Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.
1908-11-29 / 48. szám
mert azt tapasztaljuk, hogy a jövő képviselőválasztásokra már erősen folynak a kapacitálások. Ez az érdeklődés helyén való ugyan, de nem oly alakban amint ez nálunk divik. A választók érdekcsoportokra szakadva pártokat alakítanak és ösmeretlen jelölteket állítanak. Egyes választók csodálkozással szemlélik ezt a különben természetes mozgolódást és dacára ennek kérdőjelkéut találgatják, hogy miért N N-t és mért X. Y-t jelölik ebben vagy abban a kerületben ? Egyik másik jelöltet nyelvökre vesznek és megmossák, megszapulják annak rendje és módja szerint, egyetegyet egészen elejtenek, hogy annál biztosabban keresztül csúsztathassák a protezsáljaikat. Egy-egy ilyen megalakult pártcsoport paktumot ajánl de csak azért, hogy titokban egyeseket kibuktathassanak. Nem kívánunk most ezekkel a stiklikkel részletesen foglalkozni, de csak azért emiitjük, hogy választó polgárságunk figyelmét ezekre a kulissza mögötti dolgokra felhívjuk. Ezt kívántuk megmondani miheztartás végett választó polgárainknak. Szívleljék meg sorainkat és amidőn annak idején az urnához lépnek és szavazólapjaikat leadják, gondoljanak az elmondottakról. Pollatsek Frigyes. A vidéki sajtó és a közönség, Bárki, a ki némileg is szemmel kiséri a közéletben felmerült jelen ségeket és a ki beljebb is pillant a közélet műhelyébe, világosan tapasztalhatja azt, hogy irányt, módot és fejlődést bármilyen nagyobb néprétegekre kiható mozgalomnál csak a sajtó ad. Azért is nevezték el a sajtót a negyedik nagyhatalomnak. Hatalma abból áll, hogy útját szegheti azoknak a törekvéseknek, melyeknek alapját inkább az önzés, mint a közjó érdekében tett szolgálatok képezik. Meg bénítja azoknak a kalandozóknak tevékenységét, akik a közönség gyengéire támaszkodva érik el bűnös céljaikat. Hatalom, mert a sajtó beszél, nem egy maga, de igenis egy egész olvasóközönség nevében fejti ki nézeteit. Akit ártalmatlanná tesz, azt ártalmatlanná tette nemcsak a nyilvánosságban rejlő hatalom egyedül, hanem egy egész közönségnek az akarata. Igenis akarat az, ami hatalmassá, nagygyá és olykor félelmetessé teszi a sajtót azok számára, kiket a közbizalom olyan székbe ültetett, a honnan maguk alatt láthatják azt a sok hiányt, azt a sok szenvedést, aminnekik segíteni kellene, de ők e bizalommal visszaélve, vagy a hiusá guk kielégítését vagy a pénztárcájuk megtömését látják. A sajtó feladata, hogy az ilyen exisztenciákat elpusz titson az őket meg nem illető helyről ; a sajtó feladata, hogy sasszemekkel ellenőrizze azokuak a tevékenységét, kik állásuknál fogva arra vannak hivatva, hogy előmozdítsák a közügyet és hogy támogatásukra legyenek azoknak, a kik a segítségre rászorultak. Feladata körülbelül az egész sajtónak egy és ugyanaz. Kigyomlálni a durvát, ahová magát befészkelte. Még azok az újságok is, melyek nem politikai vagy társadalmi, hanem tudományos, irodalmi vagy akár ipari kérdésekkel foglalkoznak, még azok is utalva vannak rá, hogy birálgatásuk által itt ott javítgassanak, pallérozzanak és az ügynek ilyen módon hasznára lehessenek. Hivatásban és jelentőségben semmivel sem áll a fővárosi sajtó mögött a vidéki. Bárminő lenézéssel, akármilyen kicsinylő csufolódással kisérjék is a vidéki sajtó tevékenységét olyanok, kiknek okuk van lebecsülni mindazokat a faktorokat, melyekhez vagy fel nem emelkedhetnek, vagy kiktől félniők kell, annyi bizonyos, hogy a vidéki sajtó a maga megkörvonalazott hatáskörében éppen olyan fontosságú tényező mint a fővárosi a magáéban. Sőt minden tartózkodás nélkül többit tartsa meg magának, majd megtalál ják azt is annakidején. Mondja meg majd kigyelmed apertén, hogy abból a jussból ugy