Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-04-11 / 15. szám

iránta, a kit pedig alatta vél, az semmi, senki, annak az Ő kegyét kell keresnie, mint­hogy ez a nálánál feljebb lévő kegyeit haj­hász a. Bezzeg ám, ha a sors egyikre másikra ráteszi sújtó kezét, helyzete rosszabbodik, kilátás, remény nincs valamit elérni, hogy foglalkozása, szakmája terén a kenyere biz­tosítva legyen, — nem gondol, vagy nem akar arra gondolni az a hivatalnok, kereskedő, iparos, hogy jobb dolog hijján, valamelyes más munka után nézzen, mely ugyan nem vág rendes hivatásába és alantasabb is, de kenyeret nyújthat, betevő falatot biztosit. Ezt megalázásnak, lealacsonyitónak, megszégyeni­tönek tartja. És hányan vannak, kik rettegvén, irtóz­ván az alantas, bár tisztességes munkától, ha alkalmuk van rá, nagy lelki nyugalommal más vagyonhoz, idegen tulajdonhoz nyúlnak, csak kenyerük legyen. Ezt nem tartják szé­gyennek, bűnnek, véteknek ! A bűnös uton való pénzszerzés szeren­csével járhat s akkor nem kell nélkülözni és nem tud róla a világ s továbbra is ur az ur. Az utóbbi megbélyegző, megszégyenítő va­lami, az ösmerősök kinevetik, messzünnen elkerülik, ha alantasabb munkakört töltene be. Az az eset is fennálhat, hogy a munka nélküli ember, ki foglalkozása terén nem ta­lál alkalmazást és más munkától — ami szintén lealacsonyít — rémüldözvén, Ame­rikába megy szerencsét próbálni. Itt aztán kapkod fühöz-fához — eredménytelenül és végül belátja, hogy azon a földrészen se hullanak az aranyak az ember markába, ott is tekintélyes a munkanélküliek száma; de meg igen előkelő egyének se tartózkodnak semminemű jóravaló, tisztességes munkától. Nem restel végül az ilyen kivándorolt — ha hozzá jut — munkát vállalni, pincérkedni, lépcsőt sikálni, cipőt tisztitani. Amerikában, hol semmi se arcpirító, megbélyegző, ami becsületes munka, hol nem nézi le egyik a másikat, — hisz maguk a legnagyobb milli­árdosok ; a dollárok királyai is a legalacso­nyabb sorból küzdötték fel magukat komoly munkával, SZÍVÓS akarattal és kitartással. Hány oly hir járja be hazai lapjainkat, hogy egy-egy inteligensebb foglalkozású egyén, mint pld. jegyző, katonatiszt, szolgabíró, ma­gasabb állású hivatalnok, nagykereskedő ide­haza nem boldogulván, odakünn mindennel megpróbálkozott, amivel hazájában nem me­részkedett volna foglalkozni, félvén a társa­dalom, az ösmerősök, a környezet csufolódá­saitól, elítélésétől és kerülésétől. Htába, ezen erősen 'kiéktelenkedő, ki­riós csuf szokásokon kellene túltennie magát társadalmunknak. Ez a terjeszkedő nyavalya, e modern rákfene fertőzi az egészséges tár­sadalmi szervezetet, a vészes baktériumok beleveszik magukat erősen cs romboló mun­káikat irgalmatlanul végzik. E kinövések okoz­zák a nap-nap utáni elrémítő bűncselekmé­nyeket, a törvénybe ütköző kártékony mani­pulációkat, mert a legtöbben' ugy akarnak a társadalomban, a tarsas életben megjelenni, ahogy módjukban nincs. Többet óhajtanak, mint amire- képesek, többet kell mutatniok, mint amennyire szerény viszonyaik megen­gedik. Ez az ut a biztos elzülléshez, a legfor­galmusabusabó fertőhöz vezet. Föl kell rázni még idejében a társadalmat mélységes let­hargiájából. A társadalom egyes rétegein múlik, hogy visszahelyezzék a társadalmi életet arra a magaslatra, mely megilleti a műveltség mai foka, a tisztesség és becsü­letesség révén. A Gyermeknap Pápán. — 1909. április 3. és 4. — Az a nagyszabású mozgalom, mely vá­rosunkban a gyermeknap síkere érdekében indíttatott fényes eredménnyel járt. Váró i sunk hölgyei ezen magasztos cél érdekében fáradhatlan buzgóságot fejtettek ki és va­lóban a legnagyobb elösmeréssel kell adóz­nunk mindazoknak, kik ezen nemes cél ér­dekében közreműködtek. Mindkét napon hűvös ós szeles idő volt és dacára ezen időjárásnak, hölgyeink kik az urnáknál a nemes cél érdekében köz­reműködtek, bámulatos kitartással szolgál­ták a magasztos célt. Téli felöltőkben és lábzsákokban fázva ültek az urnák mellett és gyűjtöttek a Liga javára. Hölgyeinknek ezen fáradhatlan tevé­kenysége várakozáson felüli sikert aratott, amennyiben a gyűjtés eredménye 864 korona 46 fillér volt. A gyűjtésben a