Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-03-22 / 12. szám

ség pártfogásának eredménye sem maradhat el. Ami a szinügyi bizottságot illeti, tudtunkkal mindent elkövet a szin­ügy pártolására. Az ő lelkesedésük­kel fellelkesítették Pápa város mű­értő közönségét oly annyira, hogy most már van úgynevezett „színházi közönségünk" és ha oly társulat ér­kezik városunkba, mely igényeinket ki tudja elégíteni, azt ugy anyagilag mint erkölcsileg támogatja. Hisszük és reméljük, hogy a jelenlegi évad­ban is megteszi e tekintetben köte­lességét. A szinügybizottság az egész szí niévad alatt figyelemmel kiséri mind azokat a mozgalmakat, mely a sziné szet és a közönséget együttesen ér­deklik. Legyen a szinügyi bizottság szerető gárda, mely a hozzá érkező vendégeket igazi magyar vendégsze­retetével lássa el, hogy mikor a bú­csú órája elérkezett, az itt tartózko­dás jó sokáig emlékébe maradjon a gárdának és vendégeinek egyaránt. Mi részünkről arra fogunk töre­kedni, hogy a színtársulat és a szin­ügyi bizottság együttes hathatós mű­ködését lapunkban elősegítsük, hogy a nagyközönség tudomást vegyen ar­ról, hogy Pápa városában fönnen lo­bog a színészet iránti lelkesedés és a rossz pénzügyi viszonyok dacára is e falak között fényes eredménye­ket ért el a magyar színészet. A szabadság ünnepe Pápán, A szabadság, egyenlőség és test­vériség dicső emléket Pápa város közönsége ez idén még nagyobb fény­nyel és több lelkesedéssel ünnepelte meg, mint valaha. Ünnepet ült e korszak-alkotó nap fordulóján váro­sunk apraja és nagyja, mindenkinek szivét lángra gyújtotta a hazafias lelkesedés meleg érzése és a szabad­ság harci események nagy alakjainak herosi tettei. Az utcasorok házairól nemzeti lobogók lengtek és lelkesi tettek. Március 15 ének megüneplésében legnagyobb szerepe mint minden év­ben a főiskolai ifjúságnak volt, mely­nek példáját ez évben számos egye sülét is követte. A lefolyt ünnepségek­i ről a következőkbea számolunk be : A honvéd szobor elölt. Az ev. ref. templomban reggeli 9 óra­kor megtartott istentisztelet után a főisko­lai ifjúság az intézet udvarában gyülekezett és hosszú tömött sorokban a honvédszobor elé vonult, hogy ott a kegyelet adóját le­rójja a hősök emlékezetének. A „Hymnus" eléneklése után Siskey j Imre I. é. p. n. nagylendülettel Emlékezés a márciusi ifjúságra cimü alkalmi költe­j raényt szavalt, mire Bakó Lajos a képző­j társulat alelnöke lépett az emelvényre s I hatásos, gyújtó emlékbeszédet mondott a nap jelentőségéről. A beszéd végeztével a főiskola koszorúját helyezték a szoborra. Utána Benedek József I. é. p. n. sza­valta nagy hatásai a „Talpra magyar"-t és végül a „Szózat" eléneklésével véget ért az emlékünnepély. A színházban. A városi színház falai között az idén is fényesen zajlott le a nemzeti ünnep, me­lyet a ref. főiskola lelkes ifjúsága rende­zett. Már napokkal az ünnepély előtt az összes jegyek el lettek adva és a rendező­ség kénytelen volt az emeleti erkélyen szá­mas pótszéket beállítani. Az ünnepély esti 7 órakor vette kez­detét, melynek műsorát, a főiskolai zene­kar nyitotta meg. „Hunnia gyásza" egy ! részletével Odty Zoltán mesteries vezetése | alatt. Ezután Siskey Imre I é. p. n. nagy | hatást keltett „Talpra magyar" szavalatá­1 val, mely után a főiskolai énekkar kitűnő összhangban énekelte el a „Szabadságdal" t. ! Oáty Zoltán vezetése alatt. Alig hangzott el az énekkar éneke következett a műsor legérdekesebb pontja ; „Az emigráns" 3 felvonásos korrajznak előadása. A címszerepet Siskey Imre kitűnő alakításban mutatta be. Átérzett játéka, a szerephez alkalmas orgonuma minden jele­i netében érvényesült. Nagy színpadi rutin­nal és műkedvelőnél ritkán tapasztalt szin­i padi otthonsággal játszta meg Hidegh Já­nos az intrikus Wrabetz nehéz szerepét. Rokonszenves volt Benedek József mint vértes főhadnagy. Kisebb szerepekben Csery Ernő, Felcete János és Komjáthy János az összjáték sikerét emelték. A női szereplők, kiket talán első sor­ban kellett, volna említenünk, feltűnt Kokas Hilda, ki Margit szerepében oly játékot pro­dukált, mely hivatásos színésznőnek is di­cséretére válhatnék. Ugyanezt mondhatjuk Neuhauser Bös­kéről, ki mint fiatal leány a maga szerepé­ben valósággal beleélte magát és minden egyes jelenetében hatást keltett. A közön­ség mindkét főszereplőt tüntető tapsokkal illette. Kis szerepekben Borsos Olga igen hercig volt és remekül lejtett körmagyar táncot meg kellett ismételnie. Ugyancsak i kedvesen és meglepő