Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-10-25 / 43. szám

Ha valamelyik magát vezérlő férfinak kepzelt képviselő javaslattal áll elő, persze alig akad valaki, aki ezt bírálat tárgyává merné tenni. A tömeg olyan formán néz a javaslat tevőre, mintha emberfölötti lény volna, akit szentségtörő kézzel érinteni nem szabad. Persze ilyen módon nemcsak jóhiszemű tévedések követtetnek el, de vétkes mulasztások is elsimittatnak. Hiányzik, aki ezeket mérlegelje, ellenőrizze a közvélemény figyelmét erre felhívja. Ismeretes, hogy városi közgyűléseink, mindig egy és ugyanazt a képet mutatják. Jóstehetség nélkül megmondhatja bárki, hogy a gyűlésen ki fog beszélni s kinek a javaslatát fogja elfogadni. Két három képviselőn kívül a uagy tömeg néz, hallgat és hajlong. A fontos kérdések iránt iée érzéke se tárgyalási képességeTisztelet s becsület ezeknek az uraknak, hanem mindennek van ha tára. fílhisszük, hogy jóhiszeműség vezeti őket ténykedésükben, hanem ha továbbra is igy haladunk akkor az egyeduralom veszedelmes korszaka fog beállani s attól egyhamar nem szabadulhatunk. Ezen az állapoton a jól felfogott közügy érdekében változtatnunk kell. A radikális orvosság természetes a városi képviselőtestületnek reorganizálása lenne. Meg kell tisztítani ezt a díszes testületet az oda nem való i elemektől. Vannak városunkban elegen akik ezen mandátumra teljesen jogosultak volnának, de szerénység bői nem tolakodnak oda, ahol mások nagyképüsködésüknét fogva a válasz1 tók bizalmát legalább is addig mig megválasztják, ki nem akarják érde melni. Meg vagyunk győződve, hogy képviselőtestületünk vezérférfiai is szívesen látnák azokat a tanácsteremben, kik nem hallgatni és gépileg szavazni, hanem a közügy érdekében hathatós befolyásukkal szót emelni képesek volnának. Ezt akartuk megi mondani azoknak, akiket illet és végül azzal fejezzük be felszólalásunkat, hogy : Meghallgatást kérünk ! Városi közgyiiiés. — 1908 október 22. — Városunk képviselőtestülete a csütörtökön megtartott közgyűlésen újra fényes bizouyitékát szolgáltatta annak, hogy konzekvencia dolgában gyenge lábon áll. Már évek óta közbeszéd tárgyát képezi a népkonyha felállítása, egész cikksorozatok jelentek meg ez érdemben, a képviselőtestület el is határozta, hogy a népkonyhát még ez évben felállítja sőt erre a célra a mintha nem is az a nagy csapás érte volna őket, mely miatt a gyönyörű kastélyt el i kell hagyniok, hanem csak egy kellemes 1 utazásra készülődnének. Szentimrey lopva nézett utána, a gyönyörű alak, a nemes ifjú arezvonások éppen olyanok voltak, mint mikor nagy lakodalom, óriási dáridó után idehozta, hogy a kastély úrnője legyen. Szentimreyt szégyenérzet fogta el, mikor arra gondolt, hogy éppen ő alatta szenvedett a család régi fénye hajótörést, hogy éppen Szentimrey Dénesnének, ennek a fenkölt, nemeslelkü asszonynak kell innen megalázkodva kihurczolkodnia ő miatta. Szentimreynének most egy csomó perirat került a kezébe, végigszaladt rajtuk a tekintetével, jól ismerte tartalmukat. •— Bár nincs már szükség rájuk, — szólt a férjéhez fordulva — azért elteszem ezeket az iratokat ... Ah, mi lett a Szentimreyekből ! — sóhajtotta halkan, alig hallhatóan. Szentimrey odament és az irás fölé hajolt, aztán egy bocsánatkérő pillantást vetett a feleségére és ismét folytatta a föl alá sétálást. — Édesem, — szólalt meg végre — mindennek az én gyöngédségem és a te szépséged volt az oka. Szentimreyné kérdőleg nézett az urára, az pedig folytatta : — Nem akarom jó apámat vádolni, i aki már nem egészen adósság nélkül hagyta reám a birtokét, sem magamat menteni, aki alatt végképp tönkrement. Nekem nősülés helyett szorgalmasan kellett volna dolgoznom, az uri kényelem nagy részéről lemondva. De mikor megláttalak, •— szólt Szentjmrey és leült a feleségével szemben — mikor megláttalak, gazdálkodás helyett udvarolni kezdtem és nehogy kosarat kapjak, őszinteség helyett adtam a dúsgazdag Szentimrey ivadékot. — Nagyon tévedett, édes