Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-09-26 / 39. szám

XIX. é^folyain . iFáirpa, 1909. szeptem "ber 2Q_ 39. szám. mm MY KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ: ffMMbAYSSS; fM&YIS\ HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R IV! I N könyvkereskedésében. Városunk polgármestere egy szűkebb körű társaságban, a közelmúltban oly értelmű kifejezést tett, hogy a csatornázás kérdését már jövő év folyamán a képviselőtestület elé viszi. A midőn a fennti kijelentés, egyrészt megnyugvással tölt el bennünket, másrészt reményt nyújt nekünk arra, hogy a csatornázás ügye rövid idő alatt napirendre kerül. Mi módon gondolja a polgármester e nagy horderejű lépést dűlőre juttatni, — ma még nem tudjuk, — de tudjuk azt, hogy erős kéz és vasmarokra lesz akkor szükség, a mikor ezt a nehéz ételt megemésztés végett a képviselőtestületnek feltálalja. Polgármesterünk eddigi sikereit a képviselőtestületben nem vasmarokkal szokta kivivni, hanem inkább a meggyőző érveket szokta alkalmazni és ennek köszönheti a város eddigi haladását és fejlődését. Most azonban az a nézetünk, hogy a csatornázást' meggyőző érvekkel nyélbe sütni nem lehet és ha a polgármester célt akar elérni, érvek helyett más eszközöket kell neki alkalmaznia. Távol áll tőlünk, — hogy a most emiitett „más eszközök" a kényszernek bizonyos nemét vélnénk alkalmazandónak. Nem ezt értjük alatta, — mert olyan intelligens képviselőtestületet, mint a mienk, semmiféle kényszerrel nem lehetne arra birni, — hogy meggyőződése ellenére adja le valamely irányban a szavazatát. Ezért jelentettük ki, hogy a kényszer alatt mi egészen mást értünk. A kényszer alatt mi erkölcsi kényszert értünk, melynek megteremtését, létrehozatalát a következő módon gondoljuk megvalósithatónak. Még a tél folyamán hivjon össze a polgármester a városi képviselőtestületből 10 — 12 olyan városi képviselőt, a kikről meg van gyzödve, hogy az általános csatornázás hivei, barátai. Adja elő ezeknek szándékát és amennyiben ezek a csatornázás kérdésének napirendre tűzését óhajtani fogják. Szólitsa fel a polgármester őket, hogy a megjelentek közül mindegyik kötelezze magát arra, hogy azon a közgyűlésre, melyben a csatornázásra vonatkozó javaslatot tárgyalni fogják, mindegyik 7—8 olyan képviselő társaságában fog a közgyűlésre bevonulni, a kik a csatornázásnak szintén buzgó hivei. Ezt a szervezkedést értjük mi vasmarok alatt, mert az a nézetünk, hogy előleges intézkedések és megállapodások nélkül a városnak ezen fontos kérdését dűlőre vinni nem lehet. Nem akarunk mi a polgármesternek tanácsokat osztogatni, — ö neki arra szüksége nincs, — csak figyelmeztetni akarjuk, hogy a városnak ezt a fontos érdekét viselje a szivén és ne engedje holmi pártérdekek, vagy a megszokott takarékossági szempontokra való hivatkozás miatt a napirendről egyszerűen levétetni és irattárba tétetni. Ha a csatornázásnak akad olyan 10—12 apostola, a kik maguk mellett képesek lesznek egyenként 7—8 városi képviselőt a sorompóba, a szavazó urna mellé kiállítani, akkor a csatornázás meg lesz olclva, a győzelem bizonyosra vehető és Pápa város belép a kulturvárosok táborába. Ugy vagyunk értesülve, hogy a polgármester két-három év alatt nyugdíjba készül menni. Tudjuk, hogy ezen elhatározása egészségi okokra vezethető vissza. Bármennyire fogjuk sajnálni távozását akadályokat nem fogunk ezen elhatározása elé gördíteni, de addig semmiesetre sem eresztjük el, míg a TA

