Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-12-06 / 49. szám

lyesnek egy ilyen kör szervezését a melyen belül valamennyi osztály tagjai között az érintkezést közvetlenebbé lehetne tenni. Ha városunk társadalma egységes nem lehet, akkor legalább ne a politika darabolja azt szét, mert ennél elébb való a mi városunk közérdeke. Méltóztassék elhinni, közügyeink vezérfiainak szép és nemes szerepe van nálunk. Tere is, alkalma is volna, hogy a polgárságot önálló s helyes gondolkozás módra szoktassa s idegenkedését legyőzze. Mert ha szabadjára hagyjuk a népet, lassanként idegennek s ellenségnek fogja tartani mindazokat, kik nem közülök valók. A városi körben azonban politikai párt- j különbség nélkül találkozhatna egymással az intelligencia, az iparos, a földmives és mindaz, a ki csak a város közügyei iránt érdeklődik. De tovább megyünk, ennek a városi körnek tagjai nemcsak képviselőtestületi tag lehet, hanem bármelyik adófizető polgár. Hiszen minden kérdés közvetlenül mindnyájunkat érdekel s a több szem többet lát elvéből kiindulva sokan helyes ötletekkel s érvekkel állhatnak elö, kik nem is városi képviselők. Mert bizony máshol is megesett már az a dolog, hogy egy-egy bonyodalmasabb kérdést, melyen szakemberek hónapokig vitatkoztak s melyen albizotságok huzamosan tanakodtak, egy egyszerű ember észjárása után oldottak meg. Nagyon jó iskola volna az ilyen műnk nem annyira egyenlőtlen. Mikor az angol hajó mintegy fél mértföldnyire volt tőlünk, az esteli szürkületben gyönyörűé i bontakoztak ki hatalmas formái. Egy ágyulövéssel fölszólítottak, hogy adjuk meg magunkat. Feleltünk rá s közben egy ifjú hajóssal zászlót tűzettünk ki az árboc zra. Ezt azt jelentette, hogy fölvesszük a harczot és hogy életre-halálra szól a párosviadal. Alighogy megtettük az intézkedéseket, egy ágyúgolyó átíurta egyik vitorlánkat. Tüstént gyorstüzelés irányult felénk, ami azonban nem tett jelentékeny kárt bennünk. — Takarékoskodjunk a puskaporral, — szólt a kapitány — és várjuk be, amig lövegeinket a címükre küldhetjük. A két hajó olyan közel volt egymás hoz, hogy valami közre volt szükség, hogy ágyúinkat megtölthessük. Ámde a bronzok annyira forrók voltak, hogy érinteni se le hetett. Ha a hullámokra bizzuk magunkat, az ellenség gyors puskatüzeléssel tönkretesz bennünket, bar a sötétség kissé a javunkra vált. Ebben a pillanatban a hold előkandikált a felhők mögül, amelyek mindeddig eltakarták. Láttam, hogy az angol legénység egytől-egyig a födélzeten áll. Ugy látszik, nem sok kár esett bennük. Az első sorban egy fiatal tiszt nyugodtan osztogatta a parancsot, mintha csak valami szalonban forgolódnék. Vállamhoz emeltem puskámat, nyugodtan czéloztam, eldördült a fegyver és a tiszt elbukott. A boszuság szinte őrületté változott bennünk. Valaki emlékezett közülünk, hogy hajónk orrán sok gránátnak kell lennie. kör a városatyáknak, kik azután az itt nyert tapasztalataikat szépen érvényesíthetnék a közgyűlésen. S meg volna még az erkölcsi haszna is, hogy a vallási, politikai és osztálykülömbségen felülemelkedve minden képviselőtestületi tagot szavazatában kizárólag csak a célszerűség, a közérdek vezetne s hogy azok az ellentétek, melyek néha-néha, bizony nagyon is élesen mutatkoznak, szépen elsimulnának s minden polgár a másikban habár különböző utakon is, de a közös cél felé igyekvő társát látná és becsülné. A város vezetőinek figyelmébe ajánljuk az eszmét, a mely nem uj ugynn, ele megvalósítására nálunk éppen a jelenben igen alkalmas talaj mutatkozik s amelyet célravezetőnek tartunk arra nézve, hogy a képviselőtestületi tagok nagy részének rövidlátását és tájékozatlanságát végleg megszüntesse. Tessék ezzel az eszmével foglalkozni, mert városunk haladását és fejlődését célozza. Társaséretünk érdekében. Most, a téli szezon közeledtevel városunk igazi társas életéről, időszerű újra feleleveníteni a mi társadalmi viszonyaink thémáját. Soha el nem koptatott théma ez, mert e vi szonyok soha nem javulnak, sőt egyre kedvezőtlenebbé válnak. Nem hisszük, hogy létezik vidéki város még Magyarországon, ahol oly Anélkül, hogy a tűzzel törődtünk volna, odasiettünk, mindenki annyit fogott belőle, amennyit