Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-09-19 / 38. szám

erős visszhangot keltett az ország majd minden városában s napról-napra tömeges megkeresések érkeznek Tankóczyhoz, aki készséggel ád felvilágosítást a hatósági cselédszerző in tézet felállítására vonatkozó minden kérdésben. És ha valahol, éppen városunk ban égetően szükség van arra, hogy ez az uj intézmény, ha lehet, akár azonnal is életbe lépjen, mert a cse lédügy nálunk igazán a mindennapi kenyér után következik. Az intézmény célja a cselédsze gődtetésnél felmerült bajok orvoslása és elhárítása, a szolgálatot adók érdekében a cselédfogadás, a cselédeknek pedig a beszegődés körüli segélynyújtás. Célja továbbá a városi cseléd szerző intézetnek a cselédszerzésben a jelentkezők bősége vagy hiánya között az egyensúly fentartása és e célból a számfeletti cselédeknek az ország más részén való elhelyezése és az esetleges cselédhiányoknak az ország más vidékeiről cselédek behozásával való megszüntetése. Ezek lesznek a főcéljai az első magyar hatósági cselédszerző intézetnek. Ezen az uton az évtizedeken keresztül elhanyagolt cselédkérdés ügye óriási léptekkel halad előre. Azok a mélyenjáró morális és szociális okok, amelyek a cselédkérdés mai tűrhetetlen és szomorú állapotát országszerte megteremtették, a közel jövőben radikális változáson fognak keresztülmenni. Ajánljuk ezen intézmény létesi ' tését első sorban polgármesterünk figyelmébe, akiről még ellenségei se mondhatják, hogy a közérdeknek nem elég tevékeny és nem elég önzetlen harcosa s ugy a cselédtartók, valamint a jóravaló cselédek is csak hálával fogadják ilyetén fáradozását. A hatóság pedig, ha ezen uj intézményt megvalósítja, egy igazán humánus ós a legközvetlenebb köz érdeket szolgáló intézettel gazdagítja ezt az anyagilag ugy is görnyedő viharverte várost, amely igazán megbűnhődte már a multat s jövendőt egyaránt. — Saját tudósítónk jelentése. — Bocskai hajdúi megmutatták, hogy ők még ma is megtudják mozgatni az egész országot. Több vagy kevesebb sikerrel, de minden vármegyében fel fel tűnik a hajdúk szelleme, lelke, hogy rettegést, rémületet keltsen az ellenségben s lelkesedést, tüzet varázsoljon a párthívek kebelébe. Vármegyénk is foglalkozott a folyó hó 13 án tartott rendes közgyűlésén Hajdú vár megye szinezetes átiratával, a mely a kath. egyházijavának szekulárizatioját az állam ke í zére leendő visszadatáeát sürgeti. Tagadhatatlan, hogy a hajdúság eme felhívása ró milletet keltett sok-sok „érdekelt" szívben és kétségbeesett védelemre készté azokat, a kik ettől hatalmukat, mindenüket féltik. A gyűlésnek a hajdumegyei átirat adta meg az érdekességet. Ez vonzotta oda oly nagy számban a két tábort. Soha ínég ennyi reverenda, lila öv, karvastagságú aranylánc nem volt látható megyegyűlésen. De a másik tábor is felvonult. Az átiratot ugyan nem támogatta a vármegye hasonszellemü felirattal, de azért azt olyan fogadtatásban részesítette, amelyből a klérus nem olvashat ki valami kecsegtető dolgot. A közgyűlés ugyanis Csóthy Géza orsz. képviselő amaz indítványával szemben mely a hajdúsági átiratot, mint rablásra és tolvaj lásra biztató felhívást megsemmisítve tegye félre, Mohácsy Lajosnak felszólalása folytán óriási többséggel ugy határozott, hogy a hajdúsági átiratot tudomásul Veszi, de ez idő szerint a mostani politikai, társadalmi és nemzetiségi konstellációk között a szekulárizátiót nem sürgeti. S ez a fontos. Elvben helyesli, de ma nem kívánja végrehajtani. Majd jön még idő, amikor ezen kimondott szó — a megvalósulás stádiumába kerül. A gyűlés lefolyásáról tudósítónk a következőkben számol be : Szeptember hó 13—14-én tartotta vármegyénk ez évi rendes közgyűlését, a szo* kottnál nagyobb érdeklődés mellett. A gyűlést Hunkár Dénes főispán nyitotta meg és a szokásos formalitások után (udvarigyászjelentés szánionkérőszékről szóló jelentés) Véghelyi főjegyző olvasta fel az alispán évnegyedes jelentését. E jelentés azért emelkedett felül a sablonos jelentések színvonalára, mert ebben számol el Koller az ajkai bányaszerencsétlenség ügyében