Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-05-08 / 19. szám

ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szára ára 30 fillér. Laptulajdonos-ég kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A. könyv- és papirkereskedésében. A r. t. városok és a képviselőválasztások. A városok érdekében tartott különböző országos értekezleteken majd minden alkalommal felrótták, hogy az országgyűlési képviselők nem fej tenek ki kellő érdeklődést a városok közös érdekei iránt s akárhány költségvetési vita lezajlott a nélkül, hogy a városokról csak szó is esett volna. Eunek a lehetetlen állapotnak az ellensúlyozására a r. t. városok polgármestereinek orsz. egyesülete most az alábbi körlevélben összegezi a r. t. városoknak azon legfőbb kivánal mait, a melyek az orsz. tanácskozásaikon eddig leszürődtek s felkéri a polgármestereket, hogy ezen kiván Ságokat hozzák a képviselőjelöltek tudomására s pártállásra való tekintet nélkül oda törekedjenek, hogy csak olyan jelölteket ruházzon fel a polgárság bizalmával, kik kötelezik magukat, hogy a képviselőházban a r. t. városok ezen kívánalmainak hathatós szószólói lesznek. A r. t. városok polgármesterei hez intézett körlevél a következőkép szól : IÁK C Z A Az örökség, Mikor Poupry ur, volt jegyzőségi iniok, előbbi főnöke állal arról értesült, hogy Morin kisasszony szabónő elhalálozásakor őt nevezte ki összes ingó és ingatlan hagyatéka általános örökösévé, egy pillanatra megdöbbent és n?gyon kellemetlenül érezte magát. Megint temetés. Nem szerette a gyászszertartásokat, mert arra emlékeztették, hogy fölötte is eljárt már az idő, megöregedett és már nem sokáig élvezheti szerény nyugdiját. De hiába, nem térhetett ki a gyászos kötelesség teljesítése alól; magára öllötte fekete, ünnepi öltözetét, cilinderére — a szomszédos divatárusnővel — széles gyászfátyolt köttetett és másnap délelőtt pontban kilenc órakor megjelent a gyászháznál, — melynek kapuja foszlányos, fekete gyászdíszítésével jelezte, hogy itt egy harmadrendű temetés van készülőben. A nagyszámú résztvevők leginkább vén asszony okból és leányokból álló kíváncsi csoportja már ott szorongott a kapualjban ; tiszteletteljesen utat nyitottak neki, azután összedugdosták fejeiket és egymás közt halkan suttogták: „Ez az általános örökös, monsieur León Poupry, a jegyzőségi írnok!" Ez még jobban megzavarta, mint az Tisztelt Polgármester Ur ! Mivel azok, akiknek kötelességük lett volna a városok ügyét felkarolni, t. i. a parlament és kormány épen nem, vagy nagyon keveset gon doltak a városokkal s igy a városok szabad fejlődése biztosítva nincs, en nélfogva a magyar városok szervezkedésének és öntudatra ébredésének szükségkép odn. kell vezetni, hogy ne csak társadalmilag, de politikailag is iparkodjanak érdekeit kifejezésre juttatni. A közelgő képviselőválasztások alkalmával nyílik legjobb alkalom megmutatni, hogy eddig csinálhattak ró luk és nélkülök politikát, ma azon ban ebbe a politikába beleszólásuk van a városoknak is. A városok jövő boldogulása függ attól, hogy egyrészt a városoknak a jövő fejlődéshez szükséges reformjával számoljanak, másrészt, hogy annak megalkotása olyan kezekben legyen letéve, amelyek tudják is, akarják is ennek a reformnak a megalkotását. Oda kell tehát törekedni, hogy a városi polgárban kifejlődjék az ér zék a nagy, fontos városi érdekek iránt, hogy akkor amikor a parla ácsorgó "utcai suhancok, varrólányok, hímző nők és divatárusnők rászegzett, tiszteletteljes