Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-10-03 / 40. szám

Természetesen, hogy igy tönkre kell menni a város polgárságának és hogy inkább a tönkremenéshez, mint a haladáshoz van közelebb, ha komolyan szemügyre vesszük állapotainkat, azt minden téren tapasztalhatjuk. Hogy a társadalmi viszonyok napról-napra rosszabbak, azt nemcsak mi mondhatjuk, de azok is belátják már, akik az eddigi rendszer fenntartásáért küzdöttek. Ma már mindenki látja, hogy mit érnek azok a biztatások a mikkel még mindig altatgatják ébredező közönségünket. Be kell látni most már a polgárságnak is, hogy a bajokon csak ugy segithetünk, ha maga a polgárság fog a munkához s tevékenységével részt vesz abban, hogy a várost elmaradottságából kiemelje. Annyiszor és oly nagyon biztatták már és tudhatjuk menynyire bizhatik azokban és hogy ha maga nem fog munkához, hát mit remélhet a jövőtől. Megelégedéssel látjuk tehát a legcsekélyebb mérvű közéleti tevékenységet is, amely céljául a kedvezőtlen állapotok megváltoztatását tűzte maga elé. A polgárságnak á közügyek iránt való érdeklődése oly jelenséget tár fel előttünk, amelyek egyedül lehetnek biztatók arra nézve, hogy ha városunk polgársága akarja, egyesült erővel meg fogja tudni változtatni a mai rossz viszony okat. Pápa, 1909. szeptember 30. Csekély érdeklődés mellett folyt le a csütörtöki napra egybehívott képviselőtestületi közgyűlés. A tárgysorozat összes pontjai, kivéve a városház átalakítására vonatkozó javaslat, az állandó választmány javaslatai alapján nyertek el intézést azzal, hogy egyáltalában szó lásra egy képviselő sem jelentkezett. Ezen körülménynek tudandó is be, hogy a közgyűlés délután 3 órakor vette kezdetét és jóval 4 óra előtt nyert befejezést. A közgyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be : Mészáros Károly elnöklő polgármester üdvözli a megjelenteket az ülést megnyitja és a jkv hitelesítésére Besenbach Károly, dr. Lővy László, Molnár István, Bőhm Samu és Bornemissza József képviselőket kéri fel. A mult ülés jkve felolvastatván, az tudomásul vétetett. Elnöklő polgármester részvéttel emlékezik meg Bock István, Adamovich Lázár és Perlaky Imre városi képviselők elhunytáról, indítványát, hogy emlékük jkvileg örökítessék meg és családjukhoz részvétirat intéztessék, a képviselőtestület helyeslőleg elfogadja. Napirendre térés előtt Vágó László a legutóbbi napokban történt felhőszakadás folytán a víz oly pusztításokat tett főleg a Korona utcában, kér sürgős intézkedést arra nézve, hogy a viznek legyen lefolyása. Polgármester válaszában kijelenti, hogy a viznek azért nem volt lefolyása mivel a Cinca egy ház építése miatt el volt zárva, de különben intézkedni fog, hogy erre nézve a szükséges intézkedések tétessenek meg és e végből fel fogja kérni az építészeti bizottságot, hogy helyszíni szemlét tartson és tegyen ez érdemben javaslatot. A választ ugy interpelláló valamint a képviselőtestület tudomásul vette. Baráth Károly aziránt szólal fel, hogy elhunyt Oswald Dániel volt polgármesterünk sírhalma teljesen el van hanyagolva, kéri, hogy erre több gond forditassék. Polgármester válaszában kijelenti, hogy rögtön intézkedik és a gyűlésen jeleu levő Szőlőssy József városi gazdát utasítja, hogy ez érdemben tegye meg az intézkedéseket. A választ ugy interpelláló valamint a képviselőtestület tudomásul vette és áttértek a napirendre. 1. A városi tanács javaslata az állami ovoda céljaira Horváth István pápai lakos Csatorna-utcai házának 6400 kor.-ért, vagy Pomher Mihály pápai lakos Vásár-utcában fekvő házának 9600 kor.-ért való megvétele. A képviselőtestület tekintettel arra, hogy a képviselők kellő számban nincsenek jelen, hogy ez ügyben érdemleges határozat hozassék, ez ügyben egy ujabb 15 napos közgyűlés napirendjére tűzi ki és ennek határidejét oltóber hó 18. napját állapítja meg. 2. A pénzügyminiszter leirata a város belső területének felméréséről. A képviselőtestület a leiratot tudomásul veszi. A felméréssel és térképezéssel járó 910 korona különleges költségből 3100 koronát már a városi tanács a kir. adóhivatalba be is fizetett. A költségek viselése tárgyában bemutatott kötelező nyilatkozatot elfogadja azzal, miszerint a térképpel és birtoknyilvántartással együtt az előrajzokat és eredeti jegyzeteket is megszerzi. Utasítja Azonban kénytelen vagyok még egyszer visszatérni ama tisztelt tudósokra, akik itt sem voltak. Mert ha itt vannak, és alaposan mérlegelik a körülményeket, sürü fejcsóválás közepett vezetik le az ujabbkon tételek eme legfurcsábbját: — Ön, igen tisztelt szolgabíró ur, fölötte értelmetlenül cselekszik, és eljárása nélkülözi a minden cselekedetben fontos szerepet játszó logikát, mint életviszonyaink mozgató rugóját. Ön (hat esztendőre megválasztott, huszonégy éves, nőtlen, g.