Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-04-25 / 17. szám

vények és szabályrendeletek keretében kötelességeiket a város érdekében telj esi tsék. Részletes programot nem ad, programm az ő múltja és jelenlege, mely csak Pápa város haladását és fejlődését célozza. Jelezi kivánja azonban már ez alkalommal, hogy a képviselőtestület a csatornázás kérdésével fogja foglalkoztatni, melynek megvalósítására nagy súlyt fektet, mert ezt városunk létkérdésének tartja. Miként a múltban ugy a jövőben is kiváló gondját fogja képezni a vallásfelekezetek közötti békés egyetértés ápolására, amenynyiben sajnálattal tapasztalta, hogy egyesek túlbuzgósága ezt utóbbi időben megzavarta, reméli hogy a kölcsönös szeretet a jövőben teljesen helyre fog állani. Egyidejűleg köszönetet mond Pápa város képviselőtestülete nevében elnöklő alispánnak az alakuló és tisztújító közgyűlés körüli teljesített fáradozásáért és egyben kéri az alispánt, hogy Pápa városát fejlődésében támogassa és vegye pártfogásába. Ez alkalommal tudomására hozza a képviselőtestületnek, hogy Koller Sándor elnöklő alispán f. é. április 7-én töltötte be a vármegyénél 30 évi szolgálatát, örömmel ragadja meg az alkalmat, hogy őt Pápa város nevében üdvözölje és kéri a Mindenhatót, hogy tartsa meg őt hazánk, vármegyénk és városunk örömére sokáig tartó egészségben és boldogságban. Lelkes éljenzés követte a polgármester szavait, mire az alispán megköszönve a figyelmet, felszólítja a polgármestert az eskütételére. Miután a polgármester letette a hivatalos esküt elnök bejelenti, hogy a h. polgármesteri állásra egyedül Lamperth Lajos eddigi h. polgármester pályázott és igy őt Pápa város h. polgármesterévé 6 évre megválasztottnak nyilvánítja. A tiszti ügyészi állásra két pályázat érkezett és pedig Baranyay Zsigmond eddigi t. ügyész és Csolcnyay János helybeli ügyvéd részéről. Minthogy 10 választó a választást kivánta a szavazást elrendeli, szavazatszedő küldöttség elnökéül dr. Antal Gézát, tagjaiul dr. Hirsch Vilmost és dr. Kapossy Lucián képviselőket kéri fel és egyidejűleg a szavazás tartama alatt az ülést felfüggeszti. A szavazás befejezése után az> ülés újból megnyitatott és dr. Antal Géza k. * elnök a szavazás eredményről tett jelentést. Beadatott 155 szavazat, ebből dr. Csoknyay János 88, Baranyay Zsigmond 71 szavazatot kapott, 2 szavazat érvénytelen volt. Ennek alapján alispán kijelenti, hogy dr. Csoknyay János szótöbbséggel Pápa város tiszti ügyészévé lett megválasztva 6 évi , időtartamra. A tiszteletbeli ügyészi állásra egy pályázat dr. Hoffner Sándor helybeli ügyvéd részéről adatott be. A képviselőtestület egyhangúlag dr. Hoffner Sándor tb. ügyésznek megválasztotta. A mérnöki állásra Révész Arnold, a i a főszámvevői állásra Freund Ferencz, a pénztárosi állásra Kis Móricz, a pénztári ellenőri állásra Krancsák József, az alszám| vevői állásra Reidl József, a közgyámi állásra Szűcs Gyula, az I. számtiszti