Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-11-15 / 46. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP.- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAPELÖFÍZETÉ8S ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. HIROETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B £ L A R M I fi könyvkereskedésében. Közvilágítási panaszok, Városunkban mióta elkészült a villamostelep, azóta se vége se hoszsza a kritikának. A zöld asztalnál és kávéházakban, de sőt a köznép között is egyedül a közvilágításról fo lyik a szó. Alkalmunk volt városunk társadalmának minden rétegével érintkezni és összegezve a közvilágítás felett elhangzott komoly nyilatkozatokat, a közérdeknek vélünk hasznára lenni, midőn tárgyilagos kritikát mondunk a jelenlegi közvilágításunk felett. Városunk közvilágításának kér dése csak akkor s ugy lehet a célnak megfelelőleg megoldva, ha az egész város egyformán jól van meg világítva. Ezen érv volt a döntő azok előtt, kik a villám behozatala mel lett harcoltak. A közvilágítás jóságát nemcsak kényelmi szempontok, de főképpen személy és vagyonbiztonsági okok javallják, s igy nem lehet jónak nevezni azt a közvilágítást, mely az estének bizonyos óráiban, az éjszakának egy részében s a városnak csak egy bizonyos területén, helyenként nappali fényt ed, mig helyenként a normálison alul van. Mert íme mit látunk ? Alkonyat kor, midőn a lámpák kigyúlnak, a főútvonalon, egyes tereken, ott, hol ívlámpák szórjók a fényt

; nappali világosság van, mig ugyanakkor egyikmásik mellékutcában, a város külső részeiben nincsen oly világítás sem, mint amelyet azelőtt rossznak neveztünk. Éjfél utáu nemcsak az ívlámpák nem égnek már, de nyilván takarékossági 'sgempo$tböi egy része 'még az izzóknak is ki lesz oltva. Számos mellékutcában, melynek ezelőtt a kö zepe táján is égett láng, villám nem ég, csak elején és végén, s a központból mennél kiljebk megyünk, an nál inkább érvényesül a takarékos sági elv, mi nemcsak nem helyes és nem méltányos az azon utcák lakta adófizetőkre való tekintettel, de rendőri, személy és vagyonbiztonsági tekintetből egyenesen hátrányos. Ha a városnak szüksége van a takarékosságra, ne akképpen takarékoskodjék, hogy éjfél után az izzókat ritkítja meg, hanem takarítsa meg a pazarlásba menő ívlámpák fényét, s világítsa meg azzal azokat az izzókat, melyeket éjfél után kiolt. Ugy az ívlámpák, mint az izzók egynémelyikének elosztása, elhelyezése ellen is van alapos kifogás. Városszerte azt követelik, hogy az égők elhelyezése ujabb helyszíni szemle tárgya legyen, mert némely utcában az előbbi rossz világítást is felülmúló sötétség van. Mi is ezt állítjuk s ha kell, be is bizonyítjuk. Nem szabad oly gyarló világítást adni a vasúthoz vezető utn^k sem, amilyen most van, mert ez a közbiztonság ellenére van. Valami Ívlámpák felálitásáról hallottunk beszélnide látni nem látjuk. Az éjjeli világítás különben tisz, TÁRCZA. Az utolsó hadi kaland, Harmincz egy év óta tartott már a nagy háború az angolok és francziák közt. Hej sok jó vitéz elhűlt már azalatt s ott aludta örök álmát a föld alatt, sok megvénült, kifáradt, elnyomorodott s már csak messziről hallgatta a hírét, hogy viaskodnak a fiatalabbak. Aggastyán lett már az ifjú III. Edvárd király, elbetegesedett fia, a rettegett „fekete herczeg" is, csak az öreg Chandos harczolt még; az angol király legvitézebb bajnoka s nagy pusztítást vitt végbe a franczia király birodalmában még abban az évben is, mely Krisztus Urunk születése után az 1369-ík volt. Már télire fordult az idő s a hadak elpihentek, hogy tavasszal majd újra kezdjék a harczot : de Chandos nem tudott pihenni. Még deczember végén is valami hadi kalandon járt az esze. — Ki jön velem ? kérdezte a lovagokat, akik ott voltak akkor Poitíersben. Guichard d'Angle mindjárt vállalkozott és mások is, angol meg poitoni nemesek, mert dicsőség volt a Chandles vezérlete alatt menni. Háromszáz lándzsás lovassal indult el az öreg vezér s azt parancsolta, hogy mindegyik létrát vigyen magával, amiből megértették, hogy valami várat vagy várost mennek elfoglalni s örültek, hogy lesz zsákmány. De senki sem tudta még, hogy hova vezeti őket. Chandos. Ugyanakkor Kerauloet, a breton így szólt az ő franczia lovasaihoz La Roche Posayban : — Unom ezt a nyugodalmat. Ki akar velem jönni valami kalandra ? Hátha ut.közben találnánk valahol angolokat? Eszébe jutott, hogy beszól a saint-sa vini kastélyba is, hátha kedve kerekednék I Saint-Julien grófnak is velők menni ? Már késő este volt s éjfél tájban érkeztek a saint savini kastélyhoz, mit sem tudva arról, hogy éppen akkor érkeztek oda Chandosék is. Zajtalan jövettek az angolok, mély csöndben. Leszálltak lovaikról s átadták a lovakat csatlósaiknak. Aztán kezdtek leereszkedni a sánczárokba a létrákkal, melyeken fölmásznak majd a bástyafokra. Akkor egyszerre kürt harsant meg a túlsó oldalon. A Kerauloet üzenete volt az, aki éppen akkor ért a kastélyhoz. — El vagyunk árulva, — kiáltott boszusan Chandos. — Lóra, hamar ! 8 elvágtPttak Chauvigny felé. —• Ördög tudja, hogy sejthették meg — mérgelődött az Öreg lovag. Teljesen megfoghatatlan volt, mikor ő nem szólt előre senkinek. Nagyon bántotta ez a meghiusult kaland s igen levert volt, mikor Chauvignyba megérkeztek. Ott szétbocsátotta az embereit. Kiki STEINBERGER M. UTODH ékszerész és órás, Pápa, Fő-utca 13. Legjobb bevásárlási forrás, CöV^er, é^ <£\\ma ávuV tvac^ ^á\as7,\éV.Wirv, " 1 \em-f\om\ VeV(VeV, Vancsok s\\>. <$>• ============= ausetx óváV. tvacft 9á\as*,\éV\>axi. ^aWtásoV \o\ és ^oxv\osan Vést\\e\xveV.