Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-12-06 / 49. szám

^"VXXI. évfolyam. If^á-jpa, 1908. deczember 6. 49. szám, ELÖFI7E ftSI ÁítAK : Kgész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : FBII^TSS. HIRDETESEK es NYILTTEREK ' fe'véíetneSí a kiadóhivatalban és M 0 B E L A R M 5 í-J könyvkereskedésében. KÖZÉRDEK Ü F ÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Szomorú tapasztalatok, Városunk képviselőtestületének legutóbb tartott közgyűlésén oly szomorú tapasztalatokat észleltünk, melyek kötelességünkké teszik, hogy ezzel foglalkozunk már abból a szempontból, hogy ezen felszólalásunkkal városi képviselőink figyelmét oly körülményre felhívjuk, mellyel esetleg ezen szomorú tapasztalatok orvoslást nyernének. Már több izben tapasztaltuk, hogy városi közgyűléseinken egyes képviselők a tárgysorozat egyes pontjaihoz szólva, felszólalásiéban teljes tájékozatlanságot árulnak el és ezáltal a köz gy.ülés rendes menetét zavarják, a tárgyalást húzzák halasztják. Ugyancsak ezzel kapcsolatosan azt is tapasztaltuk, hogy egyes képviselők teljesen tájékozatlanok az interpellációk dolgában. Oly kérdéseket feszegetnek, melyek nem a közgyűlés színe elé valók és ezzel szinte a közgyűlés rendes menetére zavarólag hatnak. Ezen körülmények teszik kötelességünkké, hogy erre nézve véleményünket a városi képviselők figyelmébe ajánljuk és ezzel azt hisszük, hogy eredményre is fogunk jutni. A rendezett tanácsai biró városok legtöbbjében alakult egy városi kör, amelynek célja, hogy a városi közgyűlésen előforduló tárgyakra a képviselőtestület tagjait előkészítse, a kérdéseket tüzetesen megbeszélés tárgyává tegye, hogy mindenki teljesen tisztában legyen a dolgok állásával s ne szavazzon találomra egy-két tetszetős, de alapjában a legnagyobb absurdumokat tartalmazó hozzászólás után. Igy van ez ezekben a városokban, a hol a városi kör sok és hasznos cselekedettel indokolta fennálását. Mi nálunk is a legtöbb városi képviselő csak a közgyűlési teremből értesül a napirendre tűzött kérdések mibenlétéről. Igen természetes, hogy magának még véleményt nem is alkothatott, amikor már szavazásra kerül a dolog. Szavaz ugy gondolomra. Hogy azután az ily határozatok mennyiben mozdítják elő a város jólétét, azt el lehet képzelni. Hangzatos frázisok után sok izben indulnak, de az bizonyos, a belső lényeggel csak kevesen vannak tisztában. Ennek a teljes tájékozatlanságnak azután az a következménye, hogy gyakran kicstnyes érdekek döntöttek nagyfontosságú kérdésekben. Sokszor tapasztaltuk azt, hogy alapjában és jellemében véve igaz és őszinte a mi népünk s az iparos és földmives osztályból kikerülő városi képviselőtestületi tagokkal is minden kérdést lehet értelmesen és helyesen megvitatni, sem a kiadásokkal járó újításoktól nem irtózik, ha annak hasznos és célszerű voltát bizonyítják, de nem lehet csodálkozni azon a természetszerű idegenkedésen, melylyel minden nem tőle jövő indítványt fogad, ha arról csak a közgyűlésen értesül, ha a vezetésre hivatott férfiak ugy tálalják oda neki azokat a nagyfontosságú kérdéseket, mintha arra neki csak szavazni lenne szabad. Éppen ezért tartanok mi is heI ÁRCZA. -^o A tengerész arája, Mohó örömmel fogadtam azt a hirt, hogy kikötőnk Vulcan nevű hajója cirkáló uira indul. Lenoir kapitány, aki átvette a parancsnokságot, engem tett meg — főkormányosnak. Ara a Vulcan nem állott föladatának magaslatán, azok, akik látták, kétkedve csóválták fejüket s azok a földiéink, akik szerencseldvánással kisérték elindulásunkat, nem sok jót vártak próbálkozásunktól. Fölszerelése rendkívül szegényes volt, az emberanyag sem bizalomgerjesztőbb. Számra csekél), vagy nagyon fiatal, vagy nagyon öreg emberekből állott. A császárságnak rettenetes sok emberre volt szüksége, azért a cirkálónak csak a fölösleg jutott. Mi magunk se tápláltunk valami vérmes reményeket veszedelmes vállalkozásunk iránt, de csalogatott bennünket az ismeretlen utáni vágy. Kedvezett a szél. Kis szülőföldünk, az ősi Malo csakhamar eltűnt hátunk mögött. Pár napra már jó bent jártunk a nyilt tengeren, keletre Bretagne partjaitól. Itt az az ut, amelyet az Amerikából visszatérő hajók Anglia felé használni szoktak. Hiába néztünk kérdő tekintettel a látóhatár felé. Sehol egy vitorla s nap-nap után a határtalan, egyformán verőfényes égboltozat övezte víztükör tárult elénk. Az álmainknak annyira nem kedvező tengert már már odahagyni készültünk, mikor az őrség hajót jelzett. — Végre ! — tört ki egyszerre minden ajkon. Készülődtünk az annyira sóvárgott ütközetre. A kapitány föltette messzelátóját és hallgatatott. — Angol fregatthajó, — szólalt meg végre hosszú vizsgálódás után. — Felénk jön. Kész őrültség volna bevárnunk; vissza kell fordulnunk. Ez volt az egyetlen okos elhatározás, amit tehettünk s mi mégis a legnagyobb szomorúsággal nyugodtunk bele, hogy ^ a franczia partokhoz kell közelednünk. Ám csakhamar észrevettük, hogy az angol hajó gyorsabban jár. Szemellátható volt, hogy nem tudnánk előle megszökni. Pompás hajó volt, amely felsőbbsége tudatában büszkén szántotta a hullámokat. — Gyermekeim, — szólt a kapitány — számolnunk kell a helyzettel. Száz esetben talán egyetlenegyszer se lehetne kilátásunk a győzelemre ; de nincs más választásunk, vagy vitézül védekezünk, vagy pedig mi támadunk. Válaszszatok ! Két emberünk már ismerte az angol fregatthajót, a többiek pedig borzadozva hallották azt a sok szenvedést, amit ott a francia foglyoknak ki kellett állniok. Közönyösen vártuk a halált. Mikor elhatároztuk, hogy hidegvérrel harczolunk, arra törekedtünk, hogy pár órát nyerjünk, mert az éj leple alatt küzdelSTEIÜBEROE^ ML UTÓDA Benede ékszerész és órás, Pápa, Fő-utca £6. Legjobb bevásárlási forrás, e^üs\ é^ J^Vma. ávuV —\emiű\om\ VeY^xeV, VsmcsoV. s\V <g) ©va VüYóttVe^esstétjeU, ©me^a, ^^ ^SX ^áW^Vtau. ^a^WásoY \o\ és ipotdosaxv Vés*v\e\neV.