Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-04-17 / 16. szám

azt nem akarjuk kapacitálni. Jelen felszólalásunknak célja csak az volt, hogy eszmemenettel érintkezésbe lépjünk városunk értelmes választópolgárságával, vallja magát bármely párt hivének is. Mi nem pártszempontból, hanem kizárólagosan városunk érdekét szem előtt tartva kisérjük figyelemmel a képviselőválasztási fejleményeket. A fejlemények aktuálitása fogja majd kötelességünkké tenni, hogy ez érdemben újra nézetünknek kifejezést adjunk. POLLATSEK FRIGYES. — Antal Géza dr. Pápán, Jákói Géza Ugodon. — Alig választ el bennünket két hónap a választásoktól, nem csoda tehát, hogy most minden vasárnap a jelölések és programmbeszédek vasárnapja lesz. Mult vasárnap mozgalmas politikai élet volt Pápán és Ugodon amenynyiben mindkét helyen a nemzeti munkapárt zászlaját lobogtatták és a jelöléseket megejtettek. Antal Géza dr. jelölése. A helybeli nemzeti munkapárt mult vasárnap délután a Griff-szálló nagytermében tartotta meg Sült József kir. tanácsos, közjegyző elnöklete alatt alakuló és képviselőjelölő gyűlését. A választók oly nagy számban jelentek meg a gyűlésre, hogy a Griff nagyterme szűknek bizonyult és a választók nagyrésze a szálloda folyosójára és a földszinti lépcsőlejáratra szorultak. Sült József elnök üdvözölve a megjelenteket, beszámol az előkészítő bizottság működéséről és kéri az alakulás kimondását és a párt szervezőbizottság megválasztását. A megjelentek lelkes éljenzése közepette elnökké Sült Józsefet választották meg, ki megköszönve a bizalmat, javaslatot tett az alelnökök, titkár és a végrehajtóbizottság tag— Sajnálom, papa, ha fájdalmat okozok neked, de nem tehetek másként. Vallier ur, érdes modora és hirtelen fellobbanó vérmérséklete ellenére is, a leggyöngédebb apa volt, aki leánya legbotorabb kívánságait is nagy elnézéssel teljesítette. De ma ugy találta, hogy leánya viselkedése messze túllépte az iránta tartozó tisztelet határát. Sabine eltökélte, hogy csak azzal lép oltárhoz, aki előzőleg megszökteti és az atyja tudta, hogy lehetetlenség leánya szeszélye ellen küzdeni. Vallier ur tehát gondolatokba merült; a szürkülő őszi estén a hideg ablaküvegen hűsítette lángoló arcát és kibámult az esthomályba. Tekintetével gépiesen kisérte a parkban aláhulló leveleket. — Hátha Marcel is regényes hajlamú anélkül, hogy sejtelmünk lenne róla ... — sóhajtotta magában a kétségbeesett apa. — És ha ez csakugyan igy volna — az ember nem tudhatja — mondd csak, akkor hozzá mennél nőül ? — Természetesen, — azonban én alig hiszem. No, majd meglátjuk. — Egyelőre menjünk nyugodtan reggelizni, papa ! Éjféltájra járhatott az idő. Vallier urnák üzleti ügyekben hirtelen el kellett utazni, Sabine tehát egyedül töltötte az estét a villában. Szokatlan mélabú nehezedett a lelkére, bezárkózott hálószobájába, de az álom kerülte fáradt szempilláit. : jainak megválasztására, melyet tudomásul vettek. Elnök ezután bejelenti, hogy az előkészitőbizottság a képviselői állásra dr. Antal Gézát jelölte, mely kijelentést zajos éljenzéssel fogadták és miután Barthalos István méltatta dr. Antal Gézának, mint városunk közéletének egyik vezérfiának érdemeit, ki méltán hivatva lesz Pápa városát a parlamentben képviselni. Mészáros Károly elnöklete alatt egy 3 tagból álló küldöttség kéretett fel dr. Antal Gézának a gyűlésre való meghívására. Rövid időközben megjelent dr. Antal Géza, kit percekig tartó éljenzéssel fogadtak. Sült József elnök üdvözölte őt és tudatta vele, hogy a párt őt Pápa város képviselőjévé jelölte. Dr. Antal Géza mély meghatottsággal mond köszönetet az üdvözlő szavakért s a jelen voltak frenetikus tapsai között jelenti ki, hogy a jelöltséget elfogadja. Rámutat az ország súlyos helyzetére, melybe azt a koalíciós parlament és kormány 4 évi működése után jutott. Behatóan foglalkozik a jászberényi nyilt levélben foglaltakkal s kimutatja, hogy azok az alkotások a parlament és kormány működésének csak egyik oldalát mutatják be, de a nyilt levélben nincs szó azokról az óriási károkról és hátrányokról, amelyeket nemzeti életük minden vonalán a koalíciós parlament és kormány uralkodása okozott. A sok törvény meg nem jó törvény is egyúttal. Felhozza a bortörvényt, amely a borkereskedelmet teljesen megbénította s majdnem tönkretette, aminek szóló bizonysága a devecseri borvásár sikertelensége. Utal a munkásbiztositó törvényre, melynek útvesztőjében senki eligazodni nem képes, mely sem munkáltatót, sem munkást ki nem elégít s 3 év múlva teljesen megérett arra, hogy félredobassék. Rámutat a mértékhitelesitési törvényre, melynek alapjában jószándéku volta annyi szekatúrával van összekötve, hogy a törvényt gazdára és kereskedőre egyaránt sérelmessé teszi. Ausztriával való viszonyunk soha megszégyenitőbb nem volt ránk nézve, mint éppen a koalíciós parlament 4 évi uralkodása alatt. A vezérek, kiket 4 évvel ezelőtt a nemzet többségének örömujjongása fogadott, a paktumban kikapcsoltak mindent aminek megvalósítását egy évvel az előtt a nemzeti élet elodázhatatlan feltételéül tüntették fel. A paktumot a nemzet előtt ethallgatták s csak egy mnTfnM v»i HM—< irmwüMMW—w— nemzetünket az egész nyugat előtt súlyosan kompromitáló botránypör révén lett ismeretessé, hogy a paktumban a nemzet vezérei nem az 1905-iki pártok jelszavainak győzelmét, hanem a teljes lemondást hozták ma| gukkal. A kvótának 2°/

