Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-09-26 / 39. szám

csatornázás kérdését meg nem oldja. Mert ezt az ügyet neki kell lebonyolítani, miután nem tudjuk, hogy utódjában lesz-e elég akaraterő, kitartás, munkakedv és ambitio e nagy horderejű ügynek akadálytalan lebonyolítására. Az i — Hajnöczkj Béla ünneplése. — Lélekemelő ünnepély tartatott mult vasárnap az ipartestület helyiségében. Városunk iparossága karöltve városunk közönségével igazi nagyrabecsüléssel és impozáns módon megnyilvánult szeretettel ünnepelte Hajnóczky Bélát, az ipartestület sokérdemü elnökét tiz évi munkássága jegyében. Emelte az ünnepély fényét, hogy az ünnyepélyen ThéJc Endre udvari tanácsos, az Ipartestületek Országos Egyesületének elnöke, Qelléri Mór kir. tanácsos, az Orsz. Iparegyesület igazgatója, Hoitsy Pál városunk orsz. képviselője, Zechmeister Kálmán a győri ipartestület elnöke, Szendröi Mór, a győri kamara titkára, Mészáros Károly városunk polgármestere és városunk szinejava vett részt. A díszközgyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be : Díszközgyűlés. Az ipartestület díszterme zsúfolásig megtelt, amidőn dr. Hirsch Vilmos a díszközgyűlés elnöke, az illusztiis vendégekkel az emelvényen helyet foglalt. A díszközgyűlés a „Himnusz" énekkel vette kezdetét, amelyet Eácz Dezső főiskolai tanár, karmester vezetése alatt az iparos ifjúsági dalárda adott elő és amelyet a megjelentek állva hallgatták meg. A Himnusz elhangzása után dr. Hirsch Vilmos elnök a következő beszéddel nyitotta meg a díszközgyűlést: Tisztelt Diszgyülés ! Igen tisztelt Vendégeink ! Nagyérdemű ünneplő Gyülekezet ! „A Pápai Ipartestület nemes érzületéből folyó erkölcsi kötelességének tartotta, hogy elismeréssel hajtsa meg zászlaját népszerű elnökének Hajnóczky Béla urnák decennális hivatali működése előtt, amely idő és szolgálat e testület ügyeinek és céljainak volt szentelve. Ebbeli kötelességünk lerovása céljából gyűltünk egybe, kogy jubilánsunk elnökségének, hasznos közéleti tevékenységének tizedik évfordulója alkalmából nagyrabecsülésünket és szeretetünket tolmácsoljuk, érdemeit elismerjük és méltassuk és kifejezzük iránta hálánkat és üdvözletünket. Egy évtizedet töltött el ez a derék ember testületünk élén, ennek vezető szolgálatában. Közvetlen meggyőződésem alapján jelenthetem ki. hogy ebbeli pályafutása elég küzdelmes, sokszor izgalmas, de eredményekben és sikerekben gazdag volt, olyan, amely osztatlan becsülést és tiszteletet vívott ki számára nemcsak e testületben, nemcsak e városban, hanem amint erről az ipari kongresszusok íóliánsai tanúskodnak — országszerte. Mindig e testületért küzdött, mindig- ennek javáért fáradozott, az ő személye, az ő tevékenysége e testülettel anynyira összeforrott, annyira egységes és szolidáris vele, — hogy joggal mondhatjuk : miszerint Hajnóczky Béla személye és tevékenysége a pápai ipartestület fejlődésének, haladásának, előmenetelének, megszilárdulásának élő krónikája. Tisztelt ünneplő közönség ! Az elkeseredett életharc közepette találunk egy embert, aki egyedül a közügyeknek él, aki ebben az érdekhajhászó, anyagi szempontok által vezetett önző világban, amelyben a lelket és szellemet tagadó matarialismus köde foj togatja az emberiséget, — mindig csak a közügyekre, a saját énjének megtagadásával, saját érdekeinek semmibe vételével — mindig csak másokra