Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-05-16 / 20. szám

munkások egész munkanapjukat zárt helyiségben rójják le. Ez utóbbiak lakásviszonyainak a javítása mellett tehát sokkal több érv hozható fel, mint a mezőgazdasági munkásoké mellett. Ha a kormány pénzügyi ere jének nagy igénybevétele miatt nem képes segélyére jönni az iparos- és gyári munkásainknak, maguknak a városoknak kell a kezdeményező lépést megtenni. Közegészségi és sociális szempontok teszik ezt kötelességükké. Építtetni kellene tehát a váró soknak munkásházakat, arra alkalmas, egészséges helyen, melyekért a mun kások többet ne fizessenek amortizációképen 25—30 évig, mint amennyit most lakbér fejében fizetnek, de anélkül, hogy a lakásuk egészséges és a saját tulajdonuk volna. Ha meggondoljuk, hogy mo»t egy munkáscsalád a lakásáért 140— 160 korona évi lakbért fizet, ugy kétségtelen, hogy ennek megfelelő 5% os tökéért 1 szoba, konyha, élés kamrából álló lakást lehet részükre építtetni különösen akkor, amidőn Edison a saját rendszere szerint 4 lakásból álló emeletes házat 24 óra alatt 4000 dollárból felépíttet. Mielőtt a városok a munkáshá zak épitetésére elhatároznák magukat a kereskedelmi kormánynak válna kötelességévé, hogy Amerikában tanulmányoztassa az Edison rendszerű házakat s amennyiben megfelelnek az egészségügyi s egyébb biztonsági követelményeknek, ugy a vasvázakat 1 szobás, 2 szobás és 3 szobás lakásokhoz neki kellene elkészíttetni, hogy hogy azok felhasználásával itthon tömegesen építtetni lehessen. Ha ez az építési mód Amerikában bevállott, ugy azt hiszem nálunk is be fog válni. Ez esetben a munkások akkora összeget sem lesznek kénytelenek házuk törlesztése fejében fizetni évenként, mint amennyit most házbérbe fizetnék. Ily egészséges, modern lakásra nemcsak az ipari munkásoknak, hanem a kisiparosok, kereskedők és a kishivatalnoki osztálynak is szüksége volna, mert lakbéréért ez időszerint megfelelő egészséges lakást nem nyerhet. Éppen ezért kívánatos volna az 1, 2, 3 szobából álló lakházak yasvázáját is megszerezni. A tömeges építkezésekkel a vá rosok egészségügyi viszonyai is jaj vulnának s oly élet pezsdülne meg bennük, mely minden vonalon éreztetné üdvös hatását. Már pedig arra kell törekedni minen városnak, hogy lakosai egészsége minél kifogástalanabb legyen ; ! ennek pedig előfeltétele az egészsé ges lakás. Mert mit ér az, ha a va~ i gyonosabbak modern lakásokban lakhatnak is, őket sem menti meg az egészségtelen lakásokból öldöklő ut jára kiáradó epidemia. Maguk a városok mit sem koc I káztatnának a vállalkozásnál, mert az épitési költség az épületeken jelzá* logilag biztosíttatnék, a munkás pedig a lakbér fizetése helyet azt könnyű szerrel törleszthetné. Karoljuk fel az eszmét, hogy közegészségügyünk fejlesztése mellett erőteljes ipari ós gyári munkásokat nevelhessünk, őket a kivándorlástól visszatarthassuk s az elsatnyulástól megmenthessük. Színészet Pápán. Szálkái Lajos színtársulata szerdán befejezte a tavaszi színié vadot és már csütörtökön Zala Egerszegen „Tatárjárás" operettel megkezdte mintegy négy hétre terjedő sziniévadot. A társulat a nálunk töltött sziniévad alatt kötelezettségét híven teljesítette és közönségünk igényeit minden tekintetben kielégítette. Igazolja ezt azon körülmény, hogy a szihügyi bizottság a színházat ugy az őszi, valamint a jövő tavaszi évadra újra Szálkái Lajos színigazgatónak adta át. Mi tehát azzal bucsuzunk el a színtársulattól, hogy a „viszontlátásra", jóllehet az őszi évadban nagyrészt a társulat ujoníran lesz szervezve. Az utolsó héten lefolyt előadásokról a következőkben számolunk be: Szombaton a Király színházban oly nagy sikert aratott operette „Az elvált asszony" került bemutatóra zsúfolt ház előtt. Igen érdekes szövege van a darabnak és zenéje tekintetében is eléggé szórakoztató. A címszerepet Kormos Ilonka játszta. Ha azt emiitjük. hogy elemében volt, ezzel mindent elmondtunk. Partnerje Inlcc volt és duett énekszámaikkal nagy hatást értek el. Különösen tetszett a két