Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-05-29 / 22. szám

is tehetjük. Ezt bővebben nem kell, hogy magyarázzuk, mert a kétszerkettöt nem kell magyarázni. Döntés előtt állunk! Eddig sem árultunk zsákba macskát, ezentúl sem akarjuk ezt tenni. Kijelentettük, hogy mindenkinek politikai meggyőződését tiszteljük. Mindenki szavazzon a maga politikai meggyőződése szerint, azonban hangsúlyozzuk s kiemeljük, hogy a maga meggyőződése szerint. Szavazzon mindenki a maga esze, de ne a mások tetszése szerint. Minden egyes választó polgár akkor amidőn szavazatát leadja, politikai meggyőződése mellett tartsa szem előtt Pápa város közérdekét, ne hagyja magát kapacitáltatni és esetleg terorizáltatni, hanem igenis arra szavazzon, kiről meg van győződve, hogy a város polgárságának, közügyeinek hathatós támogatója lesz. Ez a mi programmunk és akármelyik jelölt kerül ki győztesként az urnából, ily értelemben üdvözölni is fogjuk mint Pápa város orsz. képviselőjét. Talán rekriminációkba esünk, midőn végül választópolgárainktól elvárjuk, hogy a békés egyetértést képtelen lesz megzavarni ezen politikai harc és a választás napján lelkes hazafisággal és buzgalommal veszik fel a harcot Pápa városa közügyei érdekében. Egyet azonban már most is konstatálhatunk. Akár Hoitsy Pál akár dr. Antal Géza kerül ki győztesként tok. Gyönge és törékeny, de mintha dacolna a viharral is, bár a szellővel csak enyeleg, — ime, megszületett az első fűszál! Azután másik bujt elő a földből, majd megint más és más, s lassankint elterjedt a téreken. Egyikük nemsokára — növekedése közben — különféle módon igyekezett magát megerősíteni. Ágba hajtott, s folyton nőtt, nőtt . . . Teste apránkint a hosszú életű lények páncélját öllötte magára, hogy a förgeteggel dacolhasson; olyasvalamiből állt ez a vért, mint az óriás szaurusok liátteknője, — s ime, már terjeszti terebélyes ágait az első fa, melyet madarak röpködnek kö.iül, s szállást kérnek lombjai közt. Kérésüket meghallgatták és igy sokasodtak, szaporodtak a duslevelli ágak között, mint ahogy a fa körül is elszaporodtak a fiatal hajtások. Madárdaltól hangos már az első erdő, mikor hasadni kezd a rózsaujju hajnal. A daltól visszhangzik egészen az estalkony közeledtéig, amikor is álomba szenderülnek. Az erdő hűvös lombjai alatt, az árnyékban, a vadállatok egész serege rajzik, s szelid békében él egymással. Ekkor még egy lény jelent meg a földön. * Ott fekszik puha mohágyon egy fa alatt. A levelek a homlokáig érnek. Nem messze tőle kis patak csörgedez, s játszian surran tova fehérkavicsos medrében. Az erdő eme kis tisztása olyan, mint egy szép virágbokor: csupa szin és illat minden. — Ember-testvérem már régóta alszik, — jegyezte meg egy mókus. — 0, a lusta teremtés ! — duruzsolt egy hangya. az urnából Pápa városa büszke lehet képviselőjére a parlamentben. Ennek reményében várjuk a választás napját. A kisipar és a szabadipar. Kétségtelen, hogy a szabadipar égisze alatt kifejlődött kontárság káros hatással van a kisiparra, mely mely egykor nem csak ipari, hanem nemzeti szempontból is jelentős té nyező volt a hazában. Szép dolog az a szabadság ; de csak akkor, ha nem élnek vele viszsza s ha éltető és fejlesztő hatást gyakorol, ahelyett, hogy rombolna. Ám az iparszabadság, a szabad ipar, aligha találhat általános dicsé retre. Legalább az iparosság közt ma már mind sűrűbben hallhatók olyan hangok, melyek éppen nem szólnak dicsérőleg a minden téren s igy a kisipar terén is érvényre jutott szabadság felől. Az ország iparossága kegyelettel emlékezik a régi jó időkre ; vágyódnak a céhrendszer után, mely patriarchalis és maradi formája mellett is érvényt szerzett a szorgalomnak és tudásnak s nem szolgáltatta ki az egyént a tőke és a kontár szabadverseny esélyeinek. Ha azok közül az urak közül, kik a „misera plebs" sorsát hivatvák intézni — papiron — csak egy is akadna, ki nem madártávlatban, vagy elméletben, hanem közelebbről is iparkodnék megismerkedni a kisiparosság nyomott helyzetével, ne héz életviszonyaival — és ha alkalÉs a fürge evetke hirtelen kikeres a fa ágai közt egy alkalmas helyet, ott meg állapodik, leszakít a lombról egy kis