Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-09-26 / 39. szám

köszönöm, hogy közéletünk e szerény megnyilvánulását az ünnepély eszméjének felvetése óta állandó figyelemre méltatni szíveskedett. Midőn szivem és lelkem teljes melegével és lelkesedésével üdvözlöm és köszöntöm igen tisztelt vendégeinket és a testületnek itt megjelent minden egyes tagját, a diszgyülést ezennel megnyitottnak nyilvánítom". Lelkes éljenzéssel fogadták a megnyitót és az elnök előterjesztésére egy öttagú küldöttség ment a jubiláns elnök meghívására, mely időre az üiés fölfüggesztetett. Rövid időközben megjelent Hajnóczky Béla, kit megjelenésekor lelkes és hosszantartó éljenzéssel fogadtak és akit dr. Hirsch Vilmos a következő beszéddel üdvözölt : Igen tiszteli Elnölc Ur ! Kedves Barátom ! „Nem azért jöttünk ide, hogy jubiláljunk léged, mert tudjuk, hogy szerénységed idegenkedik minden feltűnéstől és hogy elvi ellensége vagy minden külsőségnek, amely rendszerint a hiúságnak tömjénez. Tehát nem jubilálni, hanem csak megtisztelni óhajtottunk téged és benned azt a puritán jellemű férfiút, aki a pápai ipartestület consolidálása és felvirágoztatása körül kitűzött célodnak immár egy évtized óta pontosan és lelkiismeretesen, lelkesedéssel és ügyszeretettel, teljes odaadással és meggyőződéssel és mindenek felett önzetlenül tudtál szolgálni. Megtisztelni óhajtottuk benned azt a színmagyar becsiiletességü iparos polgártársunkat, akinek egész hiúsága a munkában, a közhasznú munkában áll és ezért semmi féle elismerésre igényt nem formált. Megtisztelni óhajtottunk téged, mint feltétlen bizalmunk letéteményesét, akinek szive minden dobbanása, agya minden gondolata és karjának minden mozdulása, e testületé, e városé, e hazáé. Megtisztelni óhajtottuk a vezért, aki méltó a vezérségre, aki működéseddel sziveddel és előzékenységeddel diszt, becsületet és tekintélyt szereztél e testületnek és aki abbeli törekvésedet és ideális célodat, hogy a pápai ipartestületet erkölcsi és anyagi tekintetben magas színvonalra emeld, fényesen megvalósítottad, fényesen elérted. Végül elismerni óhajtottuk az érdemet, amely szerényen visszavonul és nem kínálja magát. Mindezekért hála, üdv és elismerés jár ki neked és fogadd mindezekért e diszgyülés tiszteletét és üdvözletét. Hervadhatlan érdemeinek felsorolása és méltatása feladatom körén kivül esvén, átadom a szót Bőhni Samu előljáró urnák és felkérem őt az ünnepi beszéd elmondására". Böhm Samu a következő beszéddel üdvözölte a jubilánst : Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Nagyrabecsült vendégek 1 Kedves Kartársaim I „Ebben az esztendőben lett tiz éve annak, hogy Hajnóczky Béla, ipartestületünk jelenlegi szeretett elnöke, disze és buzgó szellemi vezére, egyhangú lelkesedéssel a Pápai Ipartestület elnökévé választatván, testületünk vezetését átvette. Ezen idő alatt lankadás nélkül, testületünk fellendülésén fáradozott és aratta a fényes sikerek babérait. Mindannyian tudjuk és érezzük, hogy a fáradtságot nem ismerő munkásság és polgári erények vésőjével véste be nevét hálás iparostársai szivébe. Hajnóczky Béla nevét, melyet eddig sziveinkben hordoztunk, egy emberéletnél maradandóbban óhajtottuk megörökíteni, megfestettük arcképét gyűléstermünk számára, hogy azt mindenki és. minden időben láthassa és lelkesüljön rajta. Hadd lássuk tehát szeretett elnökünk képmását, hulljon le a lepel Hajnóczky Béla arcképéről. (A lepel lehull). lm átadjuk a nagyközönségnek, különösen pedig a Pápai