0-al való fölemelését Kossuth Ferenc azzal motiválta, hogy ezzel vásároltuk meg az önálló bank felállításához való jogunkat. Tehát amit a 67-iki alaptörvény mint föltétlen jogunkat mutat fel, azt Kossuth Ferenc szerint súlyos milliókkal kel: lett újra megvásárolnunk. Az uj adótörvények a maguk kémkedő utasításokkal telt intézkedéseikkel a legna' gyobb mértékben sérelmesek főleg az iparosokra és kereskedőkre. Az mintha az adókulcs leszállítása az adó leszállítását is jelentené, csak a gyengébb lelkűek megnyugtatására alkalmas, mert nem tételezhető fel Magyarország volt pénzügyminiszteréről, hogy mikor a kiadásokat óriási mértékben fokozta, ugyanakkor az ország bevételeinek csökkenését tűzte volna ki céljául, mert hisz ez az állámfinanciák teljes megromlása s végeredményben államcsődre vezetne. Minden téren nagy csalódást okozott a koalíciós parlament, de talán egy téren sem akkorát, mint a belügyi reformok terén, a legfontosabbnak a választási törvénynek meg nem alkotásával. Ennek a törvénynek megalkotása volt tulajdonképen az állami élet rendes menetének helyreállítása mellett egyetlen célja. E cél megvalósítására épen a nyilt levél irója kevéssel a koalíciós kormány kinevezése után a parlament és kormány életét 2 évre szabta meg. A 2 évből 4 éy lett — a választási törvény megalkotása pedig a jövő országgyűlés feladatául maradt. A koalíciós kormány és parlament működésének egyik legszomorúbb eredménye az állam pénzügyeinek teljes megromlása. A deficit s az állam pénzügyeinek ilyen kezelése mellett államhitelünk is megromlott. Az elmúlt évben bocsátott ki a koalíciós kormány 215 millió 4

