Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-04-17 / 16. szám

A munkapárt ellen két ellenvetést hoznak fel; egyik, hogy a munkapárt a lemondás politikáját követi, másik, hogy a munka nem öncél. A lemondás politikáját csak az követi, aki előtt nincsenek eszményi célok, de azok, akik a nemzetet a törvényes alapon tovább fejleszteni s azokat a nagy időket visszavarázsolni akarják, amikor a magyar nemzet neve európaszerte tisztelt volt, nem a- lemondás, hanem a fejlesztés politikáját követik. Különben is munka és lemondás ellentétes fogalmak. Aki dolgozni akar, annak céljának kell lenni, aki a nemzet érdekében akar dolgozni, annak a nemzet nagy céljai kell, hogy szemei előtt lebegjenek. Lemondás az volna ha meglevő jogainkból adnánk fel bármit is, vagy ha szem elől tévesztenők, hogy a nemzeti élet nem stagnálás, hanem folytonos továbbfejlődés. Lendületes szavakkal köszöni meg a jelöltetését, melyet különösen becsessé tesz rá nézve az, hogy a polgártársak szivéből önként, külső indítás nélkül jött. ígéri, hogy önzetlenül, legjobb tehetsége s tudása szerint igyekszik a haza s a város érdekeit munkálni s kéri, hogy a zászlót ne az ő személyéért, hanem azért az elvért, mely körül oly impozáns számban tömörültek, vigyék diadalra. Hosszantartó lelkes éljenzés követte a tartalmas és szónoki hévvel előadott beszédet, mire dr. Steiner József rövid, de velős beszédben üdvözölte dr. Antal Gézát mint a munka emberét és éltette őt mint Pápa város orsz. képviselőjét. Miután még Sült József elnök köszönetet mondott a megjelenteknek a részvételárt és bejelentette, hogy dr. Antal Géza programmbeszédét május hó 1-én fogja megtartani, mire a gyűlés dr. Antal Géza jelölt lelkes éljenzése közepette befejezést nyert. Jákói Géza programmbeszéde Ugodon. Az ugodi választókerület nemzeti munkapárti jelöltje Jákói Géza urodalmi igazgató mult vasárnap tartotta meg Ugod községben programmbeszédjét. A választókerület összes községei szép számban voltak képviselve és leírhatatlan lelkesedéssel fogadták Jákói Géza jelölését és programmbeszédét. — Nagyban emelte a lelkesedést azon körülmény, hogy Esterházy Pál gróf is megjelent a programmbeszéden, kit a választópolgárság tüntető ovációkban részesített. A programmbeszéd az ugodi nagyvenjen ! Mondja, hogy valóban ön az ? Istenem, ha megcsaltak volna 1 Semmi válasz, csak távolodó léptek halk zaja hallatszott, ugyanabban a pillanatban kigyuladt a villamos fény és a fiatal leány káprázó szemei előtt ott állott a zavartan mosolygó Marcel Hután. — Itt vagyok, Sabine, szeretem imádom önt! A leány rémes sikoltása szakította félbe az ifjú beszédét. — Irgalmas Isten ! A papa! Vallier ur önelégülten lépett be az ajtón, Tragikusan keresztezi karjait a mellén és tompa, síri hangon megszólal : — Elvetemült leány ! mit csinálsz te itt ? Mivel mentheted sötét bűnödet ? — Azzal, hogy a Marcel felesége leszek ! válaszolta félénken a leány. — Ez némileg tompítja haragomat ! De most azonnal takarodj haza! Sabine fülig pirulva siet lefelé a lépcsőn. Vallier ur felhasználja ezt a kedvező pillanatot és hirtelen odasúgja jövendőbeli vejének: — Látod, még mindig elég fiatal vagyok arra, hogy saját leányomat megszöktessem. Te erre képtelen lettél volna. Szerencse azonban, hogy a hangomat fel nem ismerte. Gyöngéden megszorítja Marcel kezét és elégedetten mosolyogva követi leányát a lépcsőn . . . déglő nagyterjedelmü udvarán lett megtartva, ahol ember-ember hátán szorongott ugyanynyira, hogy a választópolgárság nagyrésze a vendéglő nyitott kapuján kivül az utcára