelező. — Az én módszerem kitűnő. Fődolog a józanság! Mélyen bókolt az asszony előtt. És elment . . . Az utcán megkönnyebbülten lélegzett föl. Megelégedetten mosolygott. Intett egy szembe jövő kocsinak, beledobta magát. — A Gerbeaudhoz! — szólt oda a kocsisnak. Szivarra gyújtott és kényelmesen elnyújtózott. A Városliget felől langyos szellő súrolta végig az Andrássy-utat. Nagy csöppekben megeredt az eső. A szél le-letépte egy egy tavaszi fának az ékességét. Azután fölkapta a kis virágot és vitte magával. Szeszélyesen ide-oda dobta, mígnem belesodorta egy pocsolyába. Besározva otthagyta és futott másik virág után . . . Az asszony egyedül maradt. Egyedül maga magával, az érzésével, gondolatával. Fáradt lépésekkel a divánhoz vánszorog és lerogy arra, mintha önöntestének a súlyát nem bírná. Sokáig mozdulatlanul bámul a semmiségbe. Ugy érzi, mintha ott reszketne valami a levegőben. Mintha elszakadna egy hur. Egyszersmindenkorra. Örökre. — Istenem, milyen csúnya a bün, — gondolja magában. Erzi teljes világossággal, hogy elszakadt a férfitől. Hogy egy csók elvette a szerelmét. Hogy elröppent egy óra és nem. tér vissza többé soha ! . . .