Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-04-11 / 15. szám

iránta, a kit pedig alatta vél, az semmi, senki, annak az Ő kegyét kell keresnie, minthogy ez a nálánál feljebb lévő kegyeit hajhász a. Bezzeg ám, ha a sors egyikre másikra ráteszi sújtó kezét, helyzete rosszabbodik, kilátás, remény nincs valamit elérni, hogy foglalkozása, szakmája terén a kenyere biztosítva legyen, — nem gondol, vagy nem akar arra gondolni az a hivatalnok, kereskedő, iparos, hogy jobb dolog hijján, valamelyes más munka után nézzen, mely ugyan nem vág rendes hivatásába és alantasabb is, de kenyeret nyújthat, betevő falatot biztosit. Ezt megalázásnak, lealacsonyitónak, megszégyenitönek tartja. És hányan vannak, kik rettegvén, irtózván az alantas, bár tisztességes munkától, ha alkalmuk van rá, nagy lelki nyugalommal más vagyonhoz, idegen tulajdonhoz nyúlnak, csak kenyerük legyen. Ezt nem tartják szégyennek, bűnnek, véteknek ! A bűnös uton való pénzszerzés szerencsével járhat s akkor nem kell nélkülözni és nem tud róla a világ s továbbra is ur az ur. Az utóbbi megbélyegző, megszégyenítő valami, az ösmerősök kinevetik, messzünnen elkerülik, ha alantasabb munkakört töltene be. Az az eset is fennálhat, hogy a munka nélküli ember, ki foglalkozása terén nem talál alkalmazást és más munkától — ami szintén lealacsonyít — rémüldözvén, Amerikába megy szerencsét próbálni. Itt aztán kapkod fühöz-fához — eredménytelenül és végül belátja, hogy azon a földrészen se hullanak az aranyak az ember markába, ott is tekintélyes a munkanélküliek száma; de meg igen előkelő egyének se tartózkodnak semminemű jóravaló, tisztességes munkától. Nem restel végül az ilyen kivándorolt — ha hozzá jut — munkát vállalni, pincérkedni, lépcsőt sikálni, cipőt tisztitani. Amerikában, hol semmi se arcpirító, megbélyegző, ami becsületes munka, hol nem nézi le egyik a másikat, — hisz maguk a legnagyobb milliárdosok ; a dollárok királyai is a legalacsonyabb sorból küzdötték fel magukat komoly munkával, SZÍVÓS akarattal és kitartással. Hány oly hir járja be hazai lapjainkat, hogy egy-egy inteligensebb foglalkozású egyén, mint pld. jegyző, katonatiszt, szolgabíró, magasabb állású hivatalnok, nagykereskedő idehaza nem boldogulván, odakünn mindennel megpróbálkozott, amivel hazájában nem merészkedett volna foglalkozni, félvén a társadalom, az ösmerősök, a környezet csufolódásaitól, elítélésétől és kerülésétől. Htába, ezen erősen 'kiéktelenkedő, kiriós csuf szokásokon kellene túltennie magát társadalmunknak. Ez a terjeszkedő nyavalya, e modern rákfene fertőzi az egészséges társadalmi szervezetet, a vészes baktériumok beleveszik magukat erősen cs romboló munkáikat irgalmatlanul végzik. E kinövések okozzák a nap-nap utáni elrémítő bűncselekményeket, a törvénybe ütköző kártékony manipulációkat, mert a legtöbben' ugy akarnak a társadalomban, a tarsas életben megjelenni, ahogy módjukban nincs. Többet óhajtanak, mint amire- képesek, többet kell mutatniok, mint amennyire szerény viszonyaik megengedik. Ez az ut a biztos elzülléshez, a legforgalmusabusabó fertőhöz vezet. Föl kell rázni még idejében a társadalmat mélységes lethargiájából. A társadalom egyes rétegein múlik, hogy visszahelyezzék a társadalmi életet arra a magaslatra, mely megilleti a műveltség mai foka, a tisztesség és becsületesség révén. A Gyermeknap Pápán. — 1909. április 3. és 4. — Az a nagyszabású mozgalom, mely városunkban a gyermeknap síkere érdekében indíttatott fényes eredménnyel járt. Váró i sunk hölgyei ezen magasztos cél érdekében fáradhatlan buzgóságot fejtettek ki és valóban a legnagyobb elösmeréssel kell adóznunk mindazoknak, kik ezen nemes cél érdekében közreműködtek. Mindkét napon hűvös ós szeles idő volt és dacára ezen időjárásnak, hölgyeink kik az urnáknál a nemes cél érdekében közreműködtek, bámulatos kitartással szolgálták a magasztos célt. Téli felöltőkben és lábzsákokban fázva ültek az urnák mellett és gyűjtöttek a Liga javára. Hölgyeinknek ezen fáradhatlan tevékenysége várakozáson felüli sikert aratott, amennyiben a gyűjtés eredménye 864 korona 46 fillér volt. A gyűjtésben