Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.
1910-05-08 / 19. szám
s közvetlenül a kir. kormány felügyelete és ellenőrzése alá helyezendő volna. Kívánjuk, hogy a városok az adó, rendőrség, katona, közegészségügy, gyámügy és községbirói teendők ellátásáért igazságosan kárpótoltassanak legalább is oly mértékben, amint azt az Andrássy Gyula gróf volt belügyminiszter által tervezett törvényjavaslat contemplálja, ugy azonban, hogy a javaslat hiányai is corrigáltassanak. Kívánjuk, hogy a fejlettebb vá rosok önálló orsz. képviselői választókerületekké nyilváníttassanak, a kisebbek pedig ugy kerekitendők ki a körülöttük fekvő községekkel, hogy ez utóbbiakkal szemben az országgyűlési képviselő választásnál a vá rosi elemnek a döntő szerep biztosittassék. Kívánjuk a városok hitelviszonyainak a rendezését olyformán, hogy a városok hitelviszonyai egyesitesse nek a városok adósságainak a kon vertálása s a városoknak szükséges kölcsönöknek az állam által való köz vetítése által. Kívánjuk, hogy a városi tisztviselők az állami és a megyei tisztviselőkkel egyenlő javadalmazásban és ez utóbbiakat is megillető kedvez ményben részesittessenek ; valamint kívánjuk a nyugdijügy országos ren dezését, s a nyugdíj viszonosságnak a r. t. városok alkalmazottaira is leendő kiterjesztését. Kívánjuk a tisztviselői szolgálati pragmatika mielőbbi megalkotását. Kívánjuk, hogy a községi pótadó alól való mentesség töröltessék el. —• A végrendglet értelmében önnek három érdekeltnek egyenkint 500 frankot kell kifizetnie, — mondta mosolyogva a jegyző, — és ha a temetési, hagyatéki és az én számlámat is kifizeti, önnek alig marad egyebe, mint az a tudat, hogy jó tékony ügyet szolgált, példás önzetlen* séggel. Poupry feljegyezte magának a három érdekelt címét: Estelle, Louise és Marié, akiknek az 500 frankokat ki kellett osztani, és miután másnap reggel egyéb teendője nem akadt, a pénzt magához véve, megkezdte körútját. Estelle kisasszony messze künn lakott Menilmoutantban, ahol a keskeny, lejtős utcákban a szegényes, nyomorúságos viskók szorosan egymáshoz simulnak. Az örökösnőt nem találta otthon, leadta tehát névjegyét a piszkos házmesterlakásban és elment reggelizni. Két óra multán visszatért és be csengetett Estelle kisasszony lakásán. A kisasszony szögletes, sovány, kiaszott teremtés, akinek foszlányos, megfakult fekete ruhája, nyomasztó szegénységének szomorú bizonyítékául szolgált. Sejtelme se volt, mit kereshet nála az idegen ur és feszült figyelemmel hallgatta ünnepélyes szavait : — Kisasszony, elhunyt jó barátnőm végső akaratának teljesítésében van szerencsém önnek ezt a csekély emléket kézbesíteni. Ezzel az öt bankjegyet egyenkint lerakta az asztalra, miközben nagy lelki gyönyörűséggel élvezte a vén kisasszony örömteljes meglepetését. Estelle kisasszony mozdulatlanul állott ; idegesen reszkető szempillái közül nehéz könycseppek görKívánjuk a városi kötelező tüz kárbiztositásnak törvényjavaslat utján való behozatalát. Kivánjuk a szegényügy országos rendezését, valamiut kívánjuk, hogy az elhagyott gyermekek költségeit 15 éves korukig az országos betegápolási alap fedezze. Kivánjuk végül a belügyminisztérium városi ügyosztályának reorganisatióját olyformán, hogy abba a vá rosi közigazgatás terén kiváló egyéneknek a bejuthatása biztosittassék. Midőn ezekben a városok fejlődéséhez legszükségesebb kívánalma kat megjelöljük, azzal a kéréssel for du'unk a t. Polgármester Urlioz, hogy a küszöbön levő országgyűlési képviselő választásnál minden befolyásával oda hatni szíveskedjék, hogy orsz. képviselőnek csakis olyan jelölt vá lasztassék meg, aki kötelezi magát, hogy a városok fentmegjelölt kívánalmait szívvel lélekkel megvalósítani törekszik. Dr. Anlal Géza programmbeszéde. Városunknak mult vasárnap szép és mozgalmas napja volt. Ekkor tartotta ugyanis dr. Antal Géza a helybeli munkapárt jelöltje tartalmas és közfigyelmet keltő programmbeszédét az ovoda tágas udvarhelyiségében. Délután 5 órára volt kitüzve a programmbeszéd megtartása, de már 4 óra után hullámzott a tömeg az ovoda felé úgyannyira, hogy 5 órakor zsúfolásig megtelt az udvarhelyiség. Pontban 5 órakor érkezett meg dr. Antal Géza képviselőjelölt Esterházy Pál gr., Sült József kir. tanácsos, pártelnök és a párt számos vezérférfiai kíséretében, kiket lelkes éljenzéssel fogadtak. dűltek végig sápadt arcának mély barázdáin. Bizonyos, hogy életében se látott még egyszerre ilyen nagy összeget. — Igazán, nem reméltem, hogy Morin kisasszony