Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-03-29 / 13. szám

^ATIII. évfolyam. árpa, 1908. márcitis 18. SZébJOCL. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ARAK Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ: HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L A R IVI I M könyvkereskedésében. Szépitö egyesület ? ? Kevés oly város vau hazánkban, amely földrajzi fekvésében oly bőven birná a fokozatos fejlődésnek, hala dásnak kedvező alkalmait, mint Pápa. Az idegeneknek nem győznek eléggé ámulni Pápa közönyén, hogy mit sem törődik azon előnyökkel miket más városok annyira megbecsülnének. Pápa város lakosságának, kiirthatlan rossz szokása, hogy folyton panaszkodik, lamentál, de nem igyekszik a dolog érdemében a legcsekélyebbet is tenni. Abban az időbeu, minden szükségét éreztük, felszólaltunk, hogy más városok példájára Pápán is s z é p itőegyesület alakuljon. Egyesület azonban nem lett hanem ige nis maradt a képviselőtestület kebe lében alakult szükebbkörü bizottság, melynek müKödéséröl azonban mélyen hallgat a helyi krónika s hangosan beszél városunk rendezetlen volta. Városunkban időként, midőn valamely eszme nem valósitható meg, megujul a jelenség, hogy a közügyek terén mutatkozó hibákért és mulasztásokért a hatóság és a társadalom egymást vádolja. Ez a lelkiismeret pillanatnyi feljajdulása, majd aztán csend lesz és jó időre egyik se tesz semmit. A kölcsönös szemrehányások tanulsága pedig az, hogy : mindkét fél egyaránt hibás. Hány szép eszme nem valósitható meg városunkban és hány közhasznú intézmény nem létesíthető, mert nem fejtünk ki elég erélyt azok megva lósitására, vagy éppen a társadalom nehézkedéseivel azokat elöljük. Mi megvagyunk győződve, hogy egyesek kész örömest áldoznának a közügyért, de ennek aztán más akadályok állanak útjában s legtöbbször az intéző körök tapintatlansága, vagy passivitása okozza a tapasztalt szükkeblüséget. INincs szándékunk jelen alkalommal mindazon hasznos és üdvös intézményeket felsorolni, melyek városunkban megvalósíthatók, s melyek csakis a közszellem hanyatlásán ütköznek akadályokba: most csak azon körök figyelmét kivánjuk felhivni, kik hivatvák városunk haladására befolyást gyakorolni s kikuek erkölcsi kötelességük ezen anomáliákat a legszűkebb korlátok közé szorítani. Komoly megszivlelésül irjuk e sorokat s egyenesen a képviselőtestület néhai való szépitő bizottságának feltámasztását célozzuk általuk. Bontakozzék ki már egyszer a nemtörődömség sürü ködéből. Nem vád akar ez lenni senkire, nem is azért emeljük fel szavunkat mostan, hanem elérkezettnek látjuk az időt immár, hogy többet tegyünk, mert mától kezdve többet követel a közjó és városunk szabályos fejlődése. Elismerjük, hogy e bizottság magától nem tehet mindent, legkevésbé pedig rohamosan de lassan és sokat igen — vállvetve a lakossággal. Ne váija a tanács buzdítását, hanem önerejéből tegyen. J ÁKCZA A szerencsétlen! Nem, kedves nagybátya-apósom, drága anyós nagynéném, édes feleség-testvérem, nem maradhatok közöttetek. Nekem nagy hivatásom van ! — Elmegyek lateinernek ! Ezek a szegény, szerencsétlen firkászok mindig csak a saját képzeletvilágukból sze dik elő hőseiket, hősnőiket és hőstörténeteiket — nekem pedig úgyszólván aranytányéron szolgálják fel az igazán élő hősök és azok — néinek meséit. —• Vétek volna letérni rendeltetésem útjáról. Beállok én is írónak 1 Például milyen érdekes, tanulságos és a Gondviselés csodálatos útjait megvilágitó dolog volna, ha megírnám azt, amit most nektek akarok elmondani: Ti legfeljebb csak pár renomé ismertétek Bois-Flers Guido grófot, ezredem (rajtam kivül) legbirillíánsabb, legsplendidebb, legcsinosabb főhadnagyát. Ha valaki, ugy ő elmondhatta, hogy jó csillag alatt született s hogy bölcsőjéhez odazarándokolt valamennyi jótékony nemtő, hogy elhalmozzák minden áldásukkal. Hoztak neki töméntelen gazdagságot, szépséget, erőt, egészséget — s ezenfelül elegendő észt. Alig hagytuk el St.-Cyret, ő már független ura volt rengeteg vagyonának; neki nem volt bősz nagybátyja, aki korlatozta kiadásait (mint ahogy, hála a jó Istennek, nekem még ma is van), nem állt mögötte senki, aki megzabolázta volna, következésképp nem is lehetett okos — mint ahogy a mi ezredünkben egy kicsit nehéz dolog volt okosnak maradni. Az ezredesünk maga is mint parfait gavallér és világfi járt elől a jő példával s amíg pazar bőkezűséggel vezette a tisztikar quadrielleját, a tisztek is quasi kötelezve voltak vele lépést tartani. Te vagy a legilletékesebb megmondhatója, kedves jó bátyám és apósom, menynyi keservesen harsogó levélben kellett lefúvatnod túlköltekezéseimből kifolyó tulköveteléseimet ! -— Guido elutt szabad volt a világ. Az ő tetteit nem ellenőrizte senki. Igaz, hog} mögötte csaknem kimeríthetetlen vagyon állt ! Elte a világát, hiszen volt hozzá módja, ereje az egész vonalon. A fiu bolondja volt a szépnek. A rue Washington-palotát nem találta sem szépnek, sem elég tágasnak; elkótyavetyélte s s emeltetett másikat az avenue Viiiersen, amibe elfért volna egy fejedelem udvartartása is, s ügynökeivel íelkutattatta Paris valamennyi előkelő bric á-brac kereskedőinek magazinjait s termeit bebútoroztatta valódi antik műremekekkel, és a korszak s hűséges történeti kronologia szerint megvolt II. Ferencztől az első császárságig minden epocha szalonja, mikben egyetlen kép, rajz, bútordarab sem volt hamisított. rüsztetikus éhe odáig terjedt, hógy rutarcu cselédet nem türt maga körül, s hogy étvágyát, szemeit semmi disszonanczia ne zavarja, Cirkassziából hozatott tizenkét válogatott szép leányt s az ő személyét és asztalát azok szolgálták ki. — Aprohos, asztal — nem a konyhájáról beszélek, csak az asztalról. Évente két-három százezer frankott költött csupán virágokra, amik ebédlőasztalán hervadtak el. Lovai mesések voltak. Fogataival nem versenyezhetett senkié s csak azért nem gombolta ,be a Concours Hyppigue minden diját, mert érezve verhetetlenségét, mindig hors concours maradt. 0 maga páratlan lovas és kocsis volt. Clairvauxi dominiumában a walesi hérczeg (a mostani angol király) tiszteletére rendezett ünnepélyeiről hetekig beszéltek a lapok s az Indiák és Európa minden pazar fényéhez hozzászokott herczeget elvakította a kis hadnagy geniálisan rendezett ünnepségeinek kábitó pompája, s tőle látott először hatos tandemet, tizenkettes fogatot csudás könnyedséggel hajtani és a betonos udvaron lóháton végzett eszeveszett lanceadjai után a világ első lovas birodalmának ura beismerte, hogy ilyen művészről még csak nem is álmodott.