felvonásos tánc duett, mely a Vig özvegy sikeres duettjére vall. Igen hálás szerepe volt Borbély Lilinek, ki ez alkalommal csak azt igazolta, amit róla wm? — Talán rosszul érzi magát nagyságos asszonyom '? — kérdezte résztvevően és újra keresgélni kezdett a bőröndjében. Ezüstbefoglalt kristályüveget vett ki belőle és csinos kis pohárba töltve, remegő kézzel átnyújtotta azt Gerdának. — Egy kis pohárka cognacot parancsoljon ! — mondotta. — Nem, köszönöm ! Semmiesetre ! — szabadkozott Gerda hevesen, ujjai görcsösen fogták a revolvert. Ezt a svindlit már régóta ismeri. A szíves útitárs gyorsan visszavonult ülésére és a kis pohár tartalmát az ablakon öntötte ki, azután leült és kezét fegyverére illesztette. Áhá! Nem itta meg a mérget, lám be jól is tette Gerda, amikor nem fogadta el. Egy pillanatra sem vették le egymásról tekintetüket. Milyen borzasztó, gondolta a férfi, hogy ilyen gyönyörű asszony a Min útjára tévedt. Ugy látszik, első kísérlete volt, meglátszott rajta, minő kínokat és lelkifurdalást érez. Bizonyára tehetetlen esz köze volt egy lelketlen, gyáva gazembernek, aki kényszeritette. e biinös, undorító vállalkozásra. Tulajdonképen érdemes, nemes cselekedet volna visszaterelni őt a tisztesség útjára. Ezek a szemek nem lehetnek hazu gok. Végtelenül sok szivjóság tükröződött bennük. Mesés szemek ! — Hallotta nagyságos asszonyom — kezdte a beszélgetést, hogy egy vasúti rab lóbandát kiszimatolt a rendőrség ? A szellemi főnökük, ugy modják, nagyon furfangos gazember, akit aligha kaparinthatnak meg. De a czinkosait, azaz jobban mondva az eszközeit, jól ismeri a rendőrség. Főleg egy hölgyet keresnek, aki legutóbb a banda fejének hálójába került! Ah, de bután csinálja, ha ezzel akart mogfogni, ez nem sikerült neki, —• gondolta Gerda. Mosolyt erőltetve, kérdezte: — Hölgyet koresnek ? Furcsa ! — Csöppet sem furcsa — mondta a férfi. — Könnyen elképzelhető, hogy egy hölgy, elvakítva a gazember iránt táplált szerelmétől, maga is rálép a bün útjára. Nem képes felfogni cselekedetének következményeit és azt az óriási veszélyt, melynek kiteszi magát. Elképzelhetem, hogy családja, nevelése, gondolkodása folytán még nem szűnt meg úrinő lenni és ha jóakaró barátja akadna, akinek meggyónhatna min dent, az a jóakaró barát még utolsó pillanatban visszaránthatná őt az örvény széléről. — Nyomorult jezsuita! — gondolta Gerda. Nem felelt semmit, mert a szive őrülien dobogott. Gyorsan az óráját nézte. Hala isi én ! Még csak h it perez. Felkeli és a revolvert kezében fogva, védelmező állásban maradt. A férfi is óráját nézte. Na, most már nem történhetett semmi. Ugy látszik, nagyobb bűnös volt mégis, mint amilyennek hitte. A vonat berobogott az állomásra. Elváltak. Amikor kocsijában ült Gerda, sírva fakadt. Két órán át kínozta a legképtelenebb irtózat! Visszafelé csak nappal fog utazni, feltette magában ! Rémületes ! Ilyen csinos, elegáns férfi 1 Bizonyára a hírhedt Manolesku Lahorváry volt. A szállodába érve, Gerda igy szólt a portáshoz : — Tíz órakor reggel egy úriember fog föl keresni. Vezesse kérem az olvasóterembe. Pontosan tiz órakor reggel bejelentették a vendéget — és Gerda szemben találta magát kellemetlen útitársával. Mindketten szörnyű mód elcsodálkoztak. — Brodiv nagybirtokos — mutatkozott be a férfi. — Van szerencsém nagyságos asszonyomnak átnyújtani a földhitelre esedékes összeget ! Egymásra néztek és egyszerre hangos kaczagásba kezdtek. — Vasúti rablónak néztem önt ! — mondta Gerda. — Én meg azt hittem, hogy ön kiküldetett, hogy a saját pénzét lopja el tőlem ! — magyarázta Bredov. — Az ön revolvere . . . — A cigarettái . . . — És az önéi . . . — A különös viselkedése . . . — És az ön cognacja . . . Nem jutottak hozzá, hogy üzleti ügyeiket a kellő komolysággal intézzék el. Különben amúgy is szükségtelen volt. A lelkük egymásra talált és pénzügyi érdekeik közössé váltak ! Es csakhamar rájöttek, hogy ama jelentőségteljes éjjelen nagyon helyesen vélekedtek egymásról! Mert tényleg raboltak — az egymás szivét rabolták el !