Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-05-09 / 19. szám

1X131321. évfolyam. IPárpa,, 1909. O. 19. sz ám. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ARAK : Bgész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDOJNOS és KIADÓ: F&SttYSB. HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L A R Pfl 1 N könyvkereskedésében. Városok központi takarékpénztára. Irta : CSOKNYAY KÁROLY. Kétségtelenül beigazolást nyert, hogy a szövetkezésben oly erö rejlik, mely akaratát sokkal jobban képes érvényesíteni, mint a kisebb egyedek. Nagyon üdvös tehát a magyar városok kongresszusa, melynek célja a városfejlesztés, s mind azoknak az akadályoknak elháritása, melyek zsibbasztólag hatnak a városokra, illetve azok lakosságára. A városok fejlődésének útjában nézetem szerint azok pénzügyi viszonyainak rendezetlensége áll. Sok városnak annyi adóssága van, hogy annak kamatait alig képes fedezni, tekintve kölcsönei kamatlábának magasságát. Sok város pedig hasznos beruházásokat azért nem tud tenni, mert a pénzügyi viszonyok arra alkalmatlanok, sőt pénzhez nem is tudnak jutni, ha csak óriási magas percent mellett nem. A városok kongresszusának első sorban teo^ TÁRCZA. hát oda kell törekedni, hogy magukat függetlenítsék a pénzintézetektől. Meg kell alkotni a magyar városok központi takarékpénztárát, hogy onnét szerezhessék be szükségleteiket. Hiszen, hogy ha a városok népességük s vagyoni viszonyaikhoz mérten 50—100 ezer koronát megszavaznának, ugy oly hatalmas pénzintézet keletkezhetne, mely a városok hiteligényeit teljes mértékben kielégíteni tudná, mert ez esetben kötelesek volnának a városok pénzfeleslegüket nem a helyi pénzintézetekbe, hanem a városok központi takarékpénztárába elhelyezni, de kötelesek lennének alapítványi és gyámtári értékeiket is ott gyümölcsöztetni. Városunk pénztári készletéből indulok kí. Van itt elhelyezendő 3 — 4 millió korona, de bizonyára van több városnak ennél nagyobb alapítványi és gyámtári értéke is. Ha ezeket mind a városok központi takarékpénztárába szolgáltatnák be gyümölcsözöleg, ugy a központi takarékpénztár oly horribilis pénzkészlettel birna, melyből a városok méltányos kamatláb mellett nyerhetnék kölcsöneiket, tekintve, hogy ma a pénzintézetek 3, 3>/

2, 4%-ra fogadjáK el a betéteket. Ha a városok takarékpénztára 5%-ra adná ki amortizatióra 50 évre a pénzeket, avagy 4*5%-ra, akkor is amellett hogy a városokon segítene, még tetemes jövedelmet is biztositana magának, mely jövedelem a városok által az intézet felállítására megszavazott összegek arányában volna megosztandó a városok között. A városok központi takarékpénztára fogásom szerint legalább is 100 millió betéttel indulhatna meg nemes célja felé. Ha most szemügyre vesszük a városok szükségletét, amelyek kielégítésre várnak, az szintén kitesz ugy 60—70 millió koronát, a fent maradó betét pedig értékesíthető volna jelzálogkölcsönképpen, ami a mezőgazdaságunk fellendítésére vezetne. A városok csak ilyen nagy pénzintézet segélyével emelkedhetnének a modern városok nívójára. Külföldön, hol a pénz nem oly drága, mint náKIBMMNMiaM A titokzatos ház. Azt hiszem mindnyájunk gyermekkorában szerepel a titokzatos ház. Lelkünk mélyén, mint valami féltve őrzött titkot, rejtegetjük az emlékét. Nem beszélünk senkinek sem róla és nem foglalkozunk magunk sem vele. Legalább nappal nem. De éjféli órán, ha nehéz, fojtogató álomból hirtelen felriadunk, — oh, borzasztóak ezek a gyors ébredések — és verejtékes testtel, kalapáló szívvel ülünk fel ágyunkban, ilyenkor gondolunk rá. A nagy, sötét csöndben megrecscsen a bútor, a szekrény ajtaja lassan, halk nyikorgással kinyílik, — gjarló emberig félelmünkben megremegünk és eszünkbe jut a titokzatos ház . . . Öklömnyi gyerek voltam, de máris szerettem a csöndes órákat, a szelidszemii asszonyokat, a halkhangu embereket, az alkonyat előtti csendet. És órákig (1 tudtam hallgatni egy régi fali óra sejtelmes ketyegését. Tavaszutó volt. és a gesztenyefák már hullatták nagy fehér virágaikat. Alkonyodott. Házunk előtt már elvonult a bivalycsorda, elült a por az ufczár. és a lányok kalap nélkül, könnyű kis ruhákban sétáltak a házak előtt. A kőpadon ültem az esti csendet figyelve, mikor a fejem felett az ablakból leszólt a néni : — BukIü Bandi! És a szemével a szemközt lévő házra mutatott. Ott állott a rejtelmes ház. Rendes kisvárosi ház, nagy barna, esőmosta kapuval, melyet talán sohasem nyitottak ki. Két fakózöldzsalus ablaka volt az utcza fülé. Rendesen csukva voltak az ablakok, de most egy öreg ur feje látszott az egyikben. Egyik kezében hosszúszárú vérvörös rózsát tartott, a másikkal pedig nekem integetett. Kicsit félénk gyerek voltam. De a néni biztatott és én nekivágtam az utczának. Ott állottam az ablak alatt és feltekintettem az öreg úrra. És majd kilelt a hideg a rémülettől. Viaszsárga, ijesztő arcz meredt rám egy halott merevségével. Sápadt, petyhüdt ajkai körül a ritka bajusznak és az idegenszerüen keskenyre nyirt szakálnak őszülő szálai mintha egyenként lettek volna betüzdelve az arcba. A vásári panoráma viaszbábjai jutottak eszembe, amelyek sokszor kísértettek álmomban is. El akartam futni, de a lábaim felmondták a szolgálatot. De ekkor az öreg ur szemeire tévedt a tekintetem és máris visszatért a bátorságom. Az öreg ur nevetett a szemeivel. A Scliwacli üossuth Lajos-utca (Karsay-féle báz, az uj posta mellett), hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet gyorsan kapni. Beteg lábakra (ortopád-munka) kiváló gond lesz fordítva. Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. Ugyanitt saját készítésíi raktári cipók kaphatók.