gazdálkodjanak, hogy megélhessenek. Mert én amondó vagyok, hogy a követ alig lehet megállítani, ka elszakad az anyaföldtől. Ismeri kigyelmed az Eszter akaratos naturáját és még csakugyan valami bolondot talál tenni, amit aztán nagyasszonyom js sirathat világéletében. — Az én teremtő Istenem áldja meg a kigyelmed jámbor szándékát, fürmender uram. Azonfelül is megköszönöm, ha interveniál a dologban. Ma délután ugy is ftirmenderné asszonyomhoz törekedik a lányom, beszéljenek hát a lelkére, hátha meghajlik az okos szó előtt. Ha aztán fejjel megy a veszedelembe, hát hadd menjen, arra azonban az élő Istenre esküszöm, hogy ha csalódni fog, az én ajtóm be lesz zárva előtte. Délután fordulván az idő, Eszter elköszönt az édes anyjától, hogy meglátogassa fürmenderné asszonyomat, aki gyerekéveitől kezdve, nagyon szerette az eleven, szép leányt. Beszéd folyamán Csontos Gáborról is esvén szó, fürmenderné asszonyom nyíl ván elmondta, hogy nem igen bizik a Gábor szerelmében és fél attól, hogy nem lesznek egymással boldogok, Eszter azonban rendületlenül bízott Gáborban, és ujó lag kijelentette, hogy ha nem lehet a Gáboré, hát árván marad a házuk, mert ő el van tökélve, hogy ez esetben elemészti magát . . . Az állhatatos szerelem aztán azt eredményezte, hogy Eszter csakugyan a Csontos Gábor felesége lett. Selymes Kis Péternével együtt az ismerősök napról-napra aggódva lesték, hogy mikor rug ki a hámból Csontos Gábor és mikor kezdődik meg a fiatal asszony kálváriája. Ehelyett azonban mindenütt azt lehetett hallani, hogy a még nemrégen duhaj, dologkerülő Csontos Gábor ugyan megbecsüli a hites feleségét, dolgoI zik napestig és a söntéseket, vígságos ösz szejöveteleket kerüli. Az Eszter apai jussa nem hogy fogyott volna, de annyira gyarapodott, hogy házasságuk harmadik esztendejében Gábor egy szép kőházat építtetett a Miklós-utcán. A vagyonosodás mellett tisztesség is érte Csontos Gábort, mert Szodorai János fürmender uram pártfogása révén nótáriusnak választották, amely officziumnak becsületesen eleget is tett a megkomolyodott Csontos Gábor. Két apró gy er ek is günyögött már a Csontos portán Selymes Kis Péterné aszszonyom nagy gyönyörűségére. Es látván napról napra a Gábor erősbödő szerelmét, becsületes életmódját, bevallotta, hogy csalódott, mikor kételkedett a Gábor állhatatosságában. Most már boldog volt és csak azért imádkozott, hogy ne vegyüljön bánat a boldogságba és az Isten kegyelme ne hagyja el Gábort a megkezdett jó uton. A Gábor officziuma magával hozta, hogy néha-néha pár napra el kellett mennie a szomszéd városokba. A szenátorok hajlott korúak lévén jobbára, jó néven vették, ha a fiatal nótárius levette a vállukról az utazás terhét és szívesen exmittálták a város dolgainak elvégzésére. Egy ilyen exmisszióban járt Csontos Gábor egyizben a Sárréten. A kázus egy kissé bonyolult lévén, egy teljes hétig időzött a Déer Sándor házánál. Déer Sándor aféle kurta nemes volt, aki szót vitt abban az időben Biharországban. Hires volt a háza, jó a konyhája, két viruló szépségű leánya pedig nagyon értett ahhoz, hogy miképpen lehet az ősökről maradt vagyon roncsait elprédálni. A rosz világ azt is beszélte, hogy Déer Vera valami odaszakadt és ott letepedett német bárónak a titkos MIT IGYUNK ? Minden külföldit fölülmúl hazánk természetes szénsavasvizek királya: ÖT 3 Milleniumi nagy éremmel kitüntetve. Kitűnő asztali, bor- és gyógyvíz, a gyomorhogy egészségünket megóvjuk, mert_ JwlllJJ Ü,. , csakis a természetes szénsavas | égést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata áldás gyomorbajosoknak, ásványvíz erre a legbiztosabb óvszer. | 1<E|)yELT B0RVj z , QlCSObb a Szódavíznél ! MINDENÜTT KAPHATÓ! Főraktár : Oszwald János urnái Pápán.
