Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-03-22 / 12. szám

KÖZERDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 8 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : sie wm&xm. HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Sziniévadunk érdekében. Már napokkal ezelőtt megjelentek a falragaszok, mely az „Előleges szinijelentés"-röl számoltak be melyből kitűnik, hogy Szalkay Lajos színigazgató a már ösmert jól szervezett társulatával holnap kezdi meg a tavaszi évadot, mely körülmény bizonyos kötelességet ró reánk arra nézve, hogy oly dolgokat szellőztessünk, melyeket megszívlelendőnek tartunk ugy a közönség mint színtársulatunk részéről. A társulat szervezését illetőleg látjuk a névsorból, hogy igen kitűnő erőkkel fog rendelkezni s igy teljes reménnyel nézünk elébe a sziniévadnak s hisszük is, hogy közönségünk is méltányolni fogja Szalkay színigazgatónak áldozatkészségét, ki nem kímél semminemű áldozatokat, csak hogy közönségünk jogos és méltányos igényeit kielégíthesse. Senki sem tagadhatja, hogy Pápa városa mindig híres volt irodalmi és művészeti szeretetéről. Pápa városa mindenkor örömmel áldozott a magyar színészetnek. Városunk intelligenciája eléggé tudja már, melyik társulatot kell respektálnia. Nem a pessimista szemüvegén nézi közönségünk az előadásokat. Nem. Hanem képes arra, hogy a jót selejtestől, a salaktól megkülönbözteti. Nem frázis, de igaz tény, hogy Pápa városának messze földön hire van, hogy Thália papjait ha hivatásukat őszintén és lélekkel fogják fel, itt e város falai között erkölcsi és anyagi siker kisérte. Szalkay Lajos színtársulatát mint már jeleztük, az őszi évadról ösmerjük és tudjuk, hogy a vidék legjelesebb erőiből és ha figyelembe vesszük, hogy a színigazgató azóta a színműirodalom legújabb termékeit is megvette és ez évadban előadásra kerülnek, igy tehát elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy egy oly társulat érkezik városunkba, mely méltó lesz színházlátogató közönségünk müigényeihez. Ösmerjük a színigazgatót és tudjuk, hogy amit mond az való, amit ígér, azt betartja. És ha működő tagjai közül egyetlenegyet sem ismernénk ís

; az ő személye egyedül elég séges garanciát nyújt leendő célirányos működése mellett. A színigazgatóval szemben ezen bizalmat előlegezve, mindazonáltal nagyon is aktuálisnak tarjuk most, midőn Szalkay Lajos szakmáját és hivatását szem előtt tartó színigazgatót és majdnem mondhatni újból szervezett társulatát körünkben üdvözölhetjük egy és mást elmondani, ami sziniévadunk sikerét van hivatva biztosítani. A társulat első sorban teljes ambitiójával arra törekedjék, hogy a bemutatandó színműveket jól betanult és összhangzatos előadásban mutassa be. Mert régi igazság az, hogy a kerekded előadás már maga a siker és ha eliUez a kerekded előadáshoz még a művészi tüz, a színészi lelkesedés is járul, akkor a közön1 ÁRCZA. Késő boldogság, Sárika tizenöt éves volt, mikor a mamája igy szólt előtte egy nagyon kedves arczu nénihez : — Nézd, Jolán, ez az én legkisebb leányom, ez az én napsugaram, az én dalos madaram. Sárika — mi tagadás benne — büszke örömet érzett e szavak hallatára, annál inkább is, mert a „néni" mellett ott volt an nak húsz éves, sudár, mély tekintetű fia, aki gyönyörködve uézte a fiatal leányt. Kölcsönös megismerkedések után, azonnal könyvekről kezdett beszélgetni a két fiatal. Sárika ugyanis szenvedélyesen szeretett olvasni, különösen a szomorú regényeket, amelyekben az egymást szerető sziveket kegyetlen kezek választják el, hogy aztan a kegyelmes sors mégis összehozza őket. Ez a kásái boldogság, amire várni kell, amit ki kell érdemelni, felettébb izgatta az ő kis lelkét, csapongó fantáziáját. Mióta a negyedik felsőt végezi, nagyon megkomolyodott és a tanuláson kivül minden idejét kedvencz könyvei között tölti. Nagyon csinos kis könyvtára volt már, nagyrészt a papa bőkezűségéből, részben a mamától elcsalt koronákból tellett ki az, de ami benne úgynevezett „szomorú regény", — azt mind a saját költőpénzén vette. Szobája éppen a szalon mellett volt, tehát néhány lépésnyi fáradtsággal meg is mutathatta gyűjteményét uj barátjának, aki Sárinak is imponáló szakértelemmel tett észrevételeket ós megjegyzéseket. Ezen felül ajánlott néhány komony szépirodalmi müvet még, amit Sári azonnal fel is jegyzett. Józsi — mert igy hivták a fiatal urat, — nagyon megtetszett Sárinak és másnap az iskolában olyasmit „adott be" a többieknek, hogy husz éven alul nincsen férfi, csak gyermekek vannak. Hogy a heted- és nyoleadosztályu gimnázistákka! és felsőbb leánynak már derogál foglalkozni. A szavában volt valami fölény, és határozottan lekeveselte barátnőit, amikor hazamenet a régi szívességgel fogadták a gimnáaisták alázatos köszönéseit. Sárika lelkében egy hész éves iíju képe élt. Mert husz éves mult Józsi, ő maga mondta és két éve tul már a kereskedelmi érettségin . . . Ezentúl gyakrabban járt hozzájuk Jolán néni és Józsi is, akivel Sári mindig talált fontos beszélni valót. A mamák hagyták őket s boldogan, mosolyogva szorították meg egymás kezét, mikor tekintettük a beszélgetésben elmerült gyermekeken megpihent. Egyik szép reggelen aztán, mikor Sári csaknem elkésve ért az iskolába, ugy, hogy előszóval már semmit se közölhetett a „tiz perc" előtt legjobb barátnőjével, hát kézrőlkézre adva, egy összehajtogatott lapocskát juttatott hozzá, amelyen ez állt: „Tegnap este óta kimondhatatlan boldog vagyok. Józsi nyilatkozott, s kijelentette, két év múlva megkér. Imádjuk egymást. Egy évig fogunk jegyben járni, csak aztán tartjuk meg az esküvőt. Titoktartásodra számit, a te boldog Sárid." Ebben a pár sorban csak az volt nevezetes. hogy a kimondhatatlan, azonkívül a boldog és imádjuk egymást szavak nyolcszor, tízszer alá voltak húzva. Hatása természetesen óriási. A legjobb barátnő, mikor elolvasta, egy pillanatra, de csak egy pillanatra belesáppadt. Eszébe jutott Pali, aki talán csak tiz év múlva kérheti meg. Kérdés : keresztül engedik-e az érettségin ? Az idén is csak pótvizsgával jutott a nyolcadikba ... De aztán felébredt benno jobbik énje. Örült sári szerencséjének. Nem mert visszaírni, csak a szemeivel üzente neki: — Gratulálok, irigyellek! Tiz perez alatt beszélgetünk még . . . Az utolsó mondatot jelképes beszédbei fejezte ki. És a tiz perez alatt, mikor Sárika apróra részletezve elmondott neki mindent, megfogta a kezét és a szemébe nézve esdekelte : De ugy-e, Sárika, azért jó barát-