szorítkozott. A programmbeszédet megelőző gyűlést Dufek Pál, az ugodi kerület nemzeti munkapárt elnöke tartalmas és magvas beszéddel nyitotta meg. Elitélte a koalíciós kormány működését és beszédét ezzel végezte: Az ugodi választókerület nemzeti munkapárti választóinak legutóbb megtartott értekezletén ezen kormány támogatását illetőleg a bizalom Jákói Géza őnagyságában nyilvánult meg, ki azonban akkor a jelöltség elfogadására nézve nem nyilatkozhatott. Látva azonban a bizalom mind sürübb s nagyobb megnyilvánulását s miután őt az országos vezérlőbizottság is jelölte, a jelöltséget most elfogadni hajlandó. Azt hiszem igen tisztelt Értekezlet, hogy az ő egyéniségét itt ismertetnem nem szükséges : O vármegyénk szülötte, egynegyed század óta vármegyénk és kerületünk közelében agilis szerepet visz. Ismeri őt kerületünk öregje-apraja s ép ezért, miután közismert, azt hiszem, hogy mindnyájunk óhajával találkozom, mikor azt kiáltom : Éljen Jákói Géza a mi képviselőjelöltünk. Viharos éljenzés hangzott el a beszéd után és annak csillapultával Mihályi Sándor n.-démi földbirtokos vezetése alatt egy küldöttség ment Jákói Géza jelöltért, ki a közeli plébános-lakban időzött. Percekig tartó éljenzéssel fogadták Jákói Gézát, ki Esterházy Pál gróf és a küldöttség kíséretében érkezett a gyűlés színhelyére. A hosszas és lelkes éljenzés után Dufek Pál elnök üdvözölte őt mint jelöltet és felkérte programmbeszédének megtartására. Jákói Géza elsőbben is köszönetét fejezte ki az iránt, hogy az ugodi kerület józan és hazafias érzéstől áthatott polgársága őt tüntette ki bizalmával és hogy a nemrég megalakult nemzeti munkapárt lobogóját az ő kezébe adta, hogy azt a haza és a nemzet felvirágoztatása érdekében diadalra vigye. Azután áttért tulajdonképpeni programmbeszédjére. Jákói Géza először is a kimúlt koalíciós kormány, az öt évvel ezelőtt nagytöbbségre jutott függetlenségi Kossuth-párt és a most alakult országos nemzeti munkapárt között vont párhuzamot, majd a többek között ezeket mondotta: Elfogadom — úgymond — ennek a kerületnek munkapárti képviselőjelöltségét azon tudatban és azon határozott és hazafiúi kijelentéssel, hogy az esetre, ha az igen tisztelt választópolgártársak szíves bizalmából hazánk és nemzetünk politikai templomába, mint az abban ülő parlamentek tagja, bejuthatok, ott és abban, másutt és azonkívül, szóval mindenütt, ha nem is azzal a mélységes tudással, nem is azzal a széles látkörrel és nagy világnézettel, nem is azzal az európai műveltséggel, de legalább is azzal a kitartással, azzal az odaadással s még nagyobb jóakarattal, törhetlen hazafiasággal fogom feladatomat teljesíteni, mint bármelyik lánglelkíi s tekintélyt biztosító és tiszteletet parancsoló névre szert tett nagy hazánkfia. Elfogadtam a jelöltséget azért, mert döntött bennem a hazafiúi kötelességérzet, továbbá azért, mert a kerület hazafias polgársága engem tüntetett ki bizalmával és igy kötelességemnek tartottam a közbizalomnak engedni. Nem habozom és restelem kijelenteni, hogy életemnek reám nézve ezen korszakot alkotó és nevezetes pillanatában, mikor ezen minőségemben először nyitom ajakamat szólásra, ugy érzem magamat, mint egy becsületes, jóindulatu és jóakaratú, de szerény vőlegény, ki lelkében puritán elhatározással s mégis a jövő iránt némi aggállyal, szivében pedig tiszta igazi lángoló szeretettel és meleg vágyódással, de a bizonytalanság érze' tével közeledik leendő menyasszonyához s szavak után kapkodva félelemmel vegyes s a mélységes szeretetnek jóleső érzésével mintegy akadozva szólítja