rólam ilyen kegyesen megemlékezik, — igy szólott, anélkül, hogy kezét a pénz után kinyújtotta volna. Poupry ur nem volt lélekbúvár és nem tudta, hogy az öröm, — ha a megnyilatkozásra soha alkalma nem nyílik, — berozsdásodik, mint a régi, romlott puskapor, melyet csak nehezen lehet lángra gyújtani. — Vegye át kisasszony, ez mind az öné 1 Estelle kisasszony felkapta a pénzt és hirtelen elrohant vele. Poupry az ablaknál nézte, hogy fut ész nélkül az udvaron, mint az átázott madár, akinek hirtelen eszébe jut, hogy szárnyai is vannak. — Ezek az asszonyok 1 Ezek az aszszonyok 1 — dörmögte magában ; — Komédiázás uélkül élni se tudnak ! Rendkívüli fáradságba került, amíg az óriási bérházban, — melyben a második örökösnő lakott, a százhuszonnyolc lakó közátt Louise kisasszonyra akadt. A tekervényes folyosók átkutatása után, végre egy tágas szobába nyitott, ahol az asztalon, szekrényen és székeken elhelyezett félig kész ruhák elárulták, hogy női szabóműhelyben van. — Nővérem még nem jött haza, — így szólt egy körülbelül harmincéves, tisztán öltözött nő, aki nagy zavarral fogadta a váratlan látogatót. — De minden pillanatban megjöhet. Poupry ur előszedte tárcájából a haSült József pártelnök nyitotta meg az ülést, ki magvas beszédben körvonalazta a munkapárt hivatottságát, üdvözölve a nagyszámban megjelenteket, külön Esterházy Pál grófot, mint a párt egyik lelkes hívét és végül felkéri dr. Antal Gézát programmbeszédének megtartására. Lelkes és hosszantartó éljenzés fogadta dr. Antal Gézát amidőn felállott programmbeszédének megtartására, mely lelkes éljenzés a beszéd során folyton ismétlődött. Programmbeszédét kivonatosan a következőkben közöljük: Mélyen Tisztelt Választó Polgártársaim 1 Néhány nap előtt a napi lapokban, melyek most hasábos közleményeket hoznak az egyes pártvezérek diadalutjairól s melyek általában nagy teret szentelnek mindennek, ami szenzációs, egy néhány soros hírt olvastam, amely szükszavulag csak annyit jelentett, hogy a Kárpátia kivándorló hajón 300 kivándorló érkezett vissza s a Kárpátia 8 nap múlva indul* újra Amerika felé 2200 magyar kivándorlóval. Ez a néhány sor mélyen tisztelt Polgárok, az én szemeimben fontosabb, mint a napi politika egyik-másik hősének a szereplése, fontosabb, mint az a nagy szóharc, mely ma az országot a különböző választási táborokból eltölti, fontosabb, mint azok a ma égetőknek tartott politikai kérdések, melyeket annyit hallunk emlegettetni, mert ebben a néhány szóban nemzeti életünk egyik legszomorúbb jelensége s legfontosabb kérdése tárul fel szemeim előtt. Méltóztassanak megengedni, hogy ne a napi politika máról-holnapra változó kérdéseit sorakoztassam elmondandó beszédemben, bár ezekre is kifogok terjeszkedni, de megpróbáljak mélyebben szántani és a nemzetünk egész életét érintő kérdés szempontjából nézem azokat a reformokat, amelyeknek megvalósítása elodázhatatlanul szükséges, ha azt a nagy vérvesztést, melyek ma a nemzet munkabíró fiai százezreinek kivándorlása révén ki van téve, megszüntetni s a nemzetet az egészséges fejlődés utján tovább vinni akarjuk. Gondolkoztak-e azon, mélyen tisztelt Polgártársaim, hogy míg Belgiumnak vagy Németországnak népessége négyzetkilométerenként 248, illetve 112, addig Magyarországgyatékot és a bankjegyeket egymás mellé sorakoztatta az asztalon. — Oh, uram 1 Milyen boldog lesz az én szegény Louise-om! Már az ősz óta betegeskedik, és a munka is nagyon kimeríti i. . Mikor Poupry ur, bucsut véve, a kalapja után nyúlt, éppen akkor lépett be Louise az ajtón, teljesen kifáradva a lépcsőm íszástól. Zavartan, félénken nézett az idegenre. — Nézd, nézd, Louise, ez mind a tied! A jó Morin kisasszony kegyes hagyatéka ! Louise elsápadt, megdermedten állott és tétovázó tekintetével majd az idegen úrra, majd nővérére, végül pedig a. pénzre nézett és szemei hirtelen megteltek könyekkel. — Igaz ? Hát csakugyan igaz ? — Láthatja uram, milyen hitetlen gyermek még 1 — szólt mentegetődzve az idősebbik. — Szólj hát valamit . . . köszönd meg a derék Poupry ur szívességét ! — Már megtörtént 1 — mondta az, mosolypgva. — Azután írd meg a nyugtát . . . majd én segítek ... Itt a tinta . . . toll . . . papír . . . A nyugta 1 Ez kemény munka volt és miután Louise a nagy boldogságtól folyton zokogott, oda nyújtotta a tollat nővérének: — Nem tudok írni, nem látok semmit^ Az idősebbik végre nagy nehezen elvégezte a fáradságos munkát, mialatt Louise az ablakmélyedésben folyton zokogott. Poupry ur érzékeny bucsut vett tőlük