uram, — szólt Szentimreyné, miközben ismét néhány fölösleges irást szakított szét — mikor azt hitte, hogy egy igazi vonzalmat bíró, mélyérzékű lélek csak a gazdagságot, a nagyúri kényelmet hajlandó megosztani azzal, akinek örök hűséget esküszik, hogy nem lett volna kész hűséges segítőtársa lenni nehéz munkájában annak, akit igazán szeret. — De nézze, — szólt Szentimrey most szintén magázva feleségét és megfogta kezét — mikor egész külseje nem arra vallott, hogy képes volna egy életet hétköznapi gondok és nem magának való munka között eltölteni. Ezek a gondosan ápolt finom kezek, amilyenekkel csak egy marquise bírhat, képzelje csak mivé lettek volna, ha a gazdaságban, melynek nem minden ága előkelő, foglalatoskodott volna. jövő évi költségvetésbe 4000 koro nát előirányzott és most amidőn dönteni kellett volna ebben a kérdésben, néhány szótöbbséggel a népkonyha felállítását a jövő évre elodázták. Ugyancsak sok panasz hangzott el országos vásáraink érdekében, amenyiben a vásárok nagyrészt összeesnek a győri vásárokkal és annak orvoslására javasolta a városi tanács, hogy a szeptemberi kisasszony vásár október hó első napjára tétessék át. A képviselőtestület ezen a közgyü lésen lefújta a kérdést és megma radtunk a régi mederben. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Mészáros Károly elnöklő polgármester üdvözölve a megjelenteket az ülést megnyitja és a jkv. hitelesítésére Győri Gyula Lippert Sándor, Böhm Samu, Gyenese János és Keresztes Gyula képviselőket kéri fel. A mult ülés jkve felolvastatván dr. Körös Endre a jkvnek némi módosítására vonatkozó felszólalása után tudomásul vétetett. Elnöklő polgármester Szente János városi ügyész halálát bejelenti, indítványát hogy emléke jkvileg megörökítessék és családjához részvétirat intéztessék, a képviselőtestület helyeslőleg tudomásul vette. Ugyancsak ezzel a szomorú eseménynyel kapcsolatosan bejelenti, hogy a városi tanács az ügyészi eendők ideiglenes vezetésével Baranyay Zsigmond tiszti alügyészt bizta meg és részére az évi 1200 korona ügyészi tiszteletdijat í. é. november hó 1-től kezdve folyóvá tette. Egyben arra való tekintettel, hogy az ügyészi állással járó teendők ellátása ezzel biztosítva van, a városi tanács azt javasolja a képviselőtestületnek, hogy az ügyészi ál lást most ne töltse be azonnal, miután néhány hó leforgása után úgyis általános tisztújítás lesz. | Ezzel a kizárólag szalonba illő megjelenésI sel hogyan mehetett volna a cselédség közé ? — Ennek — szólt Szentimreyné — a franezia nevelőnőm volt az oka, aki évekig volt mellettem és a feltétlen előkelőségnek volt a híve. — Ez volt az oka, hogy gyönge voltam a valóságot megmondani . .. — De mint az előbb mondám, az igazi mély vonzalom és szeretet mindezt könnyen legyőzi. — Hiszen ha tudtam volna, de leánykorában annyira tartózkodó, hogy ne mondjam . . . — Ennek meg a franciát követő angol nevelőnőm volt az oka, aki mindig arra tanított, hogy érzelmeinknek ura kell, hogy legyünk, hogy sem örömünket, sem bánatunkat, sem szeretetünket korlátlanul mutatnunk nem szabad. Szentimrey egy pillanatig elgondolkozott ; ebben a perezben igen nagy hálát érzett az angol nevelőnő iránt, mert talán neki köszönheti, hogy felesége most oly nyugodtan viseli az őket ért csapást, hogy egyetlen szó szemrehányás, egyetlen szenvedélyes jelenet nélkül készüí elhagyni a fejedelmi lakóhelyet és felcserélni egy szerény hajlékkal. Szentimrey minden veszteséget kész volt elviselni csak szemrehányó szavakat ne halljon, csak könyeket ne lásMIT IGYUNK ? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvszer. Minden külföldit fölül n m^h mul hazánk termé- <» UlUll S, Milleníumi nagy éremmel kitüntetve. Kitűnő asztali, bor- és gyógyvíz, a gyomorszetes szénsavasvizek királya: égést rögtön m síünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata áldás gyomorbajosoknak. KEDVELT BÖRVlZ ! Oltóbb a szódavíznél i MINDENÜTT KAPHATÓ Főraktár : Oszwaid János urnái Pápán.