Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-03-21 / 12. szám

gassák meg a mézes szájú rábeszé löket, kik szavazólapjaikkal kezükben iparkodnak dédelgetjüket ezen állásokra feltolni. Ne legyenek szavazógépek, hanem a szabadakarat s füg getlen gondolkozás vezesse őket az urnához. Nem mondhatjuk, hogy utóbbi években némi sikert a haladás terén nem értünk volna, de ez is olyan vontatott, olyan erőltetett volt s őszintén megvallva a mit éveken át elértünk, azt elérhettük volna rövidebb idő alatt s kevesebb anyagi áldozattal ha ésszerűen tudtunk volna gaz dálkodni s ha lett volna városi kormányzatunk a kiben válalkozási szellem lett volna. Most hogy fáradhatlan munkásságunk alatt szerencsésen elérkeztünk a lépcső első fokához, mely lépcső fölfelé vezet ugyan, de még csak most érkezett el annak ideje, hogy teljes eréllyel, nagy akarattal, vissza nem nézve, határozottan körvonalozott prog ramm szerint haladjunk ezen lépcső kön, hogy elérjük azon pontot, melyre törekednünk kell. Hogy pedig ezt elérhessük egy erélyes, ügybuzgó, vasszorgalmu és vállalkozási szellemű tisztikart kell ültetni. Városi képviselőinken a sor, hogy ez teljesüljön és pedig egy szeren esés választás által. Nem jöhet szóba semmiféle személy és vallási tekintet, hanem csupán és tisztán a város jól felfogott érdeke. Hogy mik és milyenek ezek az érdekek ? nos kinek illik azt jobban tudni, mint annak a testületnek, a melynek kezében a város jövője van letéve. E testület reméljük megfogja találni a módját, hogy a közös érdeknek megfelelőleg olyan tisztviselői kar kerüljön a városunk élére, a mely uj és biztos irányba vezesse városunk közügyeit, oly irányba mely városunk jóllétét, haladását és virágzását célozza. Hányja-vesse meg a képviselőtestület a dolgot a maga kebelében, egyúttal legyen tekintettel a városunkban felhangzó komoly kívánságokra, mert csak igy erősiti meg po zicióját a városnál. Résen vagyunk és éber figye lemmel kisérjük a fejleményeket. Társadalmi iskolák. Szabadliceum. Munkásgimnázium. Népakadémia. A márciusi szellő a szabadság, egyenlőség és testvériség lehellete. Ilyenkor van valami a levegőben, ami nemcsak a testet csalja a szabadba, hanem a lelket is hívogatja ; ami nemcsak az érzelmet is gondolatokra készti. Március idusa a mindenkori em ber varázsolója. A megcsömörlött gazdagot üdülni hivja és verőfényben enecker-palotára mutatva, igy kiáltott egy bérkocsis pajtása felé : — Mit árulnak abban a nagy boltban ? Talán aranyakra váltják be a rézpénzt ? A bérkocsis helyeslőleg vigyorog és éppen válaszolni készült, de ón megragad tam a szócsövet és erélyesen hallgatást parancsoltam a soffőrnek. — Parancsára, őrmester ur! — igy válaszolt katonás köszöntéssel. A gúnyos választ általános hahota követte. Ilyenek a középosztály apró örömei ! Végre megérkeztünk. A szertartásmester, aki csak az imént jeleztette egyik ismert regényíró nevét, nyomatékosan kiáltja a mi egyszerű, polgári, fénytelen nevünket : ,,Brévillac urnő és Brévillac kisasszony !

