Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-02-16 / 7. szám

XVIII. é-y-iEolTy-aTT-i _ IFárpa, 1908. ±e"fc>:r?-uLíáa? 16. 7. szárp. ELŐFIZETÉSI ARAK : Kgész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : mLhév&Em wm&tm. HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. KÖZÉRDEKŰ FÜGGE i LEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Uj tengeri kígyó. Városunknak újra akadt egy uj tengeri kigyója — a szálloda kérdés megoldása. Egy igen fontos és megoldandó kérdése ez a közel jövőnek, mely városunk fejlődésével szoros kapcsolatban van és amelynek megvalósítása érdekében már sok verziók keringtek. Kí - iudomásu dolog, hogy a városunküau jo»ö b^uuiOdáiiik nem felelnek meg idegenforgalmunk követelményeinek, de arról is meg van mindenki győződve, hogy e vidéki lakosság és az idegenek csak azért nem jönnek el városunkba, mivel a szállodákban nincs elegendő szoba rendelkezésükre. Tudatában van Pápa város minden egyes polgára, hogy városunkban a szálloda mizéria mily óriási hátrányt képez idegenforgalmunkra, de azért semminemű intézkedések nem tétetnek ennek orvoslására. TÁRCZA. -^o Egy válópö? előzményei Á lapok tele voltak a kis Torday Fan* esi dicséretével. Valóságos szenzációs sikere volt. Közönség, sajtó egyaránt tombolt a lelkesedéstől s a színház minden este zsúfolásig megtelt, ha az uj csillag föllépett. A képes heti lapok is siettek megragadni a szenzációt s csaknem valamennyi közölte az uj drámai fenomen arczképét. A kis Iglóiné, a színház fiatal szendéje nézte a képes heti lapokat, elolvasta mindazt, amit Torday Kancsiról magasztalét írtak s valami különös szomorúság fogta el. Igazán nem irigykedett, féltékeny sem volt a fiatal kolléga sikerére, hisz más szerepköre volt, neki nem volt rivalisa, de mégis valamely különös, kegyetlen szomorúság békózta a szivét. Olyasvalami motoszkált a fejében, hogy miért nincs az egyik embernek sze rencséje, s miért van a másiknak. Mi e tekintetben nem vesszük pártfogásba a városi hatóságot, kinek érdekében állana ugyan ezen városunkra nézve nagy korderővel biró kérdés megvalósítását, szorgalmazni, de mentségül hozzuk fel azon sok tervezeteket és üdvös eszméket, melyek jelenleg városunk hatósága munkakörét igénybe veszik, s melyek megvalósítása óriási anyagi áldozatokat követel. De igen rámutatunk Pápa város lakosságának azon nagy hibájára, melyet röviden indolenbiának nevezünk, a melynél fogva örökké c anaszol, kíván és zúgolódik s önmaga mit sem tesz, hanem mindent a városi hatóságtól vár, a helyett, hogy a létező bajokon a maga erejéből kiki s az erők egyesítésével mindnyájan segíteni törekednének. Ne csak sóhajtozzunk, óhajtozzunk és lamentáljunk, hanem akarjunk és tegyünk. A sültgalambra vá; rás rajtunk nem segit, az örökös reI ménykedés sovány kosztján mi meg — Lám — gondolta magában hogy ez a csitri lány csak ugy, egyszerre, minden küzködés, minden könyhullatás, minden verejtékezés nélkül, egy csapásra meghódít mindent és mindenkit, míg én ? . . . Végig sorjázott az agyán egész élete. Az ő meglehetősen irigyeit, meglehetősen boldog élete. Igaz, nem küzködött soha az élettel, nem vergődött, de — ebben a perczben legalább ugy érezte, — nem is élt soha. Úgyszólván a színpadon sziilett. s amikor fölcseperedett, kifejlődött, ott kezdte, ahol a szülei folztatták. Egyszerre megnyílt előtte az ország legelőkelőbb színpada s igaz, hogy nem játszatták vele a leghálásabb szerepeket, de soha nem bántotta senki. Mindenki nyájas volt hozzá. A sors, a direktor, az újságok s lassan, észrevétlen, nőttek a szerepei s komolyodott az értéke. Amikor eljött a szerelem korszaka, belészeretett annak rendje és módja szerint az egyik kollegájába s mi sem volt természetesebb, minthogy férjhez ment hozzá s szép csöndes, verőfényes boldogságban peregtek le a napjai. nem élünk. Igyekezzen tehát Pápa város lakossága, különösen azok, kik maguk is a haladásnak barátai, társadalmi utou megvalósítani a szálloda kérdés megoldását, ami oly lassan megy a hatóság kezében. Vegyünk példát szomszéd városainktól, kik türelmüket vesztve a hatóság lassúságával és tétlenségével társadalmi uton igyekeznek városaikat a modern kor városai közé emelni. Azt hisszük nem szükséges taglalásokba bocsáj"kőzni, mily desperatus állapotokkal állunk szemben a szálloda kérdésben. Folytonos panaszokat hallunk, hogy Pápára azért nem jönnek a vidékiek, mivel nincs kényelmes szállásuk, s azon kereskedelmi utazók, kik városunkat üzleti dolgokban látogatják, a helyett, hogy Pápán maraduának éjjeli szállásra elutaznak Győrbe vagy Szombathelyre, vagy viszont ott maradnak éjjelre, — mert ki vannak esetleg téve annak, hogy Pápán nem kapnak éjjeli szállást. Hol oda haza érte valamely apró öröm, hol a színpadon volt sikere. Az emberek boldogan mosolyogtak, ha meglátták, az asszonyok könnyű sóhajjal mondták : — Milyen irigylésre méltó asszony ez a kis Iglóiné. Az ura a legderekabb ember, aki szereti, a színpadon megtapsolják, otthon rendben a szénája . . . Igazán irigylésre méltó. Akiről mondják, ezt rendesen nem irigylik, akit pedig irigyelnek, ezt rendesen szidják egy kicsit. Öt nem szidta senki. 0 volt a boldogság mintaképe. Ma is az. Mindeki tudja róla. Amikor idáig jutott, hirtelen fölbukkant valahonnan ez a furcsa, torz gondolat: — De hát boldog vagyok-e igazán ? Torday Fancsi bizonyára az. Neki hódolnak, őt ünneplik, az arczképe megjelenik a képes lapokban s a színháznál azt mondják róla, a legképtelenebb lud, aki mindent fordítva csinál, de hát éppen ez kell ma a közönségnek. — Pedig nem igaz — vitatkozott magában — Fancsi igazán nagy tehetség. — Hát te ? — támadt reá egy belső hang. u. m. valódi svájczi hímzett és áttört kelmék, grenadín, pepiin és selyem kelmék feltűnő elegáns kivitelben === olcsó árakban kaphatók == 1ÉSZ J E ü Ő divatáruüzletében Pápán, Fő-utca 6., Griff-szállóval szemben. E

1