állásra Schnobel Ferencz pályázott. A képviselőtestület nevezetteket ezen állásokra közfelkiáltás között megválasztotta. A II. számtiszti állásra Tóth Ferenc és Szita Gyula pályázott. Elnöklő alispán konstatálta, hogy a képviselőtestület Tóth Ferencz megválasztatása mellett van, őt ezen állásra megválasztottnak nyilvánította. Az írnoki állásra Cseke Zoltán pályázott és igy őt az alispán ezen állásra élethosziglan megválasztottnak jelentetie ki. A végrehajtói állásra G pályázat érkezett be. A kijelölő választmány ezen állásra 3 pályázót jelölt ki és pedig Wollmuth Lajos, Gramm Ferencz és Orbán Károly. Minthogy a szavazás erre • kéretett az alispán a szavazást a már egy ízben kijelölt bizottság hatáskörében elrendelte és szavazás tartamán a közgyűlést felfüggesztette. A szavazás befejeztével dr. Antat Géza a szavazatszedő bizottság elnöke jelenti, hogy a végrehajtói állásra beadatott 144 szavazat, j ebből Orbán Károly 88 szavazatot, Wollmuth Lajos 51 szavazatot és Gramm Ferencz 3 ! szavazatott, 2 szavazat érvénytelen volt és igy az alispán Orbán Károlyt szavazattöbbséggel a végrehajtói állásra megválasztottnak nyilvánitotta ki. Elnöklő alispán ezután a megválasztott tisztviselőket a hivatalos esküre szólította fel. A hivatalos esküt a megválasztott képviselőknek Csoknyay Károly városi főjegyző mondotta elő. Az eskületétel után Koller Sándor alispán üdvözölte a megválasztott tisztviselőket. Üdvözlő beszédében kiemelte a tiszti főügyészt, kinek megválasztását előlegnek tulajdonította és reméli, hogy 6 év után ezen bizalomnak nem lesz adósa, hanem buzgó B» «RW»——A—KWH—i •»•»» HMM mtrm De senki annyit nem kapott, mint Lajos király borbélya, Pierre de la Broce, kinek már Lajos király is adott egy nemesi jószágot s ki most a damvillei és charnellesi uradalmakat kapta Normandiában pallosjoggal s a iangeaisi kastélyt Touraineban. ugy, hogy ezután Seigneur de Langeaisnak czimeztette magát. 0 lett most az uj király legkedvesebb kamarása. Hatalma, befolyása napról napra nőtt. Azt mondták : „táskájában hordja a kulcsot, melylyel kinyithatja, vagy bezárhatja a Fülöp király szivét". Aki valamit akart a királytól, az csak Pierre de la Brocehoz folyamodott s a hatalmas ember jó ajándékért szívesen segített. Arany-, ezüstmarhával tele lett a kincsesháza s jószágokat, földet, kastélyt feles számmal kapott a főuraktól, akik mind kedvében jártak. Még az olyan migy fejedelmi személyek is, mint a flandriai gróf, a rheimsi érsek. A király örült neki, hogy az ő kedves emberének mások is ajándékoznak nagy földbirtokokat. Fülöp király maga már sze rit-számát se tudta volna, hogy mennyit adott jószágokban is, meg pénzben is a ki rályi kincstárból s Pierre de ia Broce nak egész rakás pergamenlevele volt már a nagy fehér pecséttel, a zöld pecséttel s a pirossal is, melyet akkor kezdtek használni. Még a szicíliai király is dus adománynyal kedveskedett a kegyencznek : reá ruIIIIMl III mi

