Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-03-29 / 13. szám

^ATIII. évfolyam. árpa, 1908. márcitis 18. SZébJOCL. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ARAK Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ: HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L A R IVI I M könyvkereskedésében. Szépitö egyesület ? ? Kevés oly város vau hazánkban, amely földrajzi fekvésében oly bőven birná a fokozatos fejlődésnek, hala dásnak kedvező alkalmait, mint Pápa. Az idegeneknek nem győznek eléggé ámulni Pápa közönyén, hogy mit sem törődik azon előnyökkel miket más városok annyira megbe­csülnének. Pápa város lakosságának, kiirthatlan rossz szokása, hogy foly­ton panaszkodik, lamentál, de nem igyekszik a dolog érdemében a leg­csekélyebbet is tenni. Abban az időbeu, minden szüksé­gét éreztük, felszólaltunk, hogy más városok példájára Pápán is s z é p i­tőegyesület alakuljon. Egye­sület azonban nem lett hanem ige nis maradt a képviselőtestület kebe lében alakult szükebbkörü bizottság, melynek müKödéséröl azonban mélyen hallgat a helyi krónika s hangosan beszél városunk rendezetlen volta. Városunkban időként, midőn va­lamely eszme nem valósitható meg, megujul a jelenség, hogy a közügyek terén mutatkozó hibákért és mulasz­tásokért a hatóság és a társadalom egymást vádolja. Ez a lelkiismeret pillanatnyi fel­jajdulása, majd aztán csend lesz és jó időre egyik se tesz semmit. A kölcsö­nös szemrehányások tanulsága pedig az, hogy : mindkét fél egyaránt hibás. Hány szép eszme nem valósitható meg városunkban és hány közhasznú intézmény nem létesíthető, mert nem fejtünk ki elég erélyt azok megva lósitására, vagy éppen a társadalom nehézkedéseivel azokat elöljük. Mi megvagyunk győződve, hogy egyesek kész örömest áldoznának a közügyért, de ennek aztán más aka­dályok állanak útjában s legtöbbször az intéző körök tapintatlansága, vagy passivitása okozza a tapasztalt szük­keblüséget. INincs szándékunk jelen alkalom­mal mindazon hasznos és üdvös in­tézményeket felsorolni, melyek váro­sunkban megvalósíthatók, s melyek csakis a közszellem hanyatlásán üt­köznek akadályokba: most csak azon körök figyelmét kivánjuk felhivni, kik hivatvák városunk haladására befolyást gyakorolni s kikuek erkölcsi kötelességük ezen anomáliákat a leg­szűkebb korlátok közé szorítani. Komoly megszivlelésül irjuk e sorokat s egyenesen a képviselőtes­tület néhai való szépitő bizottságának feltámasztását célozzuk általuk. Bonta­kozzék ki már egyszer a nemtörő­dömség sürü ködéből. Nem vád akar ez lenni senkire, nem is azért emeljük fel szavunkat mostan, hanem elérkezettnek látjuk az időt immár, hogy többet tegyünk, mert mától kezdve többet követel a közjó és városunk szabályos fejlődése. Elismerjük, hogy e bizottság ma­gától nem tehet mindent, legkevésbé pedig rohamosan de lassan és sokat igen — vállvetve a lakossággal. Ne váija a tanács buzdítását, hanem ön­erejéből tegyen. J ÁKCZA A szerencsétlen! Nem, kedves nagybátya-apósom, drága anyós nagynéném, édes feleség-testvérem, nem maradhatok közöttetek. Nekem nagy hivatásom van ! — Elmegyek lateinernek ! Ezek a szegény, szerencsétlen firkászok mindig csak a saját képzeletvilágukból sze dik elő hőseiket, hősnőiket és hőstörténe­teiket — nekem pedig úgyszólván arany­tányéron szolgálják fel az igazán