tekintete. Gyors léptekkel sietett, a fehér lepellel és üveggyöngyökből készült, szerény koszorúkkal fedett koporsó felé, inig végre egy csoport öreg asszony mögött megállapodott. A Pompes Fuirébres alkalmazottai régi, népies szokás szerint, a halottasszoba egyik sarkában mohón fogyasztották reggelijüket, mert a közeli templom harangja már jelezte a lelkész érkezését. As egyik öreg asszony félénken odatipegett Poupry ur elé és mélyen meghajtotta magát. — Mit kiván, asszonyom ? — Adósa vagyok a megboldogultnak. Jelentékeny összegei ... 46 frankkal! — szólt az anyóka szepegve. — Szeretném tudni, követelik e majd az adósság azon nali lefizetését, mert az most nagyon nehezemre esnék . .. Poupry ur szánalommal nézett az öreg asszony sápadt, aggodalmas arcára. — Emiatt ne busuljon, asszonyom, szívesen visszaadom kötelezvényét és megelégszem becsületes szándékával is ! Az anyóka hálás meglepetéssel fogadta a nagylelkű kijelentést és akaratlanul jótevője keze után nyúlt, hogy megcsókolja, de Poupry zavartan elhárította magától a megtisztelést és az éppen érkező lelkész háta mögé menekült. mentbe képviselőt akarnak küldeni, akkor ne mindig a képviselő közjogi pártállását vizsgálják, hanem a képviselőjelöltnek a városokat érdeklő főkérdésekben elfoglalt álláspontját. Ez nem ellenkezik az egyetemes nemzeti célokkal és érdekekkel, mert amikor lelkes férfiak a városok fejlesztésére törekszenek, akkor az ország javáért, tehát osztályérdekeken felül emelkedő célokért küzdenek. Ha ezt a hitet beleoltják a városi polgárságba, ha azt öntudatra ébresztjük, ha annak érzéke lesz az egyetemes városi érdekek iránt és olyan képviselőket küld a parlamentbe akik a városok érdekeinek hü szószólói, akkor biztosítva lesz az az eredményes munkálkodás, amelyre az országnak, de különösen a városoknak nagy szükségük van. A r. t. városok azon kívánalmait, amelyek a polgármesterek különböző értekezletein kifejezésre jutottak, a következőkben jelöljük meg : Kívánjuk a városi törvény mielőbbi megalkotását, amelyben az önkormányzati jog kiterjesztése biztosítandó s a r. t. városok javarésze a megyék gyámkodása alól kivétetnék A koporsót a gyászkocsira helyezték és a menet lassan megindult a temető felé. Poupry ur a fehérruhás lányok mögött haladt, akik a szemfödél bojtjait tartották és a derék, jó Morin kisaszzonyra gondolt, aki negyven évig küzdött, nélkülözött és szerény megtakarításait ő rá hagyta örökségül, noha nem állott vele seramiféle rokonságban és ismeretségük is csak mindössze annyiból állott, hogy amig Chenu jegyzőnél dolgozott, apróbb szívességeket tett a boldogultnak. Derék, becsületes leány volt, aki nem ismerte az élet örömeit, verőfényes sugarait, de megelégedett azzal, ha napi veritékes munkájával mindennapi kenyerét megszerezhette. A gyászszertartás végeztével a megboldogult volt barátnői az örökös köré csoportosultak és mindegyiknek volt valami különös kívánsága. Az egyik a kis bronzszobrot, a másik a hímzett divánpárnát kérte emlékül, mások ismét a szerény bútorzatra pályáztak, ha ugyan olcsó áron hozzájuthatnánk. A jólelkű Poupry ur, aki ugy sem tudta, mit csináljon az örökséggel, szívesen teljesítette a hozzá intézett kéréseket és miután még néhány bérkocsit fogadott a fehérruhás leányok hazaszállítására, magára maradt Chenu úrral, a volt főnökével, aki megkésve érkezett a temetésre. — Ugy hiszem, most már elajándékoztam az összes bútorzatot, igy pzólt az örökös. — Mennyi lehet az egész hagyaték?