elbírt. Zápormódra zuditottuk a sok lövést az angol hajóra, ahol csak értük. Ez lesz bucsulövésünk az életben. Az angol tüzelés egyszerre félbeszakadt és leírhatatlan kavarodást lehetett látni az ellenségeslegénység soraiban. Hatalmas lángoszlop csapott fö! a hajó középső részén, majd rettenetes dörrenés hallott, mely bennünket is össze-visszarázott ; iszonyatos recsegés-ropogás. Egyik gránátunk a puska poros kamrába esett, ahol fölrobbant és a hájó a levegőbe röpült. Majd visszazuhant, oldalra dőlt és mindenestől a tengerfenekére merült. A pirkadásban emberfejeket láttunk a hullámok között, kiáltottunk nekik, válaszoltak is, de a robbanás legnagyobb részüknek elvette szemevilágát és nem tudta az irányt. Háiborzongató látvány. S anélkül, hogy segítséget nyújthattunk volna nekik, egyik a másik után merült a viz alá. Egyik közülök tovább maradt a viz szinén, mint a többi. Emberfölötti erőlködést fejtettünk ki, hogy megmenthessük, de csak annyi sikerült, hogy a hajóra emelhettük, megmentettük a tenger fenekétől. Sajnos, ezt a derék tengerészt sem menthettük meg az életnek. Egy golyó fúródott mellébe. Zubbony nem volt rajta, vére sós vízzel vegyült. Fiatal ember volt, szép, mint valami antik márványszobor, előkelő, kedves arcú, melynek a szög fekete hajtól elütő halvány sága még Szembetűnőbbé tette a vonások finomságát. Azt a tisztet ismertem meg benne, széttagolt, széthúzó volna » társadalom, mint Pápán. Azaz, hogy igazab ban beszéljünk, Papának nem is egy társadalma van, hanem annyi, ahány klikkje. Ezek a klikkek ugyanis anynyira széthuzók egymástól, hogy az egymáshoz való viszonyuk nélkülö zik mindazon tulajdonságukat, amelyek alapján őket együttesen társadalom névvel illethetnők. Hogy hányféle klikk existál városunkban, azt részletesen ki nem fejthetjük, mert akkor megközelite uők a személyeskedés hatását: annál kevésbbé nevezhetjük meg, hogy melyek ezek a klikkek. A kis városok züllött társadalmi viszonyainak orvos lása tulajdonképpen azért tartozik a legnehezebb, majdnem kivihetetlen feladatok közé, mert a sajtó szabadsága a képzelhető legnagyobb mértékben korlátolva van közönségoktalan érzékenykedése következtében. Lehet e kis városban kritikai szigorúsággal beszélni a hírlapokban egyének, s az egyéneknek szűkebb csoportja felől a nélkül, hogy az illető, ki ezt teszi, a krakélereskedés vádját elkerülné ? Hogy el ne neveznék felforgatónak, bekerontónak, — nagyszájú demagógnak azért, mert a társadalmi élet csúnya mocsarába bemerészkedett hatolni, hogy azt lecsapolja, letisztítsa. Ilyenkor nekitámadnak a bókák, lebrekegik jobbról balról, elölről hátulról, s kiüldözik a városból, hogy ők tovább is kuruttyolhassanak az iszapban. Ezek az áldatlan sajtóviszonyok okozzák az áldatlan társadalmi viszonyokat. A társadalmi viszonyok ezen kedvezőtlen állapota pedig első sorakit én lőttem agyon. Szive dobogott még ; ápolásunkra fölnyitotta szemét, tekintette éppen rám esett, Babona, vagy illúzió volt-e. amelyet az ünnepies pillanat teremtett, mintha szemrehányást olvastam volna le vonásaiból, mintha tudtam volna gondolatait, amelyeket a haldokló ajka kimondani nem tudott. A Vulcan kidőlt, nem bírja már a háború is végére járt, 1814 ben a császárság Összeomlott s az angolokkal megkötötték a békét. Mozgalmas kereskedelmi élet kezdődött most. Egy malói kereskedő rámbizta egyik hajójának vezetését, amelylyel Plymouthba mentem. Kereskedőháza a plymothi Kaiban volt, de minden este hazament lakásába, amelyet a városon kivül, egy keskeny sziklapart mellett építtetett. Meghitt, hogy kiserjem el oda. Éppen mikor az asztalhoz ültünk, gyönyörű szép, fiatal leány lépett a szobába, kinek arczán azonban mérhetetlen szomorúság ült. Szeme rendkívül nagy szellemi képességre vallott. — Nem látsz semmit, Jenny ? — mondta neki Belfast ur. — Semmit, apára, — felelte mélabúsan — innen-onnan egy éve már, hogy eltávozott. — Még ne mondjunk le a reményről; a tengerészek sorsa sok mindenféle körülménytől függ. A leány leüli, de nem vett részt a társalgásban, az egész ebéd alatt egyetlen szó se hagyta el ajkát. Elgondolkozott, gépiesen evett, de meglátszott rajta, hogy másfelé kalandoznak gondolatai. Ebéd vé-