KC

ZA. -^o Akik élni tudnak, i. Az öreg tekintetes asszony sápadtan ejtette ki kezéből az ujságlapot. Szinte megszédült ; íorgott vele az ősi udvarház alacsony, de tágas, tánczteremnek is beillő szobája. Még azok a tisztes, komoly bntorok is tánczra kerekedtek, amelyeken nem igen látszik meg az idők vasfoga, csak a divatjuk hirdeti, hogy rég porladozik már a derék mester, aki őket remekbe készítette. Azt az újságot valami titkos jóakarója küldötte el neki, aki nyilván örömet akart szerezni az özvegynek, hogy lássa: milyen jól megy a sorsa a leányának, akit a fényes fővárosba vittek férjhez. A gonosz pnpiros pedig a hivatalos lap volt, amelyben kék czeruzával vastagon meg volt jelölve az árverési hirdetmény. A veje még külön alá is húzva. Hiába: mindig akad az embernek ilyen árgusszemü jóbj\rátja, aki a hivatalos lap apró betűi közt is rábukkan : amivel kellemes meglepetést tud szerezni. Özvegy Bodnár Mihályné, aki csöndesen, szorgosan gazdálkodott a tenyérnyi birtokocskán, amit Istenben boldogult férje-ura halála után, a nagy özönvízből meg tudott menteni : nem igen szokott falusi remeteségéből a városba befáradni. De most haladéktalanul kocsira ült és egyenest a takarék elé hajtatott, ahová lassankint küldözgette a kincseit, amit rossz termés, vagy egyéb csapások idejére összekuporgatott. Vasúton sem sokat ült világéletében, de most mégis rábiztá az életét a ló nélkül szaladó, ördöngös vasszörnyetegre. Jóformán még fel sem ocsúdott kábulatából, a mibe a rettenetes hir ejtette, amikor már ott volt a főváros süketítő zaja, szemkápráztató sürgése, forgása közepette, s megnyomta a villamos csengetyügombot a körúti bérház harmadik emeletén, azon az ajtón, amelynek réztábláján vejének neve ragyogott. Hogy nem is homályosodott el még a réztáblán is ez a név, ha már egyszer az árverési hirdetménybe került ! Mondanunk sem kell talán, hogy a tiszteletreméltó asszonyság arra volt elké szülve, hogy igen szomorú otthon küszöbét fogja átlépni, ahol még a bútorok is sírnak, —• siratják a régi gazdájukat, akitől nemsokára búcsút kell venniök. íme azonban ta karos szobaleány nyitott neki ajtót és bevezette a szalonba, a melyben rendetlenség volt ugyan, de inség helyett inkább fényűzés hivalkodott. Nem csodálkozott volna, ha leányát kisirt szemmel találja, amint kezeit tördelve jár föl és alá a pusztulás tanyáján, íme, azonban a ház úrnője csipkés pongyolában hevert a divánon, ahonnan álmélkodva szökött fel, eldopta a piros fedelű regényt, s örömteljes sikoltással, csengő kacagással ugrott a belépő nyakába : — Nini, a mama ! Isten hozta, kedves mama! Azzal össze-vissza ölelte, csókolta a kedves vendéget, repesve, ujjongva, mint aki már amúgy is boldog volt, s boldogsága teljességéhez még csak ez az öröm hiányzott. 8 az öreg asszony is minden lelki szorongattatását elfelejtette, amikor Uányát ilyen jókedvűnek látta. Milyen viruló szinben van ! Szebb asszony, mint valaha volt ! Hát még mikor az ajtó fölpattant és berobbant rajta, mint a rózsaleveleket kergető forgószél, az ő gyönyörű unokája, a tizenhét éves Sárika. A kicsike persze szintén oda volt a meglepetéstől és az örömtől, amikor a nagymamát váratlanul viszontlátta, — s aztán túláradó kedvvel, csillogó szemmel fordult édesanyjához : — Tudod, mama, ma nagy sikerein volt, nagy sikerem ! A kuplémat olyan sikkesen adtam elő, hogy a többi leányok majd megpukkadtak. Az előadáson jelen volt a mester is, aki ugyancsak megdicsért, és ugyancsak megcsípkedte az arczomat. Hát hiszen ismerem a vén kujont, tudom, hogy nagyon szívesen fejezi ki a dicséretét ugy, hogy a lányok arcát megveregeti. De most látszott rajta, hogy nem csak azért csipkedett meg. Az operette színpadok leendő tündérkirálynője a sikerdus kupié refrénjét dúdol-