m!•

«íl• tl

ll'lII H

W Mi

lll I l II IIII

H HI

ÉI

M

I II

HT

IIIII

H •I

MMlillll •

ll

r

tfi

Mi i

II házta mindazokat a falvakat és jogokat, melyeket a Iangeaisi területen birt. Az angol király sem maradt hátra s ő is adott neki szép jószágot Gascogne-ban. Aztán pénzen is szerzett Pierre de la Broce sok más uradalmat és kastélyt és hűbérúri jogokat, ugy, hogy mikor III. Fülöp király 1274-ben a brabanti berezeg leányával, Máriával ülte menyegzőjét, Pierre de la Broce nagyobb és fényesebb kísérettel jelent meg ott, mint maga Artois gróf, a király unokatestvére és olyan urak követték hűbéresei gyanánt, mint Hardouin de Maiili, Isle-Bouchard, Prungi és sok más, akik azelőtt csak a korona vazallusai voltak, most meg ilyen jöttmentnek voltak kénytelenek hódolni és hűséget esküdni. Nagy pompával ülték meg ezt a lakó dalmat és Pierre de la Broce ott volt a főurak sorában arannyal és gyöngyökkel hímzett köntösben, mert ez lett most már a szokás az udvari embereknél. A király maga is abbahagyta régi, egyszerű szokását, s ilyen drága, hímzett ruhákat viselt. Szemére is hányta az öreg Joinville : — Sohasem láttam én ezt, uram, a te atyád életében. S mikor Fülöp király dicsekedett, hogy van olyan köntöse, mely nyolezszáz aranyba került, szigorúnn felelt rá az öreg vitéz : —• Jobban tennétek, ha alamizsnára adnátok azt a szegényeknek, s követnétek a szent király példáját. működésével a képviselőtestületnek lekötelezettje lesz. Lelkes éljenzés követte az alispán beszédjét és ezzel a tisztújító közgyűlés befejezést nyert. Városi közgyűlés. — 1909 április 21. — Városunk újonnan megalakult képviselőtestülete szerdán délután közgyűlésre lett egybehiva, amelyen a képviselők nagy számban jelentek meg és a szavazó pontokból álló tárgysorozat nagyrésze az állandó választmány javaslatai alapján nyertek elintézést. A közgyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be : Mészáros Károly elnöklő polgármestef üdvözli a megjelenteket, jelzi, hogy az uj képviselőtestületre fontos kérdések várnak elintézésre és kéri, hogy a város jól felfogott érdekében őt támogassák, ezek előre bocsájtása után a közgyűlést megnyitja és a jkv. hitelesítésére Nagy Vilmos, Wittmann Ignácz, Bottka Jenő, Halász Mihály és Kovács Sándor képviselőket kéri fel. A mult ülés jkve felolvastatván, az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Elnök bejelenti, hogy a kereskedelmi miniszter Pápa városának egy mértékhitelesítő kirendeltséget engedélyezett és ezen hivatal folyó évi május hó 1-én kezdi meg működését. Ugyancsak jelenti, hogy a belügyminiszter a Szladik-féle alapítványt, ugyszinte a törvényhatóság a Weinberger Jenővel kötött boltbérleti szerződést, Krausz József és neje utcanyitásra vásárolt ingatlanra vonatkozó adásvevési szerződést jóváhagyta. A bejelentéseket a képviselőtestület tudomásul vette. Napirendre térés előtt Halász Mihály kérdést intéz a polgármesterhez, hogy a kormány által munkásházak építésére felvett több millió korona összegből nem lehetne e egy tetemes összeget Pápa város részére is kieszközölni. Polgármester válaszában kijelenti, hogy a kormány csak mezőgazdasági munkások részére építendő munkásházakhoz ad segélyt. amire nálunk kilátás nincs, ha azonban erre tömegesen jelentkeznek, ugy erre A kegyeneznek pedig, aki ott pompázott dölyfössen megjósolta: — Vigyázz, mert a kevélyek megaláztatnak. De Pierre de la Broce csak gúnyos mosolygással hallgatta azt. Látta, hogy a leghatalmasabb urak is hízelegnek neki. Még X. Gergely pápa is atyai áldását küldte. Ki merne szembeszállni vele ? Csak egy szép fiatal asszony akadt, aki szembeszállt vele : az uj királyné. — Ki '-ez az ember. — kérdezte büszkén, —- aki nagyobb pompával jár itt, mint a király vérbeli atyafiai ? Ez az, aki Lajos király borbélya volt ? Azokat a szavakat megvitték Pierre de la Broce nak, s attól fogva tudta, hogy van egy hatalmas ellensége, aki gyanakodó beszéddel íogja betölteni a király fülét, s az olyan beszédnek, melyet csókok közt, suttogva mondanak, nagy az ereje. A királyné ellen kell hát küzdenie, megragadni minden alkalmat, hogy a királyt ellene ingerelje, s erre kedvező alkalomnak kínálkozott, hogy a királynak első házasságából származó három fia közül a legnagyobb éppen most meghalt. Mindjárt hire támadt, hogy méreggel emésztették el a királyfiut, s a mérget természetesen a fiatal királyné udvari emberei, a brabantiak keverték. A párisi nép felzudult. Titkos bujtogatok jártak a városban, akik azt beszélték,