1/

2

t7,

)-os függő adósságot. Ez a függő adósság a valóságos kamatot s a kölcsön kibocsátása körül fölmerült költségeket tekintve, terhesebb minden kölcsönnél, melyet az ország az utolsó három évtized alatt contrahált s az 1873-iki gazdasági válságot követő időkre kell visszamennünk, hogy még egy ilyen terhes kölcsönre találjunk országunk financiájának történetében. A lámpa fényénél olvasásba merült, gondolatai messze kalandoztak a szerelem birodalmában és forró láz borzongatta meg testét. Ébren álmodozott a fiatal hősről, aki birhatásáért vakmerő kalandokba keveredik. Izgatottan tépte fel az ablakszárnyakat, melyeken a hűsítő esti szellő és a késői virágok kábitó illata tolult a szobába. Koromsötét az éj. a csillagok fénye nem törheti át a slirü köd fátyolt. Köröskörül titokzatos, méla csend, melyben az epedő leány szive dobbanását is meghallhatta. Hirtelen dübörgés, prüszkölés hallszik és egy vakiló fényt szóró automobil közeledik a villához. Az ablak alatt megáll. — Ki érkezhetett ily késő időben ? — kérdezte önmagától izgatottan Sabine. Egy lepelbe burkolt alak lépett ki a kocsiból és a kerten át egyenesen a leány ablaka alá sompolyog. Sabine mozdulatlanul állt az ablakfüggöny mögé rejtőzve. Sikoltani akart, de a torka összeszorult, képtelen volt menekülni, mert egy ismeretlen hatalom odaszögezte lábait. — Sabine, ébren van ? Elváltoztatott, halk susogás ütötte meg a leány füleit és önkéntelenül kihajolt az ablakon ... — Szeretem önt, Sabine és szenvedélyem nem ismer határt. Bocsásson meg érte, Sabine ! Sugárzó szemének egy tekintetével, bársonyos kezének egy meleg szoritásával aüja értésemre, hogy nem neheztel vakmerőségemért! — Esedezem, jöjjön le hozzám ós ha csak egy picit szeret, kövessen bizalommal. — Tehát szöktetés 1 Elrablás ! Sejtelmében nem csalódott 1 Sabine a nagy boldogságtól szinte elájult. — Kicsoda ön ? — hangzott ajkáról leheletszerűen a kérdés. És a titokzatos hang, édesen suttogta vissza : — Marcel Hután vagyok! Lehetséges-e ? Atyja tehát nem csalódott ; Marcel mindennapi, prózai külseje alatt szenvedélyes, romantikus láng lobog. És mikor az ifjú esdeklő hangja ismét feljutott hozzá, határozata már megérlelődött : — Várjon egy pillanatig ! Megyek ! Sebtében köpenyt öltött, eloltotta a lámpát és kiszökött a sötétbe. Az ajtó halkan megnyílt, egy erős kar átölelte a remegő, fiatal leányt és a kocsiba emelte. A következő pillanatban az automobil megindult . . . Sabine a szivére szorította kezét, hogy vad dobogását megfékezhesse. A fiatal ember boldogságába merülve hallgatott és megelégedett azzal, hogy a leány ujjahegyét gyöngéden megcsókolhatja. Meddig tartott a vágtatás, Sabine se tudta, mig egyszerre az autó Marcel háza előtt megállt. Némán, óvatosan haladtak fel a lépcsőn, a sötétben egy ajtó megnyílt ós Sabine elhaló hangon könyörgött: — Az istenre kérem, Marcel, beszé*-