Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-02-16 / 7. szám

XVIII. é-y-iEolTy-aTT-i _ IFárpa, 1908. ±e"fc>:r?-uLíáa? 16. 7. szárp. ELŐFIZETÉSI ARAK : Kgész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : mLhév&Em wm&tm. HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. KÖZÉRDEKŰ FÜGGE i LEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Uj tengeri kígyó. Városunknak újra akadt egy uj tengeri kigyója — a szálloda kérdés megoldása. Egy igen fontos és megoldandó kérdése ez a közel jövőnek, mely városunk fejlődésével szoros kapcso­latban van és amelynek megvalósí­tása érdekében már sok verziók ke­ringtek. Kí - iudomásu dolog, hogy a vá­rosunküau jo»ö b^uuiOdáiiik nem fe­lelnek meg idegenforgalmunk köve­telményeinek, de arról is meg van mindenki győződve, hogy e vidéki lakosság és az idegenek csak azért nem jönnek el városunkba, mivel a szállodákban nincs elegendő szoba rendelkezésükre. Tudatában van Pápa város min­den egyes polgára, hogy városunk­ban a szálloda mizéria mily óriási hátrányt képez idegenforgalmunkra, de azért semminemű intézkedések nem tétetnek ennek orvoslására. TÁRCZA. -^o Egy válópö? előzményei Á lapok tele voltak a kis Torday Fan* esi dicséretével. Valóságos szenzációs si­kere volt. Közönség, sajtó egyaránt tom­bolt a lelkesedéstől s a színház minden este zsúfolásig megtelt, ha az uj csillag föllépett. A képes heti lapok is siettek megra­gadni a szenzációt s csaknem valamennyi közölte az uj drámai fenomen arczképét. A kis Iglóiné, a színház fiatal szen­déje nézte a képes heti lapokat, elolvasta mindazt, amit Torday Kancsiról magaszta­lét írtak s valami különös szomorúság fogta el. Igazán nem irigykedett, féltékeny sem volt a fiatal kolléga sikerére, hisz más szerepköre volt, neki nem volt rivalisa, de mégis valamely különös, kegyetlen szomo­rúság békózta a szivét. Olyasvalami motoszkált a fejében, hogy miért nincs az egyik embernek sze rencséje, s miért van a másiknak. Mi e tekintetben nem vesszük pártfogásba a városi hatóságot, ki­nek érdekében állana ugyan ezen vá­rosunkra nézve nagy korderővel biró kérdés megvalósítását, szorgalmazni, de mentségül hozzuk fel azon sok tervezeteket és üdvös eszméket, me­lyek jelenleg városunk hatósága mun­kakörét igénybe veszik, s melyek megvalósítása óriási anyagi áldoza­tokat követel. De igen rámutatunk Pápa város lakosságának azon nagy hibájára, me­lyet röviden indolenbiának nevezünk, a melynél fogva örökké c ana­szol, kíván és zúgolódik s önmaga mit sem tesz, hanem mindent a vá­rosi hatóságtól vár, a helyett, hogy a létező bajokon a maga erejéből kiki s az erők egyesítésével mind­nyájan segíteni törekednének. Ne csak sóhajtozzunk, óhajtoz­zunk és lamentáljunk, hanem akar­junk és tegyünk. A sültgalambra vá­; rás rajtunk nem segit, az örökös re­I ménykedés sovány kosztján mi meg — Lám — gondolta magában hogy ez a csitri lány csak ugy, egyszerre, min­den küzködés, minden könyhullatás, min­den verejtékezés nélkül, egy csapásra meg­hódít mindent és mindenkit, míg én ? . . . Végig sorjázott az agyán egész élete. Az ő meglehetősen irigyeit, meglehetősen boldog élete. Igaz, nem küzködött soha az élettel, nem vergődött, de — ebben a perczben legalább ugy érezte, — nem is élt soha. Úgyszólván a színpadon sziilett. s ami­kor fölcseperedett, kifejlődött, ott kezdte, ahol a szülei folztatták. Egyszerre megnyílt előtte az ország legelőkelőbb színpada s igaz, hogy nem játszatták vele a leghálá­sabb szerepeket, de soha nem bántotta senki. Mindenki nyájas volt hozzá. A sors, a direktor, az újságok s lassan, észrevét­len, nőttek a szerepei s komolyodott az értéke. Amikor eljött a szerelem korszaka, belészeretett annak rendje és módja szerint az egyik kollegájába s mi sem volt termé­szetesebb, minthogy férjhez ment hozzá s szép csöndes, verőfényes boldogságban pe­regtek le a napjai. nem élünk. Igyekezzen tehát Pápa vá­ros lakossága, különösen azok, kik ma­guk is a haladásnak barátai, társadalmi utou megvalósítani a szálloda kér­dés megoldását, ami oly lassan megy a hatóság kezében. Vegyünk példát szomszéd váro­sainktól, kik türelmüket vesztve a ha­tóság lassúságával és tétlenségével tár­sadalmi uton igyekeznek városaikat a modern kor városai közé emelni. Azt hisszük nem szükséges tag­lalásokba bocsáj"kőzni, mily despera­tus állapotokkal állunk szemben a szálloda kérdésben. Folytonos pana­szokat hallunk, hogy Pápára azért nem jönnek a vidékiek, mivel nincs kényelmes szállásuk, s azon keres­kedelmi utazók, kik városunkat üz­leti dolgokban látogatják, a helyett, hogy Pápán maraduának éjjeli szál­lásra elutaznak Győrbe vagy Szom­bathelyre, vagy viszont ott marad­nak éjjelre, — mert ki vannak eset­leg téve annak, hogy Pápán nem kapnak éjjeli szállást. Hol oda haza érte valamely apró öröm, hol a színpadon volt sikere. Az em­berek boldogan mosolyogtak, ha meglátták, az asszonyok könnyű sóhajjal mondták : — Milyen irigylésre méltó asszony ez a kis Iglóiné. Az ura a legderekabb ember, aki szereti, a színpadon megtapsolják, ott­hon rendben a szénája . . . Igazán irigy­lésre méltó. Akiről mondják, ezt rendesen nem irigylik, akit pedig irigyelnek, ezt rendesen szidják egy kicsit. Öt nem szidta senki. 0 volt a boldog­ság mintaképe. Ma is az. Mindeki tudja róla. Amikor idáig jutott, hirtelen fölbuk­kant valahonnan ez a furcsa, torz gondolat: — De hát boldog vagyok-e igazán ? Torday Fancsi bizonyára az. Neki hódolnak, őt ünneplik, az arczképe megjelenik a ké­pes lapokban s a színháznál azt mondják róla, a legképtelenebb lud, aki mindent for­dítva csinál, de hát éppen ez kell ma a közönségnek. — Pedig nem igaz — vitatkozott ma­gában — Fancsi igazán nagy tehetség. — Hát te ? — támadt reá egy belső hang. u. m. valódi svájczi hímzett és áttört kelmék, grena­dín, pepiin és selyem kelmék feltűnő elegáns kivitelben === olcsó árakban kaphatók == 1ÉSZ J E ü Ő divatáruüzletében Pápán, Fő-utca 6., Griff-szállóval szemben. E 1

Next

/
Thumbnails
Contents