biztonsággal mozgoti a színpadon Bélák Rózsika a szobaleány szerepében. A darab rendezése a csoportok összeállítása mintaszerű volt és a közönség folyton megujuló tapsaira az összes közre­működők reá érdemeltek. Az ünnepély után a közönség nagy nők leszünk továbbra is ? De nem nézel le a Pali miatt ... Sárika biztosította, hogy nem. És olyan gazdagnak, boldognak érezte a lelkét, olyan kiváltságosnak tudta magát, amilyennek csak ragyogó, aranypalástjuk alatt a király­nőket képzelte, akikről gyermek-értelmének az a hite volt, hogy ők képviselik Összes­ségét és megtestesülését mindannak, ami a földön szerencse, boldogság és hatalom. * Kc't év múlva csakugyan megjelent Józsi ur Sárika édesapjánál, akiről talán még rcm is mondtam, hogy előkelő keres­kedó-rmber volt, nagyon komoly, nagyon reálh és — mint a leánya is sóhajtva gon­dolt- cl fkésőbb — kevés idealizmus volt benne. Ő mítsem tudott a gyermekek két éves szerelméről. A mama világért se merte volna előtte elárulni. — Nagyon megtisztelt bennünket, ked­ves öcsém ajánlata, — mondotta az elfo­gult, izgatott fiatal embernek, de érthető­nek tartja, ha én, — a megcsontosodott üzlet-ember — gyakorlati oldaláról is mér­legelem a dolgokat, s tudni óhajtanám, mi­ként biztosítja leányom jövőjét, aki jólétben nevelkedett és akibe az édesanyja — ugy tapasztaltam némi igényt is nevelt. — Az atyám vállalata nyújt fedezetet a megélhetésünkre, — szólt a fiatalember. — Igaz, tekintve koromat és többi testvé­reimet, akik szintén a vállalat körébe lesz­nek vonva, egyelőre szerényebb összeg az, amit a magam háztartására fordíthatnék. De Sárika is hoz valamit a házhoz, s két ember aki nagyon szereti egymást, egymás­ban fogja keresni és megtalálni azt, amit a körülmények tán megtagadnának tőlük. — Hát igen. Valamit kap Sári is. De tekintettel magunkra és többi gyermekemre, én se adhatok sokat. Csak annyit, hogy a ruházati szükségleteit fedezze. S miután én azt hiszem, ez a két oldalról jövő kevés .együttvéve se lesz elegendő arra, hogy le­ányom sorsát biztosivá lássam: kedvező választ legnagyobb sajnálatomra nem ad­hatok. A fiatalember összetette kezét és ugy esdekelt: — Kedves bátyám, ne tegyen bennün­ket boldogtalanná. Ne ez legyen az utolsó szava. Tárgyaljanak apámmal, egyezzenek meg valamiben. Nekem nem pénz kell, ha­nem Sárika. Csak éppen hogy a megszokott jólétet akarnám neki biztosítani. Hiszen tu­dok dolgozni és érette kétszeresen édes lesz a munka. Az apa kezét nyújtotta neki s azt mondta, majd gondolkodnak a dolog fölött. Másnap tárgyalt Józsi apjával. Sokáig, he­vesen, eredmény nélkül. Mindenik a másik­tól várt engedményt — hiába. Este, azt mondta a feleségének : — Édes Annám, nagyon szerelmes voltál te én belém, mikor elveltelek? Az asszony csodálkozva nézett rá s 1 nem értette, mit akar e kérdéssel az ura. De mert egydnes, igaz lelkű volt, meg­mondta, amint volt : — Szerelmes nem voltam beléd, de biztosan néztem a jövő elé. Rokonszenves voltál nekem, tudtam értékedet s nyugodt szivvel biztam rád magamat. A férfi bólingatott hozzá. Elégedetten hallgatta. És azt mondta rá : — Megbántad-e ? Nem én, egy perezre se. — Hát ugy e, hogy az csak románok­ban van, hogy a házassághoz szerelem is kell ? Kell a — majd mit mondtam ! Jólét, biztos exisztenczia. A többi smarn. Sári is talál olyan valakit, aki mellett nem kell garasoskodnia. Elég fiatal még, várhat. Ab­ból a házasságból nem lesz semmise. A mama — jó Istenem — dehogy mert volna ellentmondauia. így szokta meg közel harmincz éven keresztül, hogy mindig az ura eszével gondolkodjék. Titokban azon ban sokat sírt Sárikával. Józsi pedig kül­földre ment, ahol majd — oh, szinte bizo nyosnak látszik — valami dúsgazdag mis­set hoz, akit majd tárt karokkal fogadnak a szülők. De ő nem megy férjhez soha. Az ő szivében nem lesz több kikelet. Ezt olyan komolyan gondolta és érezte, hogy néhány hóngp múlva — titokban — sürü levelezést folytatott valamelyik zárda fejedelemnőjével, akinek elmondta levelé­ben, hogy hozz; juk vágyik. A papa rájött a levelezésre és igen rövid száraz szavakkal kérte meg a főtisz­telendő apáczát, hogy ne feleljen leányá­nak, aki nem közéjük született, sőt ellen­kezőleg, olyan hóbortos, hogy egy alig ser­dült ifjú miatt kész lenne zárdába menni, hogy az tár. ott cziankálit igyék. Hagyják békén, ő felelős a sorsáért, s ő tudja, mit tesz. Szegény Sárika tehát apácza se lehe­tett. S amikor az érettségin keresztülbuk.-

Next

/
Thumbnails
Contents