általa megindított országos mozgalom dicséretea eredményéről. Ezért a gyűlés Mohácsy Lajos indítványára a jelentést azzal veszi tudomásul, hogy Koller alispánnak a szerencsétlenek ányt csakugyan nőül vennél. Akadály lettem volna haladásodban ! És ezt a büszkeségem nem viselhette el! Szabad akaratból igyekeztem tehát tőled elszakadni. Érted már ? — Tovább, — csak tovább! Lucy arca hirtelen megváltozott. Ugy tetszett, mintha^saját lelkének mélyébe merülne. — Azt hittem, helyesen cselekszem ! De ha a fájdalom a bűn bűnhődése, akkor — talán — mégis nagyon rosszat tehettem. Így lettem Elly atyjának felesége. Csak a jó Isten tudja, miért! Talán azért, mert családom ismervén kérő gazdaságát — szinte rákényszeritett a házasságra. Vagy talán azért, hogy borzasztóan rám nehezedett a magány . az elhagyottság. — Én is éreztem az elhagyottságot ! Azért menekültem előle, mert nem tudtam tovább elviselni! — Én pedig — alig egy év múlva — már visszasírtam, visszaóhajtottam; késő volt. Gazdag lettem, — de boldogtalan ! Vigasz talásomul megajándékozott az ég Elly vei... bántó sötétségem egyetlen fénysugarával. Éltemet neki szenteltem . .. megfogadtam, hogy megóvom attól, ami az én boldogságomat tönkretette. Mikor, ránk zudult a baj, a nagy bankbukás, elvittem messzire. Azt mondtam neki, hogy atyja meghalt. Még ma is ezt hiszi. Harry izgatottan felkiáltott: .— Hogyan . . . még nem tudja ? — Nem, nem tudja, hogy atyja még él; hogy nem térhet vissza soha az országba. Becsületes, mocsoktalan embernek tartja ! Harry közeledett hozzá"; szemeiben ugyanolyan tüz, szenvedély ragyogott, mint busz év előtt. — És te? — Hogy én mit szenvedtem a hosszú idő alatt, feleslegesnek taitom elmondani. Nem tartozom azok közé, akik könnyen fe lednek ! — És azt hiszed, én azok közé tartozom ? Bizonyitom, ha kell, az ellenkezőjét. Gyűlöltelek az egész hosszú időn át, mert hűtlenséged emléke kisért folytonosan és tönkretette még azt a csekély örömet is melyet a sors irgalmában számomra fentartott. Mikor azután mostoha helyzetedről értesül tem, megszűnt a gyűlöletem is. Mindkettőnket feláldoztál semmiért ! — Sok ilyen áldozatot hoznak semmiért! Az ember csak azt választhatja, amit helyesnek talál! Harry hozzáhajolt és megragadta remegő kezeit. A halál ismét szabaddá fett ! Te is megszabadulhattál volna attól a gazembertől a törvény erejénél fogva ! Tudom, de szégyeltein magam a világ előtt ; kerültem a nyilvánosságot, elrejtőztem ; azután Elly miatt se tehettem. Most podig már késő — susogta megadással. Ereje elhagyta, egész testében remegett. Harryt a nő vallomása, átélt szenve déseinek ecsetelése lelke mélyéig megindi toita és régi, visszafojtott szenvedélye elemi erővel tört magának utat. Egy pillanatig mozdulatlanul állott, az után feléje rohant és szenvedélyesen a karjaiba szorította. Luczy viszonozta ölelését. Ebben az ölelésben két boldogtalan ember végtelen fájdalma nyert kétségbeejtő kifejezést. Így tartják egymást görcsöáen átkarolva a hajótöröttek, kik pusztulásukat érzik. — Még nem késő ! Az évek hosszú, boldog sora várakozik még ránk I mondta Harry reményteljesen. — Még nem késő! — ismételte elmerengve a nő. A kert felől vidám kaczagás hallatszott . . . Lucy hirtelen felocsúdott. — Nem — nem ! Nem lehet I Gyermékeink várják határozatunkat; sorsuk, jövőjük a kezeinkben van ! Nem szakadhatok el a férjemtől. Elly miatt nem tehetem ! Ne tudjon meg semmit a múltból ! Az egéuz életét megmételyezné és a fiatalokat mint sötét, rémes árny kisérné szüntelen . . Ezt nem szabad megengednünk. Megöregedtünk. Alig van már néhány évünk a sirig! De ők fiatalok, előttük áll az élet minden édes örömeivel ; az övék az ifjúság joga, t- az a jog, melyet mi meggondolatlanul eldobtunk magunktól . . . A megnyílt ajtón egy egészséges, piros, mosolygós arczu ifjú lépett be ; mögötte az üde, könnyedén kipirult leányka. A fiatalok félénken, szinte kérdőleg közeledtek Lucyhez. Lucy esdőleg fordult Harry hoz, kinek ajkáról a megváltó szót leste. Harry ránézett bánatos, mély szemeivel és némán „igen" l intett feléje . . .