következő hölgyek vet­tek részt : Szombat délelőtt : A ref. főiskola előtt: Gerstl Leoné, Goldberg Irma, Molnár Kálmánné, Pentz Eliz. A Kossuth Lajos utcábán : Csizmadia Jolán, Geböck Berta, Karcsay Istvánné, Lamperth Irén. A városháza előtt: Acsay Ferencné Faragó Jánosné, Kis Ilonka, Koritschoner Margit, Lázár Vilma. A cukrászda előtt : Galamb Laura, Geiger Edith, Lázár Boriska, Tar Gyuláné, Trauner Margit. sem igaz. Soha eszébe sem jutott, hogy megszökjék és alávaló rágalom az a foly­tatásom, hogy az ura egy szál szoknyába lökte ki az utczára, mikor visszatért az ulánus oldala mellől. Pedig éppen ezt részleteztem megható ecsetvonásokkal, íeltűnő és pikáns részle­tekkel s ez szülte meg a legcsodálatosabb békét. Másnap ugyanis a feleségem azt a szenzácziós kijelentést terjesztette elébem, hogy őt a sok otthonülés teszi képzelődővé, mától fogva folytatja azt a társadalmi éle­tet, amit félév előtt abbahagyott és elha­nyagolásnak indult, sőt annak inditott barát­női körében igyekszik gyógyulást keresni sok baja ellen. A sok baj között szerepelt két fájós fog, egy kis reuma, holmi fülzú­gás, szúrások a mellében, minden második órában szivszorulás, — egyébként egészsé­ges, mint a makk. Szerfölött örültem ennek az egészsé­ges elhatározásnak s aznap délután kettő táján jutottam ebédhez a rendes tizenkettő helyett. A feleségemet, amint az elbeszé­lésből megtudtam, tüntető örömmel fogadta már eddig is hat barátnője, ő azonban nem időzött sokáig egyiknél sem, mert annyi vi­zittet akart elintézni, amennyire csak képes. Hasonlóképpen telt el a délután is, — éppen jól jött egy hivatalos összejövetel, amelyen részt kellett vennem, mert a fele­ségem fáradtan feküdt le s hamar el is aludt. Konstatálom mindenekfölött, hogy fáradtságában is üde, és jókedvű volt, azon­kívül •— saját szavai szerint — egészsége sebb, mint bármikor, mert csak a feje fáj, nehezen vesz lélegzetet s a gyomra püffedt egy kicsit, egyébként semmi baja. A mi hivatalos összejövetelünk pom­pásan sikerült, vacsora után levonultunk a kávéházba, amely zsúfoltig megtelt közön­séggel. Ugyanebben a kávéházban történt, hogy megjelenésem után tiz perczczel cugot kapott a vállam, a képem pedig két nyak­levest. A czug egy nyitva felejtett ajtótól származott, a nyakleves pedig X. úrtól, aki bevezetésül ezeket mondta : — Önhöz vezetnek a szálai annak a pletykának, amiket a feleségemről beszél nek. Máskor legalább a formára vigyázzon s jegyezze meg, hogy nálunk nincsenek ulá­nusok. Nagyon megvoltam lepve és hamar­jában szóhoz sem jutottam. Ehelyett a lo­vagias elintézésnek azt a módját választot­tam, hogy asszonyostul lementünk két hétre Abbáziába. Az elintézés nem is volt rossz, mert mikor visszajöttünk, engem banketten ün­nepeltek, a feleségemet pedig majd szét­szedték a barátnői, annyi meghívást kapott. Az történt ugyanis, hogy távollétünkben X-iré, akit én mindenkor a női erény minta­képének tekintettem, csakugyan megszökött, csakhogy egy bakatiszttel. Ezért nyújtotta nekem a társadalom a polgárt megillető legszebb elégtételt Ba­rátaim ugyan unszoltak, hogy most éli ver­jem kétszer arczul a férjet, azonban nem tettem meg, hiszen pofon van ő ugy is verve. Ehelyett tósztot mondtam s kifejtettem, hogy mindenben a forma a fő. A formát ve­tették két hét előtt a szememre, helyeseb­ben az arczomra, de ugy látom, hogy az a bizonyos, akit diszkréczióból itt nem lehet megnevezni, nálam külömb módon tisztában volt a helyőrség fegyvernemeivel, jobban mondva a formával. Azóta egészséges a feleségem, — nem említve olykoi a zsábát, a szivszorulást, a csavargónál is szebben vándorló reumát — s egyre unszol, hogy meséljek neki. Ebben a pillanatban éppen történeteken töröm a fejemet. Schwach Mór cipőraktára Pápa, BCossuth Lajos-utca 25 sz. (a Párisi Nagy Áruházzal szemben), hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet gyorsan kapni. Beteg lábakra (ortopad-munka) kiváló gond lesz fordítva. Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. Ugyanitt saját készifésü raktári cipők kaphatók. Üzletemet május 1-én az uj posta melleti levő Karsay-féle házba helyezem át,

Next

/
Thumbnails
Contents