Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-03-21 / 12. szám

I2CX2C- évfolyatri Pápa, 1909. 33D_á

Jarc±-a_s 21. szánna. KÖZÉRDEK U FÜGGETLEN HETILAf

3. - MEGJELENIK MLNDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : PIgósz óvrc 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Rgyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ: HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Tisztújítás előtt Köztudomásu dolog, hogy városunknál a tisztviselők mandátuma már legközelebb lejár s az uj tisztviselők megválasztása már küszöbön vau. A mily nagy érdeklődést keltett nemrég a városi képviselők választása váró sunk lakossága között; ép oly csendes, mondhatni lanyha a mozgalom a tisztviselői állások betöltése tárgyában. Részünkről sokkal fontosabbnak, a város elevenébe vágónak tartjuk azt a kérdési, hogy kik tegyenek Pápa város tisztviselői, hogy sem az őszinte véleménynyilvánítás elöl kitérni lehetne, sőt határozottan elitélendő lenne az oly eljárás, amely e kérdésben a személyes érdekek, vagy más tendenciák előtérbe helyezésével a közhangulatot befolyásolni s ezáltal a szabad véleménynyilvánítást jogosulatlan korlátok közé szorítani akarná. Tény az, hogy városunk a legutóbbi évek alatt sokat fejlődött ; de ha összehasonlítjuk ezen fejlődést a szomszédos vidéki városok fejlődésé vei, ha összemérjük az elért eredményeket a rájuk fordított áldozatokkal s ha fontolóra vesszük egyrészt azt, hogy a haladás nem ver sátrat a város határainál, hanem vagy magával ragad vagy visszataszít ; másrészt pedig városunk jelenlegi vagyoni állapotát ; akkor bizonyos fokú aggodalom száll meg aziránt, hogy megtettünk e mindent, amit tehettünk s meg fogjuk-e tehetni ezután ? A törvény a városi képviselőkre ruházza városunk belső ügyeinek elintézését. A városi képviselők pedig átruházzák ezen jogukat a polgármesterre. Mert elvitázhatatlan tény az, hogy bármennyire szivükön viseljék a városi atyák városunk ügyeit, a polgármesteren múlik minden. — 0 a kezdeményező, ő a végrehajtó. Az ő felfogása, szelleme, intentiója tükrö ződik vissza minden városi institutió ban. Egyszóval a közbizalom annak, akit a polgármesteri székbe ültet, egyszersmind kezébe adja a város jövendőbeli sorsát. Városunk jelenleg egy oly polgármesterrel dicsekedhetik, melyre csak büszkék lehetünk és csak örvendhetünk, hogy őt újra megválaszthatjuk. Egy ember azonban csak egy ember, s bármennyire munkálkodik és fáradoz városunk jóllétét és felvirágzását biztosítani, mégis kívánatos, hogy környezete őt minden tekintetben támogassa s közös erővel haladjanak ezen kitűzött cél elérésére. Ezen közös cél elérésében a tiszt viselői kar nagy szerepet játszik s igy tehát szükségünk vau egy oly városi tisztikarra kik ezen hivatottságuknak teljes mértékben meg is feleljenek. Hogy ez teljesüljön az most már a képviselők józan gondolkodására vau bízva. Itt van az alkalom, tegye meg a képviselőtestület kötelességét. Tömörüljenek azon jelöltek mellett, kik hivatottabbak ez állásra s ne hal'on^- TÁKCZA. Milliomos házasság, Ma jutott tudomásomra, hogy a híres Speenecker család, fiának Lemarehánd Ge neviével történendő lakodalma alkalmából, a szokásos tánczmulatság helyett, fényes kerti ünnepélyt szándékozik rendezni. Genevréve, kinek „értéke" három millió, nőül megy az ifjú Speeneckerhez, kinek hajdani „értéke" több mint harmincz millió volt. Speenecker ur, az idősebb, — mint mondják — nagy meglepetést akar szerezni vendégeinek ; kerti ünnepélyt rendez, tör téneti nevezetességű fák alatt, hol hajdan a néhai tulajdonos, Orleaiís berezeg, legszebb álmait szőtte és világrenditő terveit kovácsolta. Érdekemben állott tehát a gazdag környezetben feltűnő szépnek lenni. Lázas idegességgel készültem az ünnepélyre. — Ifjúságod, himpora elég ékességül szolgál — igy vélekedett atyám, aki orvos és bölcsész egy személyben és aki öltözékén az egész évben csak annyit változtatott, hogy a fekete selyem nyakkendőt fehér piquet nyakkendővel cserélte fel. Atyára, mint megvetőleg mondta, nem szívesen megy „az ilyen társaság" ba, de én e tekintetben nem osztom véleményét. Egészen fehérbe öltözöm ; elragadóan szép ódivatú kalapot veszek, melynek á la 1830. szerint alkalmazott füzérén a rózsa minden színárnyalata egybeolvad, kezdve a feketétől egészen a fehér rózsáig. Akarom, hogy olyan legyek, mint egy Winterhalterféle arczkép, mely a keretből kiugrott. Megkockáztattam egy főpróbát is, de az elért fényes siker nem elégített ki. Háttérnek szerény lakásunk szolgált (3200 frank évi bér, szalon és előszoba, fűtéssel együtt), a nézőközönséget a szakácsné, a mindenes lány és a mama képezte. Más senki. * A várva-várt ünnepi nap végre felvirradt. Három és félóra volt. Auto-taxaméterünk lomhán halad az előttünk vágtató száz meg száz kocsi után. Szerencsétlenségünkre a softorünk, egy vén, dörmögő medve, felszólít, hogy itt szálljunk ki. Én hevesen ellenkezem. Hallatlan, hogy gyalog érkezzünk az ünnepélyre ! S még hozzá minden három perczben közli velünk észrevételeit: „Csak nem veszíthetem el itt az egész napomat. Ilyen kavarodást még sohase láttam. Egy ur már régen vár a Rue Montorgeuilben." Később még gúnyos is lett és a SpeFÉRFI-, FIU- ÉS GYERMEKRUHÁK. FELÖLTÖK ÉS GALLÉROKBÓL tavaszi újdonságok óriási választékban Altmaim Bernát Angol Divat-áruházában szerezhetők be Pápa, Kossuth Lajos-utca (uj postával szemben.) Különleges gyermekriiliákbaii egyedüli raktár ! Míivésiies sxnbás ! átfagy választék alkalmi ruhákban ! J