Pápai Közlöny – XX. évfolyam – 1910.

1910-04-17 / 16. szám

3Z3Z. ó^-folyam. Pápa, ÍOIO. április 17. 1©_ szám/ •• •• PAPAI KÖZLÖNY Közérdekű tüggetlen hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. TÁKCZ/Y ^üo Az elrabolt leány, Vallier ur letörülte az izzad!ságot homlokáról és hosszú lélegzetet vett; sokkal indulatosabb volt, mint máskor. Rövid szünet után lecsillapodva, folytatta : — Ne izgassuk egymást, gyermekem, hanem beszéljünk meg mindent nyugodtan és tárgyilagosan. Figyelmeztettelek, hogy nemsokára eljutsz a- huszadik évedhez, tehát azon korhoz, mikor férjet kell választanod ! Ezt te is elismered. Tudomásodra juttattam, hogy szép hozományra tarthatsz számot, ugy látszik ez ellen sincs kifogásod. Végül megemlítettem, hogy csinos vagy ; szőke hajad, szikrázó szemeid, karcsú termeted minden olyan fiatal embernél fel tünést keltenek, akit az Isten vaksággal nem vert meg . . . És erre nézve is egy véleményen voltunk ! A fiatal leány öntudatlan kacérsággal mosolygott atyja felé. — Miután tehát erre a három pontra nézve teljes egyetértésre jutottunk, — folytathatják a beszédet. Ez előfeltételek alapján, én egy fiatal embert ajánlottam neked ; Marcel Hután a nők eszményképe, aki méltó arra, hogy leányálmaidnak is eszményképe legyen. Felsoroltam minden előnyét, jó tulajdonságát, te nem ellenkeztél és mikor végre Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. "~iiM~Mirr w "iT "THÍIÍM mmmmmrnMSmemm igy szólottam : „Hát légy a felesége !", te hidegen mosolyogva, azt válaszoltad: „Lehetetlen !" — Ez mind igaz, papám. — Semmi okod sincs ajánlatát visszautasítani ; vagy talán az a kifogásod ellene, hogy nem költői, romantikus, hanem inkább reális hajlamú ? De gyermekem, ma nagyon józan, prózai kort, élünk és még nem volt rá eset, hogy az okosan és praktikusan gondolkozó férj boldogtalanná tette volna a feleségét. Itt tehát csak egy akadályt látok, azt, hogy mást szeretsz ! Sabine élénken feltekintett és méltatlankodva igy válaszolt: — Esküszöm, hogy nem szeretek mást! — Nos tehát ? . . . — Ha már kényszerítesz a valló másra, elmondom. Pedig talányos viselkedésemnek egyedül te vagy az oka, papa. — Én . . . vagyok ... az oka ? — Igen, te ! Miért ruháztad rám ezt a csúf Sabine nevet ? . . . — Megbocsás, de egy kiösé nehézkes gondolkozású vagyok és nem értelek. — Mindjárt megértesz mindent. Emlékszel-e még Anna kisasszonyra, aki hetenként háromszor oktatott a nyelvtanra, számtanra és történelemre ? — Emlékszem, hogy is ne emlékezném arra a vén csoroszlyára. — Nagyon szeretett engem és megHIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A. könyv- és papirkereskedésében. gosan helyi érdekünk jobban mondva városi érdekünk szempontjából. Egyelőre nem foglalunk állást egyik jelölt mellett sem, hisz a választások határideje még ki sincs irva és addig sok minden történhetik, annyit azonban már eleve jelezhetünk, hogy bármely jelölt kerül ki győztesként az urnából Pápa város büszkén vallhatja az illetőt orsz. képviselőjének. Mint jelezzük lesz még alkalmunk a jelöltek személyére vonatkozólag álláspontunkat fixirozni, tény azonban az, hogy már a jelenlegi hangulat nagy küzdelmet jelez és ezen küzdelem nézetünk szerint csakis városunk előnyére lehet, mert a jelöltek mindegyike már jó eleve tudja, hogy választópolgárságunk zöme — politikai elve dacára — első sorban Pápa város közérdekét tartja szem