Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-03-22 / 12. szám

része a Griff szálló nagytermébe vonult ahol az ifjúság rögtön tánchoz fogott. Ritka jókedvei kezdték mely hangulat csak fokozódott szünóra után. Az első négyest 60 pár táncolta. A táncmulatság hajnali 6 órakor ért véget. Az ünnepély fényes sikerében dr. Kapossy Lucián tanár a képzőtársulat elnökének nagy része van, ki az egész ünnepet rendezte. Az állami tanítóképzőben. Valóságos népáradat indult meg a Jókai utcán az áll. tanítóképző felé s fél háromra minden talpalatfnyi helyet elfoglalt a hazafias közönség az intézet tágas tornacsarnokában és annak karzatain, folyo sóján. Pontban fél három órakor kezdete meg az ifjúság az ünnepet a következő műsorral : 1.) „Hymnus." Papp Aiajos IV. é. n. vezetésével előadta az ifjúsági ének-és zenekar. 2.) „Felolvasás." Tartota : Langmáhr Ferenc IV é. n. 3.) „Nemzeti dal." Szavalta : iimmer Gábor IV. é. n. 4.] „KónyaHatvani" : Kuruc induló. Hatvani Lajos tanár vezetésével énekélte az ifjúsági énekkar. 5.) „Kerner-Herodek." A magyar dal. (Zenés sz.valat.) Szavalta: Pödör Béla III. é. n. zongorán kisérte: Steffek Béla 11. é. n. harmoniumon: Dobó Imre IV. é. n. és az ifjúságnak nyolctagú énekkara, 6.) Erkel Ferenc: „Hattyúdal." Papp Alajos IV. é. vezetésével előadta az ifjúsági zenekar. 7.) Lamport Géza : „Emlékezés 1848-ra. Szavalta Lepkowski Béla IV. é. n. 8.) „Szózat" Popp Alajos IV. é. vezetésével előadta az ifjúsági ének és zenekar. A Kath. Kór. és a bencések ünnepe. A pápai Kath. Kör. és a bencés gimnázium a márciusi nagy események emlékere március 15 én, vasárnap délután 5 órakor a bencés gim. tornatermében hazafias ünnepélyt rendezett a következő műsorral : 1. „Rákóci nyitány." Kelertől. Előadták zongorán Migály Ilonka és Mariska, hegedűn Gáty Zoltán, gordonkán Gáty István. 2. „Szibériai." Költemény. Irta és szavalta Takács Gedeon. 3. „Szabadság, dicsőség." Szentgyörgyi S.-tól. Énekelte a kath. kör és a gimn. vegyeskara. 4. „Ünnepi beszéd." Mondta Jándí Bernardin. 5. „Petőfi szobra." Melodráma. Szepessy Kernertől. Előadta Nagy Gábriella, zongorán kisérte vizkeleti Kiss Vilma. 6. „Mariselli cigányok." Bartók Lajostól. Előadták Kovács József IV, Pálfi .gnác IV, Scherer István IV, Scherer János II. o. t. 7. „Talpra magyar!" Szentgyörgyi S.-tól. Előadta a kath. kör és a gimn. vegyeskara. A kereskedelmi ifj. emlékünnepe. A „Pápai Keresk. Itj. Önképző Köre" folyó hó 15 én a Jókai kör helyiségében a következő műsorral kapcsolatossan estélyt rendez. 1. „Ünnepi beszéd" Tartotta Klein Sándor. 2. Szavalat. „Március 15-én." Áb rányi E-.től. Tartotta Kohn Olga. 3. aj Büszke turulmadár, b) Nagy Bercsényi Miklós, c) Török bársony süvegem, cimbalmon előadja Weiler Etel, hegedűn kisérte Lángó Náci. 4. Szavalat, „Március", Csizmadia Sándor- | tói, előadta Freund Pál. 5 Tárogató, cellön tartotta Fehér Antal. 