gondol. Találunk egy embert, akinek úgyszólván szenvedélye minden utógondolat nélkül, hogy iparos társait boldogokká, jobbakká, nemesebbekke tegye. Találunk egy embert, aki agyával, szivével, érvekkel és áldozatokkal egész életét arra szánta, hogy iparostársainak jólétét, e mel lett a vallásosságot és hazaszeretetet és kü lönösen e testület kebelében, mely — valljuk meg — régebhen a félreértések és ellenkezések tanyája volt, — a békét, az egyetértést, a testvériséget, egymásnak kölcsönös megbecsülését hirdesse, előmozdítsa és terjessze. Ez az ember, akinek egyéniségét is a lovagiasság, szivjóság és méltányosság jellemzi, ez az ember: Hajnóczky Béla. Az ilyen ember büszke lehet múltjára, nemes önérzettel tekinthet vissza szolgálataira és valamint megérdemli, hogy ünnepeljük őt, azonképen megérdemli a nagy napot, hogy ő is ülhesse ünnepét az iparnak e templomában. Vezérünknek imént általánosságban vázolt erényei, az ünnepi beszédben közelebbről ismertetendő érdemei képezték forrását ipartestületünk ama elhatározásának, hogy elnökének arcképét megfestetve egy diszgyülés keretében ünnepélyesen leleplezi. Ezen határozat foganatosítása képezi idejövetelünk okát és célját. Örömmel konstatálom, hogy ünnepélyünkön való részvételre jelentkeztek Thék Endre ndvari tanácsos ur őméltósága, az iparosok orsz. szövetségének képviseletében, Gelléri Mór kir. tanácsos ur, a Ferencz József-rend lovagja, az országos iparegyesület képviseletében; Hoitsy Pál rajongásig szeretett országos képviselőnk. A győri kereskedelmi és iparkamara kiküldöttjekép, ennek főtitkára bzendröy Mór ur, a győri ipartestület képviseletében, ennek elnöke: Zechmeister Kálmán ur. a legnagyobb tisztelettel hajolok meg e nevek és munkásságuk előtt, mert ipari és irodalmi téren fényt, elismerést és dicsőséget szereztek a magyar iparnak, a magyar névnek. Megjelentek továbbá nagyságos Mészáros Károly a Ferenc József rend lovagja, városi polgármester ur, aki a város vezetésének nagy munkája és gondjai mellett törhetlen hűséggel és szeretettel ragaszkodott mind ez ideig iparhatósági biztosi állásához és akinek mint a város fejének szíves megjelenésében a város közönségének rokonszenves részvételét van szerencsém felismerni. Megjelenésükkel megtiszteltek továbbá a Pápai polgári körnek, a Katholikus körnek a Pápai Loyd társulatnak, az 0. M. K. kének, a Pápai Önsegélyző Egyesületnek, a Pápai iparos ifjúsági önképzőkörének, a Pápai izr. iparosok gyámolító egyletének küldöttségei, valamint helyi kulturi életünk és szellemi haladásunk számot tevő tényezői : Pápa város lelkes hirlap sajtója. Igen gatva vétette le kacér kalapkáját; a mama diadalmasan legeltette rajta a szemét, — csak a nagymama vonta össze ezüstfehér szemöldökeit. Meg is mondta volna amúgy magyarosan, mint vélekedik ő a mesterről, aki olyan furcsán osztogatja az iskolában a kalkulust, ha ebben meg nem zavarja a családfő megérkezése. Ujabb meglepetés, ujabb ölelkezés. Az ebéd zajos, emelkedett hangulatban ment végbe. Ebéd után Sárikának elő kellett adni a dicsőséges kupiét, hadd lássa a nagymama, hogy kár volt aggodalmas kodnia, ellenkeznie : mégis nagy művésznő lesz az unokájából. De bizony a nagymama nem valami túlságosan lelkesedett, sőt röstelkedve hallgatta Jani és Juci érdekes históriáját, — ugy, hogy a leánya végre is félrevonta: — Magának valami baja