meg reménybelileg leendő élettársát. De van is, igen tisztelt választópolgártársak valami hasonlatosság vagy vonatkozás közöttünk, mert hiszen én is ennek a politikai menyasszonnyá, illetve férjhezmenővé vált kerületnek a kezét, bizalmát jöttem megkérni. Mi idézte ezt a körülményt elő igen tisztelt választópolgárok ? Nem más, mint az u. n. koalíciónak hitehagyottsága s élettársának, a magyar nemzetnek kijátszása, az ez ellen elkövetett nemcsak hűtlensége, hanem valóságos házasságtörése. Mélyen tisztelt választópolgárok! Golyót kellene röpiteni az agyába, vagy égő máglyára kellene dobni azt a magyar embert, aki ennek a sokat hányatott nemzetnek, ennek a honfi vértől annyiszor áztatott magyar hazának függetlenségét, önállóságát, szabadságát, jólétet és boldogságot akar nagy áldozatok árán is elérni, megtestesülve látni nem szeretné s a legmelegebben nem óhajtaná. Én részemről sem azelőtt, sem most nem tételeztem fel az egyes pártárnyalatokról, hogy mindegyiknek az a vágya, törekvése végeredményében a haza boldogítása, a nemzet függetlenítése és a magyar nemzetiállam kiépítésére irányuló törekvés ne lett volna és ne volna. Csak annyit tartok feltétlen bizonyosnak, hogy az egyik párt ezen, a másik amazon az uton gondolja a végcélt elérni. Az egyik hamarább, a másik azonnal és rohamosan egyszerre szeretné megvalósítani a közös célt, niig a harmadik lassúbb, de annál biztosabb léptekkel hiszi elérhetőnek a boldogulást. Részemről ez utóbbi, hogy ugy mondjam higgadtabb, kevésbé sanguinikus vérmértékletü árnyalathoz tartozom és tartoztam mindig és mióta politikai jogokat gyakorolhattam, mert tudtam és láttam, hogy jobb a lassú haladás és fejlődés terére lépni, mint' meggondolatlan erőszakoskodással hazánkat esetleg a végveszélybe dönteni. Hogy pedig az általam is vallott 67-es politika helyesebb, mint az ellenkező irányú politika, sajnos, de ezt legfényesebben igazolja a szomorú jelen. Mikor ezelőtt öt évvel az egész nemzet egy varázsütésre, valami titkos sugallatra, a múlttal szakítva ugy határozott, hogy a függetlenségi párt nagy többséggel jutott a parlamentbe, önkénytelenül fölébredt bennem a reménynek egy halvány sugara, hogy tán most mégis többre fogunk jutni ugy anyagi, közjogi, valamint Ausztriával való közös ügyeink intézése terén ? ! És ime arra ébredtünk, oda jutottunk, hogy a nagy nemzeti kormány, a hatalmas koalíciós parlament éppen nem váltotta be azokat a reményeket, amelyeket a nemzet a kormány megalakulása alkalmával igazi és őszinte lelkesedéssel vele szemben táplált. Sőt mindannak ellenkezőjét tette, amit vezérei hirdettek. Tehát házasságtörést követtek el. Hirdették, követelték és megvalósitandónak ígérték: az önálló külügyi képviseletet ; az önálló vámterületet; az önálló magyar bankot; a magyar vezényszót; a közigazgatás és törvénykezés megkönnyítését és olcsóbbá tételét; a kisemberek, kisbirtokosok, kisiparosok és kiskereskedők felsegitésére és felvirágoztatására irányuló törekvéseket. Mindezen ígéretekből nem váltottak be semmit. Ezek megvalósítása helyett a 48-as elvek megtagadásával a kimúlt kormány bement a közösügyes delegációba s ott a pólai katonai hajóvizsgálatnál pezsgős palackok durrogása mellett éltette azt az irányzatot, melyet itt a nép között gyűlöletesnek hirdetett. Tanúbizonyságot tehetünk arról, hogy a magyar nemzet közvéleményében bekövetkezett a helyesebb, a jobb belátásnak időszaka, amely egy szerencsésebb fordulatnak kell, hogy alapkövét lerakja. És azt hiszem, hogy a józan magyar elme megérett ma már erre a küzdelemre,