u Geneviéve Lemarchand elébünk siet. Gyönyörű menyasszony ! Az orra olyan keskeny és vörös, hogy minden lélegzetvételnél a kigyuladás veszélye fenyegeti ; kezei pedig elég erősek és terjedelmesek, hogy férje tallérjait minden nagyobb megerőltetés nélkül megbírják. Hol is volt ennek a milliomosnak a szeme, hogy éppen ezt a nőt választotta MEGNYÍLT. magának ? Geneviéve boldogan, barátságos mosollyal,végzi a bemutatás tisztét: •— Édesem, iine, a vőlegényem ! Edmond, bemutatom Brévillac igazgató ur-leányát. Ezt követte a közönséges, banális bókok özöne. Speenecker Edmond szakállat visel, és ez elég arra, hogy tekintetemre se méltassam. Annyit azonban megértettem hebegéséből, hogy két barátja bemutatására engedélyt kért tőlem. A mama eltűnt a tömegben ... A két barát előkerült . . . bemutatkoznak. Az egyik kihívóan vörös, — a másik törpe, kenderszőke és szemüveg mögé rejtett szemeivel bágyadtan pislog. Mindjárt tisztában voltam a helyzettel. Az egyik orvostanhallgató, a másik nemrég szerezte meg a tudori oklevelet. Ezek az urak, — előre jósolhatom, — halálra untatnak majd. A kisebbik, idegbántó fuvolahangjával, a le nem rázható buták fajtájához tartozott, és mindjárt orvostani értekezésekkel igyekezett szórakoztatni. — A kedves papája azonos azzal a doktor Brévillac al, aki a tüdővészről olyan értékes munkát adott kj ? füröszti; a kiéhezett szegényt reménynyel táplálja addig is, mig nemsokára kenyérkeresethez is juthat ; az ifjúság. mint a kalitka-börtönéből kiszabadult madárka, örül a szabadéletnek ; az öregek már egy-két napsugárral is hálásan beérik. Ne csodáljuk tehát, ha ilyenkor minden ember megújhodásra vágy s egész valóját átitatja március fuvalma. Elvégre is mindannyian embe rek vagyunk. S ha egyik tán bíborban született, avagy a másik színtelen darócban ; mint ember a bíbor nagyobbá nem teszi, mint ahogy a daróc nem kicsinyítheti le. Csak az ember alkotóján és von válaszfalat egymás között. És e siralomvölgybeu, itt e földön, a nagy emberi hangyabojban, ahol lépteu az aránytalan elhelyezkedés, az apró igazságtalanság nyo mán fakadó elégedetlenség, irigykedés, többé-kevésbbé jogosult fájdalom, félretolt ambíció s gyakorta felrúgott önérzett, kigúnyolt avagy meggyalázott erény, vagy beesület viaskodnak szakadatlan egymással, valóban a legnagyobb vigasztaló a hit, amelynek volt vala más-más eredete és lett hogyan, más-más a neve de mindenha közös fundamentoma marad a felebaráti szeretet. Avagy mit szóljunk a társadalom még ennél is nagyobb, — mert közvetlenebb kiegyenlítő kapcsáról : az iskoláról. Valóban ezé a jövő, ezé a hivatás, hogy a társadalmi aránytalanságokat kiegyenlítse, a rangkülönbségeKünn a parkban lágy keringő dallamai hangzottak . . . udvarlóim pedig atyám munkáinak dicsőítésével szórakoztattak . . . Hirtelen mentőgondolatom támadt. — Óhajtanák talán a papámat megismerni ? El voltak ragadtatva az ajánlattól. — Várjanak itt, mindjárt bemutatom! Végre magamra maradtam és átengedhettem magamat a szemlélgetésnek. A szalon roppant nagy ajtószárnyai szélesen kitárva ; a falakon a régi tulajdonos czimerei, — Watteau és egyéb nagy mesterek festményei díszelegnek, melyeknek rikitó ellen tétül, egy közönséges, modern mázoló által készítetett, arczkép szolgál ; az uj háziúr kétes értékű arczképe. A parkban, a deszkákkal íedett, gyepes térségen vigan folyik a tánc. Bámulattal szemlélem a kolosszális nagy fákat, melyek csodamód fejlődnek Paris miazmás levegőjében. Speenecker ur, az idősebb, aki olyan karcsú és feszes, mint egy vén generális, vendégeit a képekhez kalauzolja, mialatt nagy szószátyárkodással közli észrevételeit: — Ezt egy ismeretes márkinál történt Ml ? az uj postapalotával szemben az „ARANY ORQSZLÁNY"-hoz — cimzett brazíliai kávébehozatal főlerakata, hol naponta friss pörkölt-kávé kapható. •• Kapható még : nyers kávé, ezukor, csokoládé, eacaó. Mandola, mazsoSya-szcSiő, vagillls*. Kiss, szilva. Valódi nemes paprika. Dió. Tea, rum, likőrök, cognac eredeti zárt palackokban. H VALÓI! G Y Ó G Y-C 0 G N A C. JJ Á n. é. közönség szives pártfogást kérve, maradok teljes tisztelettel LÖWENSTEIN M. MIKSA.