-kath. vallású, doctor utriusque) a logika kétségbe vonhatlan jeleiszerint erdeklődikaraanőnemü lény iránt,(Domdrády Katalin Mária Autónia, hajadon, életkora 18 év, vallása görög-kath., foglalkozása háztartásbeli), aki az esztétika alaptörvényeit tekintve, szépnek mondható. Azért szépnek, mert a tudomány nem fokoz, s ha kimondta valamire, hogy szép, az már tökéletes. Szóval, ön, dr. Lebánovics Antal ur, ravasz fondorlattal kinevezi magát eme füstölgő közvilágítási eszköz aljának, fölfogva a prédaságba vesző csöppeket, (holott ha azok a lámpában maradnának, tökéletesebb lenne a világítás !) csakhogy éppen itt ülhessen, ahonnan legjobban lehet látni a fentnevezett nőnemű lényt, és végeredményben még csak oda sem tekint! Ha ön tudott a fentnevezett lénynyel a délután folyamán társalogni, közvetlen-közeiében a fenyvesnek, — hol van jelen cselekményében a logika ? Avagy csak ennyi tudománnyal viszi előbbre a közigazgatást is ? Kénytelen vagyok igazat adni a tudósnak, mert az Anti gyerek csakugyan fontosabbnak talált ebben a percben mindent a Kata szép szeménél, már pedig csak az húzta ide. Ez már szent igaz. Nemkevésbbé ténybeli állítás, hogy azért a délután sem volt olyan nagyon jókedvű, hangulati szempontokat tekintve. Valamiképpen találkoztak. Nem akarta ezt egyikük sem, legkevésbbé Anti. Azelőtt jó pajtások voltak, de utóbb elhidegedett a barátságuk, s ezen okból a fiu képes volt ma tizszer is elhaladni a Dombrádyék félig zárt, zsalus ablaka előtt, anélkül, hogy eszébe is jutott volna, ki lakik itten ? Van néha ugy az ember, hogy erős férfivá lesz hirtelen, és elfojt magában minden szívdobogást. Nehezen megy ugyan, de azért megy. És Kata is ugy jött ki a nyaralóból, ugy indult a fenyes felé, hogy nem vett volna észre semmiféle emberi csoportosulást, lármás eseményt. Nagyon el lehetett mélyedve, mert egyszerre a szivéhez kapott mind a két kezével, mikor meglátta Lebánovicsot. — Jaj, Istenkém, de megrémültem, — és elejtette a könyvét. Anti elfelejtett ebben a pillanatban köszönni, inkább azt mondta: — Bocsánat, én nem akartam megijeszteni, éppen helyszíni szemlére siettem. És most már megemelve a kalapját, ugy ismételte : — Bocsánat. Azzal eltökélte magát, mint azt jellemszilárd, vas-egyéniségü férfiaknál tapasztalni is, hogy nyomban sarkon fordul és tovább megy. (A helyszíni szemle erősen türelmetlenkedhetik már.) Kizárólag ennek a jellemszilárdságnak tulajdonitható aztán, hogy hamarosan megindultak a fenyves felé, ahol rigófütty fogadta őket. És itt most nagy, színes párbeszédeknek kellene következniük, s a krónikás anynyit hazudozhatna össze, amennyit tud. A krónikás azonban csak puszta külsőségekről | adhat számot: egy zavarral küzdő kis lányról szólhat, aki figurákat ir a fövénybe a napernyőjével, továbbá megemlékezhetik egy ifjúról, akik feltűnő sokat hallgat. És ha a többször emlegetett tisztelt tudósok százszor ki is gúnyolnak, csak nem hallgatom el, hogy, édes Istenem, milyen sok minden, mennyi mélabús, fájdalmas emlék, szomorú vallomás, rejtett keserűség hangzott el akkor, ott a fenyvesek közelében ! Igaz is ! Alkonyat felé valamennyire módosult a helyzet, a lány ugyanis fölemelkedett a helyéről ós azt mondta (szórói-szóra igy): — Most pedig haza kell mennem, A fiu is mondott valamit. Ezt : — Áldja meg az Isten ! Aztán a leány odanyújtotta a kezét és a másik alig merte elfogadni. A bátortalanságát azzal pótolta, hogy később már el sem eresztette és igy álltak tovább, holott, figyelembe kellett volna venni a kis Dombrády Kata előbbi kijelentését, amelynek értelme szerint reá várakoznak otthon. Ez is Antinak jutott az eszébe, mert ő mondta egyszer : — Most pedig menjen. Azt hiszem, haragosan mondta, ami megint érthetetlen.. De a kis lány toppantott a parányi lábával. — Nem megyek. — Menjen, menjen. Magának nem szabad . . . ami volt, az rég meghalt; menjen, mert ón megőrülök s bolondot csinálok.