6. Színdarab, „Ki a nyertes", előadták Binéth Ferencz, B'orgács László, Sehlesinger Miksa. Műsor után a íiatalság tánchoz fogott és rendkívüli jó hangulat mellett hajnali 3 óráig tartott a mulatság. Hazafias ünnepélyt rendezett még az izr. elemi és polgári iskola a leányinternátus az ág. ev. elemiiskola az áll. polg. leányiskola és az iparos ifj. önképző köre nagy és változatos ünnepi műsorral. Városi közgyűlés. — 1908. március 19. — Pápa város képviselőtestülete csütörtökön délután a képviselők nagy részvétele mellett tartott közgyűlést. Heves vita folyt a Kossuth Lajos-utca aszfaltirozása miatt. A képviselőtestület ezen utcának bazaltkövei való jókarbani helyezését rendelte el. Ugyancsak hosszas vita után kimondatott, hogy az öt éven belül épitendő emeletes házak pótadó kedvezményben nem rószesittetnek. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Mészáros Károly elnöklő polgármester üdvözölve a megjelenteket az ülést megnyitja és a jkv. hitelesítésére Faragó János, Kobera Károly, Billitz Ferenc, Waltér Sándor és Lamperth Ferenc képviselőket kéri fel. A mult ülés jkve felolvastatván, az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Elnöklő polgármester bejelenti Klein Jónás városi képviselő elhunytát és indítványát, hogy emléke jkvileg megörökítessék és családjához részvétirat intéztessék, a képviselőtestület helyeslőleg elfogadja. Napirend előtt Pados József a veszprémi-ut keleti során levő járdának elhanyagolt állapota miatt interpellálja a polgármestert. Polgármester azon válaszát, hogy ezen kérdést a legközelebbi közgyűlés napirendjére tűzi ki azzal, hogy a háztulajdonosok a járdajavítás költségihez hozzájáruljanak, ugy interpelláló valamint a képviselőtestület tudomásul veszi. Lakos Béla dr. közérdek szempontjából sürgeti a Zrínyi-utca és a Bathány-utca összeköttetésére vonatkozó tervek és költségvetések bemutatását. Polgármester azon válaszát, hogy a városi mérnök a tervek és költségvetés elkészítésével megbízatott és reméli, hogy már a legközelebbi közgyűlés napirendjére kerülnek, tudomásul vétetett. Marton Antal a sertés piacnak a belvárosba való visszahelyezése iránt interpellálja a polgármestert. Polgármester kijelenti, hogy mindeddig erre alkalmas hely nem találtatott, azon esetben, ha erre alkalmas hely található lesz, ugy erre javaslatot fog fenni a képviselőtestületnek. A válasz tudomásul vetetett. Ezután áttértek a napirendre. I. Az építészeti bizottság javasolja, hogy az uj vágóhíd a város tulajdonát kédácsoló Palik már fizetéstelen segédfogai mazók és boldog vőlegényjelöltek voltak, ő szomorúan gondoha el, hogy elhervad a pártája alatt... * Tizenöt év mult el azóta, hogy Sárika apja Józsit kikosarazta. Egyik év ugy haladt a másik nyomában, mint ahogyan a napok, az órák vesznek egymásután a Semmibe ... Valahol messze, tul a tengeren, vasszorgalommal dolgozott, szerzett vagyont azalatt egy fiatal férfi, aki a munkát később már csak a megszokásból szerette, hiszen nem volt kiért küzdjön. Ug.y hitte, azt a szép, azt a kedves leányt régóta más embernek a g}ermekei szólítják e néven: anyám. Egy ideig gyűjtötte róla a híreket, gyűjtötte az emlékeket, de aztán hogy évekig nem tért vissza hazájában : nem hal lott felőle semmit se. Idehaza pedig a sorsába beletörődve ólt egyik napról a másikra, megbékülve, szelíd jósággal egy már nem fiatal leány. Eleinte — atyja parancsára — bálozott, itt-ott megjelent, de aztán, hogy semmiben nem lelte kedvét, nem erőltették. A zenével és művészetekkel töltötte ki azt, ami üresség maradt életében. Ritkán járt társaságba, de a gyermekeket nagyon szerettei Azok pedig delejes vonzódással ragaszkodtak hozzá. Egy ünnepnapon elment a húgához, hogy a délutánt annak gyermekei között töltse. Sokan ígérkeztek, majd valamennyi kicsiny gyermek, akik előre is örültek, hogy Sárika néni zongorázni fog és ők tánczolhatnak. Egyik kis leány, —- ugy hét-nyolez éves lehetett — mikor megcsókolja, azt mondja neki: — Én ismerem a nénit. — Honnét ismersz, kicsi lelkem ? — kérdi Sárika. — A Józsi bácsi Íróasztalán láttam. — Engem ? De hát ki az a Józsi bácsi ? — A Józsi bácsi az én mamám testvére, aki sokáig nem volt itthon. Egyszerre halvány lett Sárika. Azonnal megértette, hiszen csak e perezben jött rá, hogy e kis gyermeknek anyja és az az ember testvérek. Hogy ez eszébe nem jutott! Zavarában az óráját nézte, s a rajta csüngő kis lány szeme megakadt a remekművű, gyöngyökkel kirakott kis aranyórán. Engedelmet kért. hogy megnézhesse. S amikor rajta babrálva, kinyi!lott a hátsó fedele, amely mögött egy fiatal férfi képe mosolygott, a kis leány örömmel kiáltott fel : nézze, nézze, Sárika néni, egészen ilyen a Józsi bácsi! Egészen ilyen. Majd meglátja, ő jön érteni el. És alighogy kimondta, meg is jelent egy magas, érdekes úriember az ajtó keretében. A kis huga rögtön odafutott hozzá és sietett újságolni neki, hogy itt az a néni, akinek a képe íróasztalán vau. Oda vitte kézenfogva Sárikához és neki is bizonyítgatta, hogy ugy-e mennyire hasonlít ahhoz a képhez, amelyik az órájában van ? Mikor aztán a gyermek uj társakat talált, a férfi elfogódva szólt : — Megőrizte volna ennyi időn át az emlékemet ? Kérdéssel felelt a leány is : — Csakugyan ott a képem az Íróasztalán ? — Ott, pedig csak rövid ideje tudom, hogy — még nem veszett el a számomra minden remény, — szólt a férfi. — Semmi hírt nem küldtek róla, később, én azt hittem, kíméletből hallgatnak; és nem mer tem meggyőződni arról, hogy csakugyan a másé e már ? Mutassa azt a képemet, had' higyjem, nem csal ez a perez, amelyben újra élni kezd a szivem. Sárika felnyitotta az aranyóra fedelét. A férfi elnézi régi arczát, aztán elővon tárezájából egy másik régi képet: a leányét, Megnézi ő is, aztán kicsit szomorúan mondja : — Milyen fiatal, üde, talán még szép is voltam . . . — Nekem akkor is és most is a legszebb a világon — felelt a férfi. Összevillant a tekintetük. Sokáig nem szóltak, nem találtak hangot arra, amit érezniük kellett. Később is csak a férfi tördelte ügyetlenül, szinte félszegen : — Gazdag vagyok, de legnagyobb kincsemet adom nászajándékul, azt az ébenfa dobozt, amelyben a maga emlékeit őrizgettem : a képeit, a báli tudósításokat, amelyekben előfordult a neve, egy szál virágot, amit egyszer elejtett, mikor titokban a nyomában jártam. Ott az akis könyv is, amit ugy szeretett, s amit együtt olvasgattunk. Tudja, a késői boldogságról. A leány boldogan bólintott s azt ragyogták vissza a szemei : — És még ezzel a késő boldogsággal aranyozom be az életedet . . .