Ipartestület elöljáróságának és tagjainak ezt a képet és a mindenkori elöljáróság különös gondjaiba bízzuk azt, melynek megfestését szeretetünk és ragaszkodásunk melegségével határoztuk el, — átadjuk itt, ebben a testületben, amely ben munkásságával elévülhetetlen érdemeit szerző. Ebben a képben ragyogjon és legyen halhatatlanná az ő neve testületünk díszére, iparostársaink és utódaink örömére. Sugározzék ki minden ecsetvonásból lelkesedésünk melege, fénye, mely bennünket nemes példára vonzon, tetterőre, a munka megbecsülésére és honszeretefcre buzdítson. Az ő érdemeinek felsorolása sehögysem ilvarolt a leendő operettdivának, meg a mamájának — senki se tudta megkülönböztetni, melyiknek tüzesebben ? A hölgyek ezüstösön trillázó kacagása betöltötte a derűs, napfényes ebédlőt s a ház úrnőjének szeme villanása azt mondta az ősz asszonyságnak, akinek akadozott a torkán a falat : — Látja, mama, hogy tudunk mi élni ! III. — De hát mit csináltak az én pénzecskémmel ? — ez a kérdés hasogatta a jó aszszony szivét. És erre a kérdésre csakhamar megkapta a feleletet. Alig csukodótt be a vendégek mögött az ajtó : egyre-másra hozták az ünneplő család szállására a csomagokat. A gavallár férj ajándékait. Csak ugy áradt a tömérdek czifra ruhanemű, a sok csillogó csecsebecse. Az ékszerárus egy pár vakító drágasággal teli tokot is felküldött : válaszszon közülök a nagyságos asszony. S mig a nagyságos asszony egyik elragadtatásból a másikba esett: a mama odafordult a veje urához : — Hát ezekbe a haszontalanságokba ölted az én keservesen összekuporgatott garasaimat ? — Nono, kedves mama, — iparkodott őt szelid és elnéző mosolylyal megbékíteni a vő. — Azzal a pénzzel, amit a mama volt szives adni, ennek a holminak a tizedrészét sem lehetett volna megvásárolni. De hát tudja, mindenütt fizettem valamicskét. Hiszen manapság olyan könnyen hiteleznek az emberek. (Azután most meg már nem is félhetek az adósságoktól, gondolta magában a •derék ember.) Es látja, nem csupa haszontalanságot vettem ám. Itt van például ez a gyönyörű ékszer. Ha megszorolunk, mindig zálogb.i tehetjük. Ugy bizony. Mert erre is gondolniok kell azoknak, akik élni tudnak. •— Most pedig, gyerekek, siessetek öltözködni. Megyünk a színházba. Meghallgatjuk a híres olasz énekesnőt, aki most az Operában vendégszerepel. — A mama is eljön velünk ! Hamar, öltözködjünk, nehogy elkéssünk. Az öreg asszony bolintott: — Ugy van, fiam, öltözködöm. De nem azért, hogy veletek a színházba menjek. Hanem sietek a vasútra. — Hogyan '? A mama elutazik '? — Még pedig azonnal. Zoltainé kedvetlenül dobta félre a blúzt, a melyben a páholyba akart ülni. — Ugyan, mama. ha már erővel utazni akar, hát akkor legalább várjon reggelig. Ne rontsa el a mulatságunkat. Mostan kisérjük ki a vasúthoz, amikor mindjárt kezdődik az előadás ? — A világért se kísérjetek ki a vasúthoz. Csak menjetek a magatok mulatsága után. Jobb szeretem, ha mi minél hamarább elválunk. S a falamilia nem is kisérte ki a mamát a pályaudvarra. Hogyisne ! Amikor oly illetlenül otthagyta őket a faképnél. Csak a színházban enyhült haragjuk. A művészet varázsa engedékenyebbé tette őket. Hisz a mama voltaképpen jó asszony. Csak az a hi bája, hogy nem tud élni. Ők pedig tudnak. De mennyire tudnak ! Holnap tehát megtartják az árverést. Most már igazán gondtalanul tapsolhatnak az olasz csalogánynak. leszthető be egy alkalmi, ünnepi beszéd szlik kereteibe, a továbbiakban tehát, csak a kiemelkedőbbek felemlitésére óhajtok szorítkozni