Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-05-16 / 20. szám

többször irtunk. Mesésen esengő hanggal rendelkezik és ha szerepében biztos, ugy vetekedik bármily elsőrendű primadonnával. A közönség egész estén át tüntető tapsok­kal honorálta énekszámait, táncát és bájos játékát. Kabinet alakításban mutatta be Szal­kay az igazgató szerepét és egész estén át derültségben tartotta a közönséget, amihez Báthory is segédkezett a kalauz szerepében. Jó alak volt Kovács mint államügyész és Déri mint törvényszéki elnök. Kisebb szerepeik­ben Fábián Lenke, Gyenis, Medgyaszay az előadás sikerét emelték. A kar és zenekar Tombor karmester vezetése alatt a lehető legjobbat produkált. Vasárnap délután sziniévadunk slágef darabja „riz erdész leány" operette lett elő­adva. Már a délelőtti órákban az összes je­gyek el lettek adva úgyannyira, hogy a szín­ház kétszer is megtelt volna. Annyi tapsot talán nem kapott és talán nem is fog kapni Kormos Ilonka, mint ez alkalommal. A régi Kormos láz uralkodott a színházban. Min­den egyes énekszámát megújrázták és a többi szereplők közül Borbély Lili, Báthory, Fábián Lenke és Medgyaszay az előadás fényes sikerében osztozkodtak. Este reprizként „Elvált asszony" ope­rette ment telt ház előtt. Konstatáljuk, hogy ezen operettet minél többször hallja az em­ber, annál jobban tetszik. A szereplők is biztosabban énekeltek és játszták. A közön­ség sokat tapsolt Kormos Ilonkának, Bor­bély Lilinek, Szalkaynak és Báthorynak. Az előadás a preraiér méltó keretében folyt le. Hétfőn egy régi, de azért mindig vonzó népszínmű „Huszár csíny" került színre és ez alkalommal Kormos Ilonka búcsúzott el közönségünktől. A búcsúja megható volt. A virágcsokrok egész halmaza fogadta meg­jelenését és egész estén át ovációkban volt része, melyet ugy temperamentumos játéká­val, valamint énekszámaival valóban kiér­demelt. Sikeres estéje volt Vámosnak, ki a huszár szerepében jeleskedett. Kisebb sze­repekben Déri és Bátori emelték az előadás sikerét. Az előadás után mintegy 10 szer hívták a lámpák elé bucsuztatóul Kormos Ilonkát, ki csókokkal viszonozta a közönség valóban tüntető vonzalmát és szeretetét. Kedden színtársulatunk két ambiciózus tagja Borbély Lili és Fábián Lenke bucsu zott el közönségünktől „Tatárjárás" operett­ben. A nézőteret teljesen megtöltő közön­ség tüntető tapsokkal fogadta megjelenésü­ket és mindkettőnek egy remek virágállvány lett átnyújtva. Ugy Borbély Lili valamint Fábián Lenke ez estén kitettek magukért és méltán kiérdemelték azon zajos tapsokat melyekkel őket közönségünk illette. Kitűnő alakításban mutatta Vértes az altábornagyot. Báthory a tartalékos tiszt szerepében egész estén át derültségben tartotta a közönséget. Szerdán délután ifjúsági előadás volt, mely alkalommal egy régi, de azért igen vonzó népszínmű „Piros bugyelláris" került színre. A biróné szerepét Fábián Lenke játszta. Tűzről pattant menyecske volt és dalait többször meg kellett újráznia. Part­nerje Vámos volt, ki az őrmester szerepé­ben jeleskedett. Énekszámaival nagy hatást ért el. Igen jó volt Medgyaszay mint Kósza. A bíró szerepét Déri a már tőle megszo­kot jó alakítással játszta meg. Sok derült­séget keltett Bátori mókáival a jegyző sze­repében és Vértes mint Peták káplár. Este bucsuelőadás volt, mely alKalom­mal egy újdonságban „Hivatalnok urak" cimü életképben volt alkalmunk szórakozni. Az életből merített modern darab, mely hí­ven tükrözi vissza a hivatalnokok nyomorú­ságos helyzetét. Az előadásban kitűntek Déri, Verő Janka, Tomborné, Bátori, Med­gyaszay és Szalkay. Az előadás gördülékeny és preciz volt. Az előadás végén tüntető tapsokkal búcsúzott el közönségünk a tár­sulattól, KARCZOLAT a m."