előtt, amidőn az urnánál leadja szavazatát. Ennyit egyelőre a jelöltek személyéről. Nem folytatjuk tovább, hiszen ha folytatnánk nem volna se vége se hossza. Abban a tudatban élünk, hogy aki akar az megért bennünket, aki nem akar megérteni válásunk előtt órákon át ismételgette előttem : ,,A római történelem egyik legnevezetesebb eseménye a szabin nők elrablása volt. Te is „Sabine" vagy ! Jegyezd meg magadnak, ha felnősz, téged is elrabolnak !" — Es te hitted azt az ostoba fecsegést ? — Még most is szentül hiszem ! Vallier ur elhatározta ugyan, hogy megtartja higgadtságát, de most már nem türtőztethette magát és erélyesen kifakadt: — Nevetséges, ostoba, őrületes babona ! Ha csak sejtem, kidobtam volna azt az ülve maradt hajadont az ajtón! Az ember nem is hinné, mire képes egy olyan vén, kiaszolt női agy 1 Az öreg ur kezeivel hadonászva dühösen szaladgált a szobában és Sabine, aki veszélyeztetve látta összes csecsebecséit, kénytelen volt csillapításul megszólalni: . — No, gyere ide, papácskám és csókolj meg. Ami már megtörtént, azon ugy se lehet változtatni. — Elég baj ! — Lehet, hogy Anna kisasszonynak nem volt igaza, de nekem most már szinte megdönthetetlen határozatommá, rögeszmévé vált, hogy megszöktessenek, elraboljanak és csak annak a férfiúnak nyújtom kezemet és szivemet, aki a mai prózai világban is elég bátor lesz ezt az ideális tettet véghezvinni. — Ez az utolsó szavad ? Hoitsy Pál és ír. Antal Géza. Hogy lapunk élére hogyan kerül ezen két név egymás mellé, azt talán szükségtelen volna bővebben megmagyaráznunk, hiszen ezen két név már hetek óta közszájon forog és ezen körülmény és a helyzet teszi kötelességünkké, hogy a jelen alka lommal ezen két névvel bizonyos tekintetekből foglalkozzunk. A helybeli függetlenségi Kossuthpárt ugyanis Iloitsij Pál volt orsz. képviselőnket, a városuukban nem rég megalakult „nemzeti munkapárt" pedig dr. Antal Géza helybeli theologiai tanárt, közéletünk egyik vezérférfiuját jelölte Pápa város mandá tumára. Ezen jelölések csak azt iga zolják, hogy választópolgáraink a jelen alkalommal jelöltjeik érdekében politikai elvharcot készülnek egymással vívni. Nincs szándékunk, de nem is áll jogunkban, politikai szempontból a jelöltségekkel foglalkozni, ameny nyiben első sorban tisztelnünk és becsülnünk kell minden egyes választópolgárnak politikai meggyőződését, de máskülönben is megvagyunk győződve arról, hogy választópolgáraink eléggé felvilágosodottak arra nézve, miszerint képesek megbírál hatni és eldönthetni, melyek a helyes és célra vezető módok hazánk és városunk boldogulására. —- Röviden mondva ne áltassa magát senki, főkép ne igyekezzék másokat áltatni aziránt, mit kell tenni, kiket kell követni és kire kell szavazni. Nem tartjuk ugyanis szerencsés manővernek sem az egyik, sem a másik párt részéről a választási harcok hevében való gyűlölködést, torzsalkodást és személyek ellen irányuló becsmérléseket, mert ez nagyon is izlésteleu dolog volna. Vele jár, sőt vele kell járni az elösmert magyar lovagiasággal és a ' magyaipolitikai érettséggel, hogy más párt jelöltjét kölcsönösen tiszteljük, mert hiszen mindenki a maga. politikai hite és őszinte szándéka szerint akarja kerülete és az ország érdekét képviselni. Legalább az a meggyőződés vezesse meggyőződésünket és Ítéletünket. És hogy mégis foglalkozunk ugy Hoitsy Pál valamint dr. Antal Géza jelöltségével, tesszük ezt kizáróla-