Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-11-29 / 48. szám

mondhatjuk, hogy jóval több. Mert mig a fővárosi lapok hasábjai csak magasabb fokú igények számára van uak nyitva, mig a fejletteb sajtó nem képes a részletekre kiterjeszkedni addig, a vidék „élő lelkiismerete," amint a sajtót elnevezték, érzi tudja olvasóközönségének minden kivánsá gát minden óhaját. Tudja a helyi vi­szonyok beható ismerete folytán a módját is annak, hogy miképen le­hetne javitgatni, helyrehozni mindazt, a mit megkíván a jobb állapotba való helyezés. A vidéki sajtó nagy hatással le­het az illető vidék egész társadalmi életalakulására. Ha szükség vau ma­gyarosodásra, ha kell egyik másik helyen iskola, ha a közigazgatás ne­hézségem egy hivatal létesitése se­gíthet vagy könnyíthet, ha bármily más nyilvános közeg visszaél a reá bízott kötelességgel, akkor előáll a vidéki újság és rámutat a hibákra és megjelzi azt a helyes irányt, melyet követve, legkönnyebben és leggyor­sabban célt érhet a község, a járás vagy az egész vármegye. Annak a sajtónak pedig minden ii ás érdektől függetlenül, egyedül az igazság és a közjó legyen a vezér elve. Ha ilyen elvtől engedi vezetetni magát, ha ez képezi minden törek­vésének savát, borsát, akkor hivatá­sának magaslatáról könnyű lesz neki oda jutni, hogy valóban vezére le­kedvese és ennek az erszénye fedezi a Déer uram költséges háztartását. Az úribb rendek éppen ezen zzállongó bir miatt nem is fre .quentálták Déer nemzetes uram portáját, hanem annál inkább többet forgolódtak ott a léha fiatalok, akik a szép lányok moso­lyáért, jó borért és vig életért lelkesedtek. Ebbev a társaságban töltött el egy hetet Csontos Gábor. Már a második estén tejébe szálldtt a bor gőze, elfelejtette fo gadalmát és szilaj kedvre gyúlván, nem volt hangosabb ember a társaságban ő nála. És ugy látszott, mintha elfelejtette volna az éjszaka világában a feleségét és a gyer­mekeit, mert szenvedélyes szavakkal udva rolt a két Déer leánynak, de különösen Verának, kinek sötét szemeibe, alabastrom fehérségű vállaiba valóságosan belebolondult. A harmadik napon megjelent a háznál Scheíf Arnold báró is. A családnak feltűnt, hogy Vera csah ímmel-ámmal fogadta ud­varlóját, hanem annál többet beszélgetett és enyelgett Csontos Gáborral. Azt is észre­vették, hogy a báró dühös pillantásokkal mérte végig a fiatal nótáriust, sőt azon es­tén ugy éjféltájban a báró olyan gorombán viselkedett Verával, hogy az italtói fölhe­vült Csontos Gábor, ha meg nem fogják, arczul veri a németet. A házigazda megijedt és a társaság feloszlott. Ki jobbra, ki balra ment, csak Scheff Arnold báró, meg Csontos Gábor maradtak a nagy ebédlőben. Farkasszemet néztek egymással, aztán a. báró igy rivalt Gáborra : —' Az a lány az enyém ! Én tartom ki a Déerházat. Aki tehát el akarja tőlem venni szerelmét, azt levágom, mint a ku hessen minden tekintetben annak a vidéknek, a melynek érdekeit védeni saját homlokára irta- Az igazság ha­talma uagyon erős. Képes a legma­kacsabb ellenséggel is szembeszállni. Ez a makacs ellenség pedig minden haladásnak keréktörője, mely ellen a hazug hiába viaskodik : a balítélet. — Az a balítélet, mely csak ósdisá­gon rágódik és jónak csak azt tartja a mi a régi jó idők emlékének bé­lyegét viseli magán. A vidéki sajtónak a balitélettel, a rosszakarattal olykor nagy és ke mény küzdelmei vannak, melyek szinte legyőzhetetleneknek látszanak. Az egyedüli fegyver az igazság és a sze­retet, a melyek segítségével minden ellentétet lehet elsimítani. Ez a két fegyver lesz oldalunkon ezután is, ha elindulunk abba az üt­közetbe, a hol a műveletlenség, a butaság a rosszakarat és az elnyo­más ellen kell majd csatát vívnunk. A harc kemény lesz, de annál boldo­gi tóbb lesz az a tudat, hogy ebből a hadviselésből győztesként kerü lünk ki ! Theolopsok estélye. — 1908. november hó 24. — A pápai ev. ref. theologiai hallgatók önképzőköre kedden a Griff szálloda nagy­termében rendezett hangversennyel egybe­kötött tánczmulatsága fényes sikert aratott. Tartozunk az igazságnak azzal, hogy minden olyan egyesület vagy kört, mely a maga helyes célját megfelelő élénk tevé­kenységgel és kitartással igyekszik megva­lósítani, teljes elismeréssel és méltánylással kisérjük. És ez a kör hivatottságának min­den tekintetben megfelel és annak vezető­sége, mely szakavatott kezekben van, meg is ragad