\xl"fc Ju-étirről. A hagyományos szokáshoz Iiiven azzal kellene a heti krónikát bevezetni, hogy „fi­nita la komédia", amely jelzéshez azt hi­szem szükségtelen ,is volna komentárt fűzni, de ez alkalommal sajnos, teljes lehangoltság­gal azt kell jeleznem, hogy el sem kezdődött és igy nem is végződött a komédia. Végzés volt ugyan, de csak annyiban, hogy végez­tek az előadásokkal és itthagytak bennünket ha nem is ugy mint Szent Pál az oláhokat, de végeredményében mégis itt hagytak. Már mult alkalonflnal emiitettem, hogy „teljesen letörtünk", most meg azzal egészí­tem ki az ügyeket, hogy „le lettünk saj­nálva." Az már megtörtént többször, hogy a sziniévad alatt amolyan limonádés hangulat uralkodott, gyenge volt a kínálat, nehezen ment a kapcsalkodzás, de azért a végső na­pokban, amidőn a színtársulat távozott kö­rünkből az úgynevezett bucsuzásnak meg volt az úgynevezett „hivatalos jellege". Ez alka­lommal még a búcsúzás processusa is elma­radt. Ezért mondom, hogy „le lettünk saj­nálva." Búcsúzás! A régi tradícióhoz képest ez a kifejezés a jelenlegi alkalommal már csak „fogalom" számba volt vehető. Nem volt ki­től és nem volt miért búcsúzni. Az egész sziniévad alatt pangott az üzlet az egész vo­nalon és ehhez viszonyítva történt is a bú­csúzás processusa. Még a híre sem volt a nyilvános bucsuzásnak, jóllehet mint értesül­tem egy két helyen egy kis zártkörű entrefilé volt, de ebből is hiányzott az ugynevett „ Ge­nerál saft." Ezek a zártkörű bucsuzások nyilvános helyen lettek lejátsztva, de „szepáré" jelleg­gel voltak felruházva de úgyannyira, hogy az ajtók „tilos a bemenet" felírással lettek el látva és még a kucsébereknek is meg volt tiltva a közeledés. Ennek a körülménynek kell tehát betudni, hogy még ezeknél a tit­kos bucsuzásoknál teljesen hiányzott a for­mai jelleg és ha egyáltalában búcsúzásról volt szó, akkor is amolyan „mondva csinált" és „kierőszakolt" búcsúztatás volt. Hogy pedig történtek ilyen titkos és szeparált búcsúztatások arról meggyőződést szereztem a pályaudvaron, ahol az érdekelt felek a búcsúztató kísérettel megjelentek és nem is kellett merész fantázia ahhoz, hogy konstatálhassa az ember, hogy ezen végje­leneteknek előzményei voltak, melyek utókö­vetkezményekre jogosítanak. De még ezek a végjelenetek sem vol­tak tulajdonkép szorosan véve valódiak. Nem volt bennük' semmi melegség és csak amo­lyan „noblesse obblige" féle. Vacsoránál Á-t mondtak, tehát B-t is kellett mondani. Ha az utolsó vacsorát együtt töltötték, akkor no­lens-volens a vasúti búcsúzást is el kellett intézni a lovagiasság szabályai szerint. Igy bucsuztattuk el a társulatot. A pá­lyaudvaron és a beszállás alkalmával volt ugyan egy kis sürgés forgás, de ezek a kéz­szoritások és viszontlátás remények amolyan kasírozottak voltak, hisz a társulat nagyrésze az őszi évadban majdnem teljesen újonnan lesz szervezve és a régi ösmerősöket egye­lőre nem kellett volna a viszontlátás remé­nyében búcsúztatni. Ez volt különben is a pointje ennek a hideges búcsúztatásnak. Ebből a sziniévad­ból sok tanulságot lehetne levonni, jó tecko ez a legközelebbi őszi évadra. Én még min­dig nem féltem a mi bohémeinket, csak arra kérem őket, hogy ha színtársulatot kapunk, az legyen ezentúl a jelszó, hogy : „Gyerünk csak !" Frici. Az hírlik . . . AZ hírlik, hogy Pápa városa sokszor saját magái; csapja be. Az hirlik, hogy Pápa városával sokan szembekötösdit játszanak. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál orsz. kép­viselőnk beszámolót tartott a királynál. Az hirlik, Hogy a polgármesternek mondva csinált jóakarói is vannak. Az hírlik, hogy a rendőröknek kötött marsrutájuk van. Az hirlik, hogy Pápán az utcavilágitá­son a sötétség uralkodik. Az hirlik, hogy a helybeli esperes plé­bános sokat nyom a latba, de nem Pápán hanem Dákán. Az hírlik, hogy a Sportegyletnek sok jó oldala van. Az hírlik, hogy a színtársulat tagjai kö­zül többen elutazásuk előtt pumplátak. Az hirlik, hogy a színtársulat egyik női tagja elutazáskor fűszerezve volt. Az hirlik, hogy a színtársulat egyik női tagja a bucsuestélyen csattantotta el az os­torát. Az hirlik, hogy a színtársulat egyik női tagja minden egyes szerepét méltóság­teljesen adta. Az hirlik, hogy a színtársulat egyi k női tagját verődött állapotban búcsúztatták el. Az hirlik, hogy a színtársulat két női tagja folyton azt hangoztatta, hogy „páros élet a legszebb a világon." Az hirlik, hogy a színtársulat néhány férfi tagja az utolsó estén lakás- és koszt ingert kapott. Aü hirlik, hogy minden vádlottnak ha az ítéletet felolvassák akkor „muszáj felállni." Az hirlik, hogy a kaszárnyaközi kis­asszony ügyeletes szolgálatra is alkalmas. Az hirlik, hogy a helybeli dohánygyári leányok a központban is el vannak ösmerve, hogy jó munkát végeznek. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szer­kesztőjének fordított kalendáriuma van. H IEE HZ. — Személyi hirek. Esterházy Pál gr. és neje szerdán néhány heti tartózkodásra Budapestre utaztak és a pünkösdi ünnepe­ket a fővárosban töltik. — Antal Gábor ref. püspök pénteken és szombaton a főgimná­zium VIII. oszt. évzáróvizsgáin elnökölt. — Huszárezredünk köréből. Hauer Alajos őrnagy, osztályparancsnok ki jelen­leg szabadságon van, a hét folyamán Pécsre harcászati lovaglásra megy. — Törvényhatóságunk érdekében. Városunknak önálló törvényhatósággá való átalakulása tárgyában, dr. Hirsch Vilmos ügyvéd f. hó 17 ikére hivta össze a memo­randum elkészítésére közgyülésileg felkért szerkesztőbizottságot. Az elaboratum már annyira előrehaladt, hogy néhány nap alatt befejezhető lesz. A törvényhatóság szerve­zetére vonatkozólag dr. Hirsch Vilmos bi­zottsági tagnak javaslata az, högy a törvény­hatóság élén Győr sz. kir. város főispánja álljon, — tekintve, hogy a törvény megen­gedi, miszerint több városnak ugyanazon egy főispánja lehessen. — A tanítóképezde köréből. A ku'tuszminiszter a helybeli állami tanító­képző intézethez a Gonda Ferenc halálával megüresedett tanári állásra Zala István ké pezdei helyettes tanárt-Budapestről áthe­lyezte. — Szinház és ref. templom. Vet • tiik a színház-térnek az építendő református templom helyéül átadása tárgyában a város polgármestere által javaslattételre egybehí­vott vegyes bizottság üléséről felvett jegy­zőkönyvet. A jegyzőkönyv nagyterjedelmü és tanulmányozásra vár és ennek tudandó

Next

/
Thumbnails
Contents