és csak áldásos működésének főbb mozzanatait akarnám kiemelni. Hajnóczky Béla, Ipartestületünk érdemes elnöke és dicső vezérünk, nemcsak a Pápai Ipartestület anyagi érdekeit szolgálta és erkölcsi tekintélyét emelte, hanem statisztikai adatok nyomán bebizonyítható, hogy még a fővárosban is és az ország külömböző nagy városaiban, ahol iparos-ánktok és kongresszusok tartattak, mindenkor ott volt, mindenütt megjelent és mindenütt tevékeny részt vett a tanácskozásokban, lóvén ő egyik legbuzgóbb harcosa az ipar érdekeinek szóval és tettel is. Hogy Hajnóczky Béla szeretett elnökünk működésének egy másik oldalát tekintsem, okiratilag bebizonyítható, hogy az ő erélyes vezérlete alatt a Pápai Ipartestület vagyona nemcsak megkétszereződött, hanem bátran állithatom, még háromszorosan is megszaporodott. Én, aki azon szerenesés helyzetben vagyok és voltam, hogy Hajnócky Béla működését már nemcsak a lefolyt 10 évi elnöklése óta, hanem cirka 18 éven át figyelemmel kisérhettem, mindig azt láttam és tapasztaltam, hogy nála sem testi fáradtság, sem pénzáldozat nem volt akadály akkor, midőn iparügyek előmozdításáról és az iparosoknak érdekeiről volt szó. És igy még sokáig folytathatnám, ha Hajnóczky Béla áldásos működésének minden mozzanatát elősorolni akarnám, de azt hiszem az elmondottakkal is eléggé megvilágítottam tevékenységének útjait és indokoltam a mi szeretetünk és ragaszkodásunkat, hogy remélhetem, miszerint az Ipartestület minden egyes tagja, valamint a mélyen tisztelt ünneplő közönség és vendégkoszorú hő óhaját is tolmácsolom, midőn arra kérem a mindenható Istent: tartsa meg és éltesse a mi forrón szeretett elnökünket, Hajnóczky Bélát, a mi törekvő ipartestületünk üdvére és díszére, kedves családjának örömére és városunk javára erőben és viruló egészségben az emberi kor legvégső határáig. Éljen!" Az éljenzéssel fogadott ünnepi beszéd után Hoitsy Pál városunk orsz. képviselője emelkedett szólásra és nagy hatást keltő beszédben méltatta a jubiláns érdemeit és üdvözölte őt mint a munka harcosát, A nagy hatást keltő beszéd után Thék Endre szólalt fel és a legnagyobb elismerés hangján üdvözölte a jubiláns elnököt, mint egy oly férfiút, ki egész munkássága alatt kizárólagosan iparostársai érdekét tartja szem előtt és küzd ezeknek érdekében, nem nézve sem jobbra sem balra, hanem egyenesen előre, még egy célt tűzve ki magának — az iparosok boldogulását. Tüntető tapsok hangzottak el a beszéd után, melyhez még Gelléri Mór fűzött hasonló értelmű szavakat, kívánva, hogy bárha az országban akadnának sok oly munkaszerető emberek mint a jubiláns elnök. Miután még Szendröi' Mór a kamara nevében, Zechmeister Kálmán mint koléga és Faragó János az iparos ifjúság önképzőkör nevében üdvözölte a jubilánst, ezután Hajnóczky Béla emelkedett szólásra, ki a szeretet egész melegével köszönte meg ugy az őt üdvözlő szónokoknak, valamint mindazoknak, kik megjelentek ezen az ünnepélyen, hogy őt ez alkalommal ragaszkodásuk és tiszteletüket iránta kifejezésre jutassák. Szűnni nem akaró taps kisérte a jubiláns beszédet, mire dr. Hirsch Vilmos a következő beszéddel zárta be a díszközgyűlést: Kedves Barátom ! „A most lefolyt diszgyülés során kellemesen meggyőződhettél arról, hogy itt nem muló hangulat és nem illó érzület jutott kifejezésre személyed iránt és arról, hogy | állandó rokonszenvvel vonzódunk, szeretettel és tisztelettel ragaszkodunk hozzád és kitartunk melletted a jövőben is. Hogy ezen fogadalmunkat valóra válthassuk kívánom.