Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.
1909-10-03 / 40. szám
3CXXI- é-vfolya-rri J Pápa, 1909. ofe-bóTDex 4 3. 40. szám. j 0Y KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Rgész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ: síé rax«Tss. HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Lokális bajaink. Az országos nagy bajok és gondok között, melyek most az egész magyar közvéleményt lefoglalják, ne feledkezzünk meg szűkebb lokális bajainkról. A társadalmi átalakulások, a gazdasági fejlődés, az ipar és kereskedelem támogatása és felvirágoztatása s a szegény munkásnép boldogitása, amerre csak tekintünk, mindenhol előre veti árnyékát; behizelgö ékes szavakkal hirdetik a társadalom és közélet minden terén azokat a nagy eszméket, amelyek megvalósításán a vezetők önzetlenül fáradoznak, s a mely alkotások képezhetik csak lakosságunk boldogulásának alapját. Igy megy ez évek óta. De a mily gyors változatokban követik egymást a különböző tervezgetések és a milyen szépek a biztatások, ép oly gyorsan megfeledkeznek a legfontosabb kérdések megvalósításáról. Biztatnak bennünket gazdasági életünk felvirágoztatásával, az ipar és kereskedelem érdekeinek megvédésével, a közterhek apasztásával, a megélhetés eszközeinek megszerzésével. Nos mit találunk mindezekből ? Hol vannak azok az alkotások városunkban, a melyek a polgárság boldogulását előmozdítják ? Mikor lesz kevesebb az adózó polgárság vállaira rakott közteher ? Mind oly kérdések ezek, amelyekre megnyugtató választ hiába keresünk. Az örökös biztatásokban pedig egyáltalán nem találjuk meg már azokat a garanciákat, a mik a helyzet javulására vezetnek s a város lakosságának nehéz viszonyait ugy alakítanák át, hogy e város kebelében mindenki egyaránt jól érezze magát s megtalálja benne boldogulásának feltételeit. A közterhek viseléséből tagadhatatlanul bőven kijut Pápa lakosságának a maga része, a kereseti viszonyok azonban a legnyomorultabbak s megélhetés a legnehezebb. És ez nem gáncsoskodás, nem üres szó, hanem szomorú valóság. A nehéz viszonyok súlyát érzi a város minden egyes polgára, ezt sem szép szóval, sem lármával letagadni nem lehet. De hát vájjon ezek dacára tett-e városunk valamit, lényegesen javitott-e a polgárság helyzetén ? Történt-e már valami intézkedés arra nézve, hogy forgalmunk emelkedjék, piacunk élénkítése és olcsóbbá tétele érdekében történt-e valami, vagy iparunk pártolását komolyan elömozditotta-e ? Határozottan azt mondhatjuk, hogy észrevehető haladás nincs nálunk. Az utóbbi időben megfogyott, piacunkat a drágaság a nagy vámok miatt kerüli a vidék, az iparpártolásról meg szó sincs. Nem mondhatjuk, hogy rosszakaratból nem csinálnak nálunk semmit, hanem a személyi érdekű kérdések foglalják le az emberek munkásságát, no meg hát a közügyért dolgozni csak szóval szeretnek és a mikor a komoly munkára kerül a sor, attól mindenki fázik. A hatóság a társadalomtól, a társadalom a hatóságtól vár mindent. TÁRCZ A. Á piros rozsa, Dombrády Katónak két szál rózsát hozott a vőlegénye. Lángvörös volt az egyik, akárcsak Dehelán Andrásnak a nyaka és hófehér a másik, mintha a kis lány vállából fakadt volna. András csak este érkezett meg a vi cinálissal, napközben szerződésekkel bíbelődött, az egyik birtokát parczellázta. Arról panaszkodott állandóan, hogy megöli az a sok munka, ami a többfelé eső földekkel jár, ugyan azért igen alkalmas volt túladni az egyiken. Azon, amelyik a legmesszebbre esik. A szokatlan sok munka aztán felizgatta és ráncokba futtatta a nyakát, amely vörös volt ilyenkor és a legg) önyörübb reménykedéssel tele olyan leányok előtt, akik sze retnének korán özvegyi sorba kerülni. Dombrády Kata ugyan nem gondolt soha erre. Hogy hova gondolt, azt épp oly kevéssé tudták megérteni az emberek. Mert hát szép is, jó is az, ha valaki gazdag aszszony lehet, ám azért még nem kell egy fiatal gyermekleánynak odakötnie az életét a nagyapja életéhez ! Es megállapították a rendelkezésre álló adatokból, hogy a lányhiu és nagyravágyó, hogy gonosz, mert szerelem nélkül lesz Dehelán felesége, tisztán csak a milliójáért. — Ezekből lesznek a rossz asszonyok — nyelvelték szakértő mamák. A kis patikus, aki gyógyszerkeverés közben rajta felejtette olykor Katán a szemét, szintén a lefőzöttek sorában érezte magát s azt mondta : — Olyanféle ez a lány, mint Napoleon esete. — Az, épp olyan ! — hagyta rá a legmérgesebb mama, a rágalom kétségbevonhatlan hangján. Aztán hozzátette. — Mondja csak, lelkem, milyen is az a Nnpoleon-esét ? — Hát Napoleon óta keresi minden katona a marsall botot. Ez a lány pedig máris a ridiküljében hordja egy botrányos válópör kúriai Ítéletét. (Csak mellékesen említem, hogy ezzel a mondással vonult be a patikus a helybeli halhatatlanok sorába.) Hát szó, ami szó, meg kellett Katának szenvednie azért, hogy milliomos a vőlegénye, hogy az apósa egy öreg tót lesz, aki végigkereskedte fiatal korában gyolcscsal az országot s még most sem saeret villával enni. Enni is csak szeretne, de nem mer, mert abba sokan tönkre mentek már. A legenda szerint egyszer le akarta lőni a fiát, mert a tékozló gazember ott hagyta a vendéglőben a tányérján a sajt szélén és a kenyérnek is csak a belét ette meg. Hogy mit nem ér meg vénségére az ember ! A fürdőtelepen éppen cigányzene volt, ezúttal kivételesen este is megengedték a muzsikát, de csak a vacsora idejére. Dombrády Katának táncra állt a válla, ugy mozgatta, mintha különös jókedve volna. — Köszönöm, András, a virágot, — mondta. — Két ilyen véglet szinte csák a mesében találkozik. Azzal beletüzte a két végletet a hajába. Sürü, sötétszőke, haja volt, illatos,puha aranykéve, meglehetett attól részegedni. Bolondos pillangónak milyen könnyű rárepülni a rozmaringra, hogy magába szívja a mámorát, — a szegény földi halandónak csak a szive fáj, mikor r csalogatja mérgével a virág. Éppen akkor jelent meg a terraszon Lebánovics Anti, a kis szolgabíró. Nem nézett semerre, hanem leült egy oszlop mellé, közel a cigányhoz. És csakugyan legokosabb, ha az ember igy rábízza magát minden ügyünk tapintatos intézőjére, a sorsra, mert az különben rendezi el a dolgokat, habár zavartalan boldogsággal nem is kecsegtet. Az Anti gyerek feje fölött füstölgött ugyanis az egyik petróleum-lámpa. Figyelmes természetbúvárok megállapíthatták volna azt is, hogy szigorúan kiszámított minden öt perczben szigorú következeteséggel elválik az anyatesttől egy csöpp petróleum is, amely aztán a fiu dereka táján telepedig meg. — azonban olyan szerencse, hogy nyáron a természetbúvárok is pihennek, legalább nem avatkoznak bele ifjú szivek dolgába.