van, édesanyám. — Kedves leányom, sóhajtott az öreg asszony, — bizony nem értelek benneteket, hogy lehettek olyan jókedvűek. De lehet, hogy csak előttem titkolóztok. Nem akartok megszomoritani. De hát én mindent tudok ... — Mit tud, mama ? — Hiszen olvastam az újságban. Hát ennyire jutottatok ? — Mennyire jutottunk ? — Ugyan, hát ne rejtegesd én előttem a valóságot. Igaz, hogy még én is röstellem kimondani. Hiszen holnaputánra árverés van kitűzve a bútorotokra. — Hát ezen aggódik a mama, ezen ? De hiszen ez pompás ! No hallja ! Ezért ugyan a fejem se fáj, de magának se fájjon. Majd eligazítja Kálmán ezt a csekélységet. — Remélem is, hogy eligazítja. Remélem, hogy nem kerültök kótyavetyére. De azért, ismétlem, nem értem, hogy lehettek ilyen jókedvűek ? — Azért, mama, mert mi tudunk élni! Maradjon csak nálunk pár napig, majd meglátja, hogy tudunk mi élni ! De most hallgassunk a Sárikára. Hadd mutassa be, hogyan tud táncolni is. II. — Ez az Ida mindig könnyelmű volt egy kicsit, — goudolta magában a derék asszonyság. — Azt hiszem, az ura mégis komolyabb nála, hát majd annak beszélek a fejével. Beszélt is. Elmondta, hogy mintha tőrt döftek volna a szivébe, amikor az árverési hirdetményt elolvasta. Zoltai ur, a takarék és hitelszövetkezet ügyvezető igazgatója, kelletlenül hallgatta a bölcs prédikációt. S bizonyára udvariasan, de erélyesen ki is kéri magának az illetéktelen jó tanácsokat, de az utóbbi fordulat a mama előadásában engedékenyebb vélekedésre hangolta. Másnap kora reggel Kálmán el is ment, — az öreg asszony szent hite szerint — azért, hogy hitelezőit az utolsó fityingig kielégítse. Délben tündöklő homlokkal térthaza a vő. Kezeit dörzsölve járt az ebédlőasztal körül, s az öreg asszonyság jóleső melegsé get érzett a szive táján. Tehát eltávoztatta a kis család feje fölül a fellegeket. Tehát nem fog itt az árverő dob megperdülni. — Nos, anyuczi, — csókolta meg a feleségét a férj, — ezt a dolgot alaposan rendbehoztam. Egyszer s mindenkorra megszabadultunk minden kellemetlenségtől. Az anyós elégedetten bólintott. A feleség pedig kérdően tekintett az urára: — Ugyebár, hogy ez merész mondás ? Pedig ugy van. Ezentúl ugyan hiába zaklatnak . .. — Beszélj hát, mit csináltál ? — Egyszerűen nagyszerű dolgot. Tudod, hogy a végrehajtó jó ismerősöm. Hát ő holnap reggel csakugyan beállít és megtartja az árverést. (A mama ereiben hűlni kezdett a vér.) — Az árverésen azonban csak egy komoly vevő lesz, az én Gyuszi pajtásom, akinek tettem már én is egy s más szívességet. Nos, hát Gyuszi megvásárol itt minden ingó-bingó dolgot. A hiénáknak odavetünk egy pár forintot, hogy ne licitáljanak. Gyuszi persze mindent itt hágy nekünk, mindenünk megmarad, de voltaképpen egy szék se lesz a miénk. Akkor aztán a jövőben jöhetnek a hitele/ők. S Zoltai ur fölhajtott egy pohár likőrt, ami

1 appetitóriumnak volt kikészítve az asztalra. S Zoltainé tapsra ütötte össze a kacsóit : — De hiszen ez pompás ! Most már aztán igazán nyugodtan alhatunk I Az öreg asszonyság pedig szerette volna nyomban elhagyni ezt a házat: mindenesetre viharosan kiáradt volna lelkéből a fölháborodás, ha ismét meg nem zavarta volna valami. A vidám családhoz ugyanis vendégek érkeztek, hiszen csak nem hagyhatta Kálmán elmúlni ezt az örömnapot anélkül, hogy vendégeket ne hívjon ? A vendégek közt persze ott volt Gyuszi is, aki fölváltva ud-