minden alkalmat, hogy a kör iránti érdeklődést a társadalom körében ébren tartsa és fokozza. Erről győződtünk meg ezen rendezett hangverseny alkalmával is, mely minden tekintetben kiválóan, sőt fényesen sikerült. A Griff szálloda nagyterme megtelt diszes közönséggel és a hét pontból álló hang­verseny műsora helyes műérzékkel és tapin­tattal volt egybeállítva. A közreműködők egytől-egyig megfeleltek a várakozásnak és nagy élvezetet szereztek a hallgatóságnak és kik tüntető tapsokkal jutalmazták a ki­érdemelt sikert. A hangverseny műsorát a főiskolai ze­nekar nyitotta meg, kiváló precizitással el­játszva Gáthy Zoltán zenetanár mesteries vezetése alatt „Hunyady László" oper p„ nyi­tányát, A zongora részleteket Neuhauser Böske és Gáthy Lenke úrhölgyek játszták. A tapsok elhangzása után Sándor Pál főgimn. tanár ült a felolvasó asztalhoz és „A boldogságról" bölcseleti elmélkedést tar­tott, összehasonlítva a régi és a modern boldogság utáni kutatást. ^ közönség rend­kívüli érdeklődéssel hallgatta és zajos tap­sokkal honorálta a felolvasást. Ezt követte a főiskolai énekkar „Nép­dalok" énekszáma, mely szinte nagy sikert aratott ; melynek elhangzása után Hidegh János III. éves pn. lépett a pódiumra és P, közönség folytonos derültsége mellett egy rendkívüli kacagtató vig monológot adott elő. fényes tanújelét adva annak, hogy nagy tehetséggel rendelkezik az ily humoros sza­valatok előadására. Ezután Deli Margit zongorajátékában gyönyörködött és talált élvezetet a közön­tyát. Azt hiszem, megértette nótárius ur a dolgot, ha pedig nem tetszik, amit mondtam, hát tegyen róla. Csontos Gábor az első pillanatban halálsápadt lett, de aztán visszanyerve ön­uralmát, így felelt : — És én csak azért is udvarlására leszek Verának : reggel pedig, ha ugy tet­szik, egy szál karddal találkozhat velem a kertben. Alig alig pitymallott, mikor az ellen­felek csakugyan találkoztak a kert alján. Nem vittek abban az időben a párbajozok segédeket, hanem elintézték maguk a dol­gukat. Most is ugy történt. Pár perc múlva Csontos Gábor ott feküdt a harmatos gye­pen véresen. A győztes német báró ügyet sem vetett rá, hanem bekopogtatt a Vera muskátlis ablakán, odaszólva amúgy hety­kén, hogy a nótárius ott fekszik a gyepen haldokolva. Vera éles sikoltással rohant a kertbe, ahol a cselédek már élesztgették a nehéz vágást kapott Csontos Gábort. A leány ráborult a megsebesített emberre, majd lovaslegényt küldött a felcserért, aki, midőn megnézte a sebesültet, megnyugtatta Verát, hogy habár a vágás a lapoczkáfc érte, még­sem lesz veszedelmes. Mikor Csontos Gábor egy hét múlva ugy, ahogy felgyógyult, gondolkozni kezdett. Belekerült a csávába és érezte, hogy ebből nem egykönnyen szabadulhat. Mivel fogja magát menteni hosszas elmaradásáért, mit fog mondani, hogy hol kapta a sebet, mely még mindig sajgott ? Mindezek a gondola­tok égették a Csontos Gábor lelkét, nem is számítva azt, hogy a Vera iránt érzett szerelme annál lobogóbban égett lelkében, minél inkább közeledett az elválás pillanata. Ez a pillanat bekövetkezett és mivel Vera érezte, hogy a német báró az eset után többé nem lép házukba, mindenáron magához akarta lánczolni Csontos Gábort, aki a leány ragaszkodása láttára szemle­sütve vallotta be, hogy ő házas, családos emberi Vera azonban a vallomáson nem ütközött meg, hanem kijelentette, hogy követni fogja Gábort és vele megy Debre­czenbe. Csontos Gábor maga előtt látta a jö­vőt, szétrombolt nyugalmát, és a könnyel­műsége által feldúlt családi fészkét. Lelki­ismerete megmozdult. Érezte, hogy oly örvénybe került, melyből nincs szabadulás. Fogva maradt a Vera hálójában. Vergődött egy darabig kínosan, keresve a kibontako­zást. Nyugvó pontot azonban nem talált. Lelki egyensúlya megbillent és még azon éjszakán, hogy végleg befejezze tragédiáját, — agyonlőtte magát. Szegény Eszter sohasem tudta meg, hogy mi ok tette őt özveggyé és gyerme­keit apátlanná és megnyugodott Szodorai fürmenter uram véleményébe, hogy a sok munka emésztette el Csontos Gábort ós agyára szállván a szürkület, öntudatlan ál­lapotban oltotta ki életét. De Selymes Kis Péterné megsejtette a valót, de azért nem szólt urát sirató leá­nyának, sőt ő is segített kertjük virágait koszorúkba fonni, mikor a korán özvegygyé lett Eszter az ő jóságosnak tudott ura sírját ment látogatni a temetőbe . . .

Next

/
Thumbnails
Contents