zöld bogyót, s ügyesen ráejti a teremtés koro nájának az orrára. Es az egész erdő visszhangzik a vig kacagástól. A fa alatt alvó — akit a pajkos mókus álmából fölriasztott s aki most nagyot nyújtózik, mint egy fiatal állat — szintén nevet. A testi erőből neki is bőven jutott része és bár duzzadó izmok feszülnek aranyos szinü bőre alatt, mégis kopasznak látszik, védtelennek tűnik föl a többi állatokhoz képest, amelyek bőven el vannak látva mindazzal, ami testüket a külső behatások ellen megvédelmezi. Idősebb testvérei is ugy bánnak az emberrel, mint leggyámoltalanabbal. Megosztoznak vele gyümölcsön, magvakon és gyökereken; a tyúkfélék tojással látják el,. a méhek mézet, az emlős-állatok tejet ad nak neki. Mikor melege van, a páva legyezi diszes farktollaival, a fácán meg a szárnyai val. Ha pedig fázik: oda húzódik a leg gyapjusabb állatok mellé s az ölükbe fekszik. A majom tanitja mászni, a delfin : úszni. Ez az a boldog állapot, amit csak sokkal később fognak még földi paradicsomnak, édennek, ideális korszaknak nevezni. Minden él és cseveg itt, ebben a boldog világban. Beszélnek az állatok, növények, sőt az állítólagos holt anyag is : hiszen még nem következett be az a szörnyű esemény, amely a nyelvüket megzavarhatta, beszédüket megakaszthatta, hangjukat megkövesilhette volna. És valamenymat keresne arra, hogy megfigyelhesse azt a nehéz munkát és küzdelmet, melyet az országnak ez a számottevő néprétege az élettel a megélhetésért folytat; beismerne legalább annyit — amit beismerni sehogy sem akarnak, hogy : más az elmélet és máskép fest a való élet — és hogy az elméletben szépen kicirkalmazott alkotások a gyakorlatban nem mindig válnak be. Sőt rendszerint olyan eredményeket szülnek, melyeket senki, még az alkotók maguk sem akartak. Épen igy vagyunk az iparszabadsággal is. A liberalizmus magasztos jeligéje alatt létesített szabadipar rendszere a gyakorlati életben épenséggel nem vezet az óhajtott eredményhez. A céhrendszernek kisiparosaink által áldottnak mondott idejében ipart csak azok űzhettek, akik előbb bizonyságát adták erre való rátermettségüknek. Az úgynevezett „remeklés" valódi vizsga volt azokra nézve, kik a „mester" névre pályáztak. De még az sem volt elégséges, ha a „legény" jól állotta ki a vizsgát. Ki kellett még mutatni azt is, hogy rendelkezik az üzeme és üzlete berendezéséhez és azoknak az első időben való fentartásához okvetlenül szükséges anyagi eszközökkel is. Csak ha e két fontos tényezőnek a birto kában volt: adatott meg neki az engedély arra, hogy iparát önállóan gyakorolhassa és csak ekkor lett felütve mesterré. Ennek pedig az volt az eredménye, hogy az akkori kisiparos, kellő szakismerettel birva, meg is tudott felelni hivatásának és nyien, ugy koruknál fogva, mint a természettel való érintkezésük folytán már tanul tabbak, tapasztaltabbak lévén, legfiatalabb testvérüket igyekeztek lehetőleg célszerűen nevelni. Mindnyájan bámulják eszét és felfogó képességét, mert valamennyiüknél okosabb, de gyakran nyugtalankodnak, midőn gondolataiba elmerülve, álmodozni látják őt s nem tudják mire vélni: miért hegyesit és élesít annyi kavicsot, amikor is rejtelmesen, gúnyosan mosolyog és olykor szikrát szór a szeme. Nősténye, aki jobban szeret a barlangban heverészni és szunyókálni, bizonyára szófogadóbb és tanulékonyabb lenne, ha a nap legnagyobb részét nem a forrás mellett guggolva töltené, ha nem bámulná annyira az arcát a viz kristály tükrében, s /nem bontogatná ki és nem kötné minduntalan újra össze dus fekete haját 1 Hát még reggel . . . mit csinált! Az egész tisztás bámulta, meg Isten tudja, mit kiabáltak rá a szarkák és papagályok is onnan a lombos fák virágos ágairól 1 Most bizonyára azért bujt el s azért nem jön elő rejtekhelyéről, mert duzzog. A ember fölkel a dus mohszőnyegről s el akar onnan menni. Egy vén fűzfa a karjánál fogva visszatartóztatja. Törzsének alsó része mohos, tajtékos, de tiszteletreméltó fa, mert selymes, bársonyos rügyeivel tavasszal a méheket táplálta. Leveleinek. épp ugy, mint ikertestvérének, az olajfának levelei, ezüstös fényűek. — Mi lesz a leckénkkel, kicsikém ? — Oh, hiszen olyan gyönyörű az idő '