élő hősök és azok — néinek meséit. —• Vétek volna letérni rendeltetésem útjáról. Beállok én is írónak 1 Például milyen érdekes, tanulságos és a Gondviselés csodálatos útjait megvilágitó dolog volna, ha megírnám azt, amit most nektek akarok elmondani: Ti legfeljebb csak pár renomé ismer­tétek Bois-Flers Guido grófot, ezredem (rajtam kivül) legbirillíánsabb, legsplendi­debb, legcsinosabb főhadnagyát. Ha valaki, ugy ő elmondhatta, hogy jó csillag alatt született s hogy bölcsőjéhez odazarándokolt valamennyi jótékony nemtő, hogy elhalmozzák minden áldásukkal. Hoz­tak neki töméntelen gazdagságot, szépséget, erőt, egészséget — s ezenfelül elegendő észt. Alig hagytuk el St.-Cyret, ő már füg­getlen ura volt rengeteg vagyonának; neki nem volt bősz nagybátyja, aki korlatozta kiadásait (mint ahogy, hála a jó Istennek, nekem még ma is van), nem állt mögötte senki, aki megzabolázta volna, következés­képp nem is lehetett okos — mint ahogy a mi ezredünkben egy kicsit nehéz dolog volt okosnak maradni. Az ezredesünk maga is mint parfait gavallér és világfi járt elől a jő példával s amíg pazar bőkezűséggel vezette a tiszti­kar quadrielleját, a tisztek is quasi köte­lezve voltak vele lépést tartani. Te vagy a legilletékesebb megmond­hatója, kedves jó bátyám és apósom, meny­nyi keservesen harsogó levélben kellett le­fúvatnod túlköltekezéseimből kifolyó tulkö­veteléseimet ! -— Guido elutt szabad volt a világ. Az ő tetteit nem ellenőrizte senki. Igaz, hog} mögötte csaknem kimeríthetetlen va­gyon állt ! Elte a világát, hiszen volt hozzá módja, ereje az egész vonalon. A fiu bolondja volt a szépnek. A rue Washington-palotát nem találta sem szép­nek, sem elég tágasnak; elkótyavetyélte s s emeltetett másikat az avenue Viiiersen, amibe elfért volna egy fejedelem udvartar­tása is, s ügynökeivel íelkutattatta Paris valamennyi előkelő bric á-brac kereskedői­nek magazinjait s termeit bebútoroztatta valódi antik műremekekkel, és a korszak s hűséges történeti kronologia szerint meg­volt II. Ferencztől az első császárságig minden epocha szalonja, mikben egyetlen kép, rajz, bútordarab sem volt hamisított. rüsztetikus éhe odáig terjedt, hógy rutarcu cselédet nem türt maga körül, s hogy étvágyát, szemeit semmi disszonan­czia ne zavarja, Cirkassziából hozatott ti­zenkét válogatott szép leányt s az ő sze­mélyét és asztalát azok szolgálták ki. — Aprohos, asztal — nem a konyhá­járól beszélek, csak az asztalról. Évente két-három százezer frankott költött csupán virágokra, amik ebédlőasztalán hervadtak el. Lovai mesések voltak. Fogataival nem versenyezhetett senkié s csak azért nem gombolta ,be a Concours Hyppigue minden diját, mert érezve verhetetlenségét, mindig hors concours maradt. 0 maga páratlan lovas és kocsis volt. Clairvauxi dominiumában a walesi hérczeg (a mostani angol király) tiszteletére rendezett ünnepélyeiről hetekig beszéltek a lapok s az Indiák és Európa minden pazar fényéhez hozzászokott herczeget elvakította a kis hadnagy geniálisan rendezett ünnepsé­geinek kábitó pompája, s tőle látott először hatos tandemet, tizenkettes fogatot csudás könnyedséggel hajtani és a betonos udvaron lóháton végzett eszeveszett lanceadjai után a világ első lovas birodalmának ura beis­merte, hogy ilyen művészről még csak nem is álmodott.

Next

/
Thumbnails
Contents