Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-08-01 / 31. szám

PÁPA •• •• 01L0 \ V KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP, ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK ós NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L. ÁRMIN könyvkereskedésében. Most midőn a kormány, épugy mint a városok azon törik a fejüket, miként lehetne a városok háztartásán segíteni, miként lehetne a városoknak jövedelmét fokozni, hogy megfelelhessenek a reájuk váró óriási culturalis és nemzeti feladatoknak, nagyon időszerűnek tartjuk városunk főjegyzőjének a „Városi intézmények kiépítése" cimü érdekes cikkében felvetett azon eszmét, hogy uj jövedelmi forrásként bevezetné városunk a kötelező tűzkár biztosítást. A kötelező tűzkár biztosítás olyan szép jövedelemhez juttatná városunkat, hogy ez egymaga nagyobb segélyt képezne a városok javára, mint azok a javaslatok összesen, amelyek ez irányban felvetve és megvitatva lettek. Minden városban ugy áll a dolog a tűzkár biztosításokkal, hogy a házak elenyésző csekély kivétellel most is biztosítva vannak a különböző biztosító társulatoknál, s ezek a biztosítási dijak ha csak 2000 házat veszünk egy-egy városban átlagos alapul 40—50000 koronát tesznek ki évenkint; az összes magyar városnál ez évenkint kitesz 8—10 millió koronát. Városaink legnagyobb részénél a tűzoltói intézmény igen kitűnően van szervezve, beszerezték a városok nagy költséggel a szükséges tűzoltó eszközöket, legnagyobb része el van látva vízvezetékkel és mindenik el van látva rendőrséggel, ugy hogy tüzeseteknél a legnagyobb ritkaságok közé tartozik az, midőn a tüzet localisálni nem lehet s igy a legtöbb városnál ha az utóbbi tiz év átlagát vesszük, évenkint nincs több tűzkár 4—5 háznál s ezek szerint a biztosító társulatok által kifizetett kárdij nem tesz ki többet a befizetett biztosítási dijak 10%-nál. A fentiekből tehát a legnagyobb precizitással meg lehet állapitaní; hogy a magyar városok elfizetnek tűzkár biztosítás címén évenkint 6—7 millió koronát. Fizeti pedig ezt a horribilis öszszegeket a városi lakosság azon biztosítási társulatoknak, kik a városok szükségleteihez, a városok fejlődésének előmozdításához egy fillérrel sem járulnak. Ha a törvényhozás kimondaná a kötelező tűzkár biztosítást s megengedné a városoknak, hogy ezt a tüzkárbiztositást a városok eszközöljék ; s az ebből befolyó jövedelmeket a saját fejlődésük előmozdítására fordíthassák ; két nagy célt szolgálna — először előmozdítaná a városok anyagi megerősösödését s ezzel idővel elérnénk azt, hogy a városok azokat az ideális nagy culturális és nemzeti feladatokat, amelyekre a városok hivatva vannak, könynyebben megvalósíthatnák; másodszor a városok lakosságának vagyonbiztonsága is jobb kezekre lenne bízva, mint a biztosító társaságok, mert feltétlenül bizonyos az, hogy a városok képviselőtestületei, ahol a polgárok legjobbjai ülnek, a saját polgártársaikat ért károkat igazságosabban és humánusabban állapítanák meg. Igaz, hogy a városok által eszközlendő kötelező tűzkár biztosításoknak két igen nagy akadálya van ; az egyik ^o TÁkCZA. A nagy ellenség. Öreg Sámson Gergely uram tiz körme, tiz ujja, tenyere fekete, mint a szerecsené; a diót, ami még burkával hullott, maga tisztogatja, attól pedig dehogy tisztul az emberkéz. Ő maga három zsák dión üldögél, s mint megelégedett gazdához illik, nyugodtan szijja-fujja a füstöt, amihez ökölnyi pipájából jut. Jó termés volt az idén, még dióban is — áldassék érte az Ur felséges, szent neve! Mikor vénhedt dereka elunja a hoszszanti ülést, felkel, s hogy járjon egyet, csak ugy kommóczióból elmegy a túloldali kerítéshez, ahol Pácser Kelemen uram is vereti a maga dióját.' — No, hogyan ? — kérdé rövid szó val a szomszédot. — Három zsák, meg még két véka eddig, de Öregszemü. Sámson kicsinylőleg félrehúzza a száját. — Nekem hat zsák, Pácser uram. — Lett volna nekem is annyi . . . — Lett — volna . . . — Igen, hogy lett volna, — pattog rá Pácser Kelemen — ha Péter-Pálkor ebbe a szép, termő, terebélyes fámba bele nem üt a menykő. — Baj az, bezzeg baj, — no de majd jövőre . . . Meglátjuk. — De meg ám. No, öreg Sámson Gergely uram, nem bánom, ha belefuladok is a diómba, de sok lesz. — De nekem is! — Nekem is ! Meg el versengtek kicsinyég a jövő esztendei dióverseny felett, amikor öreg Sámson Gergelynek eszébe ötlött, hogy hátha most dézsmálják a gyerekek a diót, (ami nagy baj volna, nem ugyan a dió miatt, de mert akkor kevesebb lesz az ő — zsákja ;) — azért ajánlotta hát Pácser uram munkáját az Úristen gazdag kegyelmébe és ment a fája alá. Pácser Kelemen pedig egy ideig még dohogott magában, szidta a vak sorsot, a zivatar szerző nyarat, annak czudar menykövét, — aztán szidogatta magában Sámsont, s fojtott haragjában utóbb annyira ment, hogy oda fenyegetett a szomszédja felé: — Megállj, Öreg Sámson Gergely ! Megbánod te még a hat zsákodat, hogy engem ily csúf szégyenben hagytál. Megbánod, oly igaz, mint élek . . . Aztán hirtelen ráförmedt a dióverő gyerekekre : Az ,ARANY OROSZLÁNY" hoz. Ne törje a fejét Az .ARANY OROSZLÁN Y"-hoz. V IhkoX vegyen jó±2nüi. zamatos Ikiá-xréi}, 9 inert ezt a Brazília kávébehozatalban naponta frissen pörkölve kaphatja. Úgyszintén nyers kávé különlegességekben nagy a választék. Kapható még cukor, csokoládé, cacaó, mandola, mazsolyaszöllö, vanilia, rizs, szilva, valódi nemes paprika, dió, mogyoró, valamint tea, rum, likőr ós cognac különlegességek eredeti zárt palackokban. •• K-agler és caramella 3^-íxXöii.l©g©sség— A legpontosabb és a legszolidabb kiszolgálás ! — A nagyérdemű közönség szíves pártfogását kérve, maradok teljes tisztelettel LŐWENSTEIN M. MIKSA.