a következő hölgyek vettek részt : Szombat délelőtt : A ref. főiskola előtt: Gerstl Leoné, Goldberg Irma, Molnár Kálmánné, Pentz Eliz. A Kossuth Lajos utcábán : Csizmadia Jolán, Geböck Berta, Karcsay Istvánné, Lamperth Irén. A városháza előtt: Acsay Ferencné Faragó Jánosné, Kis Ilonka, Koritschoner Margit, Lázár Vilma. A cukrászda előtt : Galamb Laura, Geiger Edith, Lázár Boriska, Tar Gyuláné, Trauner Margit. sem igaz. Soha eszébe sem jutott, hogy megszökjék és alávaló rágalom az a folytatásom, hogy az ura egy szál szoknyába lökte ki az utczára, mikor visszatért az ulánus oldala mellől. Pedig éppen ezt részleteztem megható ecsetvonásokkal, íeltűnő és pikáns részletekkel s ez szülte meg a legcsodálatosabb békét. Másnap ugyanis a feleségem azt a szenzácziós kijelentést terjesztette elébem, hogy őt a sok otthonülés teszi képzelődővé, mától fogva folytatja azt a társadalmi életet, amit félév előtt abbahagyott és elhanyagolásnak indult, sőt annak inditott barátnői körében igyekszik gyógyulást keresni sok baja ellen. A sok baj között szerepelt két fájós fog, egy kis reuma, holmi fülzúgás, szúrások a mellében, minden második órában szivszorulás, — egyébként egészséges, mint a makk. Szerfölött örültem ennek az egészséges elhatározásnak s aznap délután kettő táján jutottam ebédhez a rendes tizenkettő helyett. A feleségemet, amint az elbeszélésből megtudtam, tüntető örömmel fogadta már eddig is hat barátnője, ő azonban nem időzött sokáig egyiknél sem, mert annyi vizittet akart elintézni, amennyire csak képes. Hasonlóképpen telt el a délután is, — éppen jól jött egy hivatalos összejövetel, amelyen részt kellett vennem, mert a feleségem fáradtan feküdt le s hamar el is aludt. Konstatálom mindenekfölött, hogy fáradtságában is üde, és jókedvű volt, azonkívül •— saját szavai szerint — egészsége sebb, mint bármikor, mert csak a feje fáj, nehezen vesz lélegzetet s a gyomra püffedt egy kicsit, egyébként semmi baja. A mi hivatalos összejövetelünk pompásan sikerült, vacsora után levonultunk a kávéházba, amely zsúfoltig megtelt közönséggel. Ugyanebben a kávéházban történt, hogy megjelenésem után tiz perczczel cugot kapott a vállam, a képem pedig két nyaklevest. A czug egy nyitva felejtett ajtótól származott, a nyakleves pedig X. úrtól, aki bevezetésül ezeket mondta : — Önhöz vezetnek a szálai annak a pletykának, amiket a feleségemről beszél nek. Máskor legalább a formára vigyázzon s jegyezze meg, hogy nálunk nincsenek ulánusok. Nagyon megvoltam lepve és hamarjában szóhoz sem jutottam. Ehelyett a lovagias elintézésnek azt a módját választottam, hogy asszonyostul lementünk két hétre Abbáziába. Az elintézés nem is volt rossz, mert mikor visszajöttünk, engem banketten ünnepeltek, a feleségemet pedig majd szétszedték a barátnői, annyi meghívást kapott. Az történt ugyanis, hogy távollétünkben X-iré, akit én mindenkor a női erény mintaképének tekintettem, csakugyan megszökött, csakhogy egy bakatiszttel. Ezért nyújtotta nekem a társadalom a polgárt megillető legszebb elégtételt Barátaim ugyan unszoltak, hogy most éli verjem kétszer arczul a férjet, azonban nem tettem meg, hiszen pofon van ő ugy is verve. Ehelyett tósztot mondtam s kifejtettem, hogy mindenben a forma a fő. A formát vetették két hét előtt a szememre, helyesebben az arczomra, de ugy látom, hogy az a bizonyos, akit diszkréczióból itt nem lehet megnevezni, nálam külömb módon tisztában volt a helyőrség fegyvernemeivel, jobban mondva a formával. Azóta egészséges a feleségem, — nem említve olykoi a zsábát, a szivszorulást, a csavargónál is szebben vándorló reumát — s egyre unszol, hogy meséljek neki. Ebben a pillanatban éppen történeteken töröm a fejemet. Schwach Mór cipőraktára Pápa, BCossuth Lajos-utca 25 sz. (a Párisi Nagy Áruházzal szemben), hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet gyorsan kapni. Beteg lábakra (ortopad-munka) kiváló gond lesz fordítva. Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. Ugyanitt saját készifésü raktári cipők kaphatók. Üzletemet május 